tag:blogger.com,1999:blog-2781797148254386972024-03-13T05:48:44.131-07:00Bozót futBozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.comBlogger201125tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-63832165953416575332015-10-13T06:50:00.000-07:002015-10-13T07:00:28.475-07:00Dupla Élmény 2015 - Uraim, zárunk! Már a tavalyi beszámolóm is úgy indult, hogy nem terveztem futóként részt venni, aztán mégis úgy alakult. Idén ez hatványozottan igaz, már a tavalyi verseny után írtam Csanyának, hogy írjon be önkéntesnek....<br />
<br />
Az esemény közeledtével persze egyre jobban vártam, de tényleg segíteni szerettem volna, ráadásul edzésben sem vagyok, fel is szedtem egy kis "fókazsírt", eszembe se jutott a futás amíg meg nem tudtam, hogy a Lőw-Korányi duó idén sem indul....Hát persze, hogy lecsaptam a nevezésükre :)<br />
<br />
Adott lett a kérdés: ki legyen a partner? Emlékeztem, a tavalyi beszámolómnál Böki önként jelentkezett, így őt invitáltam és nem kaptam kosarat :) A csapatnevet már nem lehetett átiratni, így maradt Uraim, zárunk!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-PPT9YPFQNI8/Vh0MyUCCfhI/AAAAAAAAI3U/BT3Fl2v1_eU/s1600/12118994_917016798381081_9088406033695068399_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="http://2.bp.blogspot.com/-PPT9YPFQNI8/Vh0MyUCCfhI/AAAAAAAAI3U/BT3Fl2v1_eU/s400/12118994_917016798381081_9088406033695068399_n.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
A versenyről <a href="http://www.terepfutas.hu/" target="_blank">itt vannak részletek</a>, egyébként egy kb 35 kilométeres nyolcas alakú pálya, amit kétszer kell megfutni, 4x mászva fel a Kékesre...és idén fordult a haladási irány ami nekem nem kedvezett, mert az enyhe emelkedőket se tudtam kifutni, maradt a gyaloglás és a lejtőkön futás.<br />
<br />
Az előző két évvel ellentétben most hátizsákot vittem, tartályostul, nem készültem viszont saját frissítéssel, eltekintve két egyszerűbb energiaszelettől. A botokat is a rajtba depóztam, hátha jól jönnek a második körben. A versenyt megelőző napokban egyre ősziesebb időjárást ígértek, nekem pedig nem volt terepre alkalmas cipőm, a "kötött" felsőrészű adidas abszolút nem való terepre, a régi asics szakadt, jön le a talpa....Szombaton beszaladtam hát a decába és megvettem a legolcsóbb terepfutónak nevezett cipőt.<br />
<br />
El is érkezett a versenynap, Koós-mobil repített a rajtba, találka Bökivel, rajtszámfelvétel, öltözködés, jajmindjártrajt...Hideg volt kint, szinte mindenki dzsekiben vagy több rétegben indult, én egy szál aláöltözőben....nem fáztam, hát még amikor elkezdtünk felfelé kocogni. A rend kedvéért dobtam is egy esést még az elején, ezzel az eggyel meg is úsztam a napot :)<br />
<br />
Nagyon kevés futással, szinte végig gyalogolva, beszélgetve másszuk a Kékest, nem is tűnik olyan hosszúnak az a bő óra amíg felérünk. Jó hideg szél fúj és kissé ködös odafönt, gyors csippantás és pár falatka után indulunk is lefelé. Ez a sárga lemenet az egyik legjobb szakasz, most a talaj is optimális, nem száraz, de nem is csúszik. Csak a fenti világos színű köveken csúszik meg a cipőm, egyébként szépen lecsorgunk, utána is jól futható az egész szakasz Parádsasvárig. Utólag látszik, hogy itt még volt kraft, az első körben 51 perc volt az egész szakasz, a másodikban jóval több, bár inkább a depó volt hosszabb akkor.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-lAKXzYGk8P8/Vh0NG01CYmI/AAAAAAAAI3c/Hoj89REQ83w/s1600/12108815_1018664501499038_3265067508737407164_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://2.bp.blogspot.com/-lAKXzYGk8P8/Vh0NG01CYmI/AAAAAAAAI3c/Hoj89REQ83w/s400/12108815_1018664501499038_3265067508737407164_n.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Szinte csak csippantunk, palackomba kérem az izót és lépünk is. Kissé tartok a mászástól, tele van a szakasz kifutható emelkedőkkel csak én vagyok puding hozzájuk. Túl sok gyaloglás, lejtőkön kocogás, haladunk azért. Kirándulunk, nem verseny - mondogatom Bökinek, de elég gúnyos mosoly a reakció :) Lehet, tényleg csak kirándulni kellett volna jönni ;-) Vagy csak egy Szimplára, de azt meg illene keményebben végigfutni....maradjunk a jelennél. Rengeteg a gomba a hegynek ezen az oldalán, emlegetjük is Yoyokát sűrűn :) Parádóhutánál klassz a fák közt kanyargós futás, de aztán jön mászás, a Pisztrángos-tó és a kaptatók. Szabó Juciék érnek utol minket, Böki cseverészik, én küzdök .... de motivációnak tökjó, fel is érünk, helló K2 ! Befagy a popsim olyan hideg van és szél, de úgyis futunk majd lefelé, nem érdemes öltözködni. Kis izólötty a zsákba, sajt, keksz, menjünk. A lányokkal futunk lefelé, de persze hamarosan lemaradunk, persze miattam. Így se tart nagyon soká a lemenet, jól futható ez a piros végig, kicsit óvatoskodva, nehogy nagy zakó legyen, de élvezettel futok lefelé. A forrásnál megy el mellettünk a győztes Szimplás páros, szép volt fiúk! Mátrafüred, aszfalt, meg is van ... a fele :)<br />
<br />
<br />
Kicsit hosszas depózást követően indulunk neki a második körnek, úgy döntök, felviszem a botokat is, ha már elhoztam. Lazsálósan meggyalogoljuk az aszfaltot, tényleg kirándulunk...tiszta ciki, ez egy terepFUTÓverseny....az erdőbe érve szembejövő túrázóktól meg is kapjuk ezt a megjegyzést ("nem kell végig futni?") ... Ahogy emelkedünk, érzem, hogy nem érzem az erőt :) Honnan is érezném ...ahhoz edzeni kell....<br />
<br />
Eltévedt versenytársak jönnek szembe, nem mentek le a suliba a kör végén, most visszamennek...ouch :( Aztán még egy páros, ők is benéztek valamit. Na, én legalább az utat tudom :) Jönnek és mennek a "kávézós" lányok ...hátezvan.... Lupusékat érjük be, beszélgetve, szép lassan, de meg van a Kékes harmadszor is, egyre hidegebb itt fönt, húzzunk! A lejtőn megint jól érzem magam, bár ebből lenne több! A Pisztrángos-Sötét-lápa murit elcserélném három vagy több Sombokor lejtőre. Az első körnél lassabban, de lecsorgunk Parádsasvárra ismét, vételezek az energiaszeletből is, izólötyi a zsákba és huss....A nyavalyás laza emelkedők megint....kirándulunk, beszélgetünk, futnikéne...Akad futás is, nyomokban. Aztán a meredek szakaszon már nagyon fogy az erő, araszolok. A lustaságomnál erősebb a didergés, felveszem a szélkabátot. Visszanézve látom, hogy Tincáék közelednek....ez még nem a vég, de ne már :P A csúcs alatt meg is előznek, de a síházban még együtt falatozunk, csak azt nem tudom, minek húzzuk ezzel az időt amikor hideg is van és kb egy óra múlva a célban is lehetünk...Gyömbér, csoki, mazsola, meleg tea, menjünk már. Kilépve meglep a szél ereje, de tudom, hogy kicsit lejjebb már nem lesz ilyen vad az idő. Hamar beérjük a srácokat, de megállok vetkőzni, így másodszor is eljátsszuk az "üldözősdit". Tökjó ez a lefelé, csak már eléggé fáradok, nem merem jobban megereszteni a lejtőn, mert tartok a figyelmetlenségből adódó botláson, ami itt elég szívás lenne... Még alig szürkül mikor kiérünk a sík részre, még belefér egy kis gyaloglás, aztán már csak be kell futni a célba. Uraim, zárunk! - ja, még nem, még maradt 34 perc :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-nHXbzf5mOf0/Vh0OJlJIggI/AAAAAAAAI3s/jh4y1wl9mIY/s1600/befut%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/-nHXbzf5mOf0/Vh0OJlJIggI/AAAAAAAAI3s/jh4y1wl9mIY/s320/befut%25C3%25B3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Köszönöm Böki! Köszi a szervezőknek, segítőknek a sok munkát! Külön köszi az érintetteknek a fuvart.<br />
<br />
<br />
<br />
Ezzel négyből négy :<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-1YmPnBvcVDE/Vh0N_Juh5mI/AAAAAAAAI3k/PnmuVs45hbM/s1600/IMG_20151012_212949.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-1YmPnBvcVDE/Vh0N_Juh5mI/AAAAAAAAI3k/PnmuVs45hbM/s320/IMG_20151012_212949.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-34778866570832697492015-08-11T23:51:00.002-07:002015-08-11T23:51:49.113-07:00Suhanás ÚjratervezésselTavaly szinte véletlenül csöppentem a Suhanj 6 órás jótékonysági futásba, természetesen egyedül futottam a 6 órát, nem éppen komoly edzésben, így egy gyenge ám reális 56,5 km lett a vége. Akkor nem nagyon gondolkodtam még rajta, hogy a következőn is részt veszek-e majd.<br />
<br />
Ahogy közelgett az idei verseny napja, elkezdtem rajta gondolkodni, hogy talán kimegyek a gyerekekkel pancsolni, szurkolni...Időközben újrakezdő (inkább középhaladó :) ) futó egykori osztálytársnőm is érdeklődött, mit tervezek a hétvégére. Felvetettem, hogy akár futhatnánk is együtt. A máris sikerre ítélt váltónkhoz (lásd Tápiómenti Maraton pár héttel ezelőtt) csatlakozott Hajduska Balázs, őt azt hiszem, nem kell bemutatni.<br />
<br />
A gyerekeim végül nem jöttek, Adrival indultunk útnak, Balázs pedig kicsit később indult utánunk. Vesztünkre, a gps segítségével próbáltunk Szigetmonostorra jutni, Balázsnál meg semmi navigáció nem volt...az eredmény, többszörös úttévesztés, telefonos navigáció, majd egymás bevárása és közös bénázás :) A tervezettnél később, de megérkeztünk, próbáltunk nevezni és készülődni - ez sem ment egyszerűen :) Egyértelmű volt a csapatnév: Újratervezés.<br />
<br />
Balázs ismertette a taktikát amivel abszolút egyetértettem, mindhárman futunk egy-egy órát, aztán mindenki kétszer felet. Nem terveztünk nagy versenyzést, csak örömfutást, Balázs már aznap körbefutotta a Szelidi-tavat, Adriennek a táv is kihívás, én meg nem vagyok edzésben...<br />
<br />
Eligazítás, megemlékezés SC-ről és elindulunk...Úgy gondoltam, 5:30 körüli tempó az, amit különösebb erőfeszítés nélkül tudok tartani egy órán át és még nem is fáradok bele túlzottan. Így is volt, gyakorlatilag ledaráltam az egy órát, közben kétszer ledöntöttem egy-egy fél pohárka izot a frissítőpontnál. Hiába volt éjjel, nagyon párás meleg volt, izzadtam mint a ló, de nem akartam sok időt húzni a frissítéssel futás közben, hiszen váltóban van elég idő pihenni és enni-inni is. Elégedetten adtam át a stafétát Adrinak, aki szép egyenletesen le is futotta az adagját. Balázst ugrattam korábban, hogy nem futhat 3:30-nál lassabban, de persze csak vicc volt :) Azért 4-4:30 közé ígérte és be is tartotta. Amig nem én futottam, igyekeztem pihenni is, de kicsit szurkoltam a pálya szélén is. Aludni a nyirkos pléden nem nagyon sikerült amúgy sem.<br />
<br />
Úgy terveztük, innen fél órákat futunk, lefutottam a sajátom, de úgy éreztem, két kör ment egyenletesen, a harmadik már lassult és nehezebbnek érződött, ezért úgy döntöttünk, két körökkel folytatjuk inkább. Sajnos sikerült egyet hibáznom, lekéstem a váltást, így Balázs mégis három kört ment, de így se volt lassabb mintha én futottam volna :) Amikor leváltottam, megpillantottam Maráz Zsuzsit és reméltem, hogy tudok vele futni. Először megelőztem, de rájöttem, ötösön belül nekem erős lesz, így együtt futottuk a két körömet, beszélgetve, nyulazva. Köszi innen is!<br />
<br />
Adri futása közben kiderült, hogy helyezésileg nem is állunk rosszul, nem ártana összekapni magunkat. Újratervezés: egy-egy tempós kört futunk. Nagyon izgalmas lett a végjáték, bár az óránként kapott infók miatt ezt akkor nem érzékeltük. Balázs négypercesei felhozták a csapatunkat az első helyre, de a mi lassabb köreink folytán mindig visszaestünk. Pedig Adri is kitett magáért, a korábbi 6:00-6:30 helyett, 5:30-as iramot is ment! Kicsit szégyelltem is magam amiért csak ötös tempó körül muzsikálok, de nem volt mit tenni. Az utolsó szakaszainkat már igencsak átszellemülten toltuk, mindenki igyekezett odatenni magát a csapatért. Végül ugyanannyi egész körrel zártunk az egyik négy fős vegyescsapattal, akik szintén a férfi 3-4 fős kategóriában voltak. A kitűzött listán mi szerepeltünk harmadikként és tényleg úgy tűnt, Adri ment át előbb a chipszőnyegen, ergo jó esélye volt messzebb jutni még....Legalább tuti izgalommal vártuk az eredményhirdetést :)<br />
<br />
...amire sajnos elég sokat kellett várni, de ez legyen a legnagyobb probléma :) Addig ettünk-ittunk, megmosdottunk, beszélgettünk. Végül eljött az igazság pillanata, a 3. helyen végeztünk, 200 méterrel megelőzve a 4 fős váltót. A kapott oklevelet aláírtuk, majd ha híresek leszünk árverésre bocsátjuk és a Suhanj!-nak adjuk a bevételt :P :D<br />
<br />
<img alt="oklevél" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/125365.jpg" height="833" style="vertical-align: middle;" title="oklevél" width="600" /><br />
<br />
<br />
<strong>Egész eddig csak magunkról írtam, de ennek a rendezvénynek a középpontjában a Suhanj Alapytvány és Suhancaik állnak, a testi fogyatékosságaik ellenére is életvidám és aktív emberek valamint a fantasztikus önkéntesek, segítők. Öröm volt velük lenni, értük futni. Köszönjük!</strong>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-6996261836303216042015-07-14T15:16:00.000-07:002015-07-14T15:16:24.448-07:00Szupi-szuperkatlanA gyakorlott Ttúrázók (teljesítménytúrázók) bizonyára ismerik a K100 (Kinizsi 100) "katlan" néven elhíresült szakaszát, ami a Gete csúcsot és az utána kb Mogyorósbányáig következő, meglehetősen kitett és így általában dögmeleg útszakaszt takarja. Néhány különösen kegyetlen túraszervező úgy gondolta, csinál egy külön túrát ezen a szakaszon oda-vissza, az év jó eséllyel legmelegebb időszakában, július közepén....ráadásul déli rajttal....Maaaargit, nooormális?<br />
<br />
Az idő végül nem lett olyan igazán-hűdenagyondurván-kánikula, de csak a mi kedvünkért, a hidegfrontok közt vasárnapra csak felkúszott a hőmérő a harmincas közelébe és zavartalan napsütés vidította a túrázók lelkét.<br />
<br />
Részemről, hosszas vacillálás után indultam útnak Dorog irányába, ugyanis a fővároson keresztül közlekedés meglehetősen időigényes. Végül eldöntetett, hogy csakazértis... A rajt-cél központ nagyon jól megközelíthető helyen, Dorog központjához közel, egy söröző udvarán volt, a buszmegálló tőszomszédságában, így keresgélni egyáltalán nem kellett. Igaz, a rendelkezésre álló rajtidő már elmúlt, de a seprűk még nem indultak el, így simán engedtek rajtolni. Az előnevezésnek köszönhetően már kitöltve várt az itinerem, így gyors mosdás, hajigazítás, sapka fel, tatyó fel és el is indultam, a "mezőny" után...<br />
<br />
Az itiner nagyon is informatív, kényelmes méretű, szöveges útvonal-leírás, szintmetszet és táblázatos táv- és szintadatok is találhatók rajta. Elvileg emlékszem az útvonalra az évekkel ezelőtti Kinizsiről, de azért átolvasom, nehogy elkavarjak. Eseménytelenül telik az út az első pontig, vagyis a hírhedt Gete csúcsáig, illetve említésre nagyon is méltó esemény, hogy Molnár Peti már szembe jön...<br />
<br />
A mászás nem is nehéz, a javát gyaloglom, majd a csúcson csak pecsét, de aki olvasta a kiírást, tudhatta, hogy itt nincs szolgáltatás. Neki is indulok a kissé technikás lefelének, kezdetben túlóvatoskodva, aztán bátrabban. Kalmár Karcsi jön szembe, eléggé el van készülve, de vidám. Nagyon meleg van "kint" - mondja, és el is hiszem, hogy könnyen megüthet a kitett, napos részen a nyári nap, pláne ha kevés a frissítés vagy a napvédelem.<br />
<br />
Hamarosan ki is érek a tisztásra, kellemesen futható szakasz jön, egy bokaforgatóan köves lejtővel, majd kellemetlenül homokos emelkedővel és ismét könnyű szakasszal a szántóföldön át, miközben már messziről láthatóan magasodik előttünk a Hegyes-kő csúcsa, ami alatt vár a második ellenőrzőpont. Ez a kitett, poros rész most nem olyan vészes, de ha a Kinizsin itt már 50 km (és dél) körül járunk és ha épp szép nyári idő van, igencsak oda tud verni a meleg és a napsütés.<br />
<br />
A ponton Papp Bálint és az esztergomi futóművek kis csapata limonádéval és kedves szavakkal vár, jólesik mindkettő, még a baráti vérszívás is :) Hamar lépek tovább, nincs messze Tokod, ahol állítólag komolyabb frissítő is lesz. Egy kis lejtő, egy kis aszfalt és már ott is vagyok a Tokodi pincéknél, a ponton kedves segítők, hangulatos élő (!) népzene, de sajnos a kaja nagyrésze elfogyott, mint később hallottam, a tervezettnél sokkal többen jöttek el a túrára. Felkapok pár szem meggyet és a kapott műzliszeletet is megeszem az emelkedőn. Nosztalgiázva mászok a susnyás domboldalban, anno a második Kinizsimen is itt kajáltam és szép lazán döcögtem fel. Egyre több a szembejövő, néha félrehúzódok, néha ők engednek el. Jön Tigyi Laci is Istivel, váltunk pár szót. Bizonyára utolérem még őket, mondja Lala és itt még én is hiszem, hogy így lesz.<br />
<br />
Szép hosszú lejtő visz be Mogyorósbányára, nagyzsákos-privát túrázós emlékek villannak be miközben "suhanok" lefelé. A ponton jól meglepődök, Barát Gabi és Pálfy Livi fogad, tiszta BSI pont :) El is dumálok velük vagy 10 percet, aztán fordulok. A kútnál azért megtöltöm a púpot és fejet vizezek, mielőtt megkezdem a visszautat. Érzem, hogy kevés a frissítés, inni csak vizem van, a ponton kaja már nem lesz...egy fél zacskó mazsolát beraktam vésztartaléknak, azt veszem elő és betolok egy nagy marékkal. Tokodnál kissé elvétem az utat, egy párhuzamos úton jutok le a pincék közt, de már nem megyek vissza. A ponton sajnos ehető cucc nincs, de van jó hideg víz.<br />
<br />
Jókedvűen, viszonylag jó erőben haladok tovább, Hegyeskő alatt még vacillálok rajta, hogy felmenjek-e a csúcsra, de végül nem mászom meg a sziklát. Pecsételés után könnyű, de folyamatos kocogásba fogok, vesztemre, benézem a szántóföldön az utat és előbb csapok le jobbra...Várom a homokos meredek részt, de nem jön, helyette ismeretlen útkereszteződés. Gyanús, hogy nem vagyok nagyon rossz helyen csak kissé odébb, ezért ha már elbaltáztam, legalább nézelődök, elmegyek előbb a tutira rossz irányba, hangulatos szurdokszerű árokban folytatódna, de visszafordulok. A másik irányban egy tó mellett megyek el és visszajutok a helyes útra. Ha már lúd, legyen korrekt alapon, visszafutok a tévesztés helyéig és újra lejövök a homokos lejtőn. Néhány túratárssal így már harmadszor találkozok, elég hülyének nézhetnek.... A lelkesedés rossz tanácsadó - jól belendülve még egyszer tévútra megyek és ezt is meglesem, hova vezet...A kidőlt villanyoszlopok mentén elég nagy "szakadékon" kéne átvergődni, így visszamegyek a helyes útra ismét.<br />
(Javaslom, senki ne keressen ebben logikát, nem időre mentem, belefért a mászkálás, amúgy sem olyan hosszú a túra)<br />
<br />
A Getét támadva újra előzök többször elhagyott túratársakat, már mentegetőzni se akarok, de azért megemlítem, hogy el bírtak kavarni, azért vagyok itt újra :) A mászás közben kezdek szép lassan elfogyni, a vizemmel arányosan....és a csúcstól még bő 5 km a cél, igaz, végig lefelé...Az utolsó korty vízzel lenyomom a maradék mazsolámat és mászok tovább. A pont után utolérem Őrsi Annát, neki is elmesélem hülyeségem történetét röviden, aztán együtt is maradunk, sokat kocogva, beszélgetve leérünk Dorogra, ahol még megtekintjük a városközpontot, mert követem Annát aki követi a kéket....de minek? :)<br />
<br />
Célkajáról fantáziáltunk az utolsó lejtőn, de sajnos az oklevél és kitűző mellé kapott kupont csak sörre, limonádéra vagy jégkrémre válthattuk be. Természetesen, a melegben ezek nagyon is kellemesek, de azért 30 kilométeren egy műzliszeletnél több ellátást is el tudnék viselni :) (az illendőség megkívánja, hogy hozzátegyem, a cél tőszomszédságában volt egy vasárnap is nyitva tartó pékség (?)/vegyesbolt )<br />
<br />
<br />
Útvonal és kiírás rendben, itiner klassz, ellátás elfogadható (hát még ha nem fogy el), kitűző-oklevél egyszerű, de szép - ár-érték arány igazából korrekt. Talán csak az én vesszőparipám, hogy 30 kilin már legyen célkaja, akár önkiszolgáló rendszerben magunknak kenhető vajaskenyér szinten.<br />
<br />
<br />
Köszönet a szervezőknek és a segítőknek!Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-2172029708557125712015-06-11T03:38:00.003-07:002015-06-11T14:33:33.336-07:00Mátra 115 - 127 km kirándulósan a Mátrában<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><a href="http://bozotfut.blogspot.hu/2012/06/matra-humora.html" target="_blank"><i><b>Egyszer már nekifutottam</b></i></a> ennek a túrának, akkor talán kicsit
ambiciózusan, az elején Márton Daniékkal rohamozva a Kékest, és bár nem
feladásnak éltem meg az átnevezést a rövid távra, azért visszavágytam
bizonyítani. Sajnos az Ultrabalatonnal ütközött az időpont, így csak három
évvel később került erre sor. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nem vagyok igazán edzésben, hegyen idén alig jártam, a konyhában
annál gyakrabban, vagyis edzetlenül és dagadtan vágtam neki :) Ennek
megfelelően, a biztos teljesítés és a túra maximális kiélvezése volt a célom,
nem a tempó erőltetése és egy esetleges megborulás. Nem a táv öl, hanem az iram
- ehhez tartottam magam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A max élményt célozva egyértelmű volt, hogy még pénteken leutazom
a rajtba, Kisnánára. Már buszon összefutottam egy túratárssal, beszélgetéssel
gyorsabban telt az amúgy eseménytelen út. Jó korán érkeztünk, le is öblítettük
az út porát egy hideg sörrel, felvettük a rajtcsomagot, leadtuk a sütit*, majd később a Bari tanyán bevacsoráztunk jóféle
ételből, mellé csúszott egy kis rozébor is. Jó volt sok ismerőssel találkozni és néhány új
ismeretségre szert tenni: meglepetésemre szinte szomszédokra is
bukkantam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
(* A Mátra 115 egy közösségi túra, a nevezési díj egy tepsi süti vagy hasonló ehető cucc, amit szétpakolnak a pontokra. Persze van más étek is annak aki igényli. Ez egy gasztrotúra :) )<br />
<br />
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Viszonylag jól aludtam (köszi a sátrat András!) és könnyen
ébredtem, túl korán is, de sebaj, több idő jutott szedelőzködni, reggelizni,
kitalálni a depót, ruházatot...A várható meleg, napos idő miatt a vékony fehér
rámcuppanó felsőt választom, ebben nem éget a nap és vizezve jól hűt. A kis
zsákba víztartály, esőponcho, lámpa, krém, zsepi, telefon kerül, meg egy kis
vizespalack. Depo csak Mátraszentimrére és Hidegkútra pár műzli, egy-egy alma
és utóbbira a vékony szélkabát hajnalra (egyikre sem volt szükség, a műzliket
ott is hagytam).<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Még a cipőfűzőmet igazgatom amikor elrajtol az eleje....kicsit
morgok is amiért szinte a végére maradtam, de persze nincs jelentősége. Tömött
sorban gyalogolunk, úgy döntök, nem futok a Kékesig, max lejtőn, és az
emelkedőkön sem rohanok senki után, tartom a saját tempót akkor is ha lassú. A
botok jó szolgálatot tesznek, bár inkább edzettség kéne...lassan kaptatva is
lihegek, mint a kutya. Azért csak eljön a Kékes, sütit eszegetek, akár
indulhatnék is, de mégis benézek a házba. Papp Bálinték készülődnek indulni,
majd befut Ganki és Pepe is. Utóbbi páros romantikus kirándulását trollkodom
szét, együtt indulunk neki a lefelének, kocogva, beszélgetve. A meredeken
óvatoskodok, nagyon csúszik a kopott aszfaltos cipő a poros hegyoldalon.
Annyira figyelünk, hogy túl ne menjünk, hogy hamarabb kanyarodunk jobbra, de
szerencsére visszafüttyentenek. Parádsasvárig a <b><i><a href="http://bozotfut.blogspot.hu/2013/09/dupla-elmeny-duplan-elmeselve.html" target="_blank">Dupla Élményről </a></i></b>nosztalgiázunk,
sztorikat elevenítünk fel (pl. Pepe a Buff-szoknyás fotók esetét, ezen jót
nevetünk, hogy komoly hatást tehetett rá ha még mindig emlékszik) telik az idő,
fogy a táv vidáman. A ponton feltankolunk sütiből - emberkísérletet végzek,
kizárólag a nevezési díjnak hozott kaján tervezek végigmenni, nem kértem
ellátást (egyébként sikerült tartani, csak egy kis mentaszörpöt ittam
"jogtalanul", elnézést érte....Mentségemre, két tepsi sütit vittem a
közösbe :) Bálinték is befutnak és hamarabb indulnak tovább, de én Gankiékkal
maradok és a faluszéli kék kútnál pancsolás után (ahol egy túratárs megjegyzi,
hogy nem jó ötlet a fejet vizezni....) Galyatetőig hasonlóan kellemesen
haladunk. A tetőn kihasználom az épülő turistacentrum új mosdóját, majd
megkezdjük az ereszkedést Mátraalmásra. A <b><i><a href="http://bozotfut.blogspot.hu/2013/02/galyavar-tizszer.html" target="_blank">Galyavár 110 túra</a></i></b> jut eszembe, ahogy
akkor robogtunk-csúsztunk lefelé a hóban :) Jövőre is lesz, szintén 110,
csak épp mérföldben :) A ponton a kútnak van a legnagyobb sikere,
igencsak befűtöttek odafönt mára, de az erdőben nagyon kellemes a klíma, néha
még szellő is lengedez, nem érzem azt a brutál meleget amire sokan panaszkodnak
(no de én nem is rohantam....). Együtt másszuk meg a Galyavárat is és hamarosan
újra Galyatetőn vagyunk. További sütihegyeket tüntetek el, meglepetésemre, több
óra menet után, a melegben is jólesik az édes süti, kell az energia. Gankiék
depóznak, cuccot igazítanak, így Papp Bálinték kis csapatához csatlakozok.
Szegény Bálintot mindenki azzal zaklatja, hogy miért csak itt tart,
hogyhogy nem fut és egyáltalán....Pedig egy UTH+UB kombó után igazán megteheti,
hogy kirándul és élvezi a tájat, a társaságot, teljesítménykényszer nélkül.
Erről jól el is csevegünk lefelé kocogva, teljes egyetértésben : nekem is
pörögne a lábam, de jó ez a kirándulós-beszélgetős iram, no meg, tartalékolok
is, hosszú edzetlenül ez a táv és előttem van két ismeretlen hegy (Havas, Káva)
és a Muzsla, amiről tudom, hogy mekkora szívás. Összeáll egy kis kompánia,
kényelmesen kocogunk, majd egyszercsak <b><i><a href="https://www.facebook.com/groups/matra115/permalink/1625623177674848/" target="_blank">Zsuzsa </a></i></b>nagyot esik....szegény jól leveri
a térdeit, inkább felületi sérülés, de nem szép és telement mocsokkal. A
kulacsból próbálom neki kimosni valamennyire, aztán óvatosabban tovább
indulunk. Hasonló pofáraesésben én is nagy vagyok, csak reménykedek, hogy most
elmarad a produkcióm....(egyet azért sikerült)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Útközben megtudjuk, hogy a csapat egyik tagja, Attila is pórul járt, a bokája sérült, de nem adja fel, halad (tényleg nem adta fel, láttam
célba érni amikor hazaindultunk ). Mátraházán elég sokat időzünk, néhány
Csúcsfutás-éremmel mászkáló futó és pár vagány motoros figyelmét élvezzük. Itt
ismét végigkajálom a sütikínálatot (nem egyszerű, annyira sokféle van!), aztán
a fiúkat hesszelem, hogy menjünk már :) Mondjuk, el is indulhattam volna, nem
voltunk összekötve :) Lajosházán sikerül
fertőtleníteni Zsuzsi sebét, újabb sütizabálás és lépünk tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Azt hiszem, itt haladtunk egy darabig hármasban a srácokkal, az
emelkedőn én folyton lemaradtam, aztán visszakocogtam rájuk. Az uncsi szakaszt
csak egy vaddisznó dobja fel, ő is kerítés mögül néz ránk, néha Bálint fakad
dalra, ezt nem tudom, a pozitív vagy a negatív oldalra soroljam ;-)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mátraszentimre is eljön, bár a hozzá tartozó aszfaltot messzire
kívánom. Kihasználom a civilizált wc-t, az ide depózott almámat a köznek adom
és tulajdonképp indulnék is, szerencsére a srácok is így gondolják, együtt
lépünk tovább. Robival képviseljük a rövidebb-lábú szekciót és hátramaradunk
kissé, mosdás a kútnál, poroszkálás. Aztán Robi lemarad és egyedül gyűröm a
lejtőt a zöldön, bár rendesen megfutni nem merem, mert ugye jönnek még a
hegyek....<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6EyyInJtRGw/VXnxxTiU-sI/AAAAAAAAIzw/OaLk9BXu9kE/s1600/M%25C3%25A1tra115_2015.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-6EyyInJtRGw/VXnxxTiU-sI/AAAAAAAAIzw/OaLk9BXu9kE/s320/M%25C3%25A1tra115_2015.jpg" width="180" /></a></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Sokáig nem tart a magányom, beérem a bicegő Attilát, majd
Szorospataknál ismét együtt a kis csapat. Sütizabálás (nem, nem unom az édeset,
köszi, kókuszgolyó, jöhet, piskóta, az is, jé muffin, nyamm), kulacstöltés,
hajrá Ágasvár!<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Néhol futhatnékom van, de tartom magam a tartalékolós
gyalogláshoz, csak a tényleges lejtőkön kocogok bele. Az emelkedőkön kb
mindenki lehagy, hátezvan...<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Előzetesen azt gondoltam, ha naplementére megvan Ágasvár az jó jel
a továbbiakra nézve, és határozottan úgy tűnik, megcsípjük a lenyugvó nap
utolsó sugarait. A turistaházban nem is időzünk, rögtön indulunk a csúcsra, de
elkéstünk, a nap nyugovóra tért. Persze, ilyen nyári estén ilyenkor még jól
látni, megcsodáljuk a tájat és még lámpa nélkül le is tudunk ereszkedni. Nekem
kicsit hosszú a pihenő, de mégis maradok a csapattal, nem akaródzik egyedül
indulni a Muzslának sötétben, gyenge lámpával. Nem bánom meg a döntést, tényleg
alig látok ahogy ereszkedni kezdünk az erdőben. Rám tör a mehetnék, egy jobb
fényforrással tuti futnám a lejtőket, de maradok. Jobb is, egyedül lehet még
most is ott tekeregnék :) Fallóskúton Makipont, válogatott kedvességekkel.
Hidegkútig sok izgalom nem történik, szerencsére mennek előttünk lámpák, így
nem kell keresni az utat, de elég lassan érünk föl. Amikor három éve itt
jártam, kint volt a pont, most bent vagyunk a házban, itt-ott alvó, kómázó
túrázók, a pontőrök viszont frissek, vidámak, körülugrálnak minket. Bocs, ha
idegesítő voltam, de nagyon örültem, hogy jól vagyok, semmim nem fáj, jó a
gyomrom, bírja a lábam, nem vagyok álmos se, biztatónak tűnt a nagy hegyek
előtt és nem akartam „leereszteni”. A depócsomagom tök fölösleges, a kaját ki
is teszem az asztalra a közösbe, a kis széldzsekit a zsákba. A hosszabb pihenő alatt végigkóstolom az
összes sütit, aztán csak elindulunk. Jön
a rettegett Muzsla, de előbb még lemegyünk a „pincébe”, hogy minél többet
mehessünk fel :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Bizonyára gyönyörű az erdő, de a lámpám hatalmas fényében örülök,
ha a következő potenciális lépést látom. Minden kőnél, megbotlásnál,
patakátkelésnél megfogadom, hogy többé nem megyek éjjel túrázni amig nem veszek
egy jobb lámpát. Mászás közben elcsendesülünk, mindenki küzd :) Aztán
egyszercsak fent vagyunk. Nem is olyan vészes, ha saját iramban döcög az ember.... (persze dögnehéz így is, de értitek)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Hangulatos fent a pont, tábortűz, banánfa, kövönsüti....nem is
sietünk. Lefelé még mindig szeretek menni, csak látni lenne jó. Mindenesetre
haladunk, az idő és a táv telik, a társaság vidám (vagy nem mindenki? ) Azt
hiszem, itt tört ki Bálintból a Megasztár ismét. Én már a Havast várom, a
Kávával együtt ők a meglepi-hegyek, nem emlékszem, hogy jártam volna rajtuk.
Persze addig még Diós-patak, Zám-patak, János-vára, susnyás, köves, minden ami
kell...János-váránál bénázok rendesen, azt hiszem Zoli világít, utat mutat, épp csak fel nem tol :P Hamarosan megvirrad, lámpa el. Kénes forrásnál azt mondja a „bácsi” hogy
elgyötörten nézek ki :) Hát köszi, nem érzem úgy magam, de jó tudni. Eljön a
várva-várt Havas is, sok köszönet nincs benne. Igazából nem nehéz, nem meredek,
nem is magas, nem is hosszú, csak épp 102 kilométernél van ...ennyike :) Őszinte
megnyilvánulás túratársunktól a csúcs közelében: Hova a fa.ba tud még
emelkedni?! ;-) </span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 13.5pt;"> Azért persze felérünk és
nem is toporgok soká, elindulok lefelé egyedül. Pont ott kezdek alkalmas bokrot
keresni ahol egy sincs, de megoldom. Közben persze utolérnek a srácok, de
Fajzathoz már megint együtt érünk. Bálint lába kezd rendetlenkedni, nagy
empátiával otthagyom őket és indulok megnézni magamnak a Kávát. Amúgy tök szép
kis hegy, csak ne most...Az elhagyott csapatom helyett Andrással (?) verődök
össze, beszélgetve, belekocogva cammogunk Tót-hegyesnek. A fincsi melegben téli
Fertő-tóról, <b><i><a href="http://bozotfut.blogspot.hu/2013/02/galyavar-tizszer.html" target="_blank">Galyavár 110-ről</a></i></b> és hasonlókról csevegünk. Három éve itt sötétben
jöttünk a rövid távon, örülök, hogy világosban is megnézhetem ezt a részt. A
csúcs egész trükkös, anno a sötétben csak a következő lépésre koncentráltam,
most látom, milyen érdekes formája van. Egy darabon hármasban megyünk,
hangulatos erdő után mindjárt itt az utolsó hegy. </span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 13.5pt;">Sokunk kedvence a
Világos-hegy, gyönyörű a kilátás róla, bár most a nap is nagyon tűz, nem esik
jól nézelődni se. Azért ülve tolok be pár sütit, közben fölérnek Bálinték is,
kicsit megváltozott összeállításban, de ismét együtt a kis csapat. Innen már
együtt is maradunk, elbúcsúzunk az illusztris pontőrségtől és óvatos
ereszkedésbe kezdünk. Igyekszem nem teljesen „kiengedni”, hátra van még pár
kilométer a napon, különösebb izgalmak nélkül. Néha rám tör a futhatnék, erőm is
lenne és hamarabb is érhetnék célba, de aztán mégis maradok. Latolgatjuk a
célidőt, simán beérhetünk 10 órára, aminek persze semmi jelentősége, de
legalább kerek :) A napsütötte réteket, szintén napsütötte szőlőhegyi dűlőutat,
majd a faluban tekergést már nem igazán kívánom, de igazából nincs semmi bajom,
kirándulunk. Azért eszembe jut, hova kívánhatja mindezt az aki a szintidőért
küzdve lohol majd itt délután....<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">No de mi mindjárt be is érünk, csak mégegykanyar, mégegyutca,
holaszalag, jéegytemplom, deszépvirág, ottazuszoda, ottasuli, ottazebra, pittypittytízóra,
fenevigye....köszimindent, válasszunkövet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-9gVQt3u0a64/VXn-n9wGasI/AAAAAAAAI0E/I1quabET73M/s1600/M%25C3%25A1tra115_2015_c%25C3%25A9l.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-9gVQt3u0a64/VXn-n9wGasI/AAAAAAAAI0E/I1quabET73M/s320/M%25C3%25A1tra115_2015_c%25C3%25A9l.JPG" width="212" /></a></div>
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Kis lézengés a célban, gratulálok a leggyorsabbaknak, pár szót
váltok ismerősökkel, aztán jön is a kiscsaládom, a gyerekek ezerrel pörögnek a
medence miatt. Van is tombolás, anyafogjálmeg, siessmár, dobjálel, etc. Jól is
esik az ázás, még nem fájnak a fáradt izmok, nem támad az alváshiány, szép az
élet... meg a Mátra!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<br />
Köszönet a szervezőknek, segítőknek, pontőröknek, túratársaknak!Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-5535884990757806272014-09-23T00:50:00.000-07:002014-09-23T00:50:59.811-07:00Dupla Élmény 2014 avagy szíveskedjen megvárni...<br />
Bár nem állok olyan irodalmi magasságban, mint csapatnevünket adó Slavomir Mrozek, se olyan humort nem tudok fabrikálni, mint <a class="orange" href="http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=131792075&t=9186500">Chevy Van</a>, de azért beszámolok, mert egy Dupla Élmény Lőw Andrással azért olyan, amiről írni kell :)<br />
<br />
<img alt="Szíveskedjenek e" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/122291.jpg" height="399" title="Szíveskedjenek e" width="600" /><br />
<br />
Nem részletezem soká, aki nem ismeri, olvassa el a rendező Terepfutas.hu-nál, ez egy páros terepfutó esemény a Mátrában, ahol egy 36 km hosszú, nyolcas alakú pályát kell kétszuer teljesíteni, így lesz a Kékes négyszeri érintésével 72 km és 3380 m szintemelkedés (a hozzá tartozó lejtőkkel) a lábunkban a végére. Erre adott 12 óra.<br />
<br />
Már kétszer részt vettem, <a class="orange" href="http://edzesonline.hu/blog/3106/&year=2012&month=11">első évben Sznopek Józsit szivattam</a>, mert extra gyenge és készületlen voltam, ráadásul akkor novemberben lámpa kellett a végére és bénáztam a gyenge fénnyel, alig húztuk be. <a class="orange" href="http://edzesonline.hu/blog/3106/&year=2013&month=09">Tavaly Boros Mikivel (powerhiker)</a> klassz páros voltunk, rákészültünk, terveztünk, végrehajtottuk és egészen szép eredményt értünk el. Idén azt gondoltam, talán csak segítőnek megyek, mert alig futottam hegyen (gyakorlatilag csak a Mátra 40 volt) , ráadásul az UB óta eléggé kiengedtem, keveset edzettem. De ahogy közeledett az esemény, piszkálgatta a fantáziámat mégis, Miki viszont hasonló okokból nem kívánta ezt a bulit most, így egy levélváltás során, by the way, rákérdeztem Lőw Andrásnál. Ő azonban a tavalyi partnerével Korányi Balázzsal tervezett futni, de végül Balázs visszakozott, így tulajdonképp András kért fel engem keringőre :)<br />
<br />
<br />
Ennyit arról, hogy hasonló erejű, képességű társat válasszunk :) András most jött csak meg az UTMB-ről és mindjárt utazik a Spartathlonra (immár 17x....), elnyűhetetlen, tapasztalt, szikár, erős, magas, no és férfi...minden ami én nem vagyok. Sebaj, ünnepelni megyünk – mondta ő – nincs kényszer, csak futunk. A név már tavaly eldőlt, csak arra nem gondoltunk, hogy 16 karakterbe kéne beleférjen, így lettünk Szíveskedjenek e. Még vicceskedtem rajta, hogy majd az eredmény függvényében döntünk, hogy előremenni vagy elengedni a vége :)<br />
<br />
<br />
Nem agyaltunk sokat előre, bár én azért elgondolkodtam többször a felszerelésen, frissítésen, végül András a tavaly bevált zsákot hozta, én pedig abszolút minimál módon, csupán kézikulaccsal vágtam neki, viszont kihasználtam a depó lehetőséget és küldtem előre kiporciózott port a Kékesre (nem a drága cuccot, mint tavaly, csak isot), meg egy a nevezésnél kapott gélt, hátha jól jön majd. Ennél nem vettük tudományosabbra, rövidnaci, póló, aszfaltos futócipő, jóvan :)<br />
<br />
<br />
Pesten volt dolgom péntek este, így – a logisztikát egyszerűsítendő - kaptam egy matracot a Lőw rezidencián és hajnali házikalács után, jó korán értünk együtt Mátrafüredre, bőven volt idő összekészülni, üdvözölni a többieket, ráhangolódni a versenyre. Ami ugye nem verseny. Itt nincsenek győztesek, csak túlélők – hirdeti Csanya. És tényleg, nincs dobogó, nincs serleg, minden teljesítő dögcédulát kap.<br />
<br />
<img alt="rajt" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/122278.jpg" height="373" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="rajt" width="500" /><br />
<br />
Tökéletes pontossággal rajtol el a mezőny, az eleje persze elhúz, mi maradunk a hátsó harmadban, hova siessünk. Kikanyargunk az utcákon és máris ott az erdő, indulhat a mászás a K1-re, vagyis a négy Kékes érintésből az elsőre. Tartalékolva, sokat gyalogolva haladunk, még szinte tömött sorban. Többen kielőznek, egész a végén lehetünk, de nem izgat. Tavaly az utolsó helyek egyikéről jöttünk előre a 10. pozícióra.... Szépséges a kora őszi erdő, kellemes az időjárás is. Hamar megvan a csúcs, villámgyorsan kulacsot töltök, felkapok egy zacsi port és már kapkodom is a fejem, mert András el is tűnt, rohanok utána:<br />
<em>- nem láttam, hova tűntél. Nem szóltál...</em><br />
<em>- enni sétálva is tudok.... </em><br />
Ez annyira ő, nagyon bírom :) Nem dumál fölöslegesen, teszi a dolgát és kész.<br />
<br />
<br />
<img alt="DÉ" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/122271.jpg" height="903" title="DÉ" width="600" /><br />
<br />
<br />
Megkezdjük az első ereszkedést Parádsasvár felé, úgy 4 percesben :P Előzgetünk, rombolunk lefelé, persze András gyorsabb, de nagyjából tartom a lépést, szökdelek a kövek-ágak közt, épp ideálisak a talajviszonyok, nem sáros, de nedves, nem porzik, alig csúszik. Igazi flow ez a szakasz, akárcsak tavaly, bár talán most még gyorsabban futunk. Parádóhuta előtt egy egyszerű kis balos letérésnél megbotlok egy gyökérben, átesek a saját lábamon, csúnyán odaverem a térdem, közben a kulacsra tenyerelve arcon fröcskölöm magam jó 3dl tömény isoval...nem annyira vicces :) A faluszéli kék kútnál a sár és a ragacs egy részét lemosom, legalább az arcomról és a sebről, közben utolér két korábban lehagyott páros, de nem számít, amúgy sem vérre megy és messze még a vége. Ezt a kis hullámzó szakaszt nem kedvelem, futható, de belőlem sokat vesz ki, inkább belegyalogolok itt-ott, a szintutat viszont szépen kifutjuk és hopp, ott is vagyunk a pontnál. Kedves segítők ajánlanának minden földi jót, de csak töltöm a kulacsot és húzunk is. Irány K2.<br />
<br />
<br />
Óvatosan, lazán tartalékolva haladunk, csak a lejtőket futjuk, sok van még hátra. Persze a társam gyalogolva is sokkal gyorsabb, hamar lemaradok, aztán kocogok utána. Javasolja, hogy menjek csak előre, de nekem motiválóbb ha őt követem, mintha hátulról éreznék teljesítménykényszert (ami persze csak pszichés, nem volt elvárás). Így viszont folyton lemaradok, nem beszélünk, csak megyünk. Jön a híres sárga jelzés felfelé, de meglepően könnyen feljutok, valahogy nehezebbként élt az emlékezetemben. Utána a hosszas sunyi emelkedőn bele-belefutok, beérem Andrást és már meg is van a K2.<br />
<br />
<br />
Veszünk el pár falat kaját, talán ropit és almát(?) fogtam, kulacsba a központi isot kértem és már megyünk is le. A downhill megint állati, repülünk, kb mint tavaly az utolsó lemeneten. Tök egyedül vagyunk, csak suhanunk át a tájon, patakcsobogás és léptek puffanása, tőlem egy-egy elharapott szitokszó ha olykor megbillenek, de egyébként csend és koncentráció. Az ösvény végén előbukkanó fotós, majd az aszfalt zökkent csak ki a flowból, a kisvasúttól elkanyarodva pillantok először az órára és nézek nagyot, bőven 5 órán belül toltuk az első kört. Még a rajt/cél előtt megegyezünk, hogy nem kell hosszas depó, köszönünk, töltekezünk és lépünk. András megiszik egy levest, én egy gélt nyelek le és lecserélem az isotól kellemetlenül ragadó, amúgy is kissé szűk pólót, és már lépünk is.<br />
<br />
<br />
<img alt="repülőfázis" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/122280.jpg" height="903" title="repülőfázis" width="600" /><br />
<br />
<br />
Az aszfalton erődemonstrálunk, végig futva megyünk föl, közben pacsizva a szembejövőkkel (vagyis akik mögöttünk jönnek le). Az erdőbe érve gyaloglásra váltunk, csendben szedjük a lábunkat. Itt valahogy én kerültem előre, meglepetésemre egyszercsak András maradozik le, fura hangokat hallat, szinte botladozik, nem néz ki jól, látszik, hogy valami nincs rendben, de annyira már ismerem, hogy tudom, megoldja. A nagy rohanás után csak azt a kis semmi levest itta, talán ez a baj, de nem akarok okoskodni meg amúgy is minek. Nem megyek nagyon előre, a ponton úgyis együtt kell lennünk, el is érjük szép lassan a csúcsot ismét, K3. Töltök kulacsot, küldtem ide egy gélt tartalékba azt András tolja be aztán egy szó nélkül lefekszik a padra. Sistergő jön, aggódva kérdezi, hogy a legendás 12 perces alvás következik-e. Hát az tuti nem, 12 percet nem hagyom :P Eszek addig pár falat sajtot, jólesik a sós oliva is mellé az édes cuccok után. Egyszercsak András felugrik és már futunk is lefelé. Arra nem volt idő, hogy megkérdezzem, jobban van-e, bár úgy tűnt, igen. Újabb száguldás lefelé, nem sokkal lassabban, mint az előző körben. Parádóhuta előtt egyszercsak mintha elszívták volna az erőmet, lassítok kicsit. A faluba érve feltűnnek előttünk Koós-ék, de nem bírom erővel, kóválygok. Gyorsan benyomom a fejem a kék kút alá és nyomatom a hideg vízet a tarkómra, nyakamra. Ez segít, felfrissülök és újra futok, de a többiek teljesen eltűntek a szemem elöl. A hullámzós szakaszt muszáj gyalogolnom, a szintút már megy lazán, de tök egyedül vagyok. Morgok is magamban, csak az hiányzik, hogy időbüntetést kapjunk, mert nem vagyunk együtt. Utolérem.<br />
-<em> Csakhogy itt vagy. Parádóhutánál még tök jól voltál...gondolom, elmúlt.</em><br />
Kész. Mit lehet erre mondani? :D<br />
<br />
<img alt="Parádsasvár 2" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/122277.jpg" height="450" title="Parádsasvár 2" width="600" /><br />
<br />
Keksz, kulacstöltés, tovább. Mission K4. Talán elszégyellte magát, hogy otthagyott, kicsit beszélgetünk egymás mellett gyalogolva. Nem bántott a dolog, de azért megjegyeztem, hogy hátranézhetett volna néha.<br />
<em>- Egy versenyző soha nem néz hátra. </em><br />
Oké, vettem :) de most ketten egy csapat vagyunk, vazze.....<br />
Emlegetjük, hogy tavaly itt előztük meg őket Mikivel, de jövőre revansot vehetnek és megjavíthatják Balázzsal a mostani időnket is.<br />
<br />
<br />
Továbbra se akarok én elöl menni, így aztán helyreáll a világ rendje, hétmérföldes léptekkel megy előttem fölfelé. Kicsit már izzasztóbb ez a mászás így a második körben, de csak tenni kell a lábakat szép sorban egymás elé és egyszer csak felér az ember, felesleges drámázni rajta. Még vacillálok egy bokorszüneten, de igazából nem sürgős, no meg bokor se sok van, és amúgy is már csak egy nagy lejtő és vége. A csúcsnál ismét beérjük a Koós házaspárt, én csokit eszem és csak vizet kérek a kulacsba az utolsó ereszkedésre. Együtt indulunk el lefelé, magamban azon gondolkodok, mennyire nincs kedvem versenyezni, üldözősdit játszani esetleg lefelé, de végül nem kell ilyesmin döntenem, simán elmaradnak mögöttünk. Kissé megint hátramaradok, de élvezem a futást, szép az erdő, erőm még van, bár fáradok, próbálok nagyon figyelni, nehogy elessek. Egyszercsak beérem a Run or Die csapatot akikkel már többször kerülgettük egymást. Nem érzem az erőt, hogy csatázzunk, maradok mögöttük, majd hirtelen állati nagyot esek valamiben. Szegényeket jól megijesztem a káromkodós-sírós ordítással, de rendben vagyok, csak a feszültség teszi, no meg persze baromira fáj is :) Összekapom magam, pár lépés séta után döcögök tovább. Beérem Andrást aki próbál hergelni, hogy hajrázzuk le a srácokat előttünk, de nem akarom. Az előző 71,8 kilométeren kellett volna jobbnak lenni, nem itt keménykedni, no meg a térdem és az oldalam is nagyon fáj az ütéstől, még úgy is, hogy az adrenalin részben biztos elnyomja. Kisebb szóváltás alakul ki, de tettlegességig nem fajulunk, kényelmesen, boldogan futunk be a célba. Pár perccel még jobb is lett az időnk, mint a tavalyi Mikivel, de nincs jelentősége (bocs azoktól akinek 20 percet mondtam, valamiért 10:40 rémlett tavalyról)<br />
<br />
<br />
Nekem most jól megérdemelt pihenés következhet, Andrásnak pénteken Spartathlon. Szíveskedjen tizenhetedszer is célbaérni!<br />
<br />
<br />
<br />
<img alt="cél" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/122272.jpg" height="533" title="cél" width="600" /><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Fotók: Ironphoto/terepfutas.hu, Molnár Erika HangaBozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-83547548161604488422014-06-06T11:27:00.000-07:002014-06-06T11:27:16.704-07:00Ultrabalaton ötödször, vagyis harmadszor, vagyis másodszor, de igazából előszörMegint azzal kell kezdjem, hogy nem akartam beszámolót írni, egyrészt, mert nem érzem akkora kunsztnak a teljesítményem amiről hoszan kéne beszélni, másrészt mert az útvonalból, helyszínekből alig emlékszem valami sorrendre, csak összevisszaság, harmadrészt mert vannak dolgok ami ott és akkor érdekes, de így utólag leírva már nem az igazi vagy nem is megfogalmazható igazán. De annyian szurkoltak, segítettek, gratuláltak, érdeklődtek, hogy úgy érzem, tartozom a közösségnek azzal, hogy leírom amit le lehet írni az idei Ultrabalatonról :)<br />
<br />
Először is megpróbálom megmagyarázni a címet. Ötödször vettem részt idén az UB-n, először 2010-ben Sünit kísértem kerékpárral (nem, nem a Máthé Zolit hanem a Csapó Andrist), aztán 2011-ben egy héttel a verseny előtt beneveztem egyéniben és bár nem túl acélos idővel, de célbaértem, 2012-ben talán kicsit nagy arccal odamentem megint egy jó nagy pofonért, majd tavaly egy nagyszerű élményben volt részem amikor Márkus Öcsivel párosban futottunk. És idén úgy döntöttem - szintén nem túl hamar, egészen pontosan a sárvári 24 órás után - hogy ismét egyedül vágok neki. Tehát az ötödik részvételem, a harmadik egyéni próbálkozásom, a második egyéni teljesítésem, de az első őszinte erőfeszítésem, az első amikor készültem, terveztem, és viszonylag fegyelmezetten végre is hajtottam a tervet. Viszonylag :)<br />
<br />
Még ide kívánkozik előre egy köszönetnyilvánítás, önzetlen sporttársaknak, barátaimnak köszönhetem, hogy egyáltalán részt tudtam venni a versenyen, kaptam segítséget a nevezéshez, Blue az utazásban, Tézé a szállásban volt segítségemre, Miki a bringás kíséréssel és jótanácsaival tett hozzá az eredményhez. Köszi! :)<br />
<br />
Nyugi, nem lesz ilyen bő lére eresztve az egész bezsámoló :) Tehát Sárvár után úgy éreztem, nem tudtam kivenni a zsákból amit betettem. Tisztában voltam vele, hogy egy sűrített, rövid felkészülés előzte csak meg a versenyt akkor, de úgy éreztem, képes lettem volna egy 180 km feletti eredményre ha a fókuszt nem tévesztem el és a frissítés nem csúszik meg. Ha elégedett lettem volna akkor Sárvár után a Mátra 115 lett volna a terv, kényelmesen, biztos teljesítésre és élvezetre menve, de csalódott voltam és bizonyítani akartam. Így lett UB amivel szintén elintézetlen ügyem volt még, hiszen egy szintidőkihasználós, egyesek szerint "véletlen" teljesítés és egy feladás volt az egyéni mérlegem. Tehát beneveztem és igyekeztem a két verseny közti rövid időt a regenerálódásra és a megszerzett forma megőrzésére fordítani.<br />
<br />
Mint ismeretes, az Ultrabalaton szervezését új csapat vette át az idei évtől, nem örültem neki, tartottam a tapasztalatlanságuktól, talán kissé előítéletesen is álltam hozzá a dologhoz, de azt gondolom, ez valahol természetes, hiszen sokunkat érzelmi szálak, szép emlékek fűznek a korábbi évek Ultrabalatonjaihoz és ismerőseink, barátaink közt tudhattuk a korábbi szervezőgárda tagjait. Előre elmondom, hogy nem szerepelt le az új csapat, szerintem egész jól felnőttek a feladathoz :)<br />
<br />
Vissza a lényeghez, a formaátmentés többé-kevésbé sikerült, viszonylag erősnek éreztem magam, de voltak apró-cseprő problémák, például ócska volt a cipőm, a 24 órás óta fájdogált valami a jobb lábfejemben, olykor a csípőm bal oldalán, ellazsáltam a nyújtást, erősítést, túl lazán vettem a kajálást, híztam....De valahogy csak összeállt a kép a versenyre, lett cipőm (egy asics gel pulse 5), elmúltak a fájások és azért összegyűjtögettem majdnem 200 kilométert májusra, összesen 1500-at az évben eddig. (itt is bocs azoktól akinek Aligán 1700-et mondtam, tévedés volt :) Miki bevállalta, hogy kísér bringával és kézbe veszi a frissítést, ha tényleg oda akarom tenni magam és nem csak nyaralni megyek. Deal.<br />
Itt kell megemlítsem, hogy még mindig kettős érzés van bennem a kísérővel való futással kapcsolatban. El tudom fogadni a lehetőségét, de most is úgy látom, külön ligában versenyez akinek van segítője és aki tök egyedül van. Utóbbit már próbáltam, most nem azt akartam tudni, hogy körbe tudom-e futni a tavat (talán nagyképűen hangzik, de biztos voltam benn, hogy igen) hanem, hogy jól eltalált frissítéssel, a szabályok adta lehetőségeket kihasználva, a saját dolgomat vagánykodással vagy agyalás-szintű elvekhez való ragaszkodással nem nehezítve mit tudok alkotni. Sajnos a kísérőmmel nem volt túl sok időnk pontos egyeztetésekre, de annyi biztos volt, hogy reggel elindulunk és megyünk rendületlenül, én megeszem-megiszom amit és amikor a kezembe ad. Az "ami" a már bevált Sponser Long Energy por volt, az "amikor" pedig igen gyakran :) Gondoltam, ha már van kísérő akkor viszek meleg cuccot éjjelre, váltás ruhát, ezt-azt, de cikinek éreztem a nagy pakkot, így még a szálláson szortíroztam kissé, majd a reggeli találkozásnál kiderült, hogy a maradék cucc sem fér a bicajra :) Szerencsére Tézének még le tudtam adni a felesleget, így végül maradt egy hosszú futónadrág és hosszúujjú póló, széldzseki és mellény, pótzokni, és a cipőm, a por, néhány tartalék gél, krém kidörzsölődésre, sapi. (végül csak a cipőt csereberéltem, meg a pólót vettem át hosszúra és párszor hajnalban felkaptam a szélmellényt pár percekre)<br />
<br />
Ami a cipőt illeti, végül nem a nemrég vett asics-ben rajtoltam el, ugyanis a tésztaparty után a Nike tesztbuszánál viccelődtünk, hogy vajon mit szólnának ha egy egész tókörre akarna valaki elvinni egy cipőt, majd Tézé poénból meg is kérdezte és meg sem lepődtek, simán mondták, hogy lehet. Hát akkor miért ne, kértem egy Vomerot. Biztos ami biztos, felkötöztük az asics-et is a bringára :)<br />
<br />
Szombat reggel 8 óra, elrajtoltunk. Nem fogom leírni az egész útvonalat, mert nem is tudnám sorjában és nem is történt annyi minden. A mezőny java elhúzott, én tartottam magam a 150 alatti pulzuson döcögéshez. Igazából nagyon sokáig nem történt semmi különös, persze voltak aranyos jelenetek, olykor futottam valakivel, váltottunk pár szót, sokan szurkoltak, jöttek-mentek a bringások, nagy volt a forgalom, szép idő volt. Gyakorlatilag késő éjjelig nem is volt komolyabb holtpont vagy nehézség, tudtam, hogy a táv felét különösebb bonyodalom nélkül le kell tudjam futni, a macera az éjszakai motivációvesztés, energetikai megborulás lehet. Miki rendületlenül tekert mögöttem, időnként rákérdezett, hogy minden oké-e, a megbeszéltek szerint kezembe nyomta a kulacsot. A frissítőknél szinte csak vizet és néha egy kis sós kekszet, sajtot, olivát vételeztünk, a meleg ételt én nem igazán kívántam, pár falatot ettem a tésztából ahol az volt. Az egyetlen gondot a cipő - vagy inkább a lábam - okozta. Kissé szorosra is sikerült fűzni a cipőt, nyomta a rüsztömet, a harántboltozat-süllyedésem sem értékelte a hosszú futást a szokatlan lábbeliben, úgy döntöttemn, cseréljük át. De nagyon idegen érzés volt felvenni a pihepuha Vomero után a kemény és keskenynek tűnő asics-et, így nemsokára vissza is cseréltem. (aztán vasárnap még egyszer cseréltem :) Persze a fájdalom el nem múlt teljesen, de annyira vándorolt és változott az intenzitása, hogy úgy döntöttem, nem érdemes vele foglalkozni. Itt megjegyzem, hogy mindig is elutasítottam a fájdalomcsillapító vagy hasonló gyógyszerek alkalmazását futóverseny közben, tudtam, hogy kísérőmmel nem értünk teljesen egyet a témában, de megbeszéltük, hogy most sem szándékoztam élni semmi gyógyszerrel, egyedül a koffeintabletta volt kivétel. Így utólag úgy látom, az ultrafutás okozta terhelés mellett lehet létjogoultsága enyhe NSAID normál adagolás szerinti alkalmazásának, ami az ilyen jelentéktelen, nem rosszabbodó, de a közérzetet és ezáltal a tejlesítményt jelentősen befolyásoló problémakat enyhítheti. Én magam továbbra sem fogom alkalmazni, de nem ítélem el teljes mértékben.<br />
<br />
A táv rohamosan fogyott, működött rendben a frissítés, talán picit túl is lőttük a folyadékbevitelt, mert elég gyakran látogattam a bokrokat, illetve egy-két civilizált mellékhelységet, erőm volt, folyamatosan előztem, de nem foglalkoztunk idővel, sem helyezéssel, csak a saját dolgunkkal. Természetesen eljött az igaszág pillanata, leszállt az éj, álmosodtam, fáradtam, nem esett jól a szintes kitérő, de még volt kedvem futni, a koffeintabletta is felpörgetett valamennyire. Hajnalban kezdett romlani a helyzet, kezdtem szétesni, vártam a reggelt, valószínűtlenül hosszúnak tűnt a még hátralevő táv. Amikor nagyon megborultam, Miki javaslatára próbáltam a villanyoszlopokat számolva váltogatni a sétát és a futást, ez tulajdonképpen működött is, 2-3 oszlop futás aztán 1-2 séta mikor-hogy. Reggel valahol olyannyira álmos és motivációvesztett voltam, hogy megpróbálkoztunk egy tízperces alvással az árokparton, ez egész jól helyretett, de sjanos a hatás nem tartott sokáig. Teljesen hullámzó volt innen a teljesítményem, néha egész vidáman futottam, de legtöbbször legszívesebben leültem volna az út szélére sajnálni magam. Toltuk a frissítést, nem hiszem, hogy abban lett volna hiba, egyszerűen fejben - és bizonyára edzettségben is - vagyok még mindig kevés ehhez a távhoz. Fájdogált a lábam, de 200 kilométerhez közeledve kinek nem? A gyomrom rendben volt, tudtam futni, igazából csak az agyam játszott velem valami csúnya játszmát.<br />
<br />
A 24 órás egyéni csúcsnak még őszintén tudtam örülni, bár sajnos ez itt nem hiteles, de a számításaink szerint 185 felett ért az első nap vége. Ami ez után jött, az utolsó órák hisztizésére nagyon nem vagyok büszke. Pont annyira voltam elborulva, hogy nem tudtam összekapni magam, de ahhoz eléggé képben voltam, hogy borzasztóan szégyelljem magam saját magam és a kísérőm előtt, amiért teljesen feleslegesen húzom az időt, nyafogok, mint egy gyerek, sétálok, megállok amikor tökéletesen működnek a lábaim, tudok futni, kell legyen bennem elegendő energia ami elvisz a célig. Na persze ez a fajta önostorozás nem segített, csak még jobban beletaszított a gödörbe. Miki is hulla volt már, talán túl komolyan is vette a feladatát, nem figyelt eléggé saját magára, keveset evett, nem pihent, így a végén bár próbált motiváló lenni, de bizonyára elege volt belőlem és alig várta a végét. (Fontos, hogy a kísérő magára is figyeljen, csak akkor tud segíteni a futónak ha ő maga rendben van!) Valahol futottunk kicsit Lubics Szilvivel, aztán Bekk Csabival, ez nagyon jó rész volt, feldobott a társaság, de Szilvi lelépett sajnos, Csaba meg előbb lemaradt, majd később úgy elhúzott, hogy csak a távolodó hátát láttam. Akkor kellett volna izomból felkapaszkodni mellé és talán másképp alakul a vége...<br />
<br />
Az utolsó talán 10 kilométer (?) valószínűleg maga lett volna a pokol, ha nem ér utol Kicsi és nem sikerül valahogy motivációt merítenem a helyzetből. Ránézésre jobb állapotban voltam, pár órával korábban még sokkal előrébb jártam nála, erre simán utolér, mert én hisztis pics@t játszom ahelyett, hogy futnék...Beszélgettünk, jó volt együtt futni valakivel, hasonló tempóban, nem kapaszkodva vagy szándékosan lassítva. Közös befutót ajánlottam, de Évi a kísérőjével akart befutni, ami teljesen érthető. Így az utolsó lejtőn elléptem és lezúdultam a célba... időjóváírással 27:47, nincs jelentősége, de a 13 célbaérő nőből 7. hely, 4. magyar (akár még korosztályos első is, de ne erőltessük, mert nevetséges lesz :)<br />
<br />
<br />
Költői kérdés maradt, ha az utolsó órát végig tudom futni, az utolsó kilométert szinte sprintelni, akkor mi a csudáért hisztizem végig az azt megelőző 3-4 órát?! Talán tényleg Olinál az igazság, ha a test felkészült a többi is működni fog. Ezek szerint ez a test még nincs felkészülve a 24 órára. <br />
<br />
<br />
Nem lett semmi sérülés végül, az egyik talpélem picit megnyomódott, egy napig duzzadt volt és fájt felkeléskor, de vízhólyag vagy más nincs, izmok és minden egyéb rendben. Nem is volt cél szétcsapni magam, többre tartom azt a teljesítést amikor a futó képes saját erőből felmenni a dobogóra/beszállni a kocsiba,/felvenni a ruháját, stb. :) Nézzük csak meg az UB bajnokait, úgy kell csinálni!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-88457810956937948192014-05-01T11:28:00.000-07:002014-06-06T11:29:11.586-07:00Sárvár 24 2014Sokáig vacilláltam, hogy írjak-e az idei sárvári 24 órásról, mert attól tartottam, afféle "lájkvadászatnak" tartjátok majd, de ha már a korábbiakról írtam és amúgy is le kell vonnom a következtetéseket, leszűrni a tanulságokat akkor miért ne. Az élménybeszámolós, bandázós-barátos részeket ne keressétek, természetesen Sárvár egy különleges verseny, Gyuláék fantasztikus emberek és imádom az összes futócimborát és nagyon is boldog vagyok, az eredménytől függetlenül, hogy ott lehettem és együtt futhattunk, találkozhattunk, de ez a beszámoló most inkább elszámoló :)<br />
<br />
Aki belepillantott a naplómba, láthatta, hogy futok. Nem csak heti 0-20 kilométereket meg egy-két túrát, mint az előző években, hanem rendszeresen és magamhoz képest sokat. Valahol az Extrem Burgenland túra után döntöttem el, hogy akarok futni Sárváron és csak lötyögni egyet hanem komolyan. Már tavaly is próbáltam komolyan venni magát a versenyt, de felkészülés nélkül, elhatározás nélkül borítékolva volt a kudarc. Idén más volt, edzésbe álltam és nyomtam a futásokat, emeltem a heti kilométert, persze, az idő rövidsége miatt viszonylag meredeken, de bíztam benne, hogy jól ismerem már magam, és elbírom.<br />
<br />
Gond nélkül jutottam el a rápihenő napokig, majd a versenyig. Sokan kérdezték időközben, hogy mennyit akarok futni, mi a célom. Most is azt mondom, nem volt kitűzve egy konkrét táv, az lett volna a cél, hogy őszintén odategyem magam, végigcsináljam okosan, odafigyelve, nem megalkudva, nem bohóckodva, aztán majd kiderül, az elvégzett edzésmunka mire elég. Aki nagyon erősködött, hogy mondjak számot mégis, annak elmondtam, hogy az alapján, hogy felkészülés nélkül kétszer is futottam ugyanitt 150kilométert, csalódott lennék ha most nem futnám meg legalább a 180-at.<br />
<br />
Különösen bonyolult taktikám nem volt a versenyre, az első órákban óvatosan, lazán futni, pulzuskontrollal rásegítve, hogy tuti ne szaladgáljak el másokkal, összpontosítva és fegyelmezetten haladva túlélni az éjszakát majd lehetőleg feltámadni reggel és ha van értelme, belehúzni a végén. Frissítésnek a tavaly itt és a Dupla Élményen bevált sponser port vittem, jó drága, de önmagában is elég lehet ha más nem akar lemenni és csak inni kell, amit meg amúgy is kéne. Mivel kísérő nélkül terveztem menni, kiporcióztam a port félliteres palackokba előre. Vittem még néhány MaBaker Giant Bar szeletet, darabokra vágva.<br />
<br />
A verseny előtt minden rendben ment, minimál stresszfaktorral elintéződött a leutazás, lett pályaszállás, esti ráhangolódás, viszonylag pihentető alvás, remek és bőséges reggeli, ráérős készülődés, egy kis szocializálódás az ismerősökkel és rajt.<br />
<br />
Csak a pulzust néztem, napközben mindig azzal futottam akihez így épp passzolt a tempóm, hiába lett volna kedvem belehúzni olykor. Megyegetett a frissítés, bár rögtön kiderült, hogy a palackokból nem tudok inni, mert túl széles a szájuk, meg kellett kérjem előbb Béla fiát, majd a később megérkező Manót, hogy öntse át a sportkupakosba. Elvileg 3 körönként terveztem fix mennyiséget, gyakorlatilag volt, hogy elvesztettem a fonalat, hogy mikor-mennyit. Mellé csak néhány műzliszelet darabot ettem, de meglepő módon hamar megundorodtam tőlük, pedig egyébként ezeket nagyon szeretem. Az egyik gélt is megettem valamikor változatosság-képpen. Úgy kb 10-12 óráig idén sem volt baj, bizonyára hatalmas egyéni csúcsot futottam 12 órán is (bár hiába várom a köridős vagy legalább résztávos eredményeket, hogy megnézhessem mennyi is:( de éjjel megint beütött a motivációvesztés és az álmosság. Használtam ugyan koffeintablettát, de nagyon rövid ideig éreztem csak a hatását, olykor gyalogolva el-elbóbiskoltam, futásnál pedig frusztrált, hogy fájt a bokám mellett a csípőm, a derekam is, ami nem jellemző. Még napközben cseréltem cipőt is, hátha csak az okozta a gondot, de nem. Ahhoz az elvemhez tartottam magam, hogy fájdalomcsillapító jellegű gyógyszert nem veszek be, így csak igyekeztem elvonatkoztatni és emlékeztetni magam, miért is vagyok itt. Sajnos, ez kevéssé volt hatásos. Sűrűsödtek a pisiszünetek is, ami aztán abszolút nem jellemző rám, olykor 10 órás futás közben egyszer sem kell mennem, most meg pár körönként. Talán simán csak sok vizet ittam vagy a koffein diuretikus hatása volt, a fene tudja, de megakasztotta még azt a kevés lendületet is amim volt. Párszor elkezdtem Manónak nyüszögni, hogy mennyire elegem van az egészből, hajnalban még Nicolék székében is zombiztam pár percet, de olyan nagyon szerencsére senki sem szánt meg :) Így utólag visszaemlékezve egy nagy nyafogás volt az éjszaka, tök feleslegesen.<br />
<br />
20 óránál néztem meg az eredménylistát először és elsőre kiborított, hogy milyen kevésnél tartok, aztán persze beláttam, hogy ennyi tötyögéssel nem is lehetett több. Ahogy élénkült a pálya, jöttek vissza a szurkolók, engem is feldobott kissé, de nem eléggé. Csalódottságot, ürességet éreztem, nem tudtam őszintén mosolyogni amikor mások a részvétel fontosságát, a társaság nagyszerűségét emlegették. Persze egyébként egyetértettem velük, de most én nem ezért jöttem, nem bandázni és mellesleg futni egy kicsit, hanem erőfeszítést tenni, a képességeimhez, edzettségemhez mérten futni. Ahányszor mondta valaki, hogy milyen szép egyenletesen futok végig, milyen szép eredmény, de jól mozgok, ordítani tudtam volna. Nem, nem, NEM. Idesanyám, én nem ilyen lovat akartam...<br />
<br />
Azért a végére volt még futás, sőt, viszonylag felszabadult futás is, de már vártam a végét, menekülni akartam. A legvége viszont mindig élmény, amikor a korábban versenyző futók, a kísérők, segítők, szervezők, mindenki nekünk szurkol, bíztat és általános ovációt csap minden futó áthaladásakor, ott nem lehet nem mosolyogni és szárnyalni kicsit. Nem is néztem már rá a monitorra, annyi amennyi. Az utolsó körnél gondoltam rá, hogy az asztalunknál megállok, de inkább végig futottam. 170 kör meg egy kicsi.<br />
<br />
PB-nek szép, de kb ennyi is a pozitívum amit el lehet róla mondani :) Ha nincs az éjjeli nagy megborulás és tötyörgés, bőven 180 felett zárhattam volna, hát még, ha a végét is megfutom tisztességesen. Mi a tanulság? Hol volt a hiba? Véleményem szerint a frissítésben leginkább. Muszáj többet és fegyelmezettebben bevinni, ha magamtól nem tudom jól követni és betartani akkor kell a segítő és fontos, hogy előre egyeztessük az igényeket, rendszert, elvárásokat egymással. Hiba volt még, hogy régi vacak cipőben mentem, az újabb pedig nem a legjobb fazon a lábamra. A széthordott, illetve a neutrális de mégis kifelé dőlő cipő, az amúgy is problémás bal bokámmal és a folyton balra lejtő aszfalt körpályával nem alkotott túl szerencsés egyveleget. Az izmaimnak kuta baja nem volt, sokkal többet vagy gyorsabbat is elbírnak bizonyára. Ahhoz pedig, hogy az ilyen problémákat meg tudjam oldani, hogy a mentális gödrökből ki tudjak mászni és addig is nem nyafogni hanem futni, no ehhez kell még az edzés, a tapasztalat, az önismeret. Keep calm and run on.<br />
<br />
<br />
Sárvár továbbra is szuper, ünnep a javából! Nagyszerű volt együtt körözni rég nem látott futótársakkal, őszintén gratulálok mindenki eredményéhez és köszönöm a szervezők munkáját!<br />
Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-65362650407283578772014-02-24T11:35:00.000-08:002014-06-06T11:36:11.970-07:00Pilisi LeFaGySzHadd kezdjem ott, hogy ezt a túrát évek óta megrendezi Jaat és kedves csapata és amióta ismerjük egymást, mindig hív, de mindig közbejött valami ami miatt nem jutottam el, pedig a zempléni rendezés már igen nagyon birizgálta a fantáziámat :) Aztán idén úgy döntöttem, mindenképp ott leszek és punktum. Beneveztem idejében, kellett is, ugyanis a 200-as létszámkorlát hamar betelt (sajnos, sokan nem jelentek meg mégse...lelkük rajta, csak épp a szervezőkkel toltak ki nagyon)<br />
<br />
Előzetesen nem is tudatosult bennem igazán, hogy közel 57km-re 2600m szint az elég sok. Konkrétan a Kinizsi 100kilométerében is majdnem ennyi van... Olvastam ugyan az útvonalat, de mit nekem Pilis, Dobogókő, Vadálló-kövek, Rám-szakadék....önbizalom az volt :) Frissítésnek tömény szénhidrátot vittem, Mars csokikat, műzliszeletet, Balaton szeletet és a tartályos zsákban vizet.<br />
<br />
<img alt="Pozor, Yet!" height="512" src="https://lh4.googleusercontent.com/-cH0mO65a-ss/UwonVwea6OI/AAAAAAAAKzA/OWj7-XNEC_w/s512/lefagysz%2520114.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="Pozor, Yeti!" width="384" /><br />
<br />
Hamar eljött a túra előtti pár nap, lett helyem Budáról a bevált Oszaczki-mobilban, megszerveztem a családot, aztán szombat hajnalban indult a mandula. Nem is én lettem volna, ha nem késem le a korábbi buszt és így késtem már a találkahelyről is...szerencsére akár 9-ig is lehetett volna rajtolni ha muszáj, de hamar a rajthoz értünk, a pilisszentléleki Klastrom Sörözőbe. Olyan merész terveim voltak, hogy megpróbálom valameddig tartani a tempót Gézával és Börcsök Andrással, de mire a mosdóból előkerültem ők elindultak. Egy futónak öltözött srác viszont épp indulni készült, utánalódultam, legalább az elején ne tévedjek el :) (mint utóbb kiderült, épp Gézáék indultak rossz irányba és ekkor kerülhettem eléjük)<br />
<br />
<img alt="útközben" height="355" src="https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/t1/1899968_747797768587481_1320285580_n.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="útközben" width="473" /><br />
<br />
Hamar beigazolódott a sejtésem, a fiatalemberrel látásból és futófórumról "ismertük" egymást, Fridman volt az. (<em>Itt is köszi a társaságot! A plázacicáért még megkergetlek! :)</em> Nem reméltem, hogy párszáz méternél tovább bírom a tempóját, de kiderült, hogy épp nagyon nincs formában, nem tervez nagy iramot csak egyenletes biztonsági teljesítést. Persze, olyan tereprutinja van amilyen nekem talán sose lesz, de erőnlétben most én sem álltam rosszul. Párszor mondta ugyan, hogy menjek csak gyorsabban, de féltem, hogy elfutom az erőmet és persze egyedül se akartam maradni aztán jól eltévedni....El nem zavart, így együtt maradtunk végig és állítólag motiváló voltam ahogy a botokkal csörtettem a nyomában :) Jó döntés volt a botokat elvinnem, a sáros, szintes terepen sokat segítettek, de még síkon is jobban haladtam velük, valamint a terepcipő se ártott, nagyon stabil volt a sáros részeken és a sziklákon se csúszott (kivéve persze a nedves, algás köveket, és a Rám-szakadék létráit, ott minden csúszik :) Persze azért a sár az sár, rögtön az elején dobtam egy kisebb hátast a dagonyába, de csak a kezem és a dzseki széle lett sáros. (A másik borulást a Vadálló köveknél adtam elő, lendületből hasas volt, fenn a gerincen, szerencsére, nem lefelé...)<br />
<br />
Tájékozódásban nem vagyok jó, ezért sem szerettem volna egyedül menni. Szerencsére a jelzések és a szalagozás is jól követhető volt, illetve időnként ellenőriztük a térképet (bocs a királyi többesért, Fridman ellenőrizte, én hittem neki). Nem is tévesztettünk sehol. Ha már jelölés, a túrát nem ismerők számára elmondom, itt nincs menet közben szolgáltatás, a pontokon tájfutó bóják és szúróbélyegzők vannak csak. Tulajdonképpen ez előny, hiszen nincs gond pontnyitásokkal-pontzárásokkal, nem kell a személyzetnek kint fagyoskodni, ázni naphosszat és a túrázóknak is időtakarékos, nem állunk le dumálni, csak lukasztunk és megyünk. Persze van hátránya is, nincs nasi, nincs kedves szó, meleg tea, izémizé :)<br />
<br />
<img alt=" Pilis nyereg másodszor" height="512" src="https://lh4.googleusercontent.com/-DULbHTYRDck/Uwo14uQja1I/AAAAAAAALAs/mkFYa35ghJs/s512/lefagysz%2520236.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="Pilis-nyereg másodszor" width="384" /><br />
<br />
Ami az útvonalat és a pályát illeti, nehéz, de szépséges volt, kissé sáros, de alapvetően járható, az időjárással pedig óriási szerencsénk volt, az eső nem esett és hideg sem volt. Délelőtt viszont igen komoly köd ereszkedett a hegyekre, így a gyönyörű kilátásból semmi sem jutott. A Pilis szerpentinjén halava, mintha paplant terítettek volna a völgyre, csak a nagy fehérséget láttuk. A Vadálló-kövekről talán már lehetett volna nézelődni, de ott leginkább a lábam elé próbáltam figyelni, több-kevesebb sikerrel, no meg sietni, mert egész szép célidő látszott elérhetőnek és alkalmi társamban feltámadt a harci szellem :) Reggel még a 12órával is kiegyeztem volna, aztán úgy tűnt, 11órán is belül leszünk. A 10 órás időt jól elbúcsúztattuk, kár volt, simán meg lehetett volna, például ha a szakadék bejáratánál nem ücsörögve eszünk :)<br />
<br />
Igazából nem mesélném végig az útvonalat, az egész nagyon klassz, érdemes erre túrázni. Én elég ritkán keveredek a Pilisbe, így - bár beugrottak a más túrákon már bejárt részek, Kinizsi, Szurdok, stb. - igazán izgalmas volt. Leginkább attól tartottam, hogy a végére nagyon fáradt leszek és a Vadálló-kövek ereszkedés, majd a Rám-szakadék megesz, pláne ha már sötétben érek oda. Szerencsére a vártnál sokkal jobban ment, így ezek a részek is abszolút élvezetesek voltak, a legvégén is vidáman tudtam futni. Sok ismerőssel találkoztunk menet közben, leginkább mi előzgettünk, de a kanizsai különítmény és a Végh is utolért :)<br />
<br />
Az időzítés tökéletesre sikerült, épp még világosban értünk célba. Olyasmi flow élmény volt ez, mint a Rocki130, nem kizsigerelve hanem feldobódva értem a végére. Egyik oldalról, megint nem feszegettem a határaimat, máshonnét nézve ez egy túra, nem verseny, az élményfaktor és a biztos teljesítés a lényeges, nem a célidő. A célban az igen kedves fogadtatás után nagyon finom zöldséglevest ettünk, az édes vackok után különösen jólesett. Fuvar is került hazafelé, így este 11-re itthon is voltam. Persze, a vonaton már majdnem bealudtam :) <br />
<br />
A szervezés nagyszerű, a térkép-itiner igényes és informatív, az útvonaljelölés és a pontok tökéletesek, az ellátás a célban kitűnő. Jaat-nak és csapatának nagy köszönet! Attól tartok,bár az első, de nem utolsó LeFaGySz-om volt ez.<br />
<br />
<br />
Technikai részletek: Idő: társam szerint 10:05. A túrán elfogyott kb 2 liter víz, három műzliszelet, két Balaton szelet, 3 Mars csoki. Előtte volt reggeli, egy adag fehérjeturmix és kávé még otthon, útközben pedig cirka 10dkg műzli vízzel forrázva. A kellemes időben elég volt a vékony gatya, aláöltöző vékony széldzsekivel, nem kellett öltözködni, csak a zippzárt húzgáltam :) Kamásli nem ártott volna, de nélküle se volt vészes, egyszer szórtam csak ki a mocskot a cipőből.<br />
<br />
<br />
Fotók forrás: hivatalos fotók és Bérczi Tamás,<a href="https://www.facebook.com/events/330171850457595/?fref=ts"> Facebook</a><br />
<br />
<br />
<br />
Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-77362482571428619662013-12-04T03:37:00.000-08:002013-12-04T03:37:52.834-08:00Jé, már a hatodik?! - Adria Advent MaratonKezdem jó messziről. Most csodálkoztam csak rá, mert megkérdezték, hogy már hatodik hivatalos maratoni "versenyem" volt a hétvégi horvátországi csoda. Igen, jogos és illendő az idézőjel, ugyanis egyiket sem magamért, egyiket sem versenyre, időeredményért, egyéni csúcsért futottam. Össze is szedtem őket egy kis nosztalgikus listába (mind az öt BSI maraton, 2009-ben csak szurkoltam):<br />
<br />
2008. Lydérch sporttárssal, páros jelmezben, 5 óra körüli bulifutás volt<br />
2010. bozótjelmezben egyedül, élményre, bulira, de azért nem lazázva 4:30-ból alig kicsúszva<br />
2011. jelmezben, idétlenkedve, szándékosan másokat lelkesítve, a végén futótársakat segítve 4:49<br />
2012. jelmezben, a 4:30-as iramfutókkal 4:32<br />
2013. UNICEF váltót kísérve 4:20<br />
<br />
ésakkor:<br />
2013. dec. 1. Crikvenica - Jeremcsuk Istit kísérve, helyette is látva 4:36 (4:35:54)<br />
<br />
Úgy tűnik, a maraton nekem ilyen, adok-kapok, csak alternatív értelemben :) Nem egy vérbeli versenyző mentalitás, de vállalom, nevezzétek gyengeségnek vagy helper-szindrómának, istenítsetek (neeee!) vagy nézzetek le érte, de ez van.<br />
<br />
No, de nem pszichoterápia akar ez lenni hanem beszámoló, vágjunk bele.<br />
<br />
<img alt="a csapat" height="375" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112724.jpg" title="a csapat" width="500" /><br />
<br />
Oszaczki Géza sporttárs dobta fel az ötletet, hogy menne Horvátországba tengerparti maratont futni, van hely a kocsiban. Nem terveztem már maratont idén, de egy ilyen ajánlatnak nem lehetett ellenállni, pláne maikor kiszámoltuk, mennyire vállalható költséggel megoldható a dolog. Szép lassan kialakult a csapat, megtelt a 9 személyes járgány. Eredetileg egy kedves barátnőmet hívtam, de sajnos családi problémák miatt vissza kellett mondania, ekkor jött a képbe István aki csak a Budai Trail-re keresett volna kísérőt, de úgy tűnik, egy marketinges veszett el bennem, mert rádumáltam simán helyette egy külföldi maratonra :)<br />
<br />
A szervezést Géza intézte, itt is nagy köszi neki és Boginak is! A kis csapat szombat reggel megtöltötte a Transportert és nekivágtunk az útnak. Zökkenőmentesen telt az utazás, beszélgettünk, máris látszott, hogy jó kis társaság jött össze. Az időjárás csak akkor kezdett minket aggasztani amikor horvát földre érve szakadt az eső és a magasabban fekvő részeken a hó. Szerencsére a tengerparton már jobb volt az idő, az eső is elállt a tiszteletünkre. Nem vagyok egy nagy utazó (bár szeretnék), nekem minden ilyen út nagy élmény és újdonság, a horvát partokon pedig még sose jártam, így gyermeki örömmel nézelődtem, próbáltam befogadni a látványt, a tenger kékjét, a sziklás hegyeket, a domboldalba épült kis színes házak sokaságát, légúti nyavalyáim ellenére igyekeztem beszippantani a kristálytiszta tengeri levegőt.<br />
<br />
<img alt="Crikvenica" height="413" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112726.jpg" title="Crikvenica" width="550" /><br />
<br />
Egész hamar megtaláltuk a szállásunkat, amely egy domboldalba épült apartmanház felső emeletén volt, teljesen felszerelt lakás, fantasztikus panorámával. Vicces volt, amikor kiderült, hogy tőlünk függetlenül gergő-ék is épp ott foglaltak szállást. Sajnos a közös bandázás elmaradt, de azért összefutottunk velük is.<br />
<br />
A versenyközpontot keresni kellett kicsit, bizonyára nem számítottak rá, hogy már szombat kora délután érkeznek futók. De mindent megleltünk, átvettük a rajtszámokat, aztán kellemes sétát tettünk a városban és a parton, no és természetesen teszteltük a helyi sört :) A tésztaparty felülmúlta várakozásainkat, többféle meleg és kétféle hideg tésztaétel közül választhattunk és a repetázókat se leste senki. Jól feltankolva mentünk vissza a szállásunkra, kissé aggodalmasan szemlélve az egyre erősödő szelet. Négyen még egy kis esti sétára is kimentünk a szállás feletti dombra csillagokat nézni. Szépséges volt.<br />
<br />
A szél egyre erősödött, egész éjjel megállás nélkül süvített, dübörgött. Izgalmasnak ígérkezett a verseny :) Reggel a szél volt a fő téma, de mindenki lelkesen készült, különösen első maratonistánk, Zéna, és megmondom őszintén, én is a kezdők izgalmával álltam ott, hiszen Istvánnal csak egyszer futottam együtt, nem is oly rég egy kis terepversenyen, itt pedig bő 4 órányi monoton aszfaltos futás várt. Azt már csak halkan tegyük hozzá, hogy bár három 100-as (illetve afeletti) túrát is megcsinált már Isti, maratonból még csak egyet futott eddig, igaz, azt 4:13-ra. (most légyszi ne hozza fel senki, hogy jobb a PB-je mint az enyém :)))) Nem akarok a beszámolóból nagyon eltérni, de meg kell említsem, Isti milyen remekül beilleszkedett a társaságba és milyen csodálatot váltott ki a csapatból, különösen azokból akik bizonyára nem sok időt töltöttek látássérültekkel. Természetesen, én is felnézek rá, nagyszerű amit művel, de itt arra szeretnék kilukadni, hogy igazából az lenne a jó, ha a bármilyen fogyatékkal élők olyan természetességgel vegyülhetnének el a többiek közt és vehetnének részt mindenféle tevékenységben, így a sportban is, hogy ne csodabogárként tekintsünk rájuk. Azt hiszem, nekünk sikerült Istit egyenrangú sporttársként kezelni és remélem, csak jó élményei maradtak a hétvégéről. Mivel én hívtam és a futáson is én kísértem, természetes volt, hogy egyébként is segítek amiben szükséges, csak remélni tudom, hogy ebben sem estem túlzásokba, de ott voltam amikor kellett. Mindenesetre, István nem reklamált :)<br />
<br />
A verseny reggelén a készülődés fontos kérdése volt mindenkinél a ruházat megválasztása,mert nem volt nagyon hideg, ráadásul sütött a nap, de a szél brutál erős volt. A többség hosszú vékony nadrágot és két vékony felső réteget választott, mi is. A rajt 10 órakor volt, így kényelmesen tudtunk reggelizni, igyekeztem nem túlzásokba esni, de azért bevinni némi kalóriát. Pufirizs-szeletet, banánt és kávét választottam és bántam, hogy nem vittem zabpelyhet/műzlit, mert tökéletesen felszerelt konyhánk volt, ehettem volna bármit. Reméltük, hogy jó lesz a frissítés, de bekészítettünk gélt is, biztos ami biztos.<br />
<br />
A mezőny igazán barátságos méretű volt, a rajt egészen a part mentén, gyönyörű napsütésben, csak a fejünket majd levitte a szél :) Épp végeztünk a fotózkodással amikor el is durrantották a rajtot és nekilódultunk. Vagyis a mezőny nekilódult, mi meg ottmaradtunk a végén :) Nem zavart, mentünk ahogy jólesett. Használtuk a szalagot amit Isti hozott, de igazából inkább afféle kézérintéses technikával futottunk. Ő ahhoz van szokva, hogy a kísérő a bal oldalán fut, ami számomra tökéletes, hiszen én balra nem látok, nekem is az a jó, ha akire figyelek az a jobb oldalon van. Kicsit aggódtam, hogy elgémberedek majd vagy a megváltozott futóstílus és imbalansz miatt valamim fájni vagy görcsölni kezd a folyamatos fix kéztartás miatt, de nem volt semmi baj. A frissítőpontoknál se nagyon mozgattam át, egész természetesnek hatott 2-3 óra után így futni :) <br />
<br />
A pálya szépséges volt, egészen közel futottunk a parthoz, nem győztem gyönyörködni. Istvánnak elég uncsi lehetett, hogy folyton a látványról áradozok, és sajnálom, hogy nem adhatom át neki ezt az élményt, ami marhaság, mert neki bizonyára nem hiányozhat amit sose látott, ebben az értelemben nem marad ki valamiből. Amiből tuti nem maradt ki az a brutál szél volt, ami gyakorlatilag végig fújt, de nem ám folymaatosan, hanem nagy lökésekben, hol szemből, hol hátulról, a legrosszabb talán az volt, amikor meglepetésszerűen oldalról támadott. A legerősebb a szárazföld belseje irányában haladva volt, ott szó szerint nullára fékezett néhány széllökés, a völgy felett átívelő híd alatt pedig olyan hangon süvített, hogy na. Ezen a szakaszon bár nevettünk, azért belül aggodalom fogott el, hogy mi jöhet még, mennyi energiát vesz ki belőlünk ez a szél.<br />
<br />
A pálya egy T alakot formázó félmaraton volt, értelemszerűen kétszer tettük meg, közben áthaladva a versenyközponton ahol először komoly szurkolást kaptunk és a nevünket is bemondta a szpíker :) A fordítóknál tök jó volt látni kis csapatunk tagjait szembejönni és rengeteg bíztatást kaptunk idegenektől is. Isti volt ez egyetlen látássérült a mezőnyben, legalábbis aki kísérővel futott, viszont láttunk mozgásukban enyhén akadályozott futókat, köztük egy idősebb urat is, nagy respekt nekik is!<br />
<br />
A futásról mit is írhatnék még, futottunk, futottunk, élveztem a tájat, néhol beszélgettünk, néhol én pofáztam, sokat hallgattunk is. Isti nem nyafogott, ha nem kérdezem talán egy szava se lett volna 4 és fél órán át :) Tudtuk, hogy ebben az időben nem futunk csúcsot, inkább a biztos teljesítésre mentünk, a frissítőknél megállva, kényelmesen frissítve. Általában ásványvizet, banánt adtak, de több helyen volt keksz, citrom, egy helyen tea, és néhol kockacukor (!) is, ez utóbbin azért mosolyogtunk :) Eszegettük a kínálatot, mellé elfogyott Istinél kettő, nálam egy gél, optimálisabb lett volna valamivel több bevitel, de nem volt probléma. Picit görbültem el a klasszikus 27-30km tájékán, de semmi vészes. A végefelé Isti se volt a toppon, de nem igazán mondta. Ki kell mondjam, baromi kemény csávó ám. Semmi hiszti, nyafi, hol van már a vége, fáj a lábam, elegem van, kiba..ott szél vagy ilyesmi amit amúgy biztos mindenki elmondott legalább magában, csak jött, futott és kész.<br />
<br />
Az utolsó fordítónál úgy tűnt, talán együtt érünk célba Zénával aki ezen a cseppet sem könnyű versenyen futotta első maratonját, de végül picit lemaradt. Megmondom őszintén, egy kicsit már vártam a végét, az utolsó kilométereken még gondolkodtam rajta, hogy nyissunk-e hajrát, de valahogy magamban sem éreztem a nagy tüzet és erőt, úgy meg gáz lett volna belevágni, így csak az utolsó kétszáz méteren húztunk bele. Előzőleg megállapítottuk már, hogy jó vacak időt futunk, de legalább magas faszagyerek faktorú (értsd: nehéz körülmények, kihívás) volt a verseny, ennek ellenére úgy ordítottam Isti fülébe az órán látott 4:36-ot, mintha világcsúcsot mentünk volna :) <br />
<br />
<img alt="célban" height="413" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112725.jpg" title="célban" width="550" /><br />
<br />
Nagyon rendes volt a csapat, kijöttek a célhoz gratulálni, együtt örülni. Egy olasz fickó, aki állítólag masszív bagós :) baromi lelkesen jött oda fotózni meg gratulálni :) Hamarosan jött Zéna is, igazán megérdemelt tapsot kapott ő is. Első maratonnak ez nehéz pálya volt. A többiek is megvívták a maguk harcát, Géza 40. maratonját futotta szuper idővel, Ricsi ismét behúzta 4 órán belülre, Ildikó okosan döntött és futott egy szép félmaratont. Laci és Viktor is nagyon szépen odatette magát. Gergővel ugyan a célban nem találkoztunk már, de gratu itt is és sajnálom, hogy az időjárás ellehetetlenítette a 3 órás terveit.<br />
<br />
A rendezők igazán kitettek magukért, azonnal nyomtatták az okleveleket időeredménnyel, és egy tál tésztával is megvendégelték a futókat. A szállásadónk volt olyan rendes és megengedte, hogy még visszamenjünk mosdani, így felfrissülve indulhattunk hazafelé. Azt gondoltuk, nagy horkolás lesz a kocsiban, ehelyett Budapestig ment a csevegés, poénkodás. Jó csapat voltunk, nagy gratuláció mindenkinek! Remélem, mindenkivel futunk-találkozunk még!<br />
<br />
Isti, neked külön gratulálok és köszi a társaságot! Ha nem lett eleged belőlem, én szívesen vállalkozok hasonlóra a jövőben is. Triatlont még nem vállalok :)<br />
<br />
Minden jó ha jó a vége, hazakísértem Istvánt és elértem az utolsó buszt és az utolsó vonatot :)<br />
<br />
<br />
Fotókért - és mindenért amit tett :) - köszönet Oszaczki Gézának!Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0Crikvenica, Horvátország45.173583 14.69150490000004145.1288125 14.610823900000041 45.2183535 14.772185900000041tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-14993492567420654472013-10-17T06:15:00.001-07:002013-10-17T06:15:23.054-07:00Maraton különleges formában - UNICEF Gyermekváltó - beszámoló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">és akkor beszámoló :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div>
<p><img style="float: left; margin: 5px;" title="Befutó" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/110308.jpg" alt="befutó" width="200" height="323" />Egészen különleges élmény volt az idei Spar Budapest Maraton. Az a megtiszteltetés ért, hogy az UNICEF gyermekváltóját kísérhettem végig, külön megtisztelő, hogy mindezt Lőw Andrással tehettem.</p>
<p> </p>
<p>Köszönöm a lehetőséget az Unicef-nek, a BSI-nek, és köszönöm a türelmet és fantasztikus társaságot a résztvevő gyermekeknek, végül de nem utolsó sorban futótársamnak! Óriási volt!</p>
<p> </p>
<p>Gondolkodtam, hogy írjak-e részletesebben róla, hiszen eleget ömlengtem már itt-ott, teleszórtam fotókkal a fészbúkot, de valahogy vannak dolgok amiről írni kell, mert - mint az UB - még napokkal később is annyira eleven az emlék, annyira jár rajta az ember agya, no és persze kérdezgetik a sporttársak is, hogy mikor lesz beszámoló :) </p>
<p><br /> <br />Úgy döntöttem, kétfelé bontom a történetet és külön írok magáról a projektről, és külön a futás részéről.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><strong>Unicef Gyermekváltó</strong></p>
<p> </p>
<p>Az ötlet az volt, hogy az Unicef aktuális gyermekvédelmi kampányának részeként, a maratonon sok-sok gyerkőc, a saját országát, nemzetét képviselve fusson. A BSI természetesen vevő volt az ötletre és örömmel engedte, hogy egy abszolút egyedi váltó színesítse a maratont : kilométerenként váltották egymást a különböző nemzeteket képviselő gyerekek, akiket rendkívül lelkes önkéntesek, illetve szüleik kísértek ki az egyes kilométerjelző táblákhoz. És hogy kavarodás ne legyen, kellett egy-két kísérő futó aki terelgeti a srácokat menet közben. Itt jöttünk mi a képbe, bár azóta sem értem, hogy is mertek rám bízni egy ilyen feladatot :) Szerencsére, futótársam valóban igen tapasztalt volt, bízhattam benne. Maga a kezdeményezés és a mögöttes tartalom is szimpatikus volt, hiszen az Unicef a legkiszolgáltatottabbak, a gyermekek érdekeit védi szerte a világon. </p>
<p> </p>
<p>Meg kell említsem, hogy hatalmas szervezőmunka áll az egész akció mögött, rengeteg Unicef dolgozó és önkéntes munkája. 42 országot képviselő 57 gyermek koordinálása, a szülők tájékoztatása, a BSI-vel történő egyeztetés és még ki tudja mennyi dolog kellett hozzá, hogy mindez összeálljon vasárnapra. </p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="Unicef" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112030.jpg" alt="Unicef" width="500" height="333" /></p>
<p> </p>
<p>Részt vettünk egy előzetes megbeszélésen ahol megismerhettük a projekt résztvevőit, kicsit ismerkedtünk a gyerekekkel és pontosítottuk, hogy mi lesz a feladatunk. Nagyon picinek és alkalmatlannak éreztem magam András mellett állva, de igyekeztem leplezni a frusztrációmat és felnőni a feladathoz. Kiderült, hogy a verseny alatt folyamatosan fényképeznek és filmeznek majd, amitől tartottam egy picit, nem csupán hiúsági :) sokkal inkább logisztikai, szervezési okokból. (szerencsére minden rendben volt).</p>
<p> </p>
<p>Közvetlenül a maraton előtt már nem is volt más teendőnk, mint átvenni az alkalomra készült pólókat, felkötni a szép kék lufikat, pár szót váltani az operatőrrel, fotóssal és persze az első kilométeren velünk futó gyerekekkel. Kis készülődés után be is állhattunk a rajthoz. Nem részletezném az egész útvonalat, a lényeg végig ugyanaz volt : nagyon élveztem/élveztük a feladatot, az önkéntesek és a szülők nagyon lelkesek és kedvesek voltak, a gyerekek vidáman és tele energiával vártak minket a váltásoknál, minden szuperül zajlott. Nagyon jó volt látni, ahogy megvalósul Dávidék elképzelése. </p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="Lánchíd" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112027.jpg" alt="Lánchíd" width="500" height="333" /></p>
<p><br />Minden egyes gyerekről sajnos nem tudok írni, de kiemelnék talán hármat, vagyis négyet. Volt egy kisfiú, Joey aki meg sem akart állni amikor leváltották, úgy kellett őt visszatessékelnem a szüleihez, miközben az izraeli kissrác kilőtt, mint a nyíl, palesztin társa kicsivel utána. Idő nem volt kommunikálni, de megoldottuk, András az ifjú "sprinter" után vetette magát és lassításra bírta, én meg igyekeztem felkapaszkodni :) Ez volt a világsajtót bejárt jelenet előzménye, amikor is egy izraeli és egy palesztin fiú kézenfogva futott át a Lánchídon. Ha rajtuk múlt volna, sprintben :) Szinte filmbe illő jelenet volt a célbaérkezés is, Dávid kisfia, Benji volt az utolsó váltótag és persze apa karjaiba szaladt a célban. Természetesen az összes gyerkőc egyformán ügyes és aranyos volt, mindenkire szívesen emlékezünk vissza szerintem. </p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="cél" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112026.jpg" alt="cél" width="500" height="333" /></p>
<p> </p>
<p>A célbaérkezés után egészen megható volt, hogy mennyien köszönték nekünk, hogy bevállaltuk és hogy meg is csináltuk, nagyon jólesett a szülők érdeklődése, bizalma is. Tulajdonképpen mi tartozunk köszönettel az élményért. </p>
<p> </p>
<p>Az akcióról készült film a hírek szerint szombat este lesz látható a digin, de <a class="blue" href="http://www.digisport.hu/video/16636">ebben a híranyagban</a> is van rólunk szó. </p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="útközben" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112025.jpg" alt="útközben" width="500" height="333" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><strong>A maraton - mert ugye csak le kellett futni 42,2-t :)</strong></p>
<p> </p>
<p>Ahogy fentebb írtam, nem is értem, hogy jutottam Gabi eszébe, hogy merték rám bízni ezt a feladatot. Persze le tudok futni ennyit, de azért nincs akkora rutinom, mint Andrásnak és a nagyjából elvárt hatos átlag tempó is alig volt a képességeim alatt. Ráadásul itt nem figyelhettem csak magamra, sőt, kifejezetten a gyerekekre kellett figyelnem és együttműködni. </p>
<p> </p>
<p>Igyekeztem önbizalmat gyűjtögetni (hogy legyen mit sugározni :) és nagyon reméltem, hogy minden rendben lesz. Jó volt, hogy nálam sokkal tapasztaltabb, erősebb társat kaphattam, biztonságban érezhettem magam mellette, ha bármi extra probléma merülne fel. </p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="23km" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112029.jpg" alt="23km" width="500" height="334" /></p>
<p> </p>
<p>Az első 30kilométer abszolút gördülékenyen zajlott, nagyjából a tervnek megfelelően haladtunk, élveztem a futást, jó volt pár szót váltani a gyerekekkel, látni a sok szurkolót. Izomzatilag, energetikailag minden oké volt, a tempó enyhe változatossága itt még kifejezetten jólesett. A Margitszigeten volt egy kis holtpont, de ott még összekaptam magam, bár a feljáron elhalóan hörögtem András után, hogy ne itt fokozzuk a tempót - de szerintem meg se hallotta :) </p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="Margit híd" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/110285.jpg" alt="Margit híd" width="500" height="373" /></p>
<p> </p>
<p>Sajnos a probléma nem is a tempóval vagy a fáradtsággal volt, hanem a táplálkozásban vétettem hibát ismét. Sokat és későn ettem előző nap, plusz jól bereggeliztem, hogy kitartson az energia és elég legyen folyadékot magamhoz venni futás közben, de ennek az lett az eredménye, különösen az elfogyasztott powerade-nek köszönhetően, hogy csuda rosszul lettem és először csak belassultam aztán sürgőssé vált egy technikai szünet.</p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="András tartja a frontot" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/112028.jpg" alt="András tartja a frontot" width="500" height="334" /></p>
<p> </p>
<p>Nagyon röstelltem, hogy nem bírok lépést tartani és miattam borul a terv, így először arra gondoltam, kiállok, aztán valahogy majd előrejutok. De ez amellett, hogy nehezen kivitelezhető, etikailag is megkérdőjelezhető lett volna, nem utolsó sorban András hallani sem akart róla :) Így történt, hogy muszáj volt egy pár percre megállnunk amíg én bevágódtam egy sarki kocsma mellékhelyiségébe. Utólag ismét köszönöm Andrásnak, hogy nem hagyott lemaradni és "tartotta a frontot" amíg én agonizáltam. Innen már sima liba volt, elmúlt a görcs és a hányinger, fáradt annyira nem voltam, ráadásul egyre kisebb gyerkőcök jöttek, így annyira rohanni sem kellett már, vidáman haladtunk a cél felé tovább. És célba is értünk, a tervezett hatos átlagon kicsit kívül.</p>
<p> </p>
<p>Adatkedvelőknek: félmaraton 2:08, 31km-nél 3:08, cél 4:20:52</p>
<p> </p>
<p>Kihasználtam az alkalmat és tesztcipőben futottam. A választott Nike Pegasus 30 jól vizsgázott, kényelmes volt. Ismét megállapítottam, hogy ilyen vagy még laposabb talp való nekem, egészen szokatlan és furcsa volt visszavenni az adidas glide-ot amit egyébként hordok. </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Hát így esett, hogy egyéniben, váltóban és kísérőként egyszerre voltam jelen a maratonon. Nem bántam meg :) </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> (Fotók: futanet.hu, dobogós kép - <a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151676174470814.1073741850.289633770813&type=3">Szabó Adrienn/Unicef</a>)</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-6640406549650975052013-10-13T23:05:00.001-07:002013-10-15T06:07:36.940-07:00Maraton különleges formában - UNICEF gyerekváltó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://img.youtube.com/vi/vZcpO-s-_eU/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://youtube.googleapis.com/v/vZcpO-s-_eU&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://youtube.googleapis.com/v/vZcpO-s-_eU&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
Egészen különleges élmény volt az idei Spar Budapest Maraton. Az a megtiszteltetés ért, hogy az UNICEF gyermekváltóját kísérhettem végig, külön megtisztelő, hogy mindezt Lőw Andrással tehettem. Köszönöm a lehetőséget az Unicef-nek, a BSI-nek és a türelmet és fantasztikus társaságot a résztvevő gyermekeknek, végül de nem utolsó sorban futótársamnak! Óriási volt!<br />
<br />
Részletesebb beszámoló várható, addig is nézzétek meg a fenti beharangozó beszélgetést az ötlet kiagyalójával és lessétek a digisport csatornát ahol hamarosan egy egész film lesz látható az akcióról. Na, egy<b><a href="http://www.digisport.hu/video/16636" target="_blank"> rövid híranyag fent is van itt</a></b>, a filmet október 19-re ígérik benne.<br />
<br />
<br />Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-24201430875642914572013-09-24T04:45:00.002-07:002013-09-24T04:45:37.358-07:00Dupla Élmény- duplán elmesélvemiki már megírta a beszámolót,és igazából pár dolgot akartam csak hozzáfűzni itt-ott, ezért kitaláltam, hogy párbeszédes formát alkotok és hozzáírom a beszámolómat az övéhez. Couple Delight :)<br />
<br />
<img alt="bükkös" height="333" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/109933.jpg" title="bükkös" width="500" /><br />
<br />
<em>Az úgy kezdődött, hogy Bozótnak volt egy ingyenes nevezése, a tavalyi társa pedig megy Spártába. Csináltunk egy csapatot. Olyan ez, mint egy teljesítménytúra, csak elég szűk a szintidő, 12 óra, 72 kilométer és 3380 szintre. Aggódtunk is egy kicsit, mert tavaly még 13 óra volt, és az se lehetett könnyű, pl. Yoyoka ezért idén el se indult, inkább fényképezett és csinált egy szalonnás-kolbászos frissítőpontot. A félelem szerencsére alaptalannak bizonyult, mert most a korai rajt és a szeptemberi időpont miatt se sötét, se mély avar nem volt, könnyebb lett a pálya.</em><br />
<em><br /></em>
Az úgy kezdődött, hogy megnyílt az idei nevezés és rájöttem, hogy én ingyen indulhatok egy kis tavalyi vis maior miatt. Sznupi meg ugye inkább egy vacak poros görög társasutazásra fizetett be. Mivel ez egy elég combos páros verseny, fontos, hogy a párok ismerjék egymást, jól működjenek együtt, ez sajnos tavaly nálunk nem annyira működött, bár a legnagyobb probléma az edzetlenségem volt akkor is és ezáltal a nagy különbség kettőnk közt. Mikiben már korábban is ideális túrapartnerre találtam, így logikus volt, hogy elhívom erre a kis szívásra is :) Jött. Persze féltem, hogy nem bírom majd, ez lesz mint tavaly, vánszorgok az emelkedőkön, esek-kelek a lejtőn és talán be se érünk időben. Abban viszont bíztam, hogy erősebb vagyok most és a korábbi rajt valamint az előrehozott dátum miatt, alig kell sötétben-bokáig avarban menni, ami tavaly nagy nehézség volt a gyenge lámpámmal.<br />
<br />
<em>Alaposan felkészültünk, ha megnézitek Bozót edzésnaplóját, ennyi futás még sosem volt benne, és én is rendszeres edzésbe álltam az utolsó hónapban a nyári lazázás után. A frissítést is megszerveztük, zacskóba porciózott Sponser porral, futóverseny stílusban. Ugye a teljesítménytúra stílus az az lenne, hogy nem viszünk semmit, legfeljebb mézespuszedlit, és jól bekajálunk a frissítőpontokon. Ezt most nem mertük megkockáztatni, itt menni kellett.</em><br />
<em><br /></em>
Kivételesen komolyan vettem a felkészülést, nem akartam beégni se Miki, se Csanya, se magam előtt és be kell vallanom, baromi addiktív ez a rendszeres, de nem túl kemény edzés, már élveztem is, hiányzott volna ha nem futok :) Én, aki mindig ad hoc módon versenyez, egy csomót agyaltam a ruházaton, felszerelésen (zsák vagy övtáska+kézikulacs, minimál vagy puha cipő, stb), miután megegyeztünk, hogy sponser port viszünk, megterveztem az előreküldést, Miki kiporciózta a porokat, bekészítettük a botokat is esetleg a második körre, ilyen tervszerűen még nem csináltam. Elhatároztuk, hogy a pontok közt az ajánlottnál sűrűbbre bekevert cuccot kortyoljuk, a frissítőkből csak azt veszünk el amit esetleg megkívánunk, és ami még fontos volt, hogy nem töltjük az időt felesleges ácsorgással, társasági élettel menet közben. Dugóka, kulacstöltés, sziasztok. Be is tartottuk, patent volt a rendszer.<br />
<br />
<em>A futás tulajdonképpen négy Kékes keresztezés, négy mászás, négy ereszkedés, sava-borsa pedig a sárga jelzésen a híres-hírhedt sombokor lejtő. illetve, eddigi túráimon lejtő, de most felfelé csináltuk. Előre megmondom, ezt élveztem az egész túrában a legjobban. Lefigyeltem az UTMB videókon, hogy divatba jött az a mászási technika, mikor az ember előrehajolva a térdére, combjára támaszkodik a meredek felfeléken. Ezt már begyakoroltam otthon a lépcsőn, és alig vártam, hogy kipróbálhassam élesben. Király volt, csak a kézikulacs zavart közben, most már át fogok állni zsákra.</em><br />
<em><br /></em>
Az esemény előtt váltottunk pár levelet, magyaráztam a pályát, de Miki ritkán jár a Mátrában, nem volt teljesen képben. A hírhedt sárgát a Kékesre azért ismerte :) Hiába próbáltam megijeszteni, van neki 11 órás Kinizsije, nehogy má' 12órás 72km olyan nagy ügy legyen :P Én a tavalyi emlékek alapján a mászásoktól és a sziklás ösvényektől tartottam, hosszú emelkedőkön még mindig gyenge vagyok, a Tápió-vidék nem egy Mátra....lefelé futni imádok, de abban sem vagyok kiemelkedően jó, ráadásul az eséstechnikám se tökéletes (a kövek közt a vállon átfordulás nem a legjobb ötlet :) Jó gondolatnak találtam, hogy csak pici övtáskát és kézikulacsot viszünk, nem zötyög, nbem melegít a zsák és tölteni is könnyebb a kulacsba. Én ráadásul hajlamos vagyok kevesebbet inni a zsákból, mint kéne, így viszont tökéletesen monitorozható : ponttól-pontig fogyjon el a kulacs tartalma.<br />
<br />
<img alt="huss" height="750" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/109936.jpg" title="huss" width="500" /><br />
<br />
<em>Ez csapatverseny, az ellenőrzőpontokra együtt kell érkezni. Én ebben jó vagyok, feltéve, hogy én vagyok az erősebb. Lassabban menni mindig tudok, a gyorssal szokott inkább gondom lenni :). Bozót nagyon erős volt, minden bizonnyal ez a futás volt eddigi legjobb teljesítménye. Hülyeség számítgatni, de ezért a 10:24-es időért itt, simán megelőlegeznék egy 110 feletti sík 12 órát.</em><br />
<br />
A 110 feletti 12órát egyelőre visszautasítom, de mindenképp 100fölé terveznék, ha most futnék egyet. Valóban sokkal erősebb vagyok, mint bármikor eddig és ezt igazán kellemes élmény tapasztalni :) Az elején szándékosan nem toltuk nagyon, tartalékoltuk az erőt, egyenletes teljesítményre mentünk. Ez egyébként be is jött, folymaatosan jöttünk fel helyezésben a futás során, a kezdeti majdnem utolsó pozícióból a célba 10. helyen érkeztünk, a második körünk talán fél órával sem lett lassabb az elsőnél (ha nem vétünk apró bakit a frissítéssel, talán negatív részidőre is kihoztuk volna, na az lett volna durva :-)<br />
Az első nagy ereszkedésnél először eltűntek a szemünk elöl a többiek, aztán folyamatosan értük be őket. Számomra egészen újszerű élmény, hogy része vagyok a mezőnynek, benne vagyok a sűrűjében, példaképnek, de legalábbis nálam sokkal jobb futónak tekintett emberek közt haladok és nem csak kullogok zihálva a halálzónában :) Élveztem.<br />
Miki tényleg jó partner, mert sose panaszkodik túl lassú tempó miatt, nem kellemetlen neki lassabban haladni, mint amire egyébként képes volna. Nem tartott erődemonstrációt, nem frusztrált a tempóval, talán egy-két részen fordult csak elő, hogy egy picikét előrement az emelkedőn. Például amikor feltűnt előtttünk a több fényt csapat és bizonyára nem tudatosan, de megindult rájuk erősen :) Persze nem bántam, mentem én is :) <br />
<br />
<em>Egy ponton bizonyultam gyenge láncszemnek, mikor a harmadik mászáskor beszúrt az oldalam, és sétálnunk kellett egy darabig, meg utána lefelé is visszafogottan kocogni, mert nem bírta a rázkódást. Aztán lassan helyrejött, és nyomtuk tovább. Frissítési hibának tulajdonítom, az összes Sponsert felküldtem a Kékesre, és nem hagytam a rajtban az első kör végére. Így kellett egyet másznunk maradék géleken, ami kevés volt, megszakadt az addigi folyamatos, nagy mennyiségű CHO bevitel. Nem baj, talán buktunk rajta negyedórát, ami később valószínűleg részben visszajött, hiszen addig is kíméltük a lábainkat.</em><br />
<em><br /></em>
Klasszul haladtunk, talán kicsit erős tempóban zúgtunk le az első kör végén, amikor rájöttünk, hogy az összes port előreküldtük, így a rajtban nem várt ránk bekeverhető sponser. A harmadik Kékes mászást így a tartalék két gélen nyomtuk, ami valahogy nem adta ugyanazt az egyenletes pótlást, mint a folyékony cucc. Gondoltam így utólag, hogy talán csak pszichés volt, de nem valószínű, egymástól függetlenül uyganazt éreztük és a Kékes alá érve Miki még egy klassz rekeszizom-görcsös produkciót is bemutatott, sajnos vagy szerencsére épp azután, hogy Szasza fotózott :) A képeken még csak a koncentráció látszik, a vicsorgás utána jött. Szerencsére hamar fent voltunk a Kékesen, remélem nem idegesítettem Mikit halálra a szövegemmel, hogy egyen-igyon, sósat is, nyugodtan, nekapkodjmertrosszabblesz, stb :) Óvatosan kezdtünk lecsorogni a hegyről, nem bántam, hogy nem rohantunk jobban, tudtam, hogy ott van még egy nagy mászás és ott én leszek a gyengébb.<br />
<br />
<em>Mikor a szúrás elmúlt, és leértünk Parádsasvárra, állati nagy zuhét kaptunk a műúton, készült is róla videó, ahogy beérünk a pontra, remélem, majd láthatjuk. Élveztük, teljesen feldobott. Kellett is az utolsó sombokor mászás előtt. Legalább olyan izgalmasan csúszós lett.</em><br />
<em><br /></em>
Az általam panorámaútnak nevezett kellmesen lejtős, széles úton Parádsasvár felé már Miki is jobban volt, nem adott egyértelmű választ, de reméltem, hogy elmúlt a szurkálása és nem szenved (túlságosan ;-)<br />
A KrisztIspi párossal még megvitattuk, milyen gyönyörű, ideális futóidő van, majd percek múlva leszakadt az ég :) Rövid, de igazi veretős zivatar volt, pont akkor zuhogott legjobban amikor a pontra értünk :) De mire elővettem volna az esőponcsót, már csendesedett is, így nem vettem fel, nem akartam dunsztolódni a mászásnál. Az eső innen már nem volt zavaró, később el is állt teljesen, de az ösvények csúszósakká váltak, gyakran megcsúszott a lábam. Persze jobb volt, hogy a sár miatt haladok lassan, nem a gyengeségem miatt. A lábam meglepően jól bírta, fáradt már kissé, de még a korábban néha jelentkező apró görcskezdemények is teljesen elmúltak.<br />
<br />
<em>Fent gyönyörű, ködön átragyogó napsütés fogadott, de rájöttem, hogy menni kell, mert Bozót eddigi pályafutásának legjobb eredménye várható, ha nem lötyögünk. Gyorsan frissítettünk, és lezúdultunk. Kb. 8 km lefelé, ezt nem felejtem el mostanában, csak úgy repültünk. Technikás ám a Mátra, szörnyen kövesek az utak, nem lehet hibázni. Egy élmény volt.</em><br />
<em><br /></em>
A sárga nagyon meredek szakasz az eső után még izgisebb volt, nem egyértelműen csúszós, inkább kiszámíthatatlanul porhanyós volt, elég lassan haladtam, de az izmaim jól bírták, energiában is jól álltam. Egyszer elejtettem a fránya kulacsot, de szerencsére mögöttünk haladó sporttársak utánam hozták, nem kellett visszaereszkedni érte :) Közben elállt az eső és kiderült az ég, csak a sok fától nem annyira látszódott, fentebb, a fenyvesben viszont egyszercsak átragyogott a nap a párás levegőn, szépséges volt! Miki már kezdte mondogatni, hogy nagyon jól jövünk, lefelé már nem kell tartalékolni, menjünk keményen, meg lesz 11 órán belül. Igazából nem érdekelt. Szintidőn belül legyen meg és élvezzük, sérülés nélkül, de azért nagyjából kifutva ami bennünk van. Kezdtem éhes lenni, nem is konkrét energiahiány ez ilyenkor, csak a gyomrom hiányolja 10 óra után a szilárd, mennyiségi ételt, de persze nem foglalkoztam vele különösebben, egy röpke óra múlva ott várt a célban a tészta. Még utoljára megtöltöttük a kulacsot, felkaptam pár szem kekszet és huss...<br />
<br />
Nagyon jólesett a futás lefelé, bár Miki rakott rám egy pici pszichés terhet azzal, hogy ha én vagyok a "nagy lejtőfutó" akkor most csapassam, ha kérdeztem, hogy ő jól van-e, megnyugtatott, hogy bírná sokkal gyorsabban is, ne aggódjak, menjek már... Nem aggódtam, hacsak amiatt nem, hogy nem fogom sokáig bírni a tempót, vagy hogy orraesek ismét (volt rá példa) és a célhoz közel töröm össze magam totálkárra...Itt már nem is beszélgettünk, csak gurultunk lefelé. Amikor kedves partnerem megint elkezdte, hogy hány percesben kéne a maradék mittudoménhány kilométert megtenni, hogy 11 órán belül célbaérjünk, elég durván csendre intettem. Bocs. Aztán persze pár perc múlva kiderült, hogy elnézte az órát, a 10:30-ban is benne leszünk :) Ez ahelyett, hogy spanolt volna, inkább elégedettséggel töltött el, mintha egy automata váltó kapcsolt volna vissza bennem, nem is tudtam tartani az iramot. Az erdőből kiérve még kegyelemdöfésnek bejelzett az emésztőrendszerem, hogy ilyen stresszhelyzetben inkább elhagyná a ballasztot :) Ilyesmire aztán végképp nem volt már idő, szobatiszta vagyok vagy mi, kibírok pár percet még. Hááát....fáradtan, futva, nem egyszerű. Amikor a system úgy gondolta, ha alul nem akkor majd felül, és éreztem az orromban a sponsert, na az elég rossz volt :) De kb ez volt az egyetlen kellemetlen élmény az egész versenyben. Az aszfalton kis agonizálás után már hamar bezúdultunk a célba és 10:25 hivatalos idővel megkongattuk a harangot.<br />
<br />
<br />
<img alt="célban" height="899" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/109934.jpg" title="célban" width="600" /><br />
<br />
Élmény volt - duplán.Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-12338757769793997592013-09-19T03:22:00.002-07:002013-09-19T03:22:56.201-07:00Double Delight Tavaly rendezte meg első alkalommal a terepfutas.hu a Dupla Élmény nevű terepfutóversenyt. Akkor Sznupival épphogy sikerült célbaérnünk, meglehetősen <b><a href="http://bozotfut.blogspot.hu/2012/11/duplaelmeny-duplakutya.html" target="_blank">nehéz menet volt.</a></b> A párosunk ad hoc módon verbuválódott, alig ismertük egymást és egyértelműen óriási különbség volt köztünk edzettségben, felkészültségben és ez meglátszott a verseny közben is, Sznupi ment volna simán én meg voltam a kolonc akit be kellett vonszolnia időben a célba. Élménynek persze élmény volt :-)<br />
<br />
Idén egészen más jellegű élmény lesz, abban biztos vagyok. A szintidő kevesebb, az időpont viszont koraibb, talán lámpa is alig kell majd, én erősebb vagyok és nem utolsó sorban, tökéletes partnerem lesz.<br />
<br />
Az <b><a href="https://www.facebook.com/ultravalohu" target="_blank">Ultravaló</a></b>-n tavaly nagyszerű közvetítés volt, bizonyára idén sem okoznak csalódást :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-90352337700567570802013-08-07T03:29:00.000-07:002013-08-07T03:31:04.099-07:00Rockenbauer 130 - hőségriadó idején <br />
<br />
<img alt="roki" height="375" src="http://static.fotoalbum.hu/picturezoom/2013/08-05/kekdroid/29_Napkelte_a_kds_rten_125139.JPG" title="roki" width="500" /><br />
(Fotó: <a href="http://r70e.kekdroid.fotoalbum.hu/viewlarge/pictureid/21515929">Kékdroid</a>)<br />
<br />
129km, alig több mint 2000méter szint, de még a rutinos öreg túrázók is azt mondják, hogy a Roki egy nehéz túra. Általában épp tombol a nyár, sok a kitett, tűző napos szakasz, ritkás az ellátás, kevés a vízvételi hely, hosszú a táv és még csak nem is igazán szép a táj.<br />
Nekem idén eddig kimaradtak a hosszú túrák és szerettem volna valami százas közelit még a nyáron teljesíteni, Miki (powerhiker) pedig épp 15 éve próbálkozott először és eddig utoljára, ám sikertelenül, a Rokival és most revansra készült. Naná, hogy menjünk együtt és próbáljuk meg!<br />
Mindketten megbeszéltük otthon az ötletet és szerencsére házastársaink megértőnek bizonyultak. Már csak várni kellett a nagy napot.<br />
<br />
<br />
Nagykanizsa elég messze van, le kellett mennem pénteken, mert reggel hatkor volt a rajt. Volt szálláslehetőség az iskolában, tantermekben, nem éppen a legkényelmesebb, de legalább olcsó :) <br />
<br />
Reggel gyors összekészülés, majd hatkor pontosan rajt. Egy boly nagyon nekilódul az elején, Pap Gábor, Barta Laci és még valaki, mi az "üldöző" bolyban megyünk, talán túlontúl ambíciózus tempóban futva. Persze, nem tervezünk sokat futni, de a reggeli hüvösebb időt érdemes kihasználni. Sokan leszakadoznak, a városból Rudi Istvánnal és Annával kocogunk ki, majd egész Hahótig kerülgetjük egymást. Ők baromi gyorsan gyalogolnak, mi futogatunk, de többet pihenünk és nem ismerjük az útvonalat. Apropó útvonal, bár klasszikus túrázósban nyomjuk, űrkaják és extrák nélkül, a gps használatába - szükség esetén - beleegyeztem. Volt is rá szükség, néhány helyen első Rokisként nehéz lett volna tájékozódni :)<br />
<br />
A részletes útvonalat képtelen vagyok felidézni, sajnos ritkán járok az országnak ezen részén és hosszú is volt nagyon a táv, ősszemosódnak az emlékek. Ami biztos, hogy nagyon meleg volt napközben, tűzött ránk a nap rendesen, néhol az ivótartálynyi víz alig tartott ki a következő lehetőségig. Nem rohantunk, ahol volt nyitva kocsma ott igénybe vettük a szolgáltatását, úgy is mint civilizált mosdó és egy-egy hideg sörital. Meggyőződésem, hogy sokat számítottak ezek a megpihenések, a fejünk és olykor a lábunk mosása, vizezése és a hideg ital is. Vízből már egyszerre nem szívesen iszik meg az ember iylenkor sokat, de egy üveg hideg sört legurít simán. Az ilyen relatív alacsony alkoholtartalmú ital dehidratáló hatásában meg olyan nagyon nem hiszek.<br />
<br />
Kedvünk szerint váltogatjuk a sétát és a futást, nincs időkényszer vagy terv, a futás öröméért futunk, no meg kíméljük a lábainkat, nincsenek ennyi gyalogláshoz szokva.<br />
A táj nem túl izgalmas, én itthon is ilyet látok, csak még kevesebb dombbal. Tarló, szántóföldek, kukorica, napraforgó, minden lépésre felkavarodó finom por, máshol kavicsos vagy csalánnal benőtt utak, a szélükön burjánzik a parlagfű. Miki szerencséjére még nem virágzik. Sok a rovar is, az erdőkben olykor egész bögölyfelhő üldöz, másutt lódarazsakkal találkozunk. Éjjel nagyon ijesztő volt ahogy a fejlámpára jöttek, itthon is előfordulnak, félek tőlük. Szerencsére csak böglyök és szúnyogok ezsnek, a darazsak nem bántanak, később halljuk, hogy több túratárs is kellemetlen csípéseket szerzett.<br />
<br />
Viszonylag eseménytelenül telnek a kilométerek, több ponton csak tájfutó bója van tollal, kevés az emberes pont. Söjtörön megnézzük a Deák-házat és konstatáljuk, hogy a 15 éve még működő kocsma már bezárt. A hőség erős, de tűrhető, pláne ha nem fogy el a turista vize :)<br />
Rádiházán egy túratárs meghív minket egy jégkrémre, nagyon kedves tőle. A depókajáink túl soknak bizonyulnak, itt is hagyunk egy csomag nápolyit majd valaki biztos szívesen megeszi. Azt gondolom, kicsit túllőttünk a célon a sok édes kajával, megcsömörlik tőlük az ember és a gyomornak is túl sok lehet a zsíros-édes maszat.<br />
<br />
Épp sötétedésre érjük el a bázakerettyei pontot, itt a lámpánk is. Tartunk némi szerelékigazítást, Miki vízhólyagokat szurkál....hurrá :( Alig kezdek örülni az esti hüvösnek, amikor rájövök, hogy csak a völgyekben vagy hüvösebb, amint emelkedünk a hőmérséklet is egyre magasabb, a dombtetőkön nappali forróság uralkodik. Daráljuk a kilométereket, kocogunk, gyalogolunk, túratársakkal kerülgetjük egymást.<br />
<br />
A Rockenbauer háznál is feltankolunk, én örülök a mosdónak, és megyünk tovább. A bácsi azt mondta, lesz még vízvételi hely, lehet hogy mi voltunk a bénák, de nem találtunk. Hamarosan kiürült tartályokkal menetelünk az erdőben, majd muszáj megállni ellátni a vízhólyagokat. Miki egyik talpa elég csúnya, jó nagy vízhólyag az egész talppárnája, biztosan nagyon fájdalmas. Csak kiszúrni tudjuk, a tapasz a nagytáskában maradt.... Elindulva alig döcögünk, nem lesz ez jó, sok van még hátra. Nem beszéljük meg, mégis ugyanarra a döntésre jutunk, innen futni kell. Az endorfin majd segít a fájdalmon és tempót futva már hamar beérünk. Víz nélkül az egyre nagyobb hőségben bő 15km még rengeteg volna gyalog.<br />
<br />
Futunk is, nem könnyű, de egyre könnyebb lesz ahogy árad a drog a testben. Még átfut az agyamon, hogy próbálhatnánk egy háznál vizet kérni, de már mindegy. A célig már csak az utolsó ponton állunk meg, végigfutjuk egy lendülettel. A célban nagy öröm és picike jelvény.<br />
<br />
Megdolgoztunk érte.<br />
25 és fél óra élmény a Zalai dombságban.Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0Nagykanizsa, Magyarország46.4590218 16.98967960000004546.283982300000005 16.666956100000046 46.6340613 17.312403100000044tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-60637515537385243432013-06-07T10:09:00.000-07:002013-06-07T10:09:07.517-07:00Szürreális UBalatoni nyár<p>Az idei UB-ről egyáltalán nem akartam beszámolót írni, kicsit talán le is szokom a hosszú irományokról, mert az élményt, a rám tett hatást, az érzelmi és mentális utat úgysem adhatja át az írás és van amit nehéz is volna illendő, nem félreérthető módon publikusan megfogalmazni. </p>
<p>De van az úgy, hogy az ember meggondolja magát, mert két nap múlva még mindig úgy forr benne az élmény, mintha csak most hagyta volna el Aligát és mégis billentyűzetet ragad, hogy megpróbálja megosztani a s(p)ors(t)társakkal az elmondhatatlant.</p>
<p> </p>
<p><img src="http://edzesonline.hu/upload/3106/105857.jpg" alt="" width="450" height="675" /></p>
<p> </p>
<p>Még tavaly történt, az elbaltázott UB-m után, hogy Öcsi (Márkus István) feldobta, megkerülné ezt a fránya tavat, de egyedül nagyon sok ez, csináljuk meg párosban. Mormogtam rá valamit, végülis, miért ne, az UB élménye talán ketten is hasonló lehet, a teljesítés így nem kérdéses, és még meg is oszthatom valakivel akit kedvelek. Döntöttünk, neveztünk, kitaláltam, legyünk "Made in RUNgária". (bár a sors fintoraként, Öcsi vicce, a "Csak egy maradhat", majdnem bejött :( de erről később ) </p>
<p> </p>
<p>Talán nem bántom meg vele Öcsit ha elmondom, hogy az időpont közeledtével furcsa és kellemetlen kettősség volt bennem, egyrészt vártam nagyon a közös futást, az egy napig tartó mentális "másállapotot", de ott volt bennem egy nagy csalódás magam felé, hogy nem egyedül vágok neki és nagyon irigyeltem az egyéniben indulókat, a gyomrom rándult össze minden izgatott várakozást tükröző bejegyzésen, hozzászóláson. Akarom még egyszer ezt a tavat, nem a célszalagért, az éremért vagy a gratulációkért, csak saját magamnak bebizonyítani, megerősíteni, hogy van keresnivalóm ebben a sportban, nem véletlenül sikerült körbeérnem egyszer. De ez nem idén lesz. Szerencsére túllendültem ezen a vívódáson és nem keserítettem meg Öcsi életét ilyen nyafogással, de a gondolat ott volt végig. Ne haragudj Öcsi, te nem tehetsz róla, én vagyok defektes.</p>
<p> </p>
<p>Öcsiről is kell írnom, mert muszáj :) Ezer dolga volt az UB előtt, csütörtökön még külföldön volt például, de intézett mindent csak kicsit hektikusan :) Pletykálok kicsit, képzeljétek el, a csapatpólóból fejenként négyet (!) csináltatott, mert ugye én atléta fazont kértem, de mi van ha kicsi az S méret, kell egy M-es is, de hát beleizzadunk, kell belőle kettő, no de az időjárás olyan hűvös, meg éjjel is menni kell, legyen egy ujjas is :) Szegény Bella is a fejét fogta, hogy alig túl a Borvidék félmaratonon, most egy újabb futóverseny veszi el az ura eszét :) Itt ragadom meg az alkalmat, hogy neki is megköszönjek mindent, örülök, hogy megismerhettem!</p>
<p> </p>
<p>Pénteken szokás szerint tésztaparty, tömeg, hangulat, izgatott várakozás, örömteli találkozás rég nem látott futócimborákkal. Itt igazán őszinte tudtam lenni, nem lesajnálóan ejtettem ki, ha kérdeztek, hogy "csak párosban", büszke voltam Öcsire már így előre is. Éjjelre Tézé (sultan albertovics) biztosított nekünk szállást amiért nagy köszönet! </p>
<p> </p>
<p>El is jött a nagy nap, ráértünk volna a fél nyolcas rajtunkra kimenni, de nem is én lennék, ha nem bonyolítom meg a dolgokat. Kitaláltam, hogy látni akarom az egyénieket, segíteni ha tudok, így alakult ki a terv, hogy bringával elkísérem Mikit az első 50km-en amíg Öcsi megreggelizik, elkészül és lefutja az első etapját. Apropó etapok, úgy egyeztünk meg (úgy találta ki Öcsi) , hogy 50-50, 30-30, 20-20 elosztásban futjuk a távot, a végén fennmaradót pedig vagy együtt vagy amelyikőnk jobban bírja még. Versenytaktikának ez bűn rossz, de önszivatásnak szuper :) Tehát majdnem elkésve (ennek jelentősége lesz) elindultam az egyéni rajt után. Úgy kb két óra múlva leesett a tantusz, hogy én bő 5órát kerekezek ami után ugyanennyit futnom kell majd és még csak egy zabszeletet ettem, az elfogyasztásra szánt kaját és italport a kocsiban hagytam, akárcsak a pénztárcámat....Megoldottuk azért, ettem egy péksütit, de inni simán elfelejtettem. Mikinek töltögettem, adogattam a kulacsot, de magamra nem is gondoltam. </p>
<p> </p>
<p>Egész hamar eltelt az első 54km, Pécselyen útjára engedtem Mikit és bevártam Öcsiéket. Próbáltam telefonálni, hogy kb merre járnak, de nem vették fel (utóbb kiderült, hogy Bella épp a rend túlbuzgó őreivel kényszerült társalogni :( Mikor végül odaértek, nem jó híreket hoztak: Öcsinek megfájdult a térde. Na, wazze, gondoltam, te akartál egyénibe futni Bozótka, talán most megkapod 160km formájában, de szerencsére ennyire nem volt vészes a helyzet. Némi töketlenkedés után elindultam lelkesen, tudtam, hogy a leghullámzóbb szakaszt választottam, de Öcsi nem tett rám semmilyen teljesítménykényszert, nem volt elvárás, csak futni kellett. Imádtam, élveztem, még a dombokat is amiket meggyalogoltam, a kilátás,a táj, a a virágok, illatok, a futótársak,minden velem örült, tök jó volt. Aztán persze jött a hideg eső amit kevésbé élveztem olykor, pláne amikor fáradni kezdtem, egyértelműen elcsesztem a frissítést, a reggeli bénázás után itt tolni kellett volna fél óránként a még felszívódni képes maxot... Meg is lett a böjtje, a jókedvű 30után a másik 20km már nem volt annyira vidám. Az utolsó 15-re Öcsi beállt bicajjal kísérni, de olyan jóságos és együttérző volt, hogy bár szórakoztatott a társasága és tényleg klassz volt, hogy jött, de a tempómon nem javított. Végre elértük a 106km pontot, Balatongyörököt, ahol szintén rengeteget időztünk, időközben a sofőrünk is lecserélődött, Bella helyett Tibor jött, alig tudta megközelíteni a pontot a kocsival, Öcsinek még öltözni kellett, stb. Nem egy profi váltás volt, na :)</p>
<p> </p>
<p>Én bezuhantam kicsit az autóba, alvás végül nem lett, de átöltöztem, feküdtem kicsit, ettem-ittam, közben kísérőnkkel, Tiborral beszélgettünk. A pontokat baromi nehéz volt megközelíteni, őrület, mekkora forgalom, mennyi váltós autó volt és persze a fáradtsággal fordított arányban változik az emberek toleranciája... De Tibor megoldott mindent, vitte Öcsinek a frissítőt, vezetett, kaját vett, ügyes volt :) Itt beláttam, hogy hülyeség volna a hüvösben, fáradtan kerekeznem Öcsi mellett, és ezzel veszélyeztetni a későbbi futásomat, így megadóan döglöttem a kocsiban. Nyújtotttam finoman egy kicsit, mert enyhe fáradtságot, kötöttséget éreztem a combokban, de szerencsére semmi komoly gond nem volt. Öcsi lábával annál inkább :( Sajnos egyre jobban fájt a térde, de persze arról hallani sem akart, hogy ne fusson... Belesétákkal, férfiasan küzdve, de letolta a 30-as szakaszát. 135-től ismét enyém volt a terep. Nem éreztem azt, hogy szétvetne az erő, hűvös is volt, sötét is már, de nekilendültem és valahogy felpörgött a rendszer, jólesett a tempó, magamat is meglepve hatoson bőven belül szaggattam néhol... Sorra előztem az egyénieket és a lassabb váltókat, míg engem sorra hagytak le az időért tempózó gyorslábú váltósok. Egészen más élmény volt ez, mint anno egyedül a mezőny végén kullogva. Itt benne voltam a sűrűjében, de nem olyan feszült világban, mint az élmezőny lehet. </p>
<p> </p>
<p>Jöttek a hírek az élről, ekkor talán még Vakhal Norbi vezetett, volt már aki feladta, megsérült, Bogár Janiról hallottam, hogy rosszul van, nem messze lehet előttem. Nem is volt messze, egyszercsak beértem, sőt elhagytam...mit lehet ilyenkor mondani? Hajrá?! Mégiscsak ő a pályacsúcstartó itt, meg hát, nem kell magyaráznom, milyen kaliberű futó... Köszöntem, jobbulást kívántam, elmentem. Aztán részemről egy bokorszünet folytán újra találkoztunk, ritka szarul nézett ki szegény. Beálltam mellé kocogni úgyis elrohantam rendesen a szakaszom elejét, nem árt a nyugisabb futás, no meg, mikor van a magamfajtának esélye Bogár Janival együtt futni?! Kísérőjének dolga akadt, így egész hosszú szakaszt tettünk meg együtt a pálya legsötétebb, talán legmagányosabb szakaszán, totál szürreális élmény volt. Jani kicsit jobban is lett, fokoztuk a tempót hatoson belülre, ami nekem szupijó, neki bizonyára só volt a sebeibe azt hallani, hogy de jó tempót megyünk :) Visszajött Jani kísérője (Bérces Edit) így hármasban folytattuk...én ebben a társaságban?! ....szürrealitás a köbön...ez az UB :) minden megtörténhet. To top it all, azt mondja rám Edit: sebességtündér :) Itt már kitör belőlem a röhögés...méghogy én? Minden jó végetér egyszer, nagysokára elérjük Boglárt ahol engem levált Öcsi. Bogár Jani köszöngeti az együttfutást, sajnálja, hogy nem megyek tovább, olyan őszintén teszi, hogy majdnem megyek még vele, de leszállok a földre, nekem itt az a dolgom, hogy a párosunkért fussak. Éreztem épp eléggé, hogy magamhoz képest az utolsó 10-15km is erős volt, de jólesett akkor, hogy haladunk és hogy segíthetek másnak vele. </p>
<p> </p>
<p>Öcsi Janival el (nem tartott soká a közös futásuk, Öcsi sántítva is megelőzte. Sajnáltam), én bezuhantam az autóba és előre suhantunk. Egy civilizált mosdólátogatás reményében betértünk egy presszófélébe, a kávé is jólesett, de a másik szolgáltatás még inkább :) Rettenetesen vacogtam, még a kocsiban is két pléd és egy hálózsák alatt. Előrementünk Öcsit várni, sajnos, elég soká vártunk, fájt a térde, belesétált, sántikált, de persze nem adta volna fel. Én ismét próbáltam pihizni kicsit az autóban, igyekeztem enni bőven, itt már tudtam, hogy Öcsi bizonyára nem fut többet, így bő 25kilométerem lesz még, egyedül. Fekve nem esett már jól, kissé émelyegni kezdtem, így inkább elkezdtem készülődni a futáshoz. Elég jól éreztem magam, nem bántam, hogy menni kell. Megjött Öcsi, fejlámpa, fényviszaverő, ölelés, nyomás. </p>
<p> </p>
<p>Az első pár méteren sántikálósan kezdtem, de csak a szokásos bokamizéria, utána ment lazán. Kütyüt csak az első szakaszomon viseltem, az órát se néztem, így csak érzésre haladtam, de hatos körüli tempónak tűnt. Lassacskán kezdett pirkadni, ezerrel trilláztak a madarak, tök egyedül mentem jódarabig, tiszta hangulatos volt. Öcsiék egyszercsak mellém értek így le tudtam passzolni a lámpát és a fényvisszaverő bigyót, meg a könnyű szélkabátot. Teltek-múltak a kilométerek, aztán valahol (Széplak?) felzárkózott mellém Tamás akiről idővel kiderült, hogy Babinyecz :) Az utolsó, leghosszabbnak tűnő szakaszt így együtt tettük meg, itt is köszönet a társaságért és a finom gumicukorért. A siófoki egyenesek sose akartak véget érni, de a társaság, a beszélgetés segített elviselni ezt is, nevettünk a nyüglődésünkön, folyton biztosítottuk róla a másikat, hogy menjen csak gyorsabban ha tud, de persze egyikőnk sem tágított :) Így is értünk volna célba, de ahogy ráfordultunka Club Aliga bejárójára és elkezdtünk száguldani lefelé, feltűnt Öcsi sántikálva. Igyekeztem megnyugtatni, hogy lent bevárom, de nekem ezen a lejtőn le kell rohannom. Az utolsó métereken kéz a kézben döcögtünk, majd a végső célegyenesre Öcsi is futásfélére váltott, bár mosolyát láthatóan torzította a fájdalom. Karok a levegőbe, cél, érem a nyakba, puszi és ölelés a társnak akivel megoszthattuk azt az életreszóló élményt, ezt a fránya 212kilométert. Köszönöm neked, Öcsi!</p>
<p> </p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/105861.jpg" alt="" width="440" height="293" /></p>
<p> </p>
<p>Röviden kiörömködtük magunkat, elvileg készült közös fotó Tiborral is a célkapu előtt, majd megkértem Öcsit, hadd vigyem el a bicajt még egy körre, no nem egy tókörre, csak vissza Miki elé. Legyen kerek az a projekt is, vele kezdtem, vele is fejezem be az Ultrabalatont. Szerencsére nem volt messze, jól nézett ki, nem zsigerelte ki magát, okosan futott. Sok dolgom nem volt már kísérésügyileg, a cuccát tudtam átvenni, ne kelljen cipelnie, no meg beszélgetéssel gyorsabban telt az idő. Az ő sztoriját már ismeritek :) Én itt is gratulálok neki, és minden teljesítőnek, dobogósnak, feladónak, aki ott volt és küzdött! Köszönet a szervezőknek és az önkéntes segítőknek!</p>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-24754872733942549682013-05-17T12:28:00.003-07:002013-05-17T12:28:27.214-07:00Szerelem első látásra....Nyugi, nem forog veszélyben a házasságom :-)<br />
Tőlem abszolút szokatlan módon, egy ruhadarabba szerettem bele.<br />
<br />
<br />
Sose voltam egy igazi lányos lány, inkább fiús voltam illetve az szerettem volna lenni nagyon: vagány, sportos, izmos, fiús kiscsaj. Nem sikerült túl jól, de mindegy :P<br />
<br />
Később ez annyit változott, hogy néha nőies, csinos, sőt elegáns nő akarok lenni, néha a vagány kis fiús csaj akinek folyton le van horzsolva a térde, kócos a haja és elmaszatolt portól és izzadtságtól szutykos a pofija :) A sportban inkább az utóbbi, no de azért egy nő a lelke mélyén mégiscsak nő.<br />
<br />
Felfedeztem nemrégiben a futószoknya nevű ruhadarabot. Ez így nem is igaz, rég felfedeztem, hogy létezik tenisz-szoknya, alatta kisgatyóval és elgondolkodtam, milyen vagány és csinos szerkó volna nyáron, futáshoz, túrázáshoz, csavargáshoz. Szeretem ugyanis a miniszoknyát, viszont utálom, hogy "viselkedni" kell benne, nem lehet csak úgy lehajolni vagy széttett térdekkel leülni :P Csini tenisz-szerkókat viszont csak überdrágán láttam, illetve nagyon pici bugyival vagy gatyóval, nekem viszont összeér a combom sajna, így futás közben tuti, hogy dörzsölne az ilyen.<br />
<br />
No, és itt lépett a képbe a futószoknya. Láttam többfélét, de nagyon kevés tetszett, mert általában épp nem a tenisz-szoknyák bővülő fazonját utánozták, hanem béna zsákszerű, egyenes oldalú példányok voltak, kb csak egy cső az anyagból, deréknál összevarrva egy kisgatyával. Az ilyenek a futócsajokon sem tetszenek és szerintem rajtam se állnának jól. Hagytam is a témát egy darabig, de most az UB ruházat kapcsán eszembe jutott újra, hogy utánanézzek, hátha vannak más fazonok is azóta. Egy gyors google keresés megmutatta, hogy igenis akadnak nem egyenes szabásúak is és hamarosan megláttam <b><a href="http://www.oiselle.com/shop/running-bottoms/running-shorts-and-skirts/bum-wrap" target="_blank">ŐT</a></b>. Love. Period.<br />
<br />
Sajnos, az árába nem tudok beleszeretni, de még megideologizálni se nagyon. Tudom, vannak helyek ahol ennyiért egy zoknit se kapni, de én nem ott vásárolok :P....Aki ügyesen varr és megfelelő gépe is van hozzá, akár házilag is varrhat ilyet: egy jó kompressziós(vagy csak passzentos, bringásgatyó-szerű) nacira rá lehet applikálni egy ilyen kis szoknyarészt. <br />
<br />
Szóval szerelmes vagyok.Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-37808260292612778222013-05-17T02:24:00.002-07:002013-05-17T02:24:54.885-07:00Látogatóban....<p>Bármit is tervezgettem volna erre a hétvégére, régóta tudott volt, hogy kedvenc sógornőm kerek szülinapját ünnepeljük nagy családi összeröffenéssel, így minden más ugrott. Nem bántam olyan nagyon, mert kedvelem a családtagokat és tudom, hogy a srácaim is odavannak az unokatesókkal (másod és akárhanyadíziglen) való játékért, de ráadásul a Mátrába ment a szent család, azt pedig kínzásként éltem volna meg, ha ott töltök két napot a hegyek közt, futás nélkül....</p>
<p> </p>
<p>Tehát újratervezés. Borvidék, T50 és hasonlók kimaradnak, de terepfutás lesz, akárki meglássa! :)</p>
<p> </p>
<p>Utazás, gyerekek, várlátogatás, pincevacsora, jó társaság, finom borok, ezek jellemezték a szombatot, sajnos az utazgatásból elég sok volt, nem szeretek ennyit buszban ücsörögni, fel-le szállni, de ez van. Szolídan bántam a borral este, inkább csak az ételeket kísértem vele, nem akartam érezni az alkohol hatását. Kajából lecsúszott igen tisztességes mennyiség, de legalább jóféle, viszonylag egészséges, tápláló cucc, no és egy kis torta is, ha már szülinapot ünnepeltünk. </p>
<p>Este még közös program, beszélgetés, játék volt, de már a térképet böngésztem titokban, hogy merre is szaladgáljak reggel. Majdnem éjfél volt mire ágyba jutottam, de tudtam, hogy csak a napi edzésekhez és a munkához vagyok lusta korán kelni, az élvezetes, izgalmas dolgokért akár hajnalban is könnyen ébredek magamtól. Így is történt, 5 óra körül összeszedelőzködtem, fogtam egy fél literes vizet és kisurrantam a kempingből.</p>
<p> </p>
<p>Előző este kiválasztottam az útvonalat, úgy saccoltam kb 2órát vesz igénybe és így kényelmesen visszaérek reggelire, nem reklamálhat a család. A kemping Parád és Parádsasvár közt található, innen a sárga sáv átvisz Parádsasvárra, onnan a piros kereszten a Mária útig/Kis-Lipót, a kék kereszten le a Mátra-nyeregig, piroson vissza Parádsasvárra és ismét a sárgán vissza a kempingbe. Térképen 16kilométerre saccoltam, a kütyüket elfelejtettem vinni, így pontosabbat nem is tudok és pulzusadatokat se. </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Tehát kiléptem az ajtón és megcsapott a hűvös reggeli levegő. Már innentől ujjongtam belül, mint egy kisgyerek, letörölhetetlen vigyorral az arcomon tekintettem fel a fölém magasodó hegyekre és indultam neki a turistaútnak. Olyan lelkesen, hogy majdnem benéztem a legelső kanyart :) Épp csak párszáz métert haladtam a jól láthatóan nem agyonhasznált ösvényen amikor röffentést véltem hallani, de mire eljutott volna az agyamig, hogy minek a hangja, már robogtak is át előttem a vaddisznók. Csak ketten voltak, de engem igencsak megijesztettek. A harmadik ottmaradt és tovább turkált, lassan távolodva a másik irányba. Vártam, hogy a többiek után megy, de nem ment, így kissé óvatosabban, de én is folytattam utamat. Pár perc múlva ott is voltam Parádsasváron, megcsodáltam a kastélyt és az elhagyott, romos üveggyárat és megkezdtem a kapaszkodást a hegyre. Már el is felejtettem, milyen combos emelkedők ezek. Az erdőből a kopárabb hegyoldalra kiérve érezni kezdtem a hátamon az egyre magasabbra kúszó nap melengető sugarait.</p>
<p> </p>
<p><img src="http://edzesonline.hu/upload/3106/103365.jpg" alt="" width="600" height="450" /></p>
<p> </p>
<p>Nem törődve az utált úszógumikkal, lekaptam a trikót, begyűrtem hátul a nadrág derekába és így másztam tovább. Nagyon szeretem ezt az érzést, mikor csak te magad vagy és a hegy, nem őt legyőzni jöttél, csak vele lenni, meglátogatni, megcsodálni. Kissé lihegve szedtem a lábam felfelé, mélyen beszívtam az egyre langyosabb, szinte harapható hegyi levegőt és élveztem a keveredő, olykor még hüvöskés szellőt és napsugarak simogatását a bőrömön. Szinte erotikus fordulatot is vehetne itt a beszámoló, de ez nem az a hely :) Néhol bevillant egy kis éhségérzet, de tudtam, hogy ez inkább az esti nagyobb kajálás hozadéka, nem kell gyengeségtől tartanom. Régebben ilyenkor pánikoltam, azt gondoltam, jajj, leesik a vércukrom, nem fogom bírni, mi lesz ha rosszul leszek, stb. Mostanra megértettem, hogy az üres gyomor önmagában nem probléma, jelezget szegény, de ha előző nap teleraktam a raktárakat akkor nem fogok éhenpusztulni :) Az elviselhető intenzitást illetve leadható teljesítményt persze befolyásolja, hogy mennyire könnyen elérhetők az energiaforrások, de futókirándulni saját zsíron is szuperül lehet :)</p>
<p> </p>
<p>Aztán felértem, még nem a csúcsra, de ahol már ritkásabbak a fák és van kilátás a völgyre. Megfordulva csak ámultam. A völgyet finom ködtakaró borította, csak az üveggyár kéménye és a nagyobb hegyek csúcsai látszottak ki. Sajnos, csak telefont vittem és az is butácska, így a kép nem adja vissza a látványt, de azért megmutatom: (kattints a képre a másikért)</p>
<p> </p>
<p><a href="http://edzesonline.hu/upload/3106/103367.jpg" target="_blank"><img title="ködtakaró" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/103366.jpg" alt="ködtakaró" width="600" height="800" /></a></p>
<p> </p>
<p>Hamarosan elértem a kék kereszt jelzést, elbúcsúztam a Galyatetőre tartó pirostól és ezen folytattam utamat. Ez a szakasz gyakorlatilag végig lejtő, az út néhol méretes kövekkel tele. Nem megszakadós, de élvezetes tempót választottam, kicsit kerülgetve a köveket - megértem a profibbakat, hogy a Hoka szinte tökéletes védelmét választják, ilyen terepen is lazán lehet vele bárhova lépni bizonyára, de nekem megfelel a kis minimalistám, az én tempómba belefér egy kis agymunka, egy kis odafigyelés, ruganyos, tudatos léptek, érezni, tapasztalni a lábbal is. Mezítláb azért nem futnék ilyen terepen, nem hiszem, hogy annyival többet adna ami megéri a sérülést, fertőzésveszélyt. </p>
<p> </p>
<p>A Mátra nyeregig tiszta flow állapotban haladtam, nagyon jó volt kikapcsolni, oly ritkán fordul ez elő. Az aszfaltutat keresztezve rátértem a pirosra, végig lefelé a viszonylag széles, de néhol sáros és kátyús úton. Itt sem eresztettem neki teljesen a tempót, az éppen élvezetes, de kontrollált, tudatos futás volt. A flow után épp megfelelt. A parádsasvári kastély mögé érve megcsapott a frissen sülő rántotta illata, jó dolga lehet ott a szállóvendégeknek, nagyon fincsi volt csak az illat is :) Mennyire rabja az ember a reflexeknek, mint Pavlov kutyája kezdett azonnal korogni a gyomrom az illatra, pedig máskor is előfordul (mostanság minden nap), hogy reggel nem eszem, sőt akár egész délelőtt nem.</p>
<p> </p>
<p>Innen már csak a rövid suhanás volt a bozótban a kempingig, a vaddisznók már elbújtak bizonyára, nem találkoztam csak a nyomaikkal. Jól saccoltam, két óra volt az út, még belefért a szemközti hegyoldal aljában egy pár sprint, csak úgy, mert miért ne....</p>
<p> </p>
<p>A kevésbé hétalvó gyerekeket már a játszótéren találtam :)</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>P.s.: Nem volt ebben a futásban semmi extra, tudom. Ha ott laknék a hegyek közt, ez lenne a természetes, átélhetném bármikor. Nekem attól volt különleges, hogy imádom, de ritkán jutok oda, így minden alkalom egy ünnep, mint mikor rég nem látott barátot látogat meg az ember. Ilyenkor mindig sok mondanivalónk van egymásnak, bár főleg a hegy mesél, én csak nyitott szívvel-lélekkel hallgatom. </p>
<p> </p>
<p><img title="hegyen" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/103368.jpg" alt="hegyen" width="600" height="800" /></p>
<p> </p>
<p> </p>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-42263953365863135012013-05-17T02:23:00.001-07:002013-05-17T02:23:44.484-07:00Egyszer volt egy mezei....<p>Judit fehér felsőben elöl :</p>
<p> </p>
<p><img title="mezei rajt" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/101657.jpg" alt="mezei rajt" width="500" height="333" /></p>
<p> </p>
<p>Csalóka a kép, nem ő rajtolt elsőként, de jól mutat :-) Mondjuk, a testtartása tiszta sprint, a táv meg 1km volt :)))) </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Van hátulról is, lebegő fázis :</p>
<p> </p>
<p><img title="1 korcsoport lányok" src="http://edzesonline.hu/upload/3106/101658.jpg" alt="1 korcsoport lányok" width="500" height="333" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Sajnos, befutókép nem készült :((( (kicsit morcosan vettem tudomásul, mert egyébként klassz fotókat készítettek, és mindenkit igyekeztek megörökíteni, csak épp a Judit előtt befutó kislányról készült 3darab fotó, meg az utána következőről is kettő, róla meg egy sem :( Én vagyok a hülye, saját gépet kell vinni....</p>
<p> </p>
<p>Az eredmény feledhető, de neki fontos :) Abszolút 9. , körzeti 5. lett. A legjobb barátnője lett a második (körzeti 1.) </p>
<p> </p>
<p>A rendezvény klassz volt, itt lesz a megyei döntő is!</p>
<p> </p>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-78296009906261318932013-03-13T16:14:00.001-07:002013-03-13T16:14:40.594-07:00Balaton Akartam egy hosszú terepet, túrát tavaszra, de nem nagyon néztem utána, hogy mik vannak. A Kinizsi ott lenne, de elég soká lesz, inkább nyári, mint tavaszi túra, ráadásul tömeg van és drága. Nekem nem jelent annyit a neve vagy a múltja, hogy megérje a költséget.<br />
<br />
A múltkori Galyavár túra után írt Piedcat, hogy menne a Kék Balaton nevű túrára, de keres valami őrültet társnak. Persze, máris kattintottam a TTT honlapra, hogy megnézzem :-)<br />
<br />
Balaton, +100km, TTT rendezés, a március 15-i hosszú hétvége szombatján. Menjünk!<br />
<br />
<br />
Férj el volt ragadtatva az ötletemtől :P Hát még, amikor az időjárás jelentésben a napokban elkezdték emlegetni a komoly hidegfrontot ami viharos szelet és igazi téli időt hoz, mikorra ha nem a hétvégére.....<br />
<br />
Természetesen nem hátrálunk meg, a szelet és a csapadékot inkább csütörtök-péntekre ígérik, szombatra és vasárnapra csak baromi hideget, pláne éjjelre, de megoldjuk. Imádom a havat, keveselltem is idén a telet, de most már nem vágyom rá, hogy visszajöjjön. Jött volna novembertől februárig.... Viszek meleg ruhát, nem ácsorgunk sokat, és remélem, hogy vasárnap reggel normális lesz a közlekedés és hamar hazajutunk. Időterv nincs, időjárás és talajviszony-függő. Azt is remélem, hogy passzol majd a tempónk és egyikünk sem érzi majd béklyónak a másikat. Közös témánk akad :-)<br />
<br />
<br />
Beszámoló várható...Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-58674544774826851872013-03-13T16:01:00.000-07:002013-03-13T16:01:03.217-07:00TavaszváróHétvégén voltunk egy klassz kis versenyen a srácokkal. A MAHFUSZ rendezett Tavaszváró Terepversenyt a Naplás tónál, nosza, menjünk, nincs túl messze, ismerős környék, talán még jó idő is lesz :)<br />
<br />
<br />
Kicsit száguldozva de bőven odaértünk reggel az ovisok rajtjára. Öcsi nem törte magát különösebben, lekocogta szépen a 300méteres távot, kicsit még köhögött, így nem bántam, hogy nem rohant ezerrel. Kaptak szörpöt, csokit a végén, igazán elégedett volt :-) Judit az 1-2.osztályosok futamában indult, egész szépen ment, csak kár, hogy a rengeteg gyereket egyben rajtoltatták, sokan kiugrottak, illetve aki nem az első sorokból indult az bajosan tudott előrejutni később. No, de nem is győzelemre hajtottunk, futott egy jót a lányka, aztán kipihegte magát és mehettünk egészséges frissítőnek vattacukrot venni :-)<br />
<br />
Lézengtünk a tóparton, a srácok élvezték a szaladgálást, vizezést, én meg titokban aggódtam, hogy valamelyik tuti beleesik a vízbe - szerencsére nem így történt. A felnőttek nyílt futama csak délután volt esedékes, így némi játszadozás után elmentünk anyuékhoz és a gyerkőcöket hátrahagyva visszamentem futni.<br />
<br />
Nagyon jópofa, gyors versenyt találtak ki a szervezők: egy 2km-es körön kell 5kört futni, de nem egyben, hanem 12 percenként újra rajtolva. Tehát amennyivel hamarabb ér be az ember, mint 12 perc, annyit pihenhet a következő kör előtt. Okozott egy pici kavart, hogy lehetett folyamatos 10km-re is nevezni és volt olyan is, aki nem ért be 12 perc alatt és ezért teljesítette egyben a távot.<br />
<br />
Az első kört eléggé megrántották az elején és ment mindenki mint a meszes :) Klassz kis domb van ott, három kisebb kaptatón kellett felmenni illetve a lejtőkön lerobogni, de sajna igazi terepfutó még mindig nem vagyok, így felfelé gyengeségem okán voltam lassú, lefelé viszont nem mertem nagyon rohanni, mert elbénázva a folyadékpótlást, a futás előtt otthon ittam sok vizet és már igencsak kikívánkozott..... Sajnáltam, mert a lejtőkön hozhattam volna némi időt és simán összejöttek volna a negatív részidők. Így lett egy pici lassulás. Egész gyorsan eltelt az 5kör, maradt is bennem kraft. Megvártam az eredményhirdetést illetve sorsolás is volt, a bőkezű szponzor komoly futócipőket ajánlott fel. Sajnos nem én nyertem.<br />
<br />
Nagyon klassz nap volt, megyünk máskor is!<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Judit rózsaszín melegítőben középen :)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-A8s9cQMkYdw/UUEExcsQIeI/AAAAAAAAIXg/RUIDsRrvLcs/s1600/tavaszvaro-x2s-mahfusz-2013-Judit.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-A8s9cQMkYdw/UUEExcsQIeI/AAAAAAAAIXg/RUIDsRrvLcs/s320/tavaszvaro-x2s-mahfusz-2013-Judit.jpg" width="240" /></a></div>
<b><a href="http://www.terepsport.hu/" target="_blank">Hivatalos beszámoló</a></b>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-12173223968406573792013-02-20T05:09:00.000-08:002013-02-20T05:09:13.569-08:00Galyavár tízszerEgy lelkes fiatalember, nevezzük Marcinak, kitalálta, hogy az általa is sokszor megjárt Mátra 115 sokak által különféle válogatott negatív jelzőkkel illetett ajándék körét, külön TT-ként megszervezi. De persze, ez a kör rövidke még ha szintes is, így a túrázóknak felkínálták az 1, 3, 6 illetve 15 körös verziót is. A távokból eredően, minimaraton, félmaraton, maraton és 110 névre hallgattak ezek. (részletesen a túráról, az ötletről, a kiírás, adatok, stb ITT)<br />
<br />
Amint megláttam az előzetes kiírást, tudtam, ezen ott kell lennem. Akkora marhaság, hogy muszáj :) Naná, hogy én voltam a hosszú táv első női előnevezője....Aztán a túra hetében egyre világosabbá vált, hogy felkészületlenségem mellett, meglehetősen nagy akadályt jelent, hogy a rajthoz 7:30-ra Galyatetőre kéne érjek, no meg az, hogy csigaságom okán, talán csak vasárnap dél körül végzenék és akkor még onnan haza..... Fájó szívvel, de átiratkoztam a maratonra és így fuvarom is lett Csanyánál.<br />
<br />
<br />
Előkészületek: Ruházatban nem terveztem semmit, nem ígértek nagy hideget, így a téli futónaci, aláöltöző, rövidujjú tech póló szettet választottam, illetve volt nálam egy mikropolár pulcsi és egy leheletvékony széldzseki. No meg kamásli a hó miatt, mert bár a futócipő így is-úgy is beázik, azért nem mindegy, milyen időközönként és milyen mennyiségű hó ömlik bele... Apropó cipő, új cipőt próbáltam ki - don't try this at home! Vivobarefoot Neo Trail . Valamint botot is tudtam vinni, a héten lebonyolítottuk Urssal a botbizniszt, így lett egy használt ámde nem rossz összecsukható túrabotom. Sose botoztam korábban, de a túra körözős volta miatt ha nem jött volna be, bármelyik körben letehettem volna. Ivótartályos zsákot vittem, kajának pár szelet saját gyártású műzliszeletet, vésztartaléknak két gélt. Egy az enyémnél erősebb fejlámpát is kaptam kölcsön.<br />
<br />
Szombat reggel Pestről indultam, így nem kellett annyira korán kelnem, ettem egy tányér rizskoch-félét , ittam egy kávét és huss. Eseménytelen utunk volt szerencsére, jódarabig úgy tűnt, a hójelentés csak vicc volt, de aztán megmutatta magát a télies hegyoldal is, valóban 20-50cm hótakaróval.<br />
<br />
Az előnevezésnek hála nagyon egyszerűen és gyorsan rajtolhattunk 9:45 került a papíromra. Az első körben nem akartam nagyon tolni, inkább csak felmérni a viszonyokat. Mátraalmásig végig lefelé kell menni, az út részben egynyomos keskeny csapás, máshol szélesebb összetaposott-csúszkált porhavas-kásás, megint másutt szinte sáros, néhol jól járható, széles, keményre taposott. A táj gyönyörű mint mindig, de inkább a lábam elé kell nézzek, a lejtők már most csúsznak, próbálok ügyeskedni a botokkal, úgy érzem, érdemes. Hamar lecsorgok a faluba, pecsét és nyomás felfelé. Galyavár emelkedőjében nem is maga a meredekség a nehéz, hanem, hogy a nagyon meredek kaptató előtt is hosszan kell felfelé haladni. Jól futható rész lenne az alsó szakasz, ha bírnám erővel, de csak a sík és a lejtős részeken futok, így itt az emelkedőt végig gyalogolom. A csúcsnál köteleket is raktak ki a szervezők a biztonság kedvéért, még nem érzem szükségét,hogy használjam, de feltételezem, hogy később, ha jobban ki lesz taposva a pálya, jól fognak jönni (ez bejött). A csúcsmászás után single track, ráadásul a bakancsos taposástól kis huplikkal amiken idővel meg-megcsúszik a láb, a sokadik körben már rettentő idegesítő, így az elején még elmegy. Sípálya, még egy kis szintút és hamar ott a kilátó és a rajt/cél. Tea még nincs, így nem kérek semmit, vizem van, bár baromi hideg. 5 csoki jár a maratoni távosoknak, még ebből sem kérek, pecsét után megyek tovább.<br />
<br />
Igazából nincs mit írni az egyes körökről, az út azonos, a hó minősége változik csupán a taposástól, a hőmérséklettől, a lefelé egyre csúszósabb, a sáros rész mellé új csapást taposnak a túrázók, a csúcs egyre nehezebben adja magát, felfelé mindig szinte érzéketlenre fagy a lábfejem, aztán lefelé forróra melegszik, de a lejtőn mindig megy a futás, a botokkal egész jó tempóban tudok gyalogolni (magamhoz képest), jól érzem magam, a fáradtság várat magára, minden jó. A 2.-3.-4.kör után elkértem a csokimat, ettem egy fél szelet lekváros kenyeret és teát töltöttem a púpba. Elfogyott még néhány darab saját készítésű műzliszelet is.<br />
<br />
Egész hamar elröpül az öt kör, Ispi kérdezi, hogy kimegyek-e az utolsóra, hát persze, azért jöttem, hogy megcsináljam. Ők hazamennek együtt, Yoyoka is megelégszik öt körrel, na ja, őt Csanya így ajtóig viszi gondolom :P Az utolsó kör előtt előbányászom a lámpát is, úgy saccolom, Galyavára már sötétben mászom meg. Ez is be is jött, Mátraalmásig világosban tudtam menni, aztán csak besötétedett, de a lámpát csak az igazán meredek részen kapcsoltam fel, addig elég volt a hó világító fehérsége, a nyom külön fény nélkül is látszott, előre és felfelé, nem egy nagy was ist das. Látszólag hamar megvan a csúcs, és hamar vége a körnek is. Örültem, naná, de volt bennem elégedetlenség, hiányérzet. Nem ezért akartam ide jönni.<br />
<br />
A házban klassz a hangulat, a szervezők kedvesek, jófejek, a teljesítők közül többen a társaikat várják, levest eszünk, beszélgetünk, szabad préda a csoki, közben olykor jön valaki, pecsétel, segítjük és útjára bocsátjuk újra. A maratoni távon már szinte mindenki beért, bizonygatják, hogy nincs az a motiváció ami kivinné őket még egy körre. Még nem traktálom őket a terveimmel, hogy márpedig én kimegyek és nem is egyre. Közben a kályhát is begyújtják, jólesik melegedni a tűznél.<br />
<br />
<br />
Két tányér leves és hosszabb pihenő után, fogalmam sincs hány órakor úgy döntök, elindulok újra. A házban lévők épp csak nem hívnak elmeorvost.... Kicsit furcsállom is, de nem esik nehezemre elindulni, kimenni a hidegbe (mázlink volt, alig fagypont körül), a sötétbe. A lejtő még jobban csúszik, már a kilátó mellett dobok egy hátast/térdest, óvatos a lefelé, de tiszta flow, nagyon élvezem. Persze olykor morgunk, jaj, de csúszik, affene, sár, ágak, jég, emelkedő, de ez csak olyan ártatlan morcogás, small talk, szinte csak szavakkal megerősített metakommunikáció "Én is itt vagyok és azt érzem amit te" . Ahol egyedül megyek ott meg azért jó. Csak a természet és én, a léptek tompa puffanása, a bot sercegése ahogy karistolja a havat, a koccanása a köveken, a lélegzetvételeim zaja, apró neszek a távolban, a halálmadár hangja....aztán megérkezni a civilizációba, belépni az ajtón a fénybe, a melegbe, az emberek közé amely valahol a biztonságérzetet kell adja az embernek, de aztán mégis vonz a kinti hideg, sötét, olykor magányos éjszaka és egy újabb erőfeszítés.<br />
<br />
A korábbi hat körhöz így mentem még négyet, három hosszabb pihenővel, az utolsó két kört egymás után, pihi nélkül. A pihenés ugyan pihentető nem volt, de legalább lehetett enni, társalogni és láthattam beérkezni és újra elindulni az igazán keményeket akik a hosszútávot tolták. Elgondolkodtam többször, vajon sikerült volna a 110? Bizonyára. De így is jó volt. Tényleg jó volt. Azért persze ott van az ember agyában hátul a kisördög és csúnyán vigyorog ...<br />
<br />
<br />
Köszönet a szervezőknek és a túratársaknak!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-41381183454064405992013-02-14T13:22:00.000-08:002013-02-14T13:22:35.252-08:00Még a kajáról...Most nézem, hogy szinte eltelt egy hónap mióta belekezdtem a harcos táplálkozásba. Nem állítom, hogy tökéletesen betartom a a rendszer kiagyalójának elképzeléseit, de túl nagy kilengések nem voltak. Reggel kezdetnek mindig víz, ennek mennyiségét igyekszem növelni, egyelőre 1-2 pohár tehát cirka 2-4dl. Később általában tea vagy nagyon híg tejeskávé kevés mézzel. Napközben 3-4 adag gyümölcs és zöldség, nyersen (kivéve a sütőtök, az sütve). Mostanában alma, narancs, cékla, sütőtök, sárgarépa, karalábé állt leginkább rendelkezésre, így ezeket variáltam és olykor kiegészítettem pár falat sajttal, kis pohár joghurttal, kevés olajos maggal. Este amit egyébként is ettünk családilag, ez nagyon változó.<br />
<br />
A tapasztalatok:<br />
Mérleget nem láttam közelről, így súlyban nem tudom, hogy van-e változás. Deréktájon vártam némi méretcsökkenést, de egyelőre csak kismértékű változást érzek. Ami abszolút pozitívum, hogy könnyebbnek érzem magam és ez akkor is klassz ha a súlyom esetleg valójában nem változott. Éhséget ritkán érzek és akkor is elég pár falat gyümölcs, hogy elmúljon.<br />
<br />
Nem edzek valami hűdekeményen mostanság, de egyelőre nincs probléma. Hétvégén például simán lement egy laza két és félórás hóban futás ami előtt napközben csak két almát, leveszöldséget és pár kanál "rozskását" (rozspehely áztatva, fahéjjal, pici mézzel) ettem, illetve közvetlen a futás előtt ittam mézes teát. Nem éreztem gyengeséget vagy komolyabb éhséget és hazaérve se téptem fel a hűtőajtót :) A délutáni taekwondo edzéseket is jól bírom, sőt, ott érzem leginkább, hogy valamelyest könnyebb lettem. A spárga sajnos ettől még nem megy jobban :P<br />
<br />
Tehát folytatni fogom.<br />
<br />
Amin viszont úgy érzem, változtatnom kéne, az az esti étkezések nagy CH-tartalma. De ez sajnos szinte "genetikai" dolog nálam, imádom a tésztát, sütit, kenyeret :-( Hús nélkül akármeddig el tudok lenni, de ezeket nehéz kerülnöm, de még mértékkel fogyasztanom is. Még próbálkozom :-)<br />
Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-8818866219405282662013-01-19T08:49:00.003-08:002013-01-19T08:52:17.103-08:00Kaja<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Na, mesélek kicsit :-) </span><br />
<br style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;" />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Régóta (nagyon régóta) fel-felmerül nálam, hogy le kéne dobni pár kilót (nem az erkélyről...), de egy-két napos fellángolásokon túl sose jutottam, pedig tudom, hogy a kaja visszafogásával máris érhetnék el változást. Nagyon utálom azonban a kizárásos diétákat, én mindenevő vagyok és slussz, valamint baromira nem jön be az, hogy este ne egyek, mert olyankor van együtt a család, főzök vacsit és nem mellesleg, szeretek a családommal vacsorázni (és nem két kekszet vagy egy fél almát....)</span><br />
<br style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;" />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Időközben, bár nem követtem egyiket se, de olvasgattam sokféle diétáról, étkezési programról, elvekről, fiziológiáról....volt, ami egyáltalán nem fogott meg, volt amin elkerekedett a szemem és olyan is, amit használhatónak és hihetőnek ítéltem. Ez utóbbiból a legvonzóbb a WD (Warriors' Diet - Harcosok étrendje) volt és nem a neve miatt :P </span><br />
<br style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;" />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Le van írva sok helyen, nem pazarolnám itt rá a helyet és a szót, de röviden, böjtöléses-jellegű étrend, hosszabb kajaszünetes (kevés kajás) szakaszt követ egy rövid kajálós. A miértje abszolút hihető, az életmódomhoz szuperül illeszthető, így elhatároztam, teszek egy próbát. Még csak 10napja játszom ezt, úgyhogy komoly következtetéseket nem vonnék le, de ami biztos, nagyon jól érzem magam, nem került semmilyen fáradtságba vagy nehézségbe betartani, nem "éhezem" (tehát nem vagyok folyton éhes) és vacsira - kis túlzással - azt ehetek amit akarok, cseppet sem érzem azt, hogy megvonnék magamtól bármit is. </span><br />
<br style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;" />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Centit, mérleget nem néztem, de ami érezhető enélkül is, hogy napközben könnyebbnek, frissebbnek érzem magam, nincs "kajakóma" ebéd után (mert nincs ebéd se:P ) , emellett bírom az edzést is (bár hosszút nem futottam mostanság), a délutáni TKD edzésen tökéletesen bírtam a pörgést. </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Az átállás egyik napról a másikra történt és legnagyobb meglepetésemre, nem okozott nehézséget. Reggel ugyan fura volt, hogy nem tervezem már az ébresztő csörgésekor a reggelit, és nem csipegetek a gyermek uzsonnájának készítése közben, de simán elvoltam a pohár vízzel vagy teával (az elmúlt két napban ittam kávét, kevéske mézzel, tejjel, de csak mert kívántam az ízét). Délelőtt víz, tea, egy-egy alma, répa, narancs, uborka, mikor épp mi volt kéznél, de igazából ebből se sok, egy-két darab. Délután ugyanez, szintén nem sok, aztán este vacsira amit egyébként is evett a család, max ha süti is volt akkor abból nem ettem vagy csak picit. A szerdai edzés előtt voltam kissé éhes, akkor ettem pár szelet sajtot az almához és tökéletesen elég volt.</span><br />
<br />
<br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Eddig 10 nap telt el ezzel a táplálkozással, kíváncsi vagyok, hosszabb távon milyen tapasztalatokat szerzek és vajon fogyok-e ezzel az étrenddel. A fogyás csak mellékes, igazából egészséges akarok lenni és jól érezni magam a bőrömben, de a sportjaimhoz és az egómnak is kéne az a néhány centi/kiló mínusz. Ami fontos, hogy ezt nem érzem fogyókúrának (mert nem is az), egy abszolút hosszútávon működőképes, fenntartható életmód, tehát ha beválik, akkor akármeddig folytathatom. A fogyás érdekében, igyekszem este sem csak szénhidráthegyeket betermelni, de nem korlátozom magam nagyon. Egyelőre az a furcsa, hogy a módszert követők nagy esti lakomákról számolnak be, én viszont nem igazán ettem többet vacsira mint korábban. Talán ha többet edzek akkor ez is változni fog.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;" />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Majd szólok, hogy alakulok :-) És persze azt sem hallgatom el, ha netán mégse jön be hosszabb távon. </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;"><b><a href="http://piedcat.blogspot.hu/2012/12/egeszseges-taplalkozas-es-harcosok.html" target="_blank">Itt egy írás az étrendről, linkekkel.</a></b></span>Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-66406779381346665272012-11-14T02:25:00.000-08:002012-11-14T02:25:59.368-08:00Duplaélmény-duplakutyaTörtént egyszer, hogy egyik legkedvencebb versenyszervezőnknek elgurult a gyógyszere és kitalált egy páros terepfutó versenyt, hol máshol, mint a Mátra izzasztó útjain. Természetesen a kellően mazohista és önpusztító hajlamú futóknak azonnal megtetszett az ötlet és serényen járultak is a nevezéshez....legalábbis a bátrak és a vakmerők.<br />
Egyszerű de nagyszerű útvonalról volt szó, Mátrafüred-Kékes-Parádsasvár-Kékes-Mátrafüred, aztán ugyanez mégegyszer, összesen 73km élvezet, több mint 3000méter szinttel, négyszer érintve kis hazánk legmagasabb csúcsát. A hozzám hasonlóknak nem is ezek az adatok okoztak fejtörést, sokkal inkább a szintidő, ami 13 óra volt. Első hangzásra bőségesnek tűnt, aztán belegondolva a tempómba és hegyi tapasztalatomba (illetve annak hiányába) már erősen neccesnek. De mindenképp meg akartam próbálni.<br />
Előbb azonban találnom kellett egy futótársat. A jó ég tudja, mi vezette Sznupit az utamba, de rövid chat társalgás után eldöntetett, hogy együtt nevezünk. Csapatnévnek a fantáziadús Bozót&Sznupi nevet választottuk :) <br />
Természetesen aggódtam és voltak bennem kétségek, melyeket meg is osztottam Sznupival, de biztosított róla, hogy nem fog egész hátralevő életében utálni ha nem sikerül, mert úgyis sikerül és kész :) Ebben a részben igyekeztem egyetérteni. Fejben dől el, ahogy mondani szokás, és valóban, elengedhetetlen, hogy el tudjuk hinni, hogy menni fog, elszántság kell, hogy ne törődjünk másokkal, körülményekkel, apró-cseprő dolgokkal, felesleges gondolatokkal, csak haladjunk előre rendíthetetlenül - ahogy az angol ajkú ultrásoktól hallottam olykor: relentless forward motion, mindig csak előre!<br />
El is jött hamar november második hete, megoldódtak a logisztikai kérdések, eldöntöttem, hogy viszem az ivótartályos zsákot (kösz Jaat!), fogok enni gélt, és egyéb apróságokat. Szombaton, a verseny napján utaztunk le Mátrafüredre Oszaczki-mobillal, kényelmesen leértünk időben, felvettük a rajtcsomagot és készülődni kezdtünk.<br />
Én rögtön pörögni kezdtem, hogy mit vegyünk fel, mit küldjünk előre, mennyi vizet a zsákba, mennyi gélt hova, stb, mire Sznupi néz rám ártatlan, nyugodt kiskutya szemekkel és megkérdi: Miért vagy ideges? :D Éééén? Ideges?! Csak mindjárt rajt.... Nagyon jó volt a rajt-cél helyszín, kényelmesen tudtunk készülődni, volt hely bőven, nem volt tömeg vagy kavarodás.<br />
Kilenc előtt pár perccel kimegyünk az udvarra a rajtkapuhoz, Csanya rövid eligazítást tart, majd elrajtolunk. Hamar szétszakadozik a mezőny, kocogunk a végefelé lazán, sok van még hátra. Talán két páros van mögöttünk, de igyekszem nem foglalkozni ilyesmivel, mert lényegtelen. Épp elég a páros tempóját összehangolni, butaság volna másokhoz viszonyítani magunkat vagy mások tempóját erőltetni. Négyeshatárhoz érve kialakul egy kis vonat, így haladunk szinte végig az első Kékes érintésig. A csúcshoz közeledve Szasza fotóz, mosoly, pacsi, nyomás!<br />
<img alt="" height="315" src="https://lh3.googleusercontent.com/-jkGnaY5978w/UKAKej64LsI/AAAAAAAADzQ/x4IbIoVQj_U/s642/IMG_1239-102.jpg" width="473" />Szaszafotó<br />
Kékes 1. pipa! Frissítőasztal full extrás mint mindig, pár falat ropit, sajtot, olajbogyót vételezünk, iszunk és nekiindulunk a lejtőnek. Kicsit technikás, nem szeretnék rögtön esni, így viszonylag óvatosan ereszkedek, együtt haladunk Edit és Enikő párosával, dumálunk, be is nézünk egy kanyart, de szerencsére csak pár métert megyünk rossz irányba. Nagyon élvezetes ez a szakasz, gyönyörű az erdő, a lejtőkön szépen lehet haladni. Azért egy kis emelkedő itt is van, de Parádsasvárra szépséges szintút visz. Nem sokat beszélünk, Sznupi szinte mindig előttem halad, de nem reklamálok. Kiérünk az aszfaltra és máris ott a pont. A pontőrség parádés, Boszi, Ulrik, Speró lesi kívánságunkat. Sok kívánság nincs, eszünk-iszunk, megyünk :) Utolérnek a betyárcsajok,aggódnak az idő miatt, kérdezgetik, hogy szerintünk beérünk-e így. Nem nagyon értem a kérdést...Még az első körnek is csak a felénél vagyunk, minek agyalni azon, mi lesz sokkal később? Menni kell és kész. Ha gyalog akkor gyalog, csak előre. Hamarosan el is hagynak minket. Ezért kellett aggódni?!<br />
Hullámzó a terep, sok megfutható, enyhe emelkedő is van, nekem mégis alig-alig megy a futás, gyakorlatilag minden emelkedőn gyalog megyek fel. Nem lesz ez jó... De haladunk és menthetetlenül elérjük a sárgát és megkezdjük az araszolást felfelé. Szaszáék jelenléte viccesebbé teszi az amúgy durva mászást, vigyorgunk saját ügyetlenkedésünkön ha már jó képet nem tudunk vágni a készülő fotókhoz :-) Hamarosan szelidül az emelkedő, megfutható volna ez a rész, de nem megy, sőt, apró görcsfélék rántanak a vádlimba, ami nagyon nem jellemző! Sznupit érzésem szerint majd szétveti az ideg, de kívül tiszta nyugalmat sugároz, magnéziumot, sót nyom a kezembe és haladunk tovább. A csúcs közeledtét jelzi az egyre erősödő szél is, felveszem a széldzsekit, de így sincs melegem. Végre felérünk, Kékes 2., nagyon örülök a teának, édes kekszet és sóba mártott sajtot nyomok hozzá, tökéletes! László Szilvi szerint Yoyék alig pár perce mentek el.<br />
<img alt="" height="400" src="https://lh3.googleusercontent.com/-5Pbr7_E1OkU/UKAlyrX0S7I/AAAAAAAAE-Q/PgZvTx8ibGU/s642/IMG_4350-593.jpg" width="600" /><br />
<div style="text-align: center;">
<em>Ez az egyik kedvenc képem :) Forrás: terepfutas.hu/Szaszafotó</em></div>
Elindulunk lefelé a kék háromszögön, kicsit köves, de nem vészesen meredek, jól lehet kocogni. Jól esne a gyorsabb tempó is, de a második körben is szükségem van az izmaimra így nem vagánykodok. Egyszercsak Mariann tűnik fel jobbról, picit elkavartak Yoyoval és a kék keresztről a hegyoldalban meredeken vágtak át. Együtt futunk majdnem a célig, ők egy picivel gyorsabbak, Yoyo már a második tányér levest tolja mikor beérünk. Hat órán belüli első kört szerettem volna, Sznupi is így tervezte, de az első kör végéig nem nézett időt, most örömmel nyugtázza, hogy alig lógunk ki az 5:30-ból. El is szöszölünk jó negyedórát, leves, mosdó, öltözködés, aztán nekiindulunk a második körnek.<br />
Lazának érzem a lábakat, elsőre minden szép és jó, futni kezdünk, de hamar rájövök, elfárasztott ez a 36km rendesen, emelkedőn futva érezhetően száll el a pulzus és jönnek az ólomlábak. Ej, mi lesz itt?! Szégyellem a pofám, de alig-alig futok, szinte végig gyalogolunk. Vámpiriék mennek el mellettünk lazán, eddig észre sem vettem, hogy mögöttünk voltak :o Nagysokára érünk a Kékes alá, már megy le a nap, esek is egy szépet valami kőben, de szerencsére nincs nagy baj. Szinte sötétben érjük el a csúcsot, hideg szél fúj, még szeencse, hogy a síházban van a pont. Felvesszük a fejlámpát, eszünk-iszunk, közben befut valaki aki már a célba tart. Jó neki. Veszünk egy nagy levegőt és kifelé...<br />
Hamar kiderül, ilyen terepen harmatgyenge a lámpám. Sznupiéhoz képest mintha mécsest gyújtottam volna :( Nem valami jó így a technikás lejtő, alig látom a köveket, gyökereket, közben a széltől a szemem is könnyezni kezd...hurrá :/ Folyton szólnom kell Sznupinak, hogy lassítson, pedig tudom, hogy sietnünk kéne és mennék is gyorsabban, de így is állandóan megbotlok a nem észlelt akadályokban. A bokaforgató részen lehagyjuk a Csiga Tours csapatot, majd Parádóhuta előtt RaZót és Vámpirit. Csodálkozom kicsit, hogy ilyen megfontoltan haladnak, Bogi lenyom engem simán bármikor. No mindegy, haladjunk! Alig várom Parádsasvárt, de közben rettegek is a sárgától. A szépséges szintúton vaddisznók robognak át előttünk, majd ismét dobok egy hasast enyhe félcsavarral, kis híjján a szakadékban kötve ki. Szegény Sznupira a frászt hozom, pedig enélkül és épp eléggé kivan. Persze fizikálisan meg se kottyan ez a táv neki, de ez a tötyörgés a szintidőhöz közel felőrli szép lassan...<br />
Szintidőn belül érünk a pontra, rövid eszem-iszom és egy csepp vállmasszázs, izót kérek a púpba a hosszú mászáshoz és indulunk tovább. Próbálom nyugtatni magam, hogy az első körben is sokat gyalogoltam itt, bele kell férjünk az időbe, de siralmasan lassan megy még a gyaloglás is. Sznupi folyton tíz-húsz méterrel előttem, bevár, hümmög, nem hisztizik, nem reklamál, de nem is túl kommunikatív. A társalgás kimerül két szóban: -Gyere! / - Jövök. Hamarosan visszaelőz a Csiga Tours aztán a sárga tövében Drakulady is...ez már a vég :( Vergődök felfelé, sötét van, fúj a szél, nem könnyű, de egyszer ennek is vége. Metsző szélben érjük el a ködös csúcsot. Kékes 4. Rápillantok az órámra, nem lesz lazázás lefelé, de sikerülnie kell!<br />
A ponton Ernő úgy fogad, mintha tengernyi időnk volna :) Bedobok két teát, sajt, ropi, és menni kell. Brutál szél van, az első pár percben szétfagyok, de a lejtőn futás hamar felmelegít, pláne mert minden erőmmel koncentrálok az útra, nehogy itt a végén essek el megint. Nagyon lassan fogy a táv, pedig az első körben ez olyan rövidnek tűnt...igyekszem, de folyton megbotlok valamiben. Ismét beérjük Bogiékat, ők óvatosabbak lefelé. Az aszfaltra érve megkönnyebbülten kocogunk, kisvasút, már csak két kis kanyar van, még 6-7perc lehet a szintidőből, egyszercsak megakad a lábam a járda hibájában és elegánsan hasra-térdre vágódok lendületből. A már felszabadulni készülő adrenalin égtelen káromkodás formájában szakad ki belőlem, végig a lejtőn erre ügyeltem, hogy el ne essek, erre itt, 200méterre a céltól.... Sznupi kétségbeesett arccal vakar fel, közben RaZó és Bogi fut el mellettünk. Sántikálva indulok meg, nagyon fáj a térdem, de látom az órán, hogy futni kell, nincs mese. A sarkon már kézen fogva fordulunk be, nekünk szól utoljára a kolomp, csippan a dugóka, villan a vaku, kezet nyújt Csanya. 12:58:19 Még korán is érkeztünk :-)<br />
Köszönöm Sznupi! Mindent!<br />
<br />
Rendezés, útvonaljelölés, frissítés ötcsillagos. Tökéletes verseny! Sajnálhatja aki nem volt ott! Rendezőknek, pontőröknek millió köszönet!Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-278179714825438697.post-81899981334758897642012-10-24T04:06:00.002-07:002012-10-24T04:34:16.998-07:00Fejben dől el...<i>Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek.<br />Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered.<br />Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz,<br />Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes.<br />(...)<br />Az élet csatáit nem mindig <br />Az erősebb, gyorsabb nyeri,<br />És előbb-utóbb az győz,<br />Aki, hogy győzhet, elhiszi.</i><br />
/Walter D. Wintle/<br />
<br />
Aki követ a közösségi oldalakon, már tudja, hogy a hétvégén - életemben először - taekwondo versenyen vettem részt. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy hamarosan kipróbálom magam küzdelemben versenykörülmények közt, mert edzésen egészen más küzdeni, a kisebbekkel nem akarok durvulni, hiszen magasabb vagyok, ráadásul az anyjuk lehetnék, másképp állnak hozzám, a magasabb övesek meg kénytelenek "lealacsonyodni" hozzám, nem az igazi az sem. No meg sérülést sem akarunk, tehát senki nem pörög maxon :-) A lelkesedésemet csupán a realitásérzékem árnyékolta, hiszen kis kezdő vagyok még ebben a sportban, ráadásul jól benne a korban, a futástól merev izmokkal, az ideálishoz képest néhány kiló plusszal... Aztán a verseny hetében csak meg mertem említeni a Mesternek, hogy gondolkodom az induláson. Nagyon megörült a lelkesedésemnek és gyorsan benevezett (tudhat valamit, jobban hisz bennem, mint én magamban....)<br />
<br />
Nem izgultam különösebben, felnőtt B kategória, csak nem lehet olyan durva a mezőny .... Aki régóta csinálja az már A kategóriás, aki hasonlóan későn kezdő öreglány azzal talán elbírok :)<br />
A soroksári új sportcsarnok adott otthont az eseménynek, végül saját autóval, csapattársakkal konvojban érkeztünk szombat kora reggel. Mérlegelés rendben, 59kg, most elmegy (-62súlycsoport, az előzőhöz 57 alá kéne befogyni). A csapaton izgalommal teli várakozás látszik, a súlyukkal küzdők rávetik magukat a kajára :-), a kicsik rohangálnak, ismerkednek, edzők beszélgetnek, a szervezők a technikát babrálják.<br />
Hamarosan megnyitó, nem húzzák hosszúra, rövid köszöntő után Patakfalvy Mester megnyitja az eseményt, majd átadja az idén sikeres vizsgát tett sporttársaknak a Koreából megérkezett Dan diplomákat.<br />
<br />
Közös bemelegítést követően megkezdődnek a küzdelmek, szokás szerint a legalacsonyabb korosztállyal. A csapat egy emberként szurkol, vándorol pástról pástra, mindig ott vagyunk ahol épp csapattárs küzd, ezerrel ordít mindenki, taps, dübörgés, a végén kézfogások, ölelések, gratulák, ha kell, vigasztaló szavak.<br />
Telik az idő, szünetet tartanak, közben megkapjuk a délutáni beosztást végre és kiderül, csak hárman vagyunk a súlycsoportban (pontosabban csak ketten lennénk, a -57-ben meg csak egy lány, így összevonnak), nekem jutott a hálás/hálátlan szerep, hogy küzdhetek az idegen hölggyel, majd kettőnk közül a győztes ellenfele lesz a harmadik lány (csapattársam, Erika), afféle "előnyerő" rendszerben ő már tuti ezüstérmes legalább. Nem bánom, hogy így alakult, küzdeni jöttem, kipróbálni magam, csak azt sajnálom már előre, hogy ha döntőbe jutok, csapattárssal kell küzdjek.<br />
<br />
Mester jön, sulykolja belém az egyértelműt, az első meccset meg kell nyerni, csak akkor lesz második. Keresem a tömegben a lehetséges ellenfelet, felnőtt nő az én súlyomban, csak ennyit tudok, fel is tűnik egy hasonló. Alig ismert érzés tör rám, le tudom győzni! Nem "talán" meg "megpróbálom", saját magamat is meglepve, biztos vagyok magamban, nem tudom, honnan jött ez a nagy önbizalom, az elhatározás, de teljes nyugalomban vártam a küzdelmet, a futóktól kölcsönzött mondással "odamegyek, megverem, oszt kész". Kívülről talán nem így látszott, pláne hogy a magabiztos kezdés után egyenlített az ellenfelem, de adrenalintól elöntött aggyal is jól érzékeltem, hogy állóképességben ő a gyengébb, a három menet végére elfáradhat. Állítólag az egész csapat teli torokból szurkolt, de én csak a két edzőt hallottam, az enyémet és az ellenfélét. Ciki, de még a lányom hangocskáját is csak a végén hallottam meg, pedig ott üvöltött, tapsolt ő is. Sikerült! Elfáradtam rendesen, nem vagyok eléggé felkészülve ilyen szintű pörgésre (3x2perces menetek, fél perc pihivel). Nem volt "szép" küzdelem, rengeteg kihagyott helyzet, fantáziátlan támadások, de mentségemre, első versenyem volt. Az utolsó fél percben remek ötleteim voltak, de képtelen voltam már megvalósítani őket, egyszerűen nem bírtam elég gyorsan mozdulni, elég magasra rúgni, elég erővel támadni.<br />
<br />
Tehát sikerült. Irány a döntő, persze valamivel később. A második meccsről nem nagyon tudok mit mondani. Rá voltam pörögve az elsőre, hogy ott győzni kell; győztem, leeresztettem. No és ugye csapattárs az ellenfél... Mindenki azt kérdezgette, hogy most mi lesz, játékosra vesszük vagy idegenként próbálunk küzdeni. Végül is, ez egy egyéni sport, mindenki a dobogó tetejére szeretne állni, miért ne vennénk komolyan? Ebben állapodtunk meg Erikával, győzzön a jobb. De valahogy nem tudtam már felpörögni. Nem jött vissza a harci kedv, se az önbizalom és fáradtnak is éreztem magam, fejben szétesve, motiválatlanul álltam oda a pástra, ellentétben Erikával, akit szétvetett az energia :) Valamiért azt gondoltam, lazán kezdünk, hiszen nem edzünk együtt, alig ismerjük egymást, kis kóstolgatás aztán durvulunk. Nem tudom, miért gondoltam így, de hamar észhez térített egy fejrúgás majd a következő :D Elég csúnya kis küzdelem lett, lassú és gyenge voltam, Erika energikus és fókuszált. Menet közben már nem tudtam mentálisan összerakni magam, megvert és kész.Legalább nem ütött ki :-)<br />
<br />
Egyszer fent , egyszer lent, de nem bánok semmit. Mindkettőnknek első versenye volt, mindketten nyertünk egy meccset és <a href="https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/hphotos-ak-snc7/409243_275641085890296_1229335347_n.jpg">egymás mellett állhattunk a dobogón</a>. Az ezüst nagyon szépen csillog, a lányom borzasztó büszke, szereztem rengeteg tapasztalatot (és két nagy lila foltot), tanultam sokat és jól éreztem magam. Beépül.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Bozóthttp://www.blogger.com/profile/15316467636884603849noreply@blogger.com0