(forrás: Zilaci sporttárs
blogja az edzesonline.hu-n)
Micimackó csendben dúdolgatva baktatott az ösvényen. A dúdolás bizonyára ismerősnek tűnhet a halászjutkán felcseperedett kedves olvasónak is, hiszen halk zikzik-et sodort a szél.
- Nocsak – mondta hirtelen Micimackó, és ennek a nocsaknak most jelentős fontosságot kölcsönzött az a hirtelen mozdulat, ahogy megtorpant az öreg tölgyfánál.
Egy plakát függött a fa oldalára szegezve.
MARATON A SZÁZHOLDAS PAGONYBAN
állt rajta.
Micimackó megvakarta a kobakját.
- Maraton? Mi a csuda lehet az a Maraton? – majd ezzel a kérdéssel rögtön sarkon is fordult, hiszen a helyes válaszok mindig Róbert Gidánál találhatók, nem egy félrebiccentett mackófejben.
- Maraton. Ha a sejtéseim jók, ez valami biztosan nagyon finom lehet. Onnan gondolom, hogy Mö betűvel kezdődik, mint a világ legfinomabb dolga... (nem, kedves férfiolvasóim, ez nem az) a MÉZ – dörmögte Mackó, miközben sebesen kapkodta lábait.
Az egyik kanyarnál aztán váratlanul Malackát pillantotta meg, amint éppen nagyon bátran remegett egy galagonyabokor mögé bújva. Micimackó csöndben odalépkedett, majd halkan odasúgta:
- Szép napot, Malacka!
A következő percekre később mindketten másképp emlékeztek.
Malacka apró lábai villámsebesen forogtak, alig érintve a talajt, Micimackó pedig kissé lomhábban ugyan, de hasonlóan jelentős sebességgel követte, kissé értetlenül zihálva. Így értek el Róbert Gida házához, ahol Malacka először nézett hátra...
Majd zavartan gyűrögetni kezdte csíkos kis trikóját.
- Ööö... Nagyon megijedtél, Micimackó? – kérdezte lihegve. – Mert én nem... Csak alig értelek utol – folytatta zihálva, miközben igyekezett halálmegvető bátorságot sugározni, már amennyire az egy ilyen egészen kicsike állattól elvárható.
Mackó homlokát a bejárati ajtóhoz támasztva állt, és kissé kancsalítva, nagyra tátott szájjal próbált elegendő levegőt begyűjteni egy mondat erejéig, amiben lett volna néhány keresetlen kifejezés is – majd hirtelen orra bukott, ahogy kitárult az ajtó.
Odabent meglepődve tapasztalták, hogy a Pagony lakói mind egybegyűltek – az asztalon pedig az a különös plakát hevert, amit történetünk elején már oly kifinomult írói zsenialitással bemutattunk.
Csöndben leültek hát körben, és érdeklődve várták, vajon mit mond erről a valamiről Róbert Gida – akinél, mint tudjuk, a helyes válaszok vannak.
- Nos... - köszörülte meg Fent Nevezett a torkát, ami, mint az mindannyiónk előtt közismert, a rendkívül fontos bejelentések előtt kötelező – bizonyára olvastátok a plakátot. Maraton a Százholdas Pagonyban. Mit szóltok hozzá? – nézett körül izgatott kíváncsisággal.
Tátott szájak, és a mennyezetet fürkésző, némi tanácstalanságot tükröző tekintetek fogadták a bejelentését, majd Tigris háta mögül halk hang szólalt meg, Malackára emlékeztetve:
- Ööö... Ki is az a Maraton?
Róbert Gida elnevette magát.
- Jajj, hát nem tudjátok? Micimackó, Te sem tudod?
A megszólított Medve eddigre már rendezte a jelentős oxigénhiányát, de a kérdés hallatán újra elakadt a lélegzete.
- Én tudom... Csak... most... valahogy nem jut eszembe...
- Jó, akkor elmesélem – mosolyodott el Róbert Gida. – A Maraton nem más, mint egy hosszú...
- KÍGYÓ!!! – sikított fel Malacka rémülten, felborítva Tigrist és Fülest.
- Hohohohó – tiltakozott Tigris.
- Nem tesz semmit, természetesen én vagyok útban – sóhajtotta rezignáltan Füles.
- Jajj, dehogyis – kacagott a térdét csapkodva Róbert Gida. – A Maraton az egy hosszú és nehéz…
- Nagy és kövér kígyóóó!!! – visított újra Malacka, de ezúttal Micimackó előzékenyen ráült a hasára, megelőzve az apró szoba további átrendezését.
- Hosszú és nehéz futóverseny. Egy futóverseny, itt a Százholdas Pagony fái alatt – fejezte be a mondatot Róbert Gida. – És mindannyian elindulunk rajta. És edzeni fogunk rá! – ezzel egy zsinóron lógó sípot akasztott a nyakába, majd egy sapkát – közismertebb nevén "bézbózsapkát" – csapott a fejére. Hiszen egy edző az mégiscsak edző, na.
- Edzeni – sóhajtotta Micimackó, és valahogy odabent, legbelül érezte, hogy ez sokkal izzadtságszagúbb szó, mint a mézescsupor...
Micimackó kissé felbolydult állapotban sétált a szobájában fel és alá, majd alá és fel.
Utoljára talán akkor érzett hasonlóan feszítő izgatottságot, mikor fájt a füle, és ő Bagoly tanácsára fülgyertyát tartott a becses szervhez. Persze, így utólag elemezve a történteket, valójában könnyen előfordulhat, hogy a fülgyertya hiányában használt Százholdas Kurír összetekert és meggyújtott példányának több méteres lángja volt az izgatottság valódi oka...
No, de ne kanyarodjunk el ennyire az eredeti témánktól.
- Szóval Maraton – dörmögte századjára. - Mit is mesélt még Róbert Gida róla? Ja, igen. Futni kell... Hümm.
Micimackó számára a helyváltoztatásnak ez a felettébb kapkodós formája kissé idegenül hangzott.
Már-már zi-há-ló-san idegenül.
Ám – mivel Medvénk gondolatai ritkán voltak képesek sokáig egy Mö betűs szó körül forogni (talán, ugye, egyetlen kivétellel) – így hamarosan álomba szenderült.
Azon a reggelen, midőn Róbert Gida, Malacka, Micimackó és a többi, Később Felsorolásra Kerülő összegyűlt a Százholdas Pagony közepén, egyöntetűen azt érezték, hogy most valami különleges dolog veszi kezdetét.
Csöndben toporogtak, nézegették a szájuk előtt gomolygó párafelhőket, hajlítgatták a lábaikat. Tigris magabiztos mosollyal még szökdelt is párat, elnyerve ezzel Zsebibaba odaadóan húházó csodálatát. Csak Bagoly üldögélt egy helyben. Egy könyvet lapozgatott, melyen nagy betűkkel az állt:
FTK, KCGK NGY KNYV
Hadd jegyezzem meg, hogy Bagoly ismeretei a magánhangzókat illetően kissé hiányosak voltak, ám ezen a tényen igyekezett elegánsan túllépni.
Róbert Gida egy fatönkre állt, és büszkén tekintett végig a csapaton.
- Kedves Egybegyűltek!
Micimackó és Malacka egymásra néztek. Már egészen megszokták az eddigi nevüket, de ha Róbert Gida szerint ez kell ahhoz, hogy futni tudjanak, ám legyen. Csupán abban bíztak, hogy legalább egy sorszámmal megkülönbözteti majd őket. Micimackó titkon még hozzágondolta, reméli, ő kapja az Egybegyűltek Egy nevet. Vagy legalább az Egybegyűltek Kettőt, mert addig azért még csak-csak el lehet valahogy számolni.
- Kedves Egybegyűltek! – ismételte meg a fatönkön álló, R. G. monogrammal ellátott Edző - ma elkezdjük a felkészülést a Százholdas Pagony Maratonra!
Jelentős Hurrák és Egyéb Örvendek szálltak a magasba, majd a lárma elültével így folytatta:
- Mielőtt elkezdjük azonban az első edzést, meg szeretnék mutatni nektek valamit.
Ezzel az Öreg Tölgyhöz lépett, és egy színesre pingált táblára mutatott, melyen nagy betűkkel ez állt:
OnLÁjN EDzESnAPLo
- Mint tudjuk – folytatta a táblára bökve - a legfontosabb minden Nagy Kaland esetében... Na, ki tudja, mi a legfontosabb?
- Mint az brit tudományos körökben közismert – szólalt meg Bagoly, hóna alatt a minden jelentős mássalhangzót tartalmazó könyvvel – a legfontosabb, hogy precízen meghatározzuk az adott esemény során ránk leselkedő veszélyek paramétereit.
Malacka, aki már a leselkedő szónál kis híján elájult, halkan nyöszörgött:
- A legfontosabb, hogy együtt maradjunk...
- A méz? – tette hozzá reménykedve Micimackó.
- Gondoltam, hogy nem én vagyok a legfontosabb – dünnyögte Füles, enyhe melankóliával a hangjában.
Róbert Gida fejcsóválva állt, majd kimondta a Szót...
- A TERV – nézett végig a meghökkent arcokon. – A Terv a legfontosabb, barátaim! És erre a táblára fogjuk felírni, hogy ki mennyit teljesített belőle naponta.
- A Terv... - hullámzott végig a szó a csodálkozástól nagyra tátott ajkakon. – A Terv...
(A Tisztelt Olvasó figyelmét szeretném felhívni arra a magas szintű retorikai műveltségre, hagy ne mondjam, költői csúcspontra, ahogyan Fent Nevezett ebbe az egyetlen szóba jelentős érzelmeket volt képes belesűríteni.)
A következő percekben az Egybegyűltek – Micimackó őszinte bánatára továbbra is sorszám nélkül, és ahogy Róbert Gidát elnézi, ez már így is marad – szóval megtudták, hogy mi is a Terv valójában.
A Kedves Olvasó a Tudás birtokában bizonyára mosolyogva dől most hátra a karosszékében, mégis hagy foglaljam össze, mit is mondott erről Fent Nevezett, igen komoly és eltökélt ábrázattal:
- A Terv nem más, mint hogy futni fogunk. Sokat.
- Mindenki... ? – nyögött halkan fel Micimackó, mert a SOK szócskát ezidáig kizárólag mézzel kapcsolatos összefüggésben kedvelte. Ám, látva a többiek elszántságát, hamarosan lelkesítő dalocskát kezdett dúdolgatni magában egy Hős Medvéről, aki fut, méghozzá Mala… Maca.. Mara… Szóval ilyen Mö betűvel kezdődőt.
Így aztán, ezen a reggelen kezdetét vette a Nagy Kaland, amelyhez – mint az közismert – már megszületett a legfontosabb is:
A Terv.
Micimackó, Malacka, Tigris és a többiek pedig felsorakoztak az Öreg Tölgy előtt lévő táblánál (melyre oly csinos betűkkel íródott fel az a különös név, hogy OnLÁjN EDzESnAPLo...)
És ekkor, – miközben Róbert Gida belefújt a nyakába akasztott sípba – Micimackónak átsuhant egy gondolat a kobakján...
