Ma megállapítottam, hogy bár még mindig az akácerdő a legkevésbé praktikus mezítlábas edzésre, de így a tavasz derekán a nyárfaerdő sem egészen szerencsés. Bizonyára mindenki ismeri a nyárfákról ilyentájt tömegekben potyogó rügyeket vagyis a rügyet borító kis "kupakokat". Nem lenne velük semmi bajom, sőt még a nyárfák igen jellegzetes "rügyezős" illatát is kedvelem, no de ezek a kis dögök egy határ ragacsos, kininsárga mézgával vannak béborítva, aminek köszönhetően több rétegben ragadnak az embör talpára és szinte lehetetlen eltávolítani őket. Olyan cucc ez, mint a propolisz (naná, hisz abban is ez van, meg még sok más) minden sárgás színű lesz tőle és ragad rettenetesen. A fél óra kocogást a nyárfáknak köszönhetően közel negyedórásra nyúlt zuhanyzás és hasonló időtartamú zuhanytálca-sikálás követte :)
Tényleg kéne egy VFF :) (bár akkor meg azt kéne sikálni...)
