Annyi futós és túrázós tervem dőlt dugába (asszem még sose használtam ezt a kifejezést...) az idén, hogy most teljesen rápörögtem a Kinizsire, pedig nem vagyok egy izgulós típus. Most sem izgulok, nem jó szó ez, inkább csak várom nagyon hogy holnap legyen és induljunk :) Még a hajnali 4órás kelést is várom, mert közelebb visz a célhoz, ami ugyebár Tata, de előbb Békásmegyer, mert ott a rajt :)
Tavaly meglehetősen nagy tervekkel, önbizalommal telve vágtam neki és elég nagy pofáraesés volt, no nem maga a túra nehézsége, arra fel voltam készülve lélekben legalábbis, inkább az a motiváció vesztés ami Dorogon utolért. Talán idén más lesz. Úgy érzem, a 100kilométert átlátom fejben és tudom, hogy mi hiányzott tavaly a legalább két órával gyorsabb teljesítéshez. Ha igaza lesz az időjósoknak, az eső nehezítheti a dolgunkat, de talán még mindig jobb, mint a kánikula...feltéve, hogy nem hűl le nagyon a levegő. A késő esti-éjjeli hidegtől kicsit tartok, ha haladunk akkor nem kell sok gönc, de már pár másodperces megállásnál is rettentően lehet fázni és utána nehéz újra felmelegedni. Nem adom fel a minimáldizájnt, átlagos kaja és citromos víz lesz a zsákomban.
Ja, és az indexes Kinizsi Százas topik hagyományának megfelelően, ajándékkötöző szalag/masni lesz a zsákomra tűzve, várva az Ahoj, Bozót! felkiáltásokat :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése