Összeállt a kis csapat: Yoyo, Mamba, Baddi és én, Baddi kocsijával. Szombat reggeli indulással, vasárnap éjjeli hazaérkezéssel, így szólt a terv. Én pénteken még Pecsenyéékkel futogattam egyet, éjjel 1 magasságában értem haza, utna kezdtem mosdani, enni, pakolni és végül semmit sem aludtam. Jó kezdés, még szerencse, hogy csak vasárnap volt a verseny.
Szombat hajnalban kelés, itthoni tennivalók, majd futás a 6:20-as buszhoz, hogy biztosan felérjek a 8:15-re megbeszélt találkozóra a Délinél. Közben egy kis péksüti és egy kávé azért belefért, no meg a pénzváltás (nevezési díj:100zlotyi) Mambáék időben érkeztek, gyors pénzváltást követően suhantunk Nagykovácsiba Yoyoért. Kaptunk egy finom kávét, kigyönyörködtük magunkat az érem és oklevélgyűjteményében amelyeket szupi fotókkal illusztrálva, szépen kipakolva tart egy falon, majd indultunk. A gps megkönnyítette a dolgunkat, nem kellett térképet bújni, csak mentünk amerre mondta és szerencsére csak néhány kisebb kavar volt, útmunkálatok illetve frissen épült körforgalmak miatt. Csupán néhány pisi és mozgolódás-szünetet tartottunk, nagyrészt a kocsiból gyönyörködtünk a tájban. Yoyo mondta, hogy van egy gyönyörű hely, nagy hegyek, folyó, sziklás part, ahol klasszul lehetne piknikezni. Na, ez az a hely ami sose jött el, de Yoyo mindig várta és beharangozta ezerszer, hogy na, ez itt épp olyan csak a hegyek/folyó/sziklák/valami hiányzik, vagy nem a megfelelő oldalon van......
A lengyel határtól már igen be volt sózva a társaság, folyton a Lubliniec táblát vártuk, de még kellett autózni egy keveset, néhány pofás és néhány rettentően lepukkant városrészen keresztül. Azért végül csak megérkeztünk, a község szélén, egy nagy tó partján amolyan kaszálófélén volt a táborhely , már több sátor állt, a rendezők mutatták, hova álljunk a kocsival és mellé állítsuk a sátrunkat. Sátorállítás után elindultunk becsekkolni. Mivel előre neveztünk, de nem utaltuk át a nevezési díjat, a hölgyike ragaszkodott hozzá, hogy 150zlotyit fizessünk amit pwersze eszünk ágában sem volt. Még tavaly szépen leleveleztem a rendezőkkel, hogy nem kell utalnunk, fizethetünk a helyszínen is, csak épp az emailt felejtettem el kinyomtatni, hogy tudjam mutatni illetve tudjam az ember nevét aki ezt ígérte. Némi magyarázkodás után szerencsére előkerült a srác és rögtön emlékezett a levélváltásunkra, így sínen voltunk. Hogy a szívükbe lopjuk magunkat, még egyszer visszamentünk reklamálni, ugyanis a nőknek más fazonú pólót adtak, aminek a méretezése eléggé el volt tolva, kb gyerekméret volt az M-es is. Kaptunk másikat :)
Yoyo vezényletével megtekintettük a pálya nyilvános részét, itt Baddi egy kicsit érdekes arcot vágott amikor meglátta, hogy a pálya szélét jelző szalag eltűnik a sűrű nádasban....
Akklimatizálódás gyanánt csobbantunk is egyet a tóban, visongásunkkal mindenkinek elárulva, hogy magyarok vagyunk , de ugyebár :"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki."
Ezen mondás ismeretével rögtön haverok voltunk :)
A nap további részét lustálkodással, dumával és borozással töltöttük, majd nyugovóra tértünk. Körülöttünk ugyan még javában szólt a zene és muriztak a lengyel népek, de Yoyo kivételével ez senkit nem zavart :P Ő bezzeg az éjszaka közepén ízes magyar szavakkal méltatta a még mindig dáridózókat, mert nem tudott tőlük aludni.
Reggel kényelmesen szedelőzködni kezdtünk, Yoyoka máris főzte a kávét a tábori tűzhelyen, tökéletesen indult volna a nap, ha nem gyülekeznek a felhők felettünk és nem kezd esni az eső....Szegény Yoyo nagyon kiakadt, hogy a két évvel ezelőtti után, ismét vacak időben jár itt. Szerencsére nem lett komolyabb eső, de egy kis napsütésnek jobban örültünk volna. Baddi az első menetben indult, így az optimális ruházatot érintő némi tanakodás után, elindultunk a rajthoz ahol már rengetegen voltak. Baddi beállt a rajthelyre, mi pedig előrerobogtunk, hogy lássuk a vízbecsobbanást és főként a nádtörő jelenetet :) Visszaszámolás, rajt! Halljuk a nagy csobogást és már jön is a mezőny eleje a híd alatt, majd megy az első néhány bátor vitéz bele a végeláthatatlan sűrű nádtengerbe. Recseg-ropog a nád, csobog-cuppog a víz, ordítások, röhögés kb ez hallatszik ki a partra, mi gyorsan rohanunk odébb ahol jönnek ki a szárazföldre, hátha megpillantjuk Baddit. Jön is, úgy a középmezőnyben, látszik rajta, hogy élvezi, de most kezd rájönni, hogy ez nem lesz sétagalopp :) Aztán újra vízbecsobbannak, eltűnnek a szemünk elől, ezután már csak távoli ordításokat hallunk, de azt folyamatosan, még a sátraktól is.
Lustizással töltjük el a maradék időnket, hogy aztán visszatérjünk a rajt-cél területre Baddi elé. Épp jókor érkezünk, rövid várakozás után fel is tűnik az utolsó kanyarban, ahol még egy igen mély vizesárkot és egy átugrandó padot kell leküzdeni, majd futás a stégen a célba. Másfél órán belül megcinálta! A lápiszörny hozzá képest frissen mosdott királylány :P Megkapja a szép láncospatkót a nyakába, meg aztán egy Mambát is :) Gratulálunk, elrobog zuhanyozni (a parton felállított nyilvános zuhany, a tó vizével) mert hamarosan mi is rajtolunk. Be is állunk a rajtzónába és hallgatjuk Mamba izgatott szövegelését :))))
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése