Jótifuti beszámoló

Na, nem tőlem, Pecsenyétől :)

De azért kiegészíteném én is.
A futást megelőzően sokat agyaltam rajta egyáltalán mennyi időre sikerül csatlakoznom, hogy jutok oda és hasonlók, mert amikor először felmerült a Debrecenbe kéne menni akkor még felénk gondolkodtunk, de az útvonal végül jóval délebbre kerülte a fővárost. Családdal szerencsére sikerült lebótolni a dolgot és a második nap délutánjára már mehettem és velük lehettem végig. Ezúton is köszönöm a megértést a párom részéről (gyerekek még nagyszülőkkel nyaraltak). A távokat nézve, kezdetben még reálisnak találtam, hogy akár végig is fussak 1-2 napot, de ahogy mindenki által ismeretes, rekordhőség érte el a környéket, így harci kedvem hamar alábbhagyott és tisztességes helytállásra módosult a terv.

Komoly logisztikázás után végül vonattal közelítettem meg Örkény községet ahol Zilaci volt oly kedves és megvárt autóval, majd a csapat után vitt. Elmondta, hogy a helyzet szar ámde nem reménytelen, noszogassam vidáman a csapatot tovább. Mire csatlakoztam, már nem tűnt úgy, hogy nagyon noszogatni kell őket, de valóban látszott, hogy a tűző nap, a meleg és a táv már eléggé kiszívta mindenki erejét , a kezdeti lelkesedés meg már odébb van. Ezen a szakaszon maroknyi csapat voltunk, de a poénkodás ment ezerrel, a futók közt és a buszban egyaránt. Frank Tibort nem ismertem eddig közelebbről (na, azért most se nagyon), de ugyanolyan laza és jófej, mint a többiek. És jéghideg üdítője volt! *cupp*
Ceglédhez közeledve kezdtünk feléledni - én meg lemaradozni - és Véghattinak köszönhetően szuper kísérettel kocogtunk be a városba ahol elképesztően kedves fogadtatásban volt részünk. Akkor úgy gondoltam, ennél jobb már nem lehet, de még tudták fokozni Abonyban és Püspökladányban is.
A szállásunk kollégiumban volt, teljesen elégedettek lehettünk szerintem, maximum a melegre lehetett panasz, de hát nem volt mit tenni. Az emeletes ágy tetején több fokkal volt melegebb, nagyon nehezen aludtam el és pocsékul telt az éjszaka, ami nem jellemző rám.
Másnap üdén és frissen keltünk, Pecsenye mondogatta, hogy nem kell sokat zabálni, Abonyban reggelivel várnak, de én azért betoltam egy kaukázusi kefírt, egy kifliféle bucit és egy óriás túró rudit :) Nem bántam meg...
Abony nem annyira a szomszédban van. Viszont szintén fantasztikus volt a fogadtatás és fincsi a reggeli. Ovis tea, péksüti, zöldség, gyümölcs és négercsók! Gyermekkoromat idézte, habos, laza, édes, roppanós ostya és csokibevonat.....nyammm Szívesen becsomagoltattam volna az egész tálcával, ugyanis a többiek nem sokat ettek belőle. Teli hassal tovább....
A következő szakaszon Horváth Mónival tárgyaltuk ki az UB-t és a sérüléstémát, majd valahol Molnár Petit zaklattam az értelmes kérdéseimmel, miközben lusta pillanataimban kölcsönkértem a bringáját (vagyis gyöngéden lezavartam az épp rajta ülőt :P ) A nagy terveim úgy módosultak, hogy lehetőség szerint folyamatosan a csapattal haladok és nem ülök be járműbe, hogy ebből mennyi lesz futás és mennyi bringa az mellékes. Terv teljesítve!

Ahogy Csaba leírta, sajnos folyamatosan nőtt az időhátrányunk, így történhetett, hogy a rém forgalmas 4-es úton, még jó messze a napi célunktól, ránk sötétedett. Akinek volt világító és fényvisszaverő cucca felvette mind, a többiek beszálltak a kocsikba és így haladtunk tovább, de rá kellett jöjjünk, hogy hosszú és veszélyes út lenne ez még Püspökladányig, így Karcagig mentünk csak (elég volt...) Őszinte tisztelet a Püspökladányban minket váró különítménynek akik a tetemes késés és a késői időpont ellenére, csodálatos kedvességgel és természetességgel (és finom vacsorával!) fogadtak bennünket. A szállás itt is kollégiumi szobákban volt (keleti kényelem!) . Sztori: először a földszinti hálóterem kezdett megtelni srácokkal, Soós Peti invitált, hogy aludjak fölötte. Miért ne? :) Hurcolom be a táskám, az ajtóban megszólít Littleyu: Nem jössz a lányszobába? Van lányszoba?! És ki van ott? Hát az Ispi...... :D Felmegyünk a szobába, erre Mjoci ücsörög egyedül az ágyon. Aha, lányszoba :P De végülis az volt, hiszen Edit kivételével itt aludtak a csajok :) (vagyis részemről aludtam volna, csak nem nagyon sikerült...)

Alig vártam a hajnalt, hogy nyugodtan felkelhessek, mert nem akartam zavarni korábban a többieket. Gyors reggeli készülődés után finom reggelit kaptunk, de tényleg, full extrás volt, szendvicsek, kávé, sütik... Hamarosan előkerült a hajnali futócsapat akik visszamentek lefutni a hiányzó 10kilit. Lélekben szerettem volna velük menni, testben nem annyira :P Nagyon sajnáltam, hogy Németh Zoliék és Ispiék is elbúcsúztak a reggeli után, ráadásul Zilaci sem került elő.
De azért elindultunk, jókedvűen és viszonylag kellemes, enyhén felhős időben. Jódarabig Soós Peti és Rob foglalt le, futballszurkolói kiskonzíliumukat kellett nyelvileg támogatnom :) Olyan fontos nyelvi fordulatok is előkerültek, mint a hangzásbeli hasonlóság szecska és szöcske közt......pedig szerintem még nem ittak, csak vizet és kávét :D
Ezen a napon is nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenhol és sokan csatlakoztak is rövidebb-hosszabb szakaszokra, aminek igazán örültünk (azért halkan meg kell jegyeznem, elég sokan láthatóan úgy vélték, a kísérőautó a csapat végén valaimféle garancia arra, hogy keresztül-kasul lehet cikázni az úttest teljes szélességében....hát most elmondanám: nem így van)
A célhoz közeledve egyre kevésbé érdekelt, hogy mennyit futottam, mennyit tekertem, futva teszem-e meg a végét és hasonlók, mert egyszerűen eltelített egyetlen érzés, az öröm, hogy itt lehettem a barátaimmal, ezekkel a remek emberekkel, újakat ismerhettem meg és közben még kedvenc sportjaimnak is hódolhattam, mindezt úgy, hogy segítettünk is vele másokat. A vége elég nyüglődősre sikerült, szétszakadozott a csapat rendesen, de végül eljött Debrecen (vagyis mi értünk oda) Itt sokakban feltámadt a lelkesedés, hogy futva érkezzenek be, így nekem is bringa maradt, de nem bántam (ráadásul Molnár Petié amit igencsak megkedveltem - mondanám, a gazdáját is, de talán nem illik ilyen nyilvánosan udvarolni egy majdnem-nős fiatalembernek :)) ...bár gyönyörű szemei vannak....Tényleg, ez ilyen speckó ultrafutó tulajdonság? ;-)

Naszóval, Debrecen. Városszélétől (elég amatőr) rendőri kíséret, fotó a táblánál, cikk-cakk a városban és máris ott vagyunk a Plázánál. KicsiYu-val jól kitaláltuk a befutót, bringát tolva szaladunk, nem mintha bárkit érdekelne rajtunk kívül :) Meglep a fogadtatás, a nagy nyilvánosság, hangosítás, meg minden. Mosoly, kézfogások, néhol könnyek csordogálnak a a sós verejtékpatakok mellett.... és vége, ide tartottunk 4 napon át. Köszöntő és köszönőbeszédek, a legmeghatóbb természetesen a Down-kóros sportoló, Sára őszinte szavai. Ezért jöttünk. Remélem, valóban segíthettünk!

Köszönöm, hogy ott lehettem veletek, Barátaim!