Judit lányom már régóta nyúz, hogy vigyem valami küzdősportra, miután a foci nem jött be neki, a tánc meg csak alkalomszerűen érdekli. Azt gondoltam, csupán a Kung-fu Panda vagy hasonló váltotta ki nála ezt az érdeklődést és nem tart soká, de tévedtem, igen kitartóan kérdezgette, hogy találtam-e már edzést a közelben. Beadtam a derekam és elmentünk megnézni a szomszéd községben működő taekwondo egyesület edzését. Ha már ott voltunk, persze be is álltunk mindketten :)
Eredmény? Gyerek fülig beleesett a taekwondoba (talán a Mesterbe is :D ) és nekem is tetszett. Rég elhalványult tornaórás emlékeket idézett a sok pörgetős bemelegítő gyakorlat, szembesültem vele, hogy gyenge és merev vagyok, de talán még fejlődőképes.
Három hete járunk (heti 3 másfél órás edzés) és nagyon élvezzük. Fiam is jön velünk olykor, ritkán áll be, inkább a terem szélén játszik, nézelődik, de ragad rá valami így is a koszon kívül :) Judit nagyon lelkes, ügyesen próbálja utánozni a nagyobbakat és őszinte csodálattal lesi a szines öves nagylányokat. Az őszinte csodálat részemről is meg van, pláne mikor elnézem a ducinak tűnő kislányt ahogy lazán lecsússzan spárgába vagy fejmagasságba rúg erőlködés nélkül :)
Kiváncsi leszek, a futással hogy sikerül összhangba hozni az edzéseket és milyen hatással lesz a futásra a rengeteg nyújtás és mezítláb futkosás-ugrálás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése