Gödöllő 30 éjjel

Pár nappal a túra előtt kezdték emlegetni a fórumon a csajok, aztán Skia hívott konkrétan, hogy kocogjuk le. Nem volt még biztos a hétvégém, de aztán leszerveztem nagyszülőkkel a gyerekőrzést és már semmi nem állhatott az utamba. Itthon elláttam minden állatkát, hogy a várható vihar esetén se ázzon, legyen kajája, vize, stb., aztán fél 8 után kicsivel megjött Skia és suhantunk Gödöllőre. Bendegúz már ott volt, dumáltunk, neveztünk, vártuk a többieket. Hamarosan befutott Pátyalsó és Forgi, majd később Runka és Ernő. Zolibaba dünnyög az itiner felett, régimódi, vacak, stb...hát ez van, feladat adott, oldd meg :P Némi szöszmötölés, szerelékmustra, lámpabemutató után útnak indultunk, Bendegúz futni akart, Runkáék túrázni, Skia vacillált, én viszont ruházatban futáshoz készültem, nem lett volna kedvem rövid-rövidben, szakadó esőben 7órát sétálni...éjjel.... Így végül hárman kocogva folytattuk a parktól, a többiek túráztak. Bendegúz abszolút készült, ivótartályos hátiszatyor, műzliszeletek, Skia minimálban, bár esőkabáttal :) , nálam volt egy gyümölcspüré, egy fél Powerbar vésztartaléknak és kb másfél deci mentatea. Skia igencsak telve volt energiával, ment volna mint a mérgezett egérke, mondtam, hogy menjenek ha akarnak és nem versenyezni jöttem és azt sem tudom, hogy bírja majd a lábam így egy héttel a Mátra után. Nem mentek, inkább lassítottak :-) A parkból kiérve, egyszercsak Dani (Rushboy) rohan szemből, utánakiabálok - Szia, Dani! - szegény meglepve pördül vissza, de aztán megismer. Futották előbb a 12-t, majd jönnek a hosszúra mindjárt. Biztosra veszem, hogy hamarosan hátbavágnak, de aztán nem így történt :P Felüljáró híd után újra bevesszük magunkat az erdőbe, brutális a páratartalom, meleg van, dől rólunk a víz, miközben jól hallhatóan dörög az ég és a villámok is egyre közelebb csapdosnak. Várom, hogy "leszakadjon az ég", de még várat magára a vihar. (nem sokáig...) Szerencsére elég sok a túrázó, kielégítő a szalagozás, így nem kavarunk (még...), de az itiner valóban gyöngécske, legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egyes helyek nevét, így a turistatérképpel se nézhető össze normálisan. A térképvázlat közepesen informatív. Az erdő szép mint mindig, az útvonal viszonylag változatos, dombocskák, kellemes lejtők, buja növényzettel tarkított részek és tisztások váltják egymást. Az első néhány ellenőrzőponton szinte sorbaállunk a pecsételéshez, annyian vannak, de megy gördülékenyen a dolog. A túrázók kedvesek, elengednek, nem morognak, de mi is igyekszünk udvariasan helyet kérni, jó utat kívánunk mindegyikőjüknek. Talán így kéne tennie mindenkinek és nem lenne konfliktus..... Több helyen kapunk vizet, csokit, műzliszeletet, utóbbit elteszem, helyette a gyümölcspürémet eszem meg. Minden szuper, szépen haladunk, de Kerepesen aztán csak sikerül elkavarnunk. A nagyfeszültségű oszlop előtt megyünk el balra fel....addig mondom, hogy gyanús, hogy nincs szalagozás, míg elhiszik nekem és visszamegyünk. Naná, hogy az oszlop UTÁN és nem erősen balra, csak az úttal párhuzamosan kell haladni. Semmi gond, beletettünk 2kilit, na és? :P A dörgés-villámlás már sorozatos, majd egyszercsak megnyílnak a csatornák és zuhog is az égi áldás. Skia tempót vált, mintha lenne hova menekülnünk a felhőtakaró alól :) Futunk a búzatábla mellett, le-fel, eső szakad, ázunk...lakott terület, HÉV, mi csak zúgunk tovább az aszfalton. Csendesedik az eső, pillantás az itinerre, Gödöllői, Szadai, jóvan. Már az autópálya hídnál vagyunk majdnem, amikor rájövünk, egy lépés kimaradt....még nem is volt 9.EP ami.....a kilátó! Bakker....ott magasodik a hátunk mögött a domb.... Hátra arc, fel a kilátóba. Eső újból szakad, kerülgetjük a túrázókat, ázott kutyákat, gyönyörködünk a tájat pillanatokra nappali világosságba borító villámokban. Kilátó, ázot itinerre bélyegző, nápolyi, tea, tovább.... Merre? Hát lefelé! A száraz időben betonkemény agyag most lesiklópályává változik, a második lépésnél majdnem leülök...onnan óvatosabb vagyok, helyettem Skia tart esésbemutatót sikítással és röhögéssel körítve :) Azé' leéreünk épségben és a már csendesebben, de kitartóan szemerkélő esőben nyomulunk tovább. A már ismerős aszfaltos szakasz után hosszú-hosszú erdei ösvény, majd szélesebb földút. Szalagozás ugyan nem nagyon van, de más út se, így nem aggódunk. Futunk-gyalogolunk, nagysokára meg van az utolsó EP is, inenn még egy kis földút, majd unalmasan hosszú aszfaltos utca a célig, de megérkezünk bőrig ázva, de vidáman. Kívül az 5órán, eltévedés nélkül belül lettünk volna bőven, csúszkálás nélkül még kevesebb lett volna, de nem számít. Izomzat, minden 100%, szuperkompenzáció vagy mi szösz?! :D Oklevél, kitűző, mosdó, zsíroskenyér, tea, búcsúzás... Skia hazahozott kocsival, köszönet érte! Gyors zuhany után ágyikó és négy óra meglepően pihentető alvás. Pici feszülés bal vádliban, ennyi :) Kellemes túrácska, bár a végét én visszavezetném a parkba, az elejével azonos úton, mert ez a hosszú utca dögunalom, nagyon nem passzol a többihez. Tavaly a srácaimmal itt voltunk a nappali túra rövid távján és megdöbbentett, hogy a 6km-ből majdnem 3 egy városi út :-/ Köszi a társaságot Bendegúznak és Skiának! És gratu a túrázó szekciónak!