Verseny

Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni.

Vagy:

Amit érdemes csinálni, azt rosszul is érdemes csinálni.

Hogy mi juttatta ezeket az eszembe? Részben a futás, vagyis a futóversenyek. Mert ugye, lássuk be, többségünk szabadidős tevékenységként fut és a büdös életben sosem fog versenyt nyerni (hacsak nem übergyenge a mezőny), akkor minek a versenyzés? Tudom, tudom, magunkat legyőzni ésatöbbi... Talán csak számomra ordító az ellentmondás: a verseny attól verseny, hogy versengünk másokkal a győzelemért, versengük, hogy eldöntessen, ki a jobb, gyorsabb, ügyesebb, stb. Ha nem másokkal versenyzünk akkor minek odamenni? Akkor futhatunk egyedül is...És mégis. Én is elmegyek versenyekre, hiába végzek az utolsó harmadban sokszor. Sőt, urambocsá', olykor szándékoltan bulifutásnak tekintek versenyeket és mégis benevezek, mint minden normális versenyző, hogy aztán bohóckodjak. Ki érti ezt?! :)

Na van ám másik ok is amiért ezen morfondíroztam és ez nem más, mint az új sportunk, a taekwondo. Alig pár hónapja járunk a lánnyal, de már ő volt egy versenyen és itt a nyakunkon a következő kettő, hónap végén forma OB és a goldstars kupa májusban. Gyerek talán megy az utóbbira, a formagyakorlatozást nem igazán kedveli, engem viszont nyaggatnak, hogy kezdők és "túlkorosak" is nyugodtan indulhatnak (és akár nyerhetnek is), ráadásul a formagyakorlatnál meg se vernek :) És itt jön az ellentmondás (vagy nem is az): nagyon nem érzem úgy, hogy ezzel a pár hónapos minimális tudással bármi keresnivalóm is lenne egy versenyen, miközben persze nagyon is szeretnék résztvenni, hiszen a futásnál kvázi megszoktam, hogy esélytől függetlenül megyek. De ez mégis más. A futóversenyeken már annyian vannak, és olyan sok a hobbi kocogó, kezdő futó, hogy a mezőny elnyúlik, sokan vannak a végén is, simán el lehet lavírozni egy gyengébb eredménnyel is. Az ultrában meg még épp az a helyzet, hogy nem annyira népszerű, így a gyengus eredménnyel is látszólag nagyot lehet alkotni. Látszólag. A küzdősportnál kis túlzással életveszélyes kellő felkészültség nélkül odaállni, pláne itt ahol a fejrúgás alap és mindenki a K.O.-ra hajt. A formagyakorlat versenyben persze ilyen veszély nincs, ott csak nagyot lehet égni ha ez ember elbénázza. Én meg olyan vagyok, hogy ha bámulnak, folyton elrontom azt is amit egyébként nagyon tudok. Ami még vicces, szenior kategória lennék :D

Járt utat járatlanért.... 2nd edition

Járt utat járatlanért....

Volt egy ilyen című blogbejegyzésem, ami aztán úgy folytatódott "...csak akkor hagyj el, ha nagyon ráérsz" Na, ez most is beigazolódott! Gyermektelen napom volt, gondoltam elnézek a pándi edzésre, természetesen futva. Ismerem az útvonalat, aszfalton 17km körül van, de van benne egy elég nagy kerülő, amit elvileg simán le lehet vágni a szántóföldek/legelő mentén átvágva. Eseménytelenül teltek a kilométerek Tápióságig ahol is rájöttem, hogy 1.durva meleg van és tűz a nap, 2. baromi éhes és szomjas vagyok, 3. a pulzusom az egekben. Egyik jobb, mint a másik. Viszavettem - a már akkor se acélos - tempóból, majd Tápióbicske előtt lekanyarodtam a műútról, hogy terveim szerint levágjam a felesleges kunkort. Tehénlepényeket kerülgetve ugrándoztam a legelőn, vágtam át kiszáradt nádason, aztán amikor már egész közel voltam a másik úthoz....jött a patak. Vagyis én értem oda hozzá. Nem nagy víz, de épp elég széles ahhoz, hogy átugrani ne tudjam. Lekaptam a cipőm, gondoltam, átmegyek simán, hát nem. Annyira iszapos volt a medre, hogy a második lépéssel combközépig merültem és még nem volt szilárd ott se. Basszus....

Hídnak nyoma se volt a közelben, jobb ötlet híjján elindultam a patak mentén visszafelé (legrosszabb esetben egészen a főútig visszamentem volna) és közben azon vacilláltam, megpróbáljak stoppolni vagy hagyjam az edzést a manóba és fussak haza. Szerencsémre, nem messze volt egy kis hidacska és kivergődtem a műútra. Mestert már nem akartam felhívni, fél öt volt majdnem, elvileg már kezdődik az edzés, biztos voltam benne, hogy rég Pándon vannak. Kocogtam az út szélén és próbáltam stoppolni...nem sok sikerrel. Majd egyszercsak egy meglepően gyorsan közeledő Opel mégis fékezett, abszolút mázli és meglepetés volt, a Mester és a lányai :) Így mégis odaértem az edzésre és utána is visszavittek Ságig, csak onnan futottam haza. Legközelebb újra próbálkozom, egy másik útvonalon:D

Uralom az utat :)

Az a fantörpikus szerencse ért, hogy én tesztelhettem az idei tavaszi szezon egyik újdonságát, az Adidas Supernova Glide 4 futócipőt, természetesen a női modellt. Rögtön meg is szeretném köszönni az adidas hazai képviseletének és legfőképpen az edzésonline-nak a lehetőséget! Aligha lett volna a közeljövőben lehetőségem ilyen kategóriájú lábbeliben róni a kilométereket.

Lássuk, mit ígér a gyártó ezzel a cipővel kapcsolatban:

A Supernova TM Glide 4 FORMOTION^® technológiája alkalmazkodik a futó felülethez, így minden lépés során simább talajfogást biztosít. A külső talp Continental^® gumiból készült felülete a nedves úton is jobb tapadást biztosít, mint a hagyományos gumiból készült cipők a száraz időben. A légáteresztő hálós felsőrész a kényelmen kívül hűsítő érzést is biztosít a nyári melegben. A Supernova textil család a legszélsőségesebb időjárási körülmények között is olyan kellemes közérzetet, komfortot nyújt, hogy csak a futásra koncentrálhatsz.

Valamint:

Az adidas Supernova™ Glide 4W cipőben luxuskörülmények között futhatsz, mert kivitelezése egyesíti a futással kapcsolatos legkorszerűbb nézeteket. Ez a környezetbarát női futócipő FORMOTION™ sarokkal készült, így kényelmes, kontrollált talajfogást biztosít minden lépésnél. A TORSION® technológia biztos támasztást nyújt a talp középső részén, a GEOFIT™ szerkezet pedig kényelmes, tökéletes anatómiai illeszkedést biztosít. miCoach-kompatibilis.

Most pedig a saját tapasztalataim a cipőről:

Külső: Ugyan kifejezetten tetszenek a harsányabb színvilágú edzőcipők is, de valahogy az eddigi futócipőim a visszafogott fehér+kék, fehér-lila, szürke+kék, illetve majdnem egyszínű fekete változatokból kerültek ki. A Supernova Glide 4 sem az a bohóc-cipő, sőt, tulajdonképpen csak háromféle színt visel, fehéret, narancsvöröset és ezüstöt, de a megjelenése mégis látványos, talán a szín élénksége miatt. Természetesen rendeltetésszerű használat során heteken belül egyenszürkévé változik szinte minden futócipő, de addig is, a Supernova Glide 4-ben lehet gyönyörködni. A promóciós szövegek szerint az előző szériához képest csökkentették a talp vastagságát, de kicsit utánaolvasva, ez valójában inkább csak reklámfogás, annyira minimális a változás (0,5mm), de valamennyi anyag biztosan kikerült a talpból, ugyanis a cipő súlya néhány dekával csökkent. Az első talprész és a sarok vastagsága közti különbség (heel-to-toe drop) viszont nem csökkent (szerintem), így nem állítható, hogy a "minimálabb" irányba mozdulna ezzel a cipőjével a gyártó. A sarokrész most is elég méretes, de felpróbálva már nem érezhető annak (persze nem egy strandpapucs :)

A minden oldalon elhelyezett fényvisszaverő rátétek gondoskodnak róla, hogy sötétben is jól láthatóak legyünk. És a fűző! Végre nem fehér :)

Számomra kicsit meglepő volt még a cipő felsőrészén az orr rész gyöngyvászon felületén elhelyezett megerősítő folt, amely bizonyára a nagylábujj cipőromboló hatását hivatott megakadályozni. Kicsit tartok tőle, hogy idővel ennek foltocskának a szélénél fog elkopni a gyöngyvászon, ugyanis körülbelül épp itt hajlik a lépésnél. Ha már a gyöngyvásznat említem, ennél a típusnál sűrűbb méhsejtmintájú az anyag, ami állítólag tartósabb, miközben jobb szellőzést biztosít. Mindenesetre szépnek szép!

Első próba: Kényelmes! Az adidas futócipőknél már megszokott módon egy számmal nagyobb méretre volt szükségem, bár határeset, de inkább legyen picit nagyobb, mint már most érje a lábujjam a cipő orrát. Az orri rész (toe box) kényelmes, az én viszonylag csontos és vékony lábamnak még túl bőséges is, a gyártó igéretéhez híven neutrális talp, nincs arch-support vagyis hosszanti talpboltozat alátámasztás, a sarok finoman öleli körül a lábat, a perem védi az Achillest. Ez utóbbi nekem elsőre picit magasnak tűnt, de később rájöttem, hogy csak a mostanság sokat hordott adidas kanadia terepcipőm ezen része kifejezetten alacsony és emiatt volt az érzés. A lábam és futóstílusom alapvetően neutrális, sőt inkább szupináló, így ideálisnak tűnt a cipő formázása. A talpbetét kellemes meglelpetés a megszokott vékonyka, hamar elhasználódó és akár elcsúszkáló példányokhoz képest, nagyon szépen formázott, rugalmas habanyag és elég masszívnak tűnik. Kivéve láthatóvá válik a miCoach Pacer vagy a legújabb Speed_Cell elhelyezésére szolgáló mélyedés. (a cipővel egyidőben teszteltem egy miCoach Pacert is, lásd külön tesztben)

A boltban kicsit lépegetve máris nagyon kényelmesnek találtam, egészen pihe-puha, rugószerű volt az érzés és azonnal feltűnt, mennyire könnyű cipő. Legszívesebben máris ebben mentem volna haza, de azért még visszacsomagoltam a dobozba :)

Mozgásban: Nem írok le külön minden edzést, az első benyomások igazából nem változtak a távtól, tereptől, időjárástól függetlenül.

Laza futásnál, utcán: Nagyon kényelmes, könnyű, ruganyos, szinte lebeg benne a láb. Érezhetően jól tapad/kapaszkodik az aszfalton, nekem lehetne egy kicsit laposabb a talp, de így is teljesen kényelmes. Nem viseltem zoknit, de sehol nem bántotta a lábam és a szellőzést is épp kellemesnek találtam. Picikét olykor nagynak éreztem a méretet, de ez minden új cipőnél így van.

Dombozás, /hill-repeats/ aszfalton: Emelkedőn és lejtőn, bemelegítő kocogásnál és tempós futásnál is kényelmes, a ruganyosság nem jelent olyan érzést, hogy a befektetett energia vagy a lendület elveszne általa. Felfelé tempózva a talp jól tapad, a cipő kialakítása éppen megfelelő mértékben vezeti csak a mozgást, nem akadályozza az egyéni stílus érvényesülését. Nekem talán nem ártana valami kifejezett szupinálás, vagyis inkább a lábfej első részénk kifelé dőlése elleni forma, bár nem tudom, létezik-e ilyen egyáltalán... Lejtőn nem csúszott előre a lábam a cipőben, kényelmesen alkalmazkodott a többé-kevésbé középtalpra érkező stílusomhoz, összességében nagyon rugalmasnak, átengedőnek éreztem.

Nedves időben, városban: Stílusosan, London utcáin került sor a vizes aszfalton történő tesztelésre :)
Egyben ez lett az eddigi leghosszabb futásom is a cipőben, röpke két óra csak sajnos :( (terveim szerint hamarosan fogunk menni együtt sokkal hosszabbat is, ha szükséges, kiegészítem majd a tesztet) Tehát, nedves aszfalt. A gyártó ígéretének megfelelően, a Supernova Glide 4 az esőtől nedves felületen is jól vizsgázott. Sehol nem csúszott, sőt, érezhetően tapadt többféle városi burkolaton is. Szándékosan vettem éles kanyarokat, léptem útpadkára lábujjhegyen, de nem tudtam kifogni rajta. Végig nagyon kényelmes volt, semmilyen szokatlan vagy kellemetlen érzést nem tapasztaltam két óra elteltével sem (zokni nélkül).

Terepen: Igazán durva, technikás terepre nem volt alkalmam elvinni a cipőt, bár nem is terepfutásra tervezték. A lakóhelyem környéki erdőcskék homokos talaján, vasúti ágyazatkővel borított földúton, illetve füves terepen járattam meg és egyik esetben sem kellett csalódnom. Ugyanaz a ruganyos, könnyed érzés volt, mint aszfalton, a köveket sem éreztem túl erősen és a hepehupás talajon vagy a zsombékos fűben sem éreztem instabilnak. A picit sáros földön is elég biztos léptekkel haladhattam, nagy sárba nem vittem szegény jószágot egyelőre.

Kinek ajánlom?

Elsősorban olyan neutrális vagy kissé szupináló stílusú futóknak ajánlom, akik kifejezetten egy gyors, könnyű cipőre vágynak, de egy lecsupaszított versenycipőnél nagyobb védelemmel. Aki esetleg használt Supernova Glide 2 vagy 3 cipőt és szerette, de kicsit könnyebb, neutrálisabb formában még szivesebben hordta volna, az bizonyára imádni fogja a Glide 4 újításait.

Sajnos az ára a magasabb kategóriában van, de ha olyan tartós is amilyen könnyű, szép és kényelmes, felveheti a versenyt a rivális márkák hasonló árfekvésű és célcsoportú termékeivel.