Szeretem a kihívásokat.
Szeretem feszegetni a saját határaimat.
Szeretek hátranézni, és azt mondani, igen, ezt megtettem.
Ultrafutó vagyok, és triatlonista. Hobbiból.
Nagyszerű érzés, mikor legyőzöd a távot, harcolsz az elemekkel, és a két lábad erejével lefutsz száz kilómétereket, de utána még marad a lábujjaidon köröm, és másnap még le tudsz menni a képcsőn-nem úgy, mint egy 100 éves vénember...
Utána Ember tudsz még maradni. Ember, és győztes.
Igen, a kivastagított rész elsősorban. Mert persze hardcore és hősies dolog dacolni fájdalommal és akár sérülten, vánszorogva, az eszméletvesztés határán vagy négykézláb, de átlépni azt a célvonalat, de nekem mégis ez az "igazi" teljesítmény, mikor a célban (és később) majd minden szempontból ember tudsz maradni...testben és lélekben egyaránt.
