Mert kedvelem...

...a verset is, de még inkább az embert.


Baranyai Máté: A HOSSZÚTÁVFUTÓ AJÁNLÁSA

Tiszteld mindig a távolságot!
Féld, szeresd az utat, amely elvisz, elvezet!
Mert bár lehet hosszú és veszélyes,

de hidd el csodálatos!
S ha tiszteled, viszont szeret!

Ellenfeledre mosolyogj!
Kívánj neki sok sikert, s ha kell – segítsd!
A küzdelem csak a pályán,
a verseny csak a lábakban,
ám magad soha el ne bízd!

Segítőiddel légy türelmes!
Mint ahogyan ők teszik csendesen veled!
A pályát aki körülállja sohasem ellenség,
viszont csodálattal néz rád!
Ezért tiszteld a tekinteteket!

A célba érve légy alázatos!
Mert lesznek más pályák, új ellenfelek, s talán utak!
Később jönnek el hozzád,
de addig is készülj keményen,
hogy legyen még sok ehhez hasonló...

Szép pillanat!

Nyár

Már ismertem, de most olvastam épp és ezért megosztom azokkal akik netán nem hallották ezt a bölcsességet:

A ló izzad, a férfi verejtékezik, a nő felhevül

Embernek lenni, minden körülményben,,,

Másra ugyan jobban illik a fenti verssor, de valami megfogott nagyon Szőnyi Ferenc ultratriatlonista-futó blogjából és ez jutott eszembe.

Ezt írja:

Szeretem a kihívásokat.

Szeretem feszegetni a saját határaimat.

Szeretek hátranézni, és azt mondani, igen, ezt megtettem.

Ultrafutó vagyok, és triatlonista. Hobbiból.

Nagyszerű érzés, mikor legyőzöd a távot, harcolsz az elemekkel, és a két lábad erejével lefutsz száz kilómétereket, de utána még marad a lábujjaidon köröm, és másnap még le tudsz menni a képcsőn-nem úgy, mint egy 100 éves vénember...
Utána Ember tudsz még maradni. Ember, és győztes.

Igen, a kivastagított rész elsősorban. Mert persze hardcore és hősies dolog dacolni fájdalommal és akár sérülten, vánszorogva, az eszméletvesztés határán vagy négykézláb, de átlépni azt a célvonalat, de nekem mégis ez az "igazi" teljesítmény, mikor a célban (és később) majd minden szempontból ember tudsz maradni...testben és lélekben egyaránt.