Kevin nyújtás-sora

Nagyon futos a nyújtás. Minimum hetente két edzés után csináld. Persez semmi se tiltja, hog yminden edzésed ezzel érjen véget. Íme a sor:

1. Közepes terpeszben előrehajlás: csak bemegítő gyakorlat, 3 x 20
másodperc. köztük 10 sec pihi. Nem kell erőltetni és le-fel mozogni, csak lent maradni.
Terdhajlat hátul nyújtott legyen.

2. Felrakod az egyik lábad valahova (én pl. fotel támlájára), a másik
lábad a földön. Lábak kb egymásra merőlegesen állnak.
Előrehajolsz 20 másodpercig, próbáld minél jobban előre nyújtani a
kezed. Itt sem kell előre-hátra mozogni, folyamatos legyen a nyújtás.
Mindkét láb ki legyen nyújtva. Nem kell erőltetni, ha nagyon húzódik,
vegyél vissza. Majd a második sorozatban jobban fog menni.
Ezt ismételd meg a másik lábbal is, majd az egészet még kétszer. Én
ebből is 3x20 másodpercet szoktam csinálni.
3. Most az első gyakorlat jön még egyszer, csak zárt terpeszben. 3x20
másodpercet nyújtok így. Az első laza nyújtás, a másodiknál meg
szoktam fogni a lábamat, és húzom magamat lefelé. Egy idő után
eljutothatsz arra a szintre, hogy a harmadikat ebből úgy meg tudod
csinálni, hogy mindkét tenyered a földön van ...

4. Felállva húzd hátra a sarkad a fenekedhez, próbálj egyenesen állni
közben. 3x20 mp mindkét lábra, csak bemelegítő gyakorlat.

5. Tegyél a földre egy összehajtogatott pokrócot, és ülj a sarkadra,
majd hajolj hátra. Ez nehéz gyakorlat, ha nem tudod megcsinálni
elsőre, csak addig hajolj hátra, amíg csak kicsit fáj. A pokróc azért
kell, mert a földön szétnyomódik az ember lábfeje, ami elég fájdalmas.
Egy idő után hozzá lehet szokni Először csak a könyökömre támaszkodtam, de
mamár teljesen leteszem a fejemet, hátamat. 2-3 x 20 másodpercig csinálom.

Az első pár héten nagyon kellemetlen gyakorlat, a levegővétel is
nehezebb így, de bele lehet jönni. És nagyon jól nyújtja a combot,
plusz a sípcsontnál is az izmokat

6. Vádlinyújtás, a szokásos kerítéseltolásos. 2-3 x 20 mp-et szoktam
csinálni, illetve mostanában küszöbön nyújtok az achilles miatt.

Ennyi lenne, ha gyorsan csinálja az ember, 15 percen belül is megvan.
Azért választottam 20 sec-es etapokat, hogy köztük 10 mp-eket pihenhessek.
A falióra, illetve az előrehajolásoknál a magam elé a földre tett karóra
segít,
de persze lehet érzésre is...

Az első akalmakkor óvatosan csináld, nehogy meghúzódj...

Néha használok még egy másik sort a Spuri 2007 egyik nyári számából (Zakariás Géza cikke a triatlon részben), de az sokkal lájtosabb...

Kütyük cikk 2. rész

Harmadik futónk, Greg Hammett 31 éves testnevelőtanár és eredményes terepfutó. Éppen a New England Grand Tree versenysorozatra készült ami 25 technikás terepfutamból áll egyenként 7 és 50mérföld közötti távokon (12-80km). 2005-ben és 2007-ben Greg került ki győztesen a viadalból, de hogy ismét esélye legyen a nyerésre olyan edzésmunkát kellett végeznie ami javít a versenytempóján, úgy hogy közben nem sérül le.

Greg éveken át ugyanazokat a köröket futotta a lakhelyéhez közeli nemzeti parkban, amiket aztán hozzávetőleges pontossággal jegyzett be a naplójába. Még oda is költözött a pályák közelébe, hogy házából kilépve rögtön futhasson. Aztán a kapott Garmin Forerunner 405-el töltött első néhány futás után kiderült, hogy az ő tízmérföldes köre valójában csak 8,6mérföld, a nyolcmérföldes pedig csak 6,1.

Némi meglepetés után Greget már nem nagyon érdekli a Garmin véleménye. Szerinte a terepedzés esetében nem is a táv meghatározása a legfontosabb, hanem a szintemelkedés.

Természetesen a modern technika számára ez sem volt probléma, feltöltötték Greg kedvenc terepeit a TrainingPaks WKO+ nevű szoftverre, ami pontosan kiszámítja a szinteket és a terhelés mértékét és aztán részletes grafikonokat készít. Jól látható ahogyan a terhelés mértéke folyamatosan nőtt Greg edzései során és hogy ideje rápihennie a következő versenyre. Greget nem igazán nyűgözte le a technika vívmánya. Egy vállrándítással csak azt mormogta: Ennyit a naplómból is látok.

Egy napon a teszt vezetője elment Greghez amikor ő épp futni volt. Bátyja nyitott ajtót és elmondta, hogy Greg utálja a Garmint. A régi naplójában ugyanúgy a saját maga által megsaccolt távok szerepeltek, a lap tetejére pedig odafirkantotta : Rohadt Garmin!!!!

Később Greg azt mondta, hogy hisz az órának, csak épp nem jelentenek neki sokat azok az adatok. Évekig tudatosan túlzott a lefutott edzéstávokat illetően és mégis működött a dolog. A pulzusmérő szintén nem hatja meg őt. Ha egy kemény domb résztáv közben kivagyok, miben tud segíteni? Azt mondja, lassítsak??

Decemberre Greg visszautasította az összes modern technikát és visszavette a régi kopott stopperóráját. A kissé rapszódikus edzésprogramja ellenére – vagy éppen annak köszönhetően – Greg végül megnyerte a Grand Tree sorozatot, két új pályarekordot is beállítva közben.

A csodabogarak mellett vannak igazi különlegességek is, mint például Bill Dixon, a 62 éves nyugdíjas matematikatanár és futó. Amikor laboratóriumi körülmények közt megmérték VO2Max értékét mindenkinek leesett az álla. 63,2 ml amivel még az ifjú profi állóképességi sportolókat is megszégyeníti (korához képest a 40-es érték már nagyon jónak számítana)

2007-ben Bill a 60-64évesek korosztályában harmadik helyen állt az USATF nemzeti ranglistáján. 2008-ban is szeretett volna az élen szerepelni. A teszt idején Bill éppen a legfontosabb versenyére készült, a Stockade-athon néven New York államban megrendezett 15km-es viadalra, ami regionális 15km-es bajnokság is egyben, így komoly súlya van a ranglistás helyezések meghatározásában.

Korábban Bill heti 40-50 mérföldet edzett, általában három kemény edzésből. Például 4x1mérföld igen fárasztó fokozó edzés után még gyakran belehúzott a hazafelé kocogás közben is, még gyorsabb tempóban, mint a résztávot.

A naplójából látható, hogy ismétlődő sérülésekkel bajlódott. Az utóbbi néhány évben egymást követték a combhajlító, csípő, boka és vádlisérülések, és Bill gyanakodni kezdett, hogy talán a túl intenzív edzésekért fizet meg ezekkel a bajokkal. Nemrég olvasott egy könyvben a 19. századi tengerészek embertpróbáló munkájáról, akiknek oda kellett figyelniük, ne strapálják túl magukat. A könyvben szereplő bibliai idézet különösen nagy hatással volt Billre: Egy élő kutya jobb, mint egy döglött oroszlán.

Tehát Bill hajlandó pulzusmérővel folytatni az edzéseit és lassítani a tempón. Megbízható, pontos eszközre van szüksége, amellyel naponta meghatározhatja a számára ideális pulzuszónát az aktuális állapota és a külső körülmények függvényében. Egyáltalán nincs szüksége azonban bíztató üzenetekre, ábrácskákra, virtuális vállveregetésre.

Két profi eszközt kapott végül, egy Suunto t6c és egy Polar RS800CX, footpoddal és mellkasi jeladóval.

Dennis Barker edzőt kérték fel, hogy segítsen elkészíteni Bill új edzéstervét. Elit versenyzői számára Barker edző 5x1mérföldes résztávokat írt elő 1 perces pihenőkkel és heti aerob küszöb edzést a max pulzus 90százalékán. Ezzel az edzéssel több versenyző két hónap alatt 5 perces mérföldekről 4:40-esre javult. Az edző szerint az a lényeg, hogy az adott egyén számára megfelelő zónában edzzen és akkor maximális fejlődést érhet el a túledzésből adódó sérülés veszélye nélkül.

A tempóedzésekhez Bill max pulzusának 90százalékánál határozzák meg a felső határt. Így elkerülheti, hogy átlendüljön a laktátküszöbön ami felett a szervezet nem képes olyan gyorsan feldolgozni a termelődő tejsavat, mint ahogyan az elárasztja Bill testét. Egyik edzésén Bill egymérföldes résztávot futott dombos terepen, 6:20 és 6:40 közötti időkkel. Az óra kijelzi aktuális pulzusát amit így könnyen figyelemmel kísérhet és a kívánt zónában tarthatja. Ahogy várható volt, a laktátküszöb alatti tempóval Bill nem fáradt ki különösebben, de lassúnak érezte a tempót. Hasonlóképp, az óra segítségével Bill laza futásai tényleg a könnyű zónában maradtak.

Néhány héttel később, Bill nekilátott az adatok elemzéséhez. Az órához kapott szoftvert túl bonyolultnak találta, ezért visszatért az Excel táblákhoz. Láthatóvá vált, hogy az azonos pulzusértékekhez egyre jobb tempók tartoztak. Kezdetben a tempófutás sebessége 6:08 perc volt mérföldenként, ez 5:54-re javult. Bill megértette, hogy ha ésszel edz, jobban fejlődik.

A Stockade-athon 1200 fős mezőnyében Bill 22. helyen ér célba 55:50 idővel. A verseny alatt nem nézte az órát, de otthon feltölti az adatokat a számítógépére és az egy tökéletes futás grafikonját rajzolja ki. Az emelkedő pulzus jelzi, hogy a terhelés egyre nagyobb volt a futás alatt, az utolsó 30másodercben érve el a maximumot. Mellette az emelkedő sebesség grafikon 6perc körül mozog, majd a végére még meredekebben emelkedik. A lépésfrekvencia az első 7mérföld alatt egyenletesen 188 lépés percenként, majd lecsökken 178-ra, ami azt jelzi, hogy Bill úgy tartotta a lendületes tempót, hogy meghosszabbította a lépéseit néhány centiméterrel. A helyes tartás és stílust akkor is tartania kell, amikor úgy érzi, kisebbeket lép.

A verseny után jó híreket kapott: a 60év felettiek kategóriájában a nemzeti ranglista első helyét csípte meg. Sikerült neki!

Azóta is használja a pulzusmérőt, de a csili-vili kiegészítők és extra funkciók most is hidegen hagyják.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennek vége, de lesz más :) Stay tuned, csak hogy tanuljatok egy hasznos kifejezést :)

Kütyük cikk 1.rész

Egy Runner's World cikk (Times are changing, 2009.július) első fele, nagyon-nagyon pongyola stílusban. Azért élvezzétek Persze akinek nem okoz gondot, az inkább az eredetit olvassa el.

A Runner’s World című népszerű magazinban jelent meg egy meglehetősen terjengős írás a különféle futócomputerek hasznosságáról, néhány konkrét futó példáján bemutatva az egyes eszközök használatát. Tulajdonképp azt kívánták tesztelni, hogy mennyiben segítik a modern technika ezen vívmányai a futókat az edzéseik során és céljaik elérésében.

Négy futót kértek fel a teszthez, kezdőtől a félprofiig, akik hét hónapon át viselték minden edzésükön a pulzusmérős futóórát, majd elemezték és értékelték a kapott adatokat. Természetesen a táv, sebesség adatok mindegyikőjüknek jól jöttek, de többen vélték úgy, hogy az eszköz segít nekik okosabban edzeni, jobban fejlődni és elkerülni a sérüléseket.

A kezdő futó Kelt Naylor 45 éves mackós alkatú férfi, egy baráti bringatúrán eszmélt rá, hogy tennie kell valamit ha formában akar maradni. A futás logikusnak tűnt, hiszen gyönyörű erdei ösvényekkel rendelkező környéken lakott. Célja csupán heti háromszor félóra futás volt, amivel növelni akarta állóképességét, még csak nem is a fogyásra hajtott, sőt versenyeken sem kívánt részt venni.

Egy Garmin Forerunner 405 lett az edzőtársa. Naylor kedveli a számszerűsített adatokat, munkahelyén egy lekvárfőző üzemben is fontos, hogy pontosan a megfelelő hőmérsékletre melegítsék a gyümölcsöket és az éppen szükséges ideig főzzék őket, amit Naylor örömmel és nagy szakértelemmel felügyel, ahogyan a számítógépén is komplex adatbázisban tartja nyilván a beszerzéseket és az eladásokat. A futóórájától is ilyesmit vár el.

Már az első edzésen lenyűgözte őt a kis szerkezet, ám rögtön érdeklődött is a gps pontosságáról. Megnyugtatták, hogy még sűrű lombozat alatt és akár rövid alagútban is képes fogni a jelet és félméteres vagy még szűkebb pontossággal méri a megtett távot. Az edzések után wireless kapcsolaton feltölti az adatokat a számítógépére és a Garmin weboldalán elemzi. A táv és sebesség rendben, de a 173-as átlagpulzus a népszerű képlet szerint 96%-os terhelésnek felelne meg, ami nem életszerű. Egy edző és sportorvos megmagyarázta Naylornak, hogy a legtöbb sportóra a 220-életkor formulát alkalmazza a maximum pulzus meghatározásához, ami azonban az emberek jórészénél nem jó értéket ad. Edző segítségével, Naylor átállította az órán a könnyű zónához tartozó pulzusértékeket, amit persze ő rendkívül lassúnak érez. Mark Smith edző (és 2:19-es maratonista) szerint a kezdők legnagyobb problémája, hogy olyanok, mint a kisgyerekek: sprintelnek 100métert, összeesnek. Megállapítják, hogy futni nehéz, rossz érzés és nekik ez nem fog menni, aztán feladják.

Naylor még napokkal az első edzés után is érezte annak hatását, ám az új könnyű zónában edzéssel hamar ráérzett a futásra. Télen Naylor inkább az edzőteremben futott, így a 405-öt lecserélték egy FR60-ra, mely footpod segítségével méri a távot és a lépésfrekvenciát. A helyes lépésszám javítja a futóstílust és a hatékonyságot. Sok kezdő csupán 140lépést tesz percenként, míg a tapasztaltabb futóknál 180 körül van ez a szám. Tél közepére már Naylor is elérte a 145 lépést, majd pár hónap múlva a 160-at.

Áprilisban Naylor már résztávos edzéseket is végzett a futópadon: 2 perc 180pulzussal, majd kocogás. Tartása könnyed, a keringése is sokat erősödött. A Garmin naplóját visszanézve jól látható a fejlődés. Korábban a 7:30-as tempó, 2 fokos emelkedőn már 180-as pulzust jelentett, míg most ugyanazt a tempót 160-as pulzussal tudta futni.

A második futó, Jennifer Parker 31 éves családanya, aki katonatiszt édesapja nyomására vett részt először futóversenyen 15 évesen a nővérével együtt, ám majdhogynem utolsóként végeztek. Édesapja csalódott volt, amit ő sosem tudott elfelejteni. Később, 22 éves egyedüálló anyaként, azért kezdett futni, hogy leadja a szülés után megmaradt súlyfelesleget és vonzóbbá váljon. Rendszeresen futott, néhány versenyen is részt vett, megismerte álmai férfiját aki feleségül is vette. Ám nem sokkal ezután az édesapja leukémiában elhunyt és Jennifer a felgyülemlett érzelmi feszültséget rendszeres hosszú futásokkal próbálta levezetni. „Sosem tudtam milyen tempóban vagy mekkora távot fussak. Mindig nagyon elfáradtam és leestek a lábkörmeim”-mondta.

Jennifer tehát már rendelkezett futómúlttal, de szeretett volna tovább fejlődni ám nem tudta milyen tempóban végezze a gyorsabb illetve a könnyű futásokat. Egy Polar FT60-as órát kapott, pulzusmérő mellkaspánttal és footpoddal. Az óra meghatározott számára három edzészónát, (könnyű, közepes és nehéz) és összesen heti 5 és fél óra edzést javasolt, annak túlnyomó részét a könnyű zónában. A könnyű zóna tempója kellemes meglepetés Jennifer számára, ez volt az a tempó amiben korábban maximum öreg kutyájával kocorászott. Azonnal érezte, hogy sokkal több energiája van amióta nem teljes gőzzel fut minden edzésen.

Az óra olyan üzeneteket is küld, mint „Nem pihented ki kellőképpen az előző hetet” vagy „Szép volt! Csak így tovább!” emiatt Jennifer úgy gondolt rá, mint egy tamagocsira akivel foglalkozni kell. Reggelente 6,5km-t futott, délután pedig kerékpárral ment a fia elé az iskolába csak hogy munkát adjon az órának. A foot poddal a gps-hez hasonló pontossággal le tudta mérni a megtett távot (sőt, az atlétika pályán még pontosabban), és ha rövidebbnek bizonyult az aznapi táv, még kiszaladt a kutyával egy körre. Jennifer megállapította, hogy egészen megváltozott a futáshoz való hozzáállása, már nem a fogyás állt a középpontban, hanem azért futott, mert látta a folyamatos fejlődést.

Az óra nem csak lassan futni tanította meg Jennifert. Novemberben résztáv edzésekbe kezdett, a nehéz zónában, 3x 1mérföld(1600m) sprinteket a max pulzus 80-90százalékán, köztük 2 perc pihenővel. A végére nagyon kifáradt, de büszke volt élete első résztávjára. A hét végén órája megdícsérte kíváló teljesítményéért és még egy kis kupát is „adott” neki.

Jennifer számára meglepő volt, milyen jól követte az órája a pulzus apró változásait és állapítottaa meg a keringése fejlettségét. Amikor először végezte el a Polar fitness tesztet, az edzett kategóriába sorolta őt, néhány hónap rendszeres edzés után az órán az elit felirat jelent meg.

Egy kis karóra amelyik fel tudja mérni az általános edzettségünket, már furcsának tűnhet, hát még egy olyan ami a jövőnket is megmondja! A Polar cég szerint a fitness teszt meg tudja becsülni a sportoló Vo2Max értékét, a vér által felvehető és szállítható oxigén maximális mennyiségét. Számos orvos szerint a VO2Max értéke fontos jele a veleszületett futótehetségnek.

Kíváncsiságból, megmérték Jennifer VO2Max értékét laboratóriumi körülmények között, futópadon. Két percenként emelve a meredekségen, 15perc tempós futás után, 8százalékos emelkedőn már nem sokáig bírta szusszal. Az eredmény 51.2 ami nagyon jónak számít egy hasonló korú nőnek. Az óra jól tippelt, de a mérés Jennifert is meggyőzte, hogy többre lehet képes, mint valaha gondolta. Ezután még céltudatosabban dolgozott , közel 600mérföldet tett az órába, és benevezett élete második futóversenyére ahol a 10km távon 54:19 idejével harmadik helyen ért célba. Természetesen nagyon boldog volt csak azt sajnálta, hogy édesapja nem láthatta őt.

Folyt.köv.

Futóórák tesztje - Runnersworld cikk

Írta:Matthew Honan

Eredeti cikk: Runnersworld 2007.03.12. (online)

Négy menő futóóra tesztje, videókkal.

Ha a legtöbbet igyekszel kihozni a futásaidból, ezek a futórák virtuális edzőként szolgálnak: mérik a tempódat, a távot, a pulzust és még helymeghatározásra is képesek. Mindezeken felül, értelmezhetővé is teszik az adatokat és teljes képet nyújtanak a pillanatnyi teljesítményedről. A hozzájuk kapcsolódó GPS vevőknek, foot-pod érzékelőknek és mellkas pántoknak köszönhetően ezek a kis ketyerék számontartják a részidőket és pulzustartományokat, így neked csak a futásra kell koncentrálnod.

Suunto T4

Tudásához képest meglepően elegáns darab. Az egyes edzésekről jól átlátható, részletes információt kapunk a kijelzőn ésnéhány gobnyomással visszakereshetünk 15 külön edzést, valamint tárolja a heti illetve havi futott kilométert és elégetett kalóriát. (az alábbi videóban segítséget kapunk az alapbeállításokhoz)

GPS: a Suunto GPS vevője ugyan nem veszi fel a versenyt egy Garminéval, de tökéletesen megfelel a sebesség/táv követésére. Egyetlen hátránya, hogy nem tárolja a szintadatokat, ami különsen idegesítő lehet, mikor tudod jól, hogy egy meredek hegymenet miatt csökkent úgyle a tempód a legutóbbi hosszú futás közben.

Foot pod: A Suunto foot pod-ja nem éppen a legkényelmesebb vagy legpontosabb, ám pontosabban követte a megtett távot, mint másik két GPS. A mérete és formája miatt nem túl kényelmes a cipőn viselni (akkora mint két hüvelykujj együtt)

Pulzusmérő: A Suunto T4 segít a pulzuskövetésen alapuló edzésben is. Tárolja a pulzusadatokat és azok alapján egy 1-től 5-ig terjedő intenzitás skálán (Training Effect – edzéshatékonyság) értékeli az adott edzést. Így könnyen követhetjük az edzés aerob hatékonyságát akár laktátküszöb környéki(ötös), akár nagyon laza futásról(egyes) van szó.

Kinek ajánlható: A kardioedzésre koncentráló futóknak. Bár a GPS technológiája nem a legjobb, a Suunto értelmezi számunkra a mért adatokat és így segít formába lendülnünk. Ha követjük a javasolt időket és intenzitást, biztosan hasznos edzést végzünk.

Fellelt ár:53000Ft

Garmin Forerunner 305

Messze ez a legméretesebb a tesztelt órák közül, de legalább könnyen leolvasható a kijelzője edzés közben és a GPS-e a legjobb mind között. Az egyértelmű kezelőfelületnek és a nagy kijelzőnek köszönhetően egyszerűen testre szabhatjuk a kijelzőt és könnyű követni a megjelenített adatokat, úgymint tempó, táv, maximum pulzus, szint és irány.

GPS: A Garmin GPS piacon betöltött vezető pozíciójából kifolyólag nem meglepő a Forerunner jó teljesítménye és alkalmazhatósága. A többi órával ellentétben, a Forerunner egyszer sem vesztette el a jelet, még terepen sem(ami gyakori GPS probléma). Egy különösen klassz funkció az automatikus útvonaltárolás, ami nagyban megkönnyíti az útvonal utólagos visszafejtését.

Foot pod: A Garmin foot podja volt a legegyszerűbben kalibrálható és a másodiki legpontosabb (40méter eltérés 5km útvonalon). A hátrány azonban a kemény műanyag burkolat ( a többi gumibevonatú) ami a gél-méretű eszköz viselését rendkívül kényelmetlenné teszi.

Pulzusmérő: A Forerunner nem végez annyi adatértékelést, mint a Suunto vagy a Polar RS800, de az edzéstörténet (history) funkció akkora adatmennyiséget képes egyszerre megjeleníteni, hogy az kárpótol ezért. Összehasonlíthatjuk a tempó, táv, felhasznált kalória és pulzusadatokat és követhetjük a fejlődést.

Kinek ajánlható: A nagy kijelző és az egyszerű kezelhetőség ideálissá teszi kezdők számára, a komoly GPS funkciók pedig tökéletesek terepfutók és triatlonisták számára.

Fellelt ár:75000

Polar RS 800

Az RS800 olyan sok adatot követ, mintha egy statisztikai laborral futnánk. Edzés közben állíthatjuk, hogy mi jelenjen meg a kijelzőn, az alapadatok vagy akár extra funkciók is, mint tengerszint szerinti magasság vagy lépésszám. Ahhoz azonban, hogy minden lehetőséget kihasználjunk előbb el kell töltsünk némi időt a kezelési útmutató böngészésével. (Videó)

GPS: A Polar GPS vevője nagyon pontosnak bizonyult a táv és a tempó követésében, ám egyáltalán nem végez helymeghatározást. Tehát nem tudjuk a GPS adatok alapján térképen bejelölni az útvonalunkat, megosztani azt másokkal, vagy visszakövetni a megtett utat az autónkhoz.

Foot pod: A Polar S3 bizonyult a legkisebbnek és legújszerűbbnek a teszteltek közül. Mérete alig nagyobb, mint egy időmérő chip, méri a lépésszámot és lépéshosszt is ami segíthet a futásunk hatékonyságának javításában. Ráadásul ezeket az adatokat menet közben jeleníti meg, így folyamatosan ellenőrizhetjük, hogy egyenletesen haladunk-e. A táv meghatározása szempontjából is ez a foot pod bizonyult a legpontosabbnak.

Pulzusmérő: Az RS800 gyakorlatilag egy mobil kardiológiai labort nyújt, drótok és tappancsok nélkül. Az edzés után minden pulzusadatot megnézhetünk és a számítógépes program segítségével kielemezhetjük az egész edzést, például láthatjuk, hogyan állt vissza a pulzusunk egy kemény emelkedő után.

Kinek ajánlható: Ez az óra valószínűleg kissé túlzás a hobbifutó számára, ám ideális a versenyzőknek, akiknek minden mért adat fontos, és javítani akarnak az állóképességükön és gyorsulni.

Fellelt ár:79000

Timex Ironman Bodylink

Ha nem akarsz kezelési útmutatókat böngészni, ezt az órát neked találták ki. Csak felcsatolod és már használhatod is a különféle módokat és megjelenítheted a pulzusadatokat, sebességet, távot, stb. Hogy mi a trükk? Hiányoznak belőle azok a komolyabb edzésfunkciók ami a többi óránál megtalálható. (Videó)

GPS: A Timex GPS vevője nem volt épp a legpontosabb, de így is verte a Garmint – az atlétika pályán. Viszont a többi vevőhöz hasonlatosan, nehezen követte a jelet terepen. Továbbá elég sokáig tartott, míg kapcsolódott a műholdhoz, ami zavaró lehet ha már sietnénk indulni. Edzés közbenre beállíthatunk figyelmeztető jelzéseket, ha elhagynánk a kiszemelt tempót, valamint automata körszámlálóval is rendelkezik, amit távra és időre is beállíthatunk, megspórolva némi gombnyomogatást, és jobban koncentrálhatunk a futásra.

Foot pod: nincs. Csak GPS

Pulzusmérő: A Timex az alapokat nyújtja: maximum, minimum, átlag pulzus és pulzustartomány adatok, beleértve az egyes tartományokban töltött időt. Egy jópofa programozható funkció követi az edzés utáni pulzusadatokat és áttekintést ad a regenerálódásunkról. Bár nem olyan részletes, mint amit a Polar vagy a Suunto nyújt, azért képet nyújt a keringés regenerálódásának fokáról.

Kinek jó: Könnyű menet közben állítani; ha nem szeretsz túl sok gombot nyomkodni futás közben, élvezni fogod, milyen egyszerűen válthatsz az egyes megjelenítési módok között.

Fellelt ár: 62500