Jaat spori közhírré tette, hogy sápon tartózkodik a hosszú hétvégén és akár futhatnánk is egy közöset, így szerveződött egy "könnyed" esti kocogás a sápi dombokon. Jaat mellett unokatesója is velünk tartott. A fejlámpám bemondta az unalmast, így ballasztként funkcionált én pedig próbáltam nem pofára esni a srácok lámpáinak fényénél. Jól nyomták a fiúk, a tüdőm kiköptem az emelkedőkön, pláne, hogy 170feletti pulzuson kezdtünk :) bemelegítésnek 100m sík után erősen emelkedő utcán fel.... Lehet, hogy ezzel most "többet romboltam, mint eddig építettem", de szerintem nem volt mit rombolni :)
Pár lépést belegyalogoltam a templomlépcsők* után a temetőben, ami igazából nem lett volna muszáj, csak a fránya komfortzónát nehéz elhagyni :P Azt hiszem négy kört mentünk, az utolsó lépcső+temető már egész jólesett :P Megnyugodtam, maradt még bőven energia a végén! És megnyugtató volt látni, hogy a srácok is megérezték azért a futást :)
* az a bizonyos lépcső: az a poén benne, hogy nem folyamatos lépcső, hanem egy fok, egy méter sík, két fok, megint sík, három fok, rövid sík, két fok, stb teljesen ad hoc módon 1-2-3-4-5-6 fokos sorok köztük hol fél méter, hol akár két méter sík szakasszal. Ez előny, mert kvázi pihenő, de hátrány, mert nehéz belőni hány lépés fér ki közé :) Összesen 112lépcsőfok
Utána Jaat megpendítette egy másnap napközbeni futás lehetőségét, ugyanezen a terepen, csak lassabban. A gondolatot tett követte, másnap délben megtelefonáltuk a dolgot és vasárnapi ebéd helyett nekiestünk a domboknak kettesben. Hogy lassabb volt-e arra nem esküdnék meg,de megembereltem magam és nem sétáltam egy lépést se, még ha siralmasnak is éreztem a tempómat az emelkedőkön. Baromi meleg volt és sütött a nap, de valahogy nem éreztem még vészesnek. A végén azért jólesett egy pár korty hideg víz és egy arcmosás :)
Időben: szombat este 1:08, vasárnap délben 1:15 tempó 6-7perces kilik közt, szint a srácok szerint 350m
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése