Szerelem első látásra....

Nyugi, nem forog veszélyben a házasságom :-)
Tőlem abszolút szokatlan módon, egy ruhadarabba szerettem bele.


Sose voltam egy igazi lányos lány, inkább fiús voltam illetve az szerettem volna lenni nagyon: vagány, sportos, izmos, fiús kiscsaj. Nem sikerült túl jól, de mindegy :P

Később ez annyit változott, hogy néha nőies, csinos, sőt elegáns nő akarok lenni, néha a vagány kis fiús csaj akinek folyton le van horzsolva a térde, kócos a haja és elmaszatolt portól és izzadtságtól szutykos a pofija :) A sportban inkább az utóbbi, no de azért egy nő a lelke mélyén mégiscsak nő.

Felfedeztem nemrégiben a futószoknya nevű ruhadarabot. Ez így nem is igaz, rég felfedeztem, hogy létezik tenisz-szoknya, alatta kisgatyóval és elgondolkodtam, milyen vagány és csinos szerkó volna nyáron, futáshoz, túrázáshoz, csavargáshoz. Szeretem ugyanis a miniszoknyát, viszont utálom, hogy "viselkedni" kell benne, nem lehet csak úgy lehajolni vagy széttett térdekkel leülni :P  Csini tenisz-szerkókat viszont csak überdrágán láttam, illetve nagyon pici bugyival vagy gatyóval, nekem viszont összeér a combom sajna, így futás közben tuti, hogy dörzsölne az ilyen.

No, és itt lépett a képbe a futószoknya. Láttam többfélét, de nagyon kevés tetszett, mert általában épp nem a tenisz-szoknyák bővülő fazonját utánozták, hanem béna zsákszerű, egyenes oldalú példányok voltak, kb csak egy cső az anyagból, deréknál összevarrva egy kisgatyával. Az ilyenek a futócsajokon sem tetszenek és szerintem rajtam se állnának jól. Hagytam is a témát egy darabig, de most az UB ruházat kapcsán eszembe jutott újra, hogy utánanézzek, hátha vannak más fazonok is azóta. Egy gyors google keresés megmutatta, hogy igenis akadnak nem egyenes szabásúak is és hamarosan megláttam ŐT. Love. Period.

Sajnos, az árába nem tudok beleszeretni, de még megideologizálni se nagyon. Tudom, vannak helyek ahol ennyiért egy zoknit se kapni, de én nem ott vásárolok :P....Aki ügyesen varr és megfelelő gépe is van hozzá,  akár házilag is varrhat ilyet: egy jó kompressziós(vagy csak passzentos, bringásgatyó-szerű) nacira rá lehet applikálni egy ilyen kis szoknyarészt.

Szóval szerelmes vagyok.

miCoach Pacer egy nem kütyümániás kezében :)

<

Az Adidas MiCoach rendszer talán már hallomásból ismerős a legtöbb futó számára, lényegében az ismert sportszergyártók aktuális közelharcának egyik megmozdulása, egy pulzusmérőt és footpod-jellegű sebességmérőt egyesít egy edzéstervező-edzést kísérő egységgel, nem hiába nevezik elektronikus személyi edzőnek olykor. Egyfajta átmenetet képez az egyszerű footpod megoldások és a bonyolult gps-szel kiegészített futókomputerek közt. Kistesójáról, a Zone-ról, olvashattunk már itt tesztet.

Tehát, a dobozból az alábbi darabok kerülnek elő:

Vegyük sorra az alkatrészeket és a tapasztalatokat:

1- többnyelvű használati útmutató: Rendkívül egyszerűen használatba vehető az eszköz, ez a pár soros útmutató elegendő is, a többit a weboldalról megtudjuk - feltéve, hogy értünk angolul.

2- USB kábel: ezzel csatlakoztatjuk a kütyüt a számítógéphez vagy okostelefonhoz az adatok átvitele illetve az akku töltése céljából.

3- összekötő kábel mp3lejátszó csatlakoztatásához: A Pacer összeköthető a már meglévő mp3 lejátszónkkal, így egyazon fülesen hallgathatjuk a kedvenc zenénket és kaphatjuk az instrukciókat vagy a lekért edzésadatokat a kütyütől. (Kipróbáltam, működött, de nem vonz a lehetőség, így nem használtam így)

4- , egyfüles fülhallgató: átlagos jack-dugós megoldás, így ha netán elvesztenénk vagy tönkremenne, bármilyen másik fülhallgatót is használhatunk helyette. Ez a félfüles megoldás praktikus, hiszen meglehetősen veszélyes a közterületeken mindkét fülünket bedugaszolva futni.

5 - pulzusmérő pánt és jeladó: Sok pulzusmérőtől eltérően, a pánt textil alapú, amire a jeladó patentos megoldással rögzíthető. A pánt maga mosható. Első kézbevételkor úgy éreztem, túl könnyen lepattan a jeladó egység, de használat közben már nem tapasztaltam ilyet. Könnyen állítható, becsatolható és kényelmes viselet, bár maga a jeladó elég nagy "pukli".

6 - cipőre rögzíthető (vagy kompatibilis cipőbe a talpban kiképzett helyre beilleszthető) szenzor: Praktikus klipsszel érkezik, így nincs probléma ha a cipőnk nem kütyükompatibilis, a fűzőre is rögzíthető a lépésszámlálós típusú sebességmérő. Nekem olyan szerencsém adódott, hogy egy teljesen hozzáillő Adidas Supernova Glide 4 -be tehettem, így kipróbálás után a klipsz visszatért a dobozba, a szenzor pedig elfoglalta helyét a cipőtalp erre a célra kialakított mélyedésében.

7 - a lényeg, maga a vezérlőegység vagyis a Pacer: meglehetősen aprócska, mp3-lejátszóra (azt hiszem az iPod Nano volt ilyen?) hasonlító kis "dobozka", hátoldalán csipeszes rögzítési lehetőséggel, amivel karpántra, nadrág derekára, zseb szélére, övtáska pántjára, stb csiptethetjük. Található még rajta egy tolókapcsoló a be- és kikapcsolásra illetve ezzel választhatunk, hogy előre feltöltött edzést hajtunk végre amihez instrukciókat kapunk vagy szabad edzés lesz (Free) és csak a mérést kérjük. A kis kapszula elején a középső rész maga egy nyomógomb, edzés közben ennek megnyomásával kérhetjük le az aktuális edzésadatokat, valamint kétoldalt is található egy-egy gomb, a "hullámokkal" hangerőt állíthatunk , a "futó emberke" pedig az edzés indítására és pillanatmegállítására való. Egy kis LED van még rajta, ami töltés közben piros-kék színben villog, használatban pedig zölden világít.

Most lássuk a működését röviden (hiszen megannyi helyen fellelhetők már ezek az információk)

A pulzusövet és a stride szenzort nem kell különösebben magyarázni, maga a Pacer viszont okos kis jószág, nem csupán az előbbiek által küldött adatokat tudja közvetíteni számunkra. Amint beüzemeljük az eszközt, kapunk egy saját profilt a miCoach weboldalon ahol rengeteg lehetőség vár minket. Először érdemes beállítani a személyes adatainkat, ami alapján a rendszer pulzuszónákat is javasol számunkra, de aki saját magának szeretné kiszámítani vagy nem tartja megfelelőnek a kapott értékeket, könnyűszerrel átírhatja őket.

A beszélő eszköz hangját is megválaszthatjuk, több női és férfi hangból és több nyelvből választhatunk, de sajnos magyarul egyelőre nem tud.

Az összeállított rendszerrel akár azonnal neki is indulhatunk sportolni, de a miCoach weboldalon számtalan edzéstervből illetve különálló edzésekből is válogathatunk, amelyeket ha kiválasztjuk, rögtön a virtuális edzésnaplónkba vezet és amikor szinkronizáljuk a Pacer-t akkor rá is tölti az összes edzést. Itt az adidas valóban kitett magáért, nagyon sok edzéstervből választhatunk, nem csak futás, kerékpár, edzőtermi erősítő edzés, lazító, bemelegítő, átmozgató edzések is vannak, sőt, külön tervek nőknek és férfiaknak. Ahogy arra a hasonló oldalakon szocializálódott user számít, más miCoach-felhasználó futókkal is kapcsolatot teremthetünk az oldalon.

Ha kiválasztottuk a vágyott edzést, a géphez csatlakoztatott Pacer felbukkanó ablakában kattintsunk a szinkronizálásra és már mennek is át az adatok a kütyüre. Pár másodperc és indulhatunk is!

Bekapcsoláskor kedvesen köszön a rendszer és keresi a szenzorokat. Egyszer tapasztaltam, hogy nem találta a stride szenzort, de pár lépés járkálás után már rendben volt. Eldönthetjük, hogy csak mérjen (Free edzés) vagy választunk a feltöltött edzésekből. Utóbbi esetben folyamatosan kapjuk a fülhallgatón az instrukciókat, gyakorlatilag levezeti nekünk ez edzést mint egy edzpő tenné. Ha bármikor szeretnénk aktuális adatokat kapni, csak megnyomjuk a középső nagy gombot és már mondja is (hogy automatikusan vagy gobnyomásra és pontosan mely adatokat, ezt a számítógépünkön a Pacer menüjében beállíthatjuk). "Szabad" edzés esetén is ugyanígy működik, csak -értelemszerűen- instrukciókat nem ad a rendszer. Bármikor megállíthatjuk és újraindíthatjuk a mérést, kikapcsoláskor pedig összesítést hallhatunk és menti az adatokat. Egyéni részidőket vagy szakaszokat viszont nem tud külön kezelni.

Edzés után a számítógéppel csatlakoztatott eszközről az adatokat pillanatok alatt feltölthetjük a weboldalra, a saját naplónkba és megtekinthetjük a pulzus, tempó, lépésszám, idő különféle kombinációit grafikonon ábrázolva is. Természetesen az összes elvégzett edzést tárolja, számolja a megtett távot, eltöltött időt, stb és folyamatosan követi az egyéni csúcsainkat is, távban, időben. Ha előre tervezett edzés volt akkor tanácsokat, véleményt is kapunk a mi kis "edzőnktől".

Tapasztalatok, vélemény:

Meglehetősen szkeptikusan, ám kiváncsian vettem kezembe ezt az eszközt, ugyanis egyszerű pulzusmérő sportóra kivételével, nem használtam/használok ilyesmit. A rendszer beüzemelését egyszerűnek találtam, a weboldalon az első alkalom után már könnyen elnavigáltam. Kiváncsiságból feltöltöttem egy edzéstervet és egy tesztfutás edzést.

A tesztfutást végül nem csináltam meg, nem igazán tudok értelmezni olyat, hogy tizes skálán x intenzitással fussak, hagytam inkább a manóba :)

A "napi 30perc" nevű edzéstervből kiváncsiságból csináltam meg kettőt. Igazán jópofa, ahogy adja az instrukciókat, lassíts, gyorsíts, még ennyi vagy annyi van hátra, stb és ha kérem, elsorolja az összes aktuális információt, pulzust, tempót, lépésszámot, megtett távot, illetve amit előzetesen beállítottam. Ugyan egy gombnyomással rögtön lekérhettem, de engem kissé zavart, hogy folyamatosan kijelezve nem látom a pulzust, se az időt. A feltöltött edzés adatait nagyon szépen lehet elemezgetni, a táv és ezáltal a sebességmérés meglepően pontos.

Free üzemmódban, vagyis előre feltöltött és instruált edzés nélkül, is futottam természetesen, kiváncsiságom okán sokszor megkértem, hogy regélje el nekem az edzésadatokat, talán ez, talán a vasút közelsége, talán a nem elég jól megnedvesített vagy nem elég szoros pulzusöv okozhatta, hogy az edzést visszanézve a grafikon eltorzult, mintha folyton nullára esett volna vissza a pulzusom :) Így persze az átlag is elszállt. Máskor ilyen nem fordult elő. Ugyanekkor akadt gondom a miCoach weboldallal is, nem volt hajlandó betölteni az edzésnaplót, se az adott edzés részletes nézetét. Talán csak türelmesebbnek kellett volna lennem, mert egy-két perc múlva már gond nélkül működött. Ez máskor is előfordult, valamint zavart, hogy hiába jelöltem be bejelentkezéskor, hogy emlékezzen rám a rendszer ezen a számítógépen, folyton újra be kell gépelnem a jelszavamat - pedig csak én, és csak ezen a gépen babrálom.

Résztávos jellegű hill repeats futásnál még szebb grafikonban gyönyörködhettem, a részletek iránt érdeklődők gyakorlatilag minden lényeges infót kigyűjthetnek a tárolt adatokból.

Mint fentebb írtam, nem csak futóedzésekre használható a miCoach Pacer, ennek szemléltetésére letöltöttem (vagyis feltöltöttem az eszközre) egy No-gym Workout nevű erősítő-átmozgató gyakorlatsort. Tényleg személyi edző hangulatú a dolog, csak - szerencsére :) - nem mond olyanokat, hogy "Jaj, de jó vagy, így tovább!" esetleg "Így a jó, égjen a zsír!" :)) A weboldalon részletesen megtaláljuk az egyes gyakorlatok leírását és mozgóképeket, amelyek segítenek a helyes végrehajtásban.

Végül, némileg kiváncsiságból és viccből, felvettem taekwondo edzésre is a pulzusövet és a Pacert, de csak a pulzusmérés kedvéért, valamint a lányom is kipróbálta egy kis gyermeki ugribugri idejére.

Összegezve:

A miCoach Pacer kényelmes, praktikusan viselhető edzéstámogató eszköz, a mérései kielégítő, sőt, igazán jó pontosságúak. Rengeteg adatot szolgáltat az edzésekről, melyeket opcionálisan hallgathatunk és tekinthetünk meg, elemezhetünk utólag. Az adidas miCoach weboldalon található számos edzésprogram közül mindenki találhat számára megfelelőt, akár első 5km lekocogására, akár sokadik maratoni PB döntésre készül.

Hátrányok: Nincs kijelzője, így menet közben csak hallható információt tud szolgáltatni. Nem kezel részidőket, résztávokat. A Pacer egy töltéssel max 10órát bír (bár USB-n gyorsan és könnyen tölthető) Nem tud magyarul.

Cipcsi és kütyü :)

No, meg van a tesztcucc! Én, a keveset és azt is gyengén futó, abszolút nem kütyümániás emberke, tesztelhetek egy mondhatni felső kategóriás edzőcipőt és az adidas pulzusmérő+táv+tempó mérő eszközét, a miCoach-ot. Hihetetlen, ugye? Szerintem is.

Úgyhogy igyekszem is felnőni a feladathoz. Egyelőre csak nézegetni, ismerkedni volt alkalmam, de lesz tisztességes futás is! Meg beszámolók, meg képek :)

Első benyomás: Külsőre nagyon tetszetős, szinte versenycipő kinézete van, ha nem nézzük a sarkat , ami azért nem egészen minimál :) Persze ami inkább számít az a drop, a különbség a talp elülső részének és a sarokrésznek a vastagsága között, és ez nem is olyan nagy ennél a cipőnél.

Belebújva kényelmes, kicsit számomra furán magas az Achilles-t ölelő rész hátul, de nem dörzsöl, csak új érzés, mert mostanság az adidas Kanadiában futottam, aminek kifejezetten alacsony a bokarésze .

A miCoach nagyon mókásnak tűnik így elsőre, bár még jobban bele kell ásnom magam az általa kínált lehetőségekbe.

Pályázat

Na, ez az amit nem szeretek túlzottan, de az Inov azt találta ki, hogy a pályázatok értékeléséhez figyelembe veszik egy facebookos szavazás eredményét, ezzel felmérve, hogy melyik futó mekkora "tömegbázissal" rendelkezik. Az ötletről van véleményem, de azért nem bánom ha szavaztok. Mondjuk rám :-)

FB link

Beszóltá?! :D

Férjecskémtől kaptam dobokot, így már én is egyenfehérben nyomulok. Hamarosan joggal viselhetem a fehér övet is :) Remélhetőleg sárga csíkkal.

Judit is nagyon élvezi az edzéseket és lelkesen várja a vizsgát. Remélem, kitart ennél a sportnál, nagyon "jól áll" neki, szépen erősödik, ügyesedik, a Mester és a társak is jó fejek, jó hangulatúak az edzések.

UBitervezés

Próbálom kitalálni, hogy is csináljam :) Még van három napom rá...

Mivel még mindig kitartok a régen eldöntött marhaságom mellett, éspedig hogy nekem ezt a karikát kísérő nélkül kell abszolválnom, így amire útközben szükségem lehet azt magammal kell vinnem, illetve előreküldenem arra a pontra ahol várhatóan kelleni fog. Mivel viszonylag sűrűn vannak a pontok és alapvető dolgok, úgymint víz, izo, rágcsa, mindenhol vannak, sok folyadékot illetve kaját nem áll szándékomban cipelni, viszont néha az az öt-hat kilométer is rengetegnek tűnhet, pláne ha meleg lesz napközben, ezért úgy döntöttem viszek egy kézikulacsot amibe igény szerint vizet vagy elkortyolandó izót, teát tölthetek.

Eredetileg nem terveztem táskát vinni, de rájöttem, hogy lenne pár kacat amit valahova tennem kell, így valószínűleg viszem a víztartályos tatyót tartály nélkül. Telefon, zsepi, mp3, sótabi, vazelin, kaja az elejére....meg még ami eszembe jut.

Estére mindenképp előreküldöm a fejlámpát és egy hosszú felsőt, a többi előreküldős pontra pedig kínai tésztáslevest, a tésztája miatt. Ezeken a pontokon lesz szolgáltatott leves, azt szándékozom felturbózni a tésztával. További kaján még gondolkozom, de valószínű, hogy egyszerű szendvicseket fogok küldeni, mert eddig jobban beváltak, mint a csodakaják. Biztosan vannak akik lenyomják a távot mazsolán és géleken, de az én gyomrom nem megy szabira amíg futok és ha csak ilyen trutyikat kap az fájni fog.

A reggelin töröm még a fejem, hiszen a hatórás rajt eléggé korai ahhoz, hogy előtte egy komolyabb reggelizés beleférjen, de üres gyomorral se kéne indulni. Azt hiszem, végül majd elrágcsálok valami péksütit és betolok egy kefírt vagy joghurtot felkeléstől a rajtig, aztán viszek valami szendvicsfélét későbbre.

folyt.köv.

Prológ és zoknisztori

A Kinizsi ugyan végetért Tatán a táborban, én viszont még elidőztem kicsit, először mert meg akartam várni Istvánt és Blue-t, másrészt mert nem ajánlott senki fuvart Pest felé, vonat pedig csak hajnali fél ötkor volt.

Ücsörögtem még picit az étkezdében, aztán áthurcolkodtunk egy ismeretlen túratárssal a célirodába. Klassz volt látni a boldog és fáradt beérkezőket (sajnos Istvánt nem leltem), dumálgattunk a rendezőkkel kicsit, majd egyszercsak befutott Blue is. Szegény nem nézett ki valami frissen, véreres szemekkel, reszketve ült le egy székbe, rátukmáltam egy pulcsit, de még azzal együtt is felvehette volna a versenyt bármelyik nyárfalevéllel.... Azt mondta, az izmai jól vannak, csak a gyomra és a talpa tropa :( Sok beérkezőt megkérdeztünk, hátha kapunk fuvart és végül sikerrel jártunk. Egy nagyon kedves úr aki a fiáért jött a célba, elvitt még hármunkat és még benzinköltséget se fogadott el. Nagy köszönet a jóságáért! Blue-t kiraktuk Budaörsön, egy túratárssal pedig a Petőfi hídnál ugrottunk át villamosra. A Blahától inkább gyalogoltam a Keletiig, 100km után már még egy nem számít alapon. Csalódottan állapítottam meg, hogy 5:10-kor megy az első vonatom, így még egy óra kómázás várt a rém ingergazdag pályaudvaron :) Szerencsére nem aludtam be és elértem a vonatot, sőt, a vonaton is csak pár percekre kómáztam, egyszer azt álmodva, hogy Szolnokon ébredek csak fel :P Nem akartam férjet kirángatni az ágyából, inkább hazasétáltam az állomásról, még 3 kilivel megtoldva a hétvége termését. Picit azért jobban elfáradtam, mint tavaly, nem volt túl aktív a vasárnap, mázlimra a srácok is anyuéknál maradtak még :) Állapotfelmérés: enyhe izomláz a combfeszítőkben, de semmi más. Pipa :)

Ígértem, hogy írok a hüle zokniról is:) Ugyebár nem szoktam túllihegni a futáshoz, túrázáshoz használt ruházat kiválasztását, kb mindegy nekem, hogy technikai vagy pamut, ilyen vagy olyan, különösen ilyen triviális dolog esetében, mint a zokni. Sima, hétköznapi olcsó pamutzoknikat szoktam hordani, emellett van néhány Spuris és talán 3 pár Decás Run50 futózoknim, no meg a cipőrendeléshez ajándékba kapott More Mile zokni. A Vivis rajtszámmal lehetett idén valami adidas csodazoknihoz jutni, ilyenem is van, egyszer-kétszer felvettem már, semmi extra. Talán annyi, hogy nem kedvelem az ennyire alacsony szárú zoknit. Ezt kaptam fel a K100 hajnalán is, mindenféle koncepció nélkül.

Tapasztalatok: A kétrétegű dizájn nem teljesen hülyeség, sokan esküsznek a vékony műszálas+vastagabb pamut zokni együttes használatára, de így egybevarrva kicsit fura. Hamar úgy éreztem, gyűrődik a belső réteg (végül kiderült, hogy nem), a lejtőkön futva pedig megnyúlt és hátracsúszott kicsit az egész, szabályosan nyomva így a nagylábujjamat. A túra végén aztán rájöttem, mi okozta a gyűrődés-érzést és miért alkalmatlan ez a zokni terepfutáshoz (nem csak terephez, de ahhoz különösen):

1. elég puha, csak akkor érezni, hogy tele a cipő mocsokkal, mikor már tényleg sok van benne és akár meg is nyomta az ember lábát

2. a belső zokni nem varrás nélküli, ha elcsúszik, dörzsölhet

3. a nagyon rövidre szabott szár miatt bejut a mocsok a zokniba a bokacsont mellett

4. az előzővel összefüggő probléma, a belső zokni lyukacsos szerkezete miatt a zokniba hulló mocsok a két réteg közé tud jutni ahonnan lehetetlen kitakarítani

Szerencsére nem vagyok érzékeny lábú, így végül semmilyen sérülést vagy komolyabb fájdalmat nem okoztak ezek a problémák, de másnak csúnya sebeket is jelenthet fél marék homok és szénatörek ....

Azért elhordogatom ezt a zoknit hétköznapra, nagy nehezen, többszöri mosás után tisztának is tűnik végre, de egy fillért nem adnék érte. Pedig amúgy szeretem az adidas cuccokat (cak drágák :(

Volt cipcsi, nincs cipcsi :((((

Igaza lett az aggódóknak, sajnos kicsi a cipő, bárhogy is nézem. Biztosan tudnék benne futni, sokat is, de ha már kiadok rá pénzt akkor passzoljon tökéletesen. A jobb lábamon egész jó, de a bal maximálisan kitölti elöl és oldalt is, még mezítláb is :((( Rettentően sajnálom, nem is magam miatt, inkább azt, hogy Mike01-nek okoztam bonyodalmat és több postaköltséget, feleslegesen :( Bocs, Misi, jövök neked ...ööö...valamivel :) De komolyan.

Az a röhej, hogy a korábbi két adidasom is 39-es volt és majdhogynem nagyok voltak, főleg "öregkorukra", ráadásul a gyártó által megadott összehasonlító mérettáblázat(centiméter, európai, angol, amerikai, japán méretezés) szerint is bőőőőven jó kéne legyen ez a méret. Valahol jó is, épp akkora, mint a lábam. Milliméterre.

Tehát : Nem koszoltam össze, csak a szobában vettem fel, doboza, cimkéje, mindene sértetlen, vadiúj, ezért nem szeretnék engedni az amúgy is rendkívül kedvező árból. Nekem össze-vissza 11ezerbe fájt, ezt szeretném kapni érte. (itthon huszas körül láttam boltban,a cseppet újított verziója a decában huszonöt) UK 6-os méret, eu 39 1/3 a cimke szerint, de a többi adidashoz képest is picinyke méret, annak lehet jó aki amúgy ötös, ötfeles angol méretet hord ebből a márkából(normál eu cipőmérete max 37). Eléggé neutrális, az átlag edzőcipőkhöz képest nagyon szolíd sarokrésszel, kevés sallanggal. És nagyon szép a színe :) Ja, a pontyos neve Adidas Kanadia TR 2 W



(lécci, nem kérek az olyan kommentekből, hogy ugyehogyugye neked is kell két számmal nagyobb. Nem kell. Ennek a cipőnek szar a méretezése. Ennyi.Köszi)

Cipcsi

A cím ne tévesszen meg senkit :P Még mindig kiver a víz az idétlen becézgetésektől, a kicsinyítőképzők mértéktelen és indokolatlan használatától, így most saját magammal szemben kívántam szarkasztikus lenni kissé.

Tehát van új cipőm! Egy kedves sporttárs segítségével a ködös Albionból rendeltem, az itthoni ár kb feléért és még egy cuki futózoknit is küldtek hozzá ajándékba.

A méret kissé határeset, írták is erről a típusról, hogy érdemes a nagyobbat venni, de a fene gondolta, hogy az UK 6-os nem lesz elég (Eur 39 1/3 ) Végülis, futottam két félmaratont 37-es nordic walking cipőben is és nem volt gond :P Komolyra fordítva, ha csak a "sarokra" kéne visszavinni, valószínűleg kicseréltetném egy félszámmal nagyobbra, de nem postázom vissza Angliába. Szerintem jó lesz.

Hogy olcsóbb legyen a szállítás, az egész csomag a kedves futócimboránál landolt, így viszont a cipőmnek valahogy el kellett jutnia hozzám. Természetesen ha már spóroltunk, nem akartam a magyar postának fizetni, se benzinre kiadni azt a pénzt, így kaptam a bringát és letekertem érte. Nincs tőlünk messze Cegléd, csupán 40km és még szint sincs benne, de a szél elég rendesen megtréfált. Baromira elfáradtam, főképp mentálisan. Rém lehangoló és demotiváló amikor az ember keményen tapossa a pedált és közben nem halad semmit, a szél meg csak süvít a füle mellett és a széllökések taszigálják a bringát. Hát még ha ez a bringa egy jó kis mackós monti-utánzat, nehéz csőből, terepgumikkal....

Mission accomplished, cipő hazajutott. Vasárnap letesztelem az erdőmben!

Misinek köszi még egyszer!

Víztartály kövéreknek ?!

Vettem ma a Decában egy Camelbak-jellegű háti víztartályos tatyót. Rockrider márka, elvileg inkább bringázáshoz van, de jól passzol és sokal olcsóbb volt, mint a Quechua túrázós-futós modelljei. (eredetileg sk akartam barkácsolni egyet, de külön a víztartály annyiba kerül, mint egy egész táska....)

Most jön a poén és a cím magyarázata :)

Kivettem megnézni a tartályát és megakadt a szemem a cimkén:

Ha nem esett volna le a tantusz, azt akarják mondani , hogy ne tegyünk bele zsíros cuccot.....vajon miért sikerült románul leírni, de magyarul már nem?!