Szekszárd, félmaratonnak álcázott nehezített terepgyakorlat. Szuper szervezés, kedves emberek, nehéz, de gyönyörű terep, jó társaság és finom borok. Mi kellhet még? Steve-vel, Yoyookával és Nyuszival kocogtunk, lájtosan, bulizva, és végigkóstoltuk a kínálatot, daloltunk, sőt Yoyooval még táncra is perdültünk!
Kicsit bővebben:
Szüleimmel és gyerkőceimmel utazgattunk a helyszínre, ugyanis amikor felvetettem, hogy gyermeket kéne őrizni amíg én Szekszárdon leszek, Anyukámnak bevillant, hogy ott lakik egy rég nem látott kolléganője akit már ezerszer meg akartak látogatni. Így még reggel nekiindultunk az útnak, elsőként felkaptuk a rajtszámomat, aztán elcsevegtünk az említett hölggyel és kis (nagy) családjával, majd kalóriafeltöltést tartottunk az útbaeső gyorsétteremben (a gyerkőcök kedvéért, amúgy Szekszárdon hasonló költséggel a főtéren is ehettünk volna, étteremben, na mind1)
Ezután a srácok eldőltek pihizni nagypapa autójának kényelmes rakterében, én pedig becéloztam a rajthelyet. Rengeteg ismerőssel találkoztam rögvest, beszélgettünk, fotózkodtunk, bemelegítést-imitáltunk és már mehettünk is a rajthoz. A rajt pillanatáig vacilláltam, hogy keményen megfussam-e a távot vagy vegyem inkább bulira és végül az utóbbi mellett döntöttem amit egy cseppet sem bántam meg. Steve és a köré gyűlt hölgykoszorú mellé csapódtam és végigbuliztuk az egész távot. PB-t ha akartam volna se tudtam volni futni ezen a kemény terepen, így viszont fantasztikus hangulatban, lazán, kényelmesen kocogtunk, viccelődtünk, fröccsöztünk, élveztük a tájat, a társaságot és persze a borokat :) A kilátót (melyet kétszer kellett megmászni) már ismertem tavalyról, ugyanis szilveszterkor Dildi felvitt minket, de autóval valahogy nem tűnt ilyen meredeknek :P A lejtőket viszont nagyon élveztem, imádok lefelé futni! A cél előtt csatlakozott hozzánk a lányom is és kézenfogva robogtunk a célba. Gyönyörű kerámia érmet kaptunk és a csomagban egy üveg bort is. Sajnos a beígért sajtot hiába kerestem :(
Szuper verseny volt, jövünk jövőre is!
