Olvasgatok is a témában ezt-azt és néha gondolkodni is szoktam, bármily meglepő :P Most, így a nemrégiben lezajlott eseményeken rólam készült fotókat nézegetve és a múlt hétvégi sülysápi futónapon kocogott távra visszagondolva az alábbi elmélkedésre vetemedtem.
Mindenütt azt hallani-olvasni, hogy az ideális futótechnika az ha talppárnára, a talpunk elülső részére érkezünk, a sarokra érkezést pedig máglyára kívánják sokan, rengeteg - amúgy logikusnak tűnő - indokkal alátámasztva elméletüket. No, én mind a két féle stílusban tudok és szoktam is futni és még azt sem mondhtanám, hogy mezítláb csakis elsőtalpra érkeznék. Simán tudok ugyanúgy saroktól lábujjakig végiggördülve is lépni mezítláb is, sőt ha apró szúrós kavicsok vannak az úton, akkor önkéntelenül így lépek, mert ha a lábközépcsontok fejének magasságában trappolok rá ilyen kis jószágra az tud fájni nem kicsit. Most Sülysápon például nagyrészt így futottam mezítláb és csak a füves focipályán volt az "igazi" forefoot-strike ahogy az a nagykönyvben állítólag meg vagyon írva. Természetesen, ha tempósabban futok, akkor mindig a talpam elülső része ér először (akár kizárólag) földet.
Ezeken elmélkedve eszembe jutott a a nagy forefoot-divat ellenzőinek azon érve, hogy az evolúció épp azért produkált nekünk ilyen szép gömbölyű sarokcsontot, hogy gördülhessünk rajta....
Én azt gondolom, az igazság megint valahol félúton van. Nem hinném, hogy mindenkinek azzal kéne kínoznia magát, hogy erőszakkal átneveli a testét egy tök más futóstílusra mint amit eddig megszokott. A lényeg, hogy sérülésmentesen, fájdalommentesen, jókedvvel tudjunk futni. Aki úgy érzi, valami nem stimmel, sérülésekkel, bizonytalan eredetű fájdalmakkal küzd, annak ajánlom, hogy erősítse lábizmait - akár mezítlábazással - és gondolkodjon el a futótechnikáján, de ne azért mert a szomszéd is Vibrams-ban fut és az hű de cool....
