Tehát ott tartottam, hogy elkezdtem kis versenykékre járogatni párom kolléganőjével és a középsulis lányokkal-fiúkkal. Három, öt, nyolc, tíz kilométerek, ami épp volt. Aztán egyszer úgy gondoltam, el kéne indulni egy félmaratonon. Elindultam, lefutottam. Talán 2:15 körül lehetett az időm, de nem érdekelt különösebben, a lényeg az volt, hogy rájöttem, ez a táv se túl hosszú, se túl rövid, épp jó.
Aztán az iskolások lelkesedése alábbhagyott, én egyedül ritkán mentem, no meg minden időmet a kutyasuliban töltöttem amúgy is. Rövidesen vége is szakadt a futásnak egy időre, volt más : esküvő(2003), gyerekek(2004, 2006). Terhesség alatt és szülés után is végig abszolút aktív voltam, heti 30km-t gyalogoltam legalább,kutyáztam, kertben melóztam, de futni nem esett jól egyáltalán. Évek maradtak ki, már ami a futást illeti.
És akkor egyszercsak hiányozni kezdett! Újra látogatni kezdtem a futófórumot, futogatni kezdtem itthon is és tavaly tavasszal beneveztem a Vivicittára. Majd még 13 verseny követte abban az évben, többek között az első ultrám és az első maratonom (ebben a sorrendben).
És a kő nem áll meg :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése