„Rabok legyünk vagy szaladok” (23. Budapest Maraton - 2008)
A múlt hétvégén sikeres rajtaütést követően sikerült kézre keríteni Lydérch néven elhíresült, többszörösen visszaeső maratonistát. Az MIB (Maratonisták Ideges Bizottsága) ezidáig 38 maraton, másfél tucat ultrafutás (50-130 km es távok), 50-nél több félmaraton és számtalan rövidebb távú futás elkövetését bizonyította rá a vádlottra, de a vádak közt szerepel többrendbeli futásra, maratoni futásra való felbujtás is.
A gyanúsított elfogását nehezítette az a tény, hogy hétköznapokon bujkál a futók elől, csupán egyes hétvégi versenyeken húz futócipőt és borzolja a kedélyeket a gyanútlan futók közt.
Elfogására Bozót fedőnevű ügynök vállalkozott, aki ezzel nem kevés veszélyt vállalt magára. Kezdő félmaratonistának adva ki magát, a hortobágyi félmaratonon próbálta először a gyanúsítottat megkörnyékezni. Női bájainak bevetése mellett el kellett játszani elmebeli állapotának normálistól eltérő voltát is... A nyár folyamán kisebb biciklis túrák után a Velencei tó kétszeri megkerülésével bizonyította elszántságát, majd a Székesfehérvári SM futásával végleg sikerült a gyanúsított bizalmába férkőzni.
Mivel a nyomozással eddig megbízott ügynököknek nem sikerült egyértelmű bizonyítékot szolgáltatni, ezért a tett elkövetése közben kellett lefülelnie. A Plus Budapest Maraton közeledtével - kihasználva Lydérch felelőtlen jellemét és önpusztító hajlamát, felvetődött a közös futás lehetősége.
Az elfogási terv biztonsága érdekében a nyilvánosság kizárásával tették meg az előkészületeket. Az élet természetesen közbeszólt, hiszen a gyanúsítottat a versenyt megelőző napon több atrocitás is érte: számára fogyaszthatatlan ételek és italok tálalása a tésztaparty-n, ahol ráadásul a saját gondolatait is alig hallotta a zajtól. Eközben sikerült valami csúf vírust is beszereznie, mert az estét és az éjjelt többnyire üldögélve töltötte egy egyszemélyes kis helyiségben...
A rajt előtt néhányan jóakarója próbálta figyelmeztetni, hogy jobb lett volna, ha inkább otthon marad. Bozót ügynöknek egyéb területeken is vállalt kötelezettségei miatt komoly problémát okozott, hogy nehogy szem elől tévessze a gyanúsítottat, aki - mint azt több szemtanú is állítja - eleinte nem adta jelét az átlagos futástól való eltérésének sem viselkedésben, sem öltözékben. Ráadásul sikerült elvegyülnie a tömegben, így felmerült a gyanú, hogy megneszelt valamit. Szerencsére egy - nevének elhallgatását kérő - Fórumlakó megkörnyékezte és szóval tartotta, míg az ügynök odaért a találkozóhelyre. A rajtpisztoly eldördülésekor tettetett sietséggel kapkodták magukra „jelmezüket", s egy óvatlan pillanatban már Lydérch csuklóján kattant is a bilincs, aki még viccelődött is az „élethűségén".
Egy szervezési probléma miatt a rajtvonalat egy plusz csomaggal a kézben kellett átlépniük, ám a csomagtól Lydérch egy ismerőse megszabadította őket az Operánál.
A tömegnek nem mindig tűnt fel elsőre, hogy mi a helyzet, így sokan nevetve biztatták őket. Sajnos óhatatlan, hogy egy hosszabb idejű bevetés alkalmával az ügynök ne hasonuljon szerepével, így eleinte a 4.30-as iramfutók mögött haladtak. A rakparti szél és Lydérch meglepő szótlansága után a Margitszigeten kezdődtek a problémák. Ugyanis a gyanúsított eddig bevált felszerelése elmozdult, így egy csúf kis vízhólyag kezdett növögetni a talpain.
Szerencsére a terv, miszerint Bozót ügynök a célig „pórázon vezetve" felügyeli Lydérchet és ott az MIB más embereire bízza, erősen támaszkodott - és támaszkodhatott - a gyanúsított makacs eszementségére, így ezen az apróságon nem fennakadva továbbhaladtak. Sokan viccelődtek velük az út folyamán, illetve nevettek is rajtuk - érthető okokból főleg a rabon.
Az első komolyabb eset a Lágymányosi híd után, a Prielle K. utca előtti frissítőnél történt, ahol Lydérch mindenáron el akart szakadni egy kis időre, mondván a verseny előtt el nem végzett folyó ügyeit rendezné. Önmagát leleplezni nem szándékozó ügynök ezért rövid időre kinyitotta a bilincseket, de szemmel tartotta. Lydérch azonban minden aggodalom ellenére becsülettel visszatért a fogságba, s tovább folytatták útjukat. Sajnos a lágymányosi szakasz meglehetősen kopár tájékán a jó zene és a szembejövő futótársak ellenére a természet ismét megállásra kényszerítette őket. A 24. km-nél elhelyezett zöld bódék egyikében Lydérchnek ismét szembe kellett néznie felelőtlenségének (gyomorrontással való futás) fizikai megnyilvánulásaival. Ekkorra már Bozótban újabb veszélyérzetek kezdték felütni fejüket, ugyanis az ő térde is kezdett rendetlenkedni, valamint egyre kevesebb futó volt mögöttük, már - már a záróbuszt kezdte keresni szemeivel. Márpedig az az a jármű, amire Lydérch semmiképp nem hajlandó felszállni, ezért mindenképp tovább kellett menni. Érdekes módon a szél is mindig szemből fújt, egyre intenzívebben. A Pesti rakparton megtett kilométerek során újabb jelzések érkeztek mindkettőjük számára, hogy ez a nap nem úgy zajlik, ahogy tervezték. Szerencsére egyikük kellően erős, a másikuk kellően elszánt volt ahhoz, hogy felküzdjék magukat a rakpartról. Az utcákon megtört a szél lendülete, s a frissítőállomáson is megjelent a kóla, ami új reményt öntött Lydérchbe, ő pedig Bozótba. Közben kiszivárgott az esemény, mert egyre többen követeltek amnesztiát, de ezen mindketten csak nevettek. Bozót azért, mert bízott a Hivatalban, Lydérch meg azért, mert azt hitte, csak viccelnek. A célkanyarba fordulva kissé álmosító zene várta őket a téren, s jópár szembejövő futó, akik büszkeséggel telve viselték az érmet a nyakukban. Ez új erőt adott nekik és bevetették magukat a Városliget fái közé. A célegyenesben széles(nek hitt) mosolyt öltöttek magukra, s a Főszervező jelenlétében fogoly és fogvatartó együtt lépett át a célszőnyegen.
A célban Bozót ügynököt meglepő hír várta: az MIB döntése értelmében a hivatalos kivégzés elmarad, Lydérch tetteiért a leginkább érintettek előtt, a Futók Társadalma előtt felel majd. A várt megkövezés viszont meglepő módon - holmi fáradtságra hivatkozva - a jelenlévők bizonytalan ideig elhalasztották.
A bilincsek eltávolításakor Lydérch úgy nyilatkozott, hogy ilyen rendőri felügyelet mellett szívesen maradna még rab.
És látszott a szemén, hogy nem tanult az esetből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése