ó, szerintem sose voltam komplett. Ami a sportot illeti, sosem voltam egy sportos kölök. Nagyon vágytam azzá lenni, valahol, mélyen, de túl (akarat)gyenge, félénk, határozatlan voltam, lassú, nem egy atléta-alkat és a családom sem igazán terelt a sportok felé. Persze akkor nem is nagyon mentem volna, mert félénk voltam, mint a fene, plusz leginkább labdajátékokra gondoltunk akkoriban mind ha sportról volt szó és hát én a térlátás hiányával és durva fényérzékenységgel azokra nagyon nem voltam alkalmas. Szerencsére tornából nem mentettek fel és azért engedtek mozogni az ősök, így volt bringázás, tollasozás, rohangálás, korcsolya, népitánc, de egyik sem versenyszerűen. No meg futkostam a kutyáimmal rengeteget és időnként az unokatesómra is rájött a kampányszerű joggingolás és mentünk kocogni a környéken.
Aztán megismertem egy pasit (a Zuram) aki történetesen testnevelő is volt és egy kolléganője lelkesen szervezte a diáklánykákat főként BSI-szervezésű, rövidebb távú versenykékre, és valahogy engem is megkérdezett, hogy van-e kedvem óccsón nevezni az iskolai csapattal. Naná!
És elindultam a lejtőn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése