Balaton

Akartam egy hosszú terepet, túrát tavaszra, de nem nagyon néztem utána, hogy mik vannak. A Kinizsi ott lenne, de elég soká lesz, inkább nyári, mint tavaszi túra, ráadásul tömeg van és drága. Nekem nem jelent annyit a neve vagy a múltja, hogy megérje a költséget.

A múltkori Galyavár túra után írt Piedcat, hogy menne a Kék Balaton nevű túrára, de keres valami őrültet társnak. Persze, máris kattintottam a TTT honlapra, hogy megnézzem :-)

Balaton, +100km, TTT rendezés, a március 15-i hosszú hétvége szombatján. Menjünk!


Férj el volt ragadtatva az ötletemtől :P Hát még, amikor az időjárás jelentésben a napokban elkezdték emlegetni a komoly hidegfrontot ami viharos szelet és igazi téli időt hoz, mikorra ha nem a hétvégére.....

Természetesen nem hátrálunk meg, a szelet és a csapadékot inkább csütörtök-péntekre ígérik, szombatra és vasárnapra csak baromi hideget, pláne éjjelre, de megoldjuk. Imádom a havat, keveselltem is idén a telet, de most már nem vágyom rá, hogy visszajöjjön. Jött volna novembertől februárig....  Viszek meleg ruhát, nem ácsorgunk sokat, és remélem, hogy vasárnap reggel normális lesz a közlekedés és hamar hazajutunk. Időterv nincs, időjárás és talajviszony-függő. Azt is remélem, hogy passzol majd a tempónk és egyikünk sem érzi majd béklyónak a másikat. Közös témánk akad :-)


Beszámoló várható...

Galyavár tízszer

Egy lelkes fiatalember, nevezzük Marcinak, kitalálta, hogy az általa is sokszor megjárt Mátra 115 sokak által különféle válogatott negatív jelzőkkel illetett ajándék körét, külön TT-ként megszervezi. De persze, ez a kör rövidke még ha szintes is, így a túrázóknak felkínálták az 1, 3, 6 illetve 15 körös verziót is. A távokból eredően, minimaraton, félmaraton, maraton és 110 névre hallgattak ezek. (részletesen a túráról, az ötletről, a kiírás, adatok, stb ITT)

Amint megláttam az előzetes kiírást, tudtam, ezen ott kell lennem. Akkora marhaság, hogy muszáj :) Naná, hogy én voltam a hosszú táv első női előnevezője....Aztán a túra hetében egyre világosabbá vált, hogy felkészületlenségem mellett, meglehetősen nagy akadályt jelent, hogy a rajthoz 7:30-ra Galyatetőre kéne érjek, no meg az, hogy csigaságom okán, talán csak vasárnap dél körül végzenék és akkor még onnan haza..... Fájó szívvel, de átiratkoztam a maratonra és így fuvarom is lett Csanyánál.


Előkészületek: Ruházatban nem terveztem semmit, nem ígértek nagy hideget, így a téli futónaci, aláöltöző, rövidujjú tech póló szettet választottam, illetve volt nálam egy mikropolár pulcsi és egy leheletvékony széldzseki. No meg kamásli a hó miatt, mert bár a futócipő így is-úgy is beázik, azért nem mindegy, milyen időközönként és milyen mennyiségű hó ömlik bele... Apropó cipő, új cipőt próbáltam ki - don't try this at home! Vivobarefoot Neo Trail . Valamint botot is tudtam vinni, a héten lebonyolítottuk Urssal a botbizniszt, így lett egy használt ámde nem rossz összecsukható túrabotom. Sose botoztam korábban, de a túra körözős volta miatt ha nem jött volna be, bármelyik körben letehettem volna. Ivótartályos zsákot vittem, kajának pár szelet saját gyártású műzliszeletet, vésztartaléknak két gélt. Egy az enyémnél erősebb fejlámpát is kaptam kölcsön.

Szombat reggel Pestről indultam, így nem kellett annyira korán kelnem, ettem egy tányér rizskoch-félét , ittam egy kávét és huss. Eseménytelen utunk volt szerencsére, jódarabig úgy tűnt, a hójelentés csak vicc volt, de aztán megmutatta magát a télies hegyoldal is, valóban 20-50cm hótakaróval.

Az előnevezésnek hála nagyon egyszerűen és gyorsan rajtolhattunk 9:45 került a papíromra. Az első körben nem akartam nagyon tolni, inkább csak felmérni a viszonyokat. Mátraalmásig végig lefelé kell menni, az út részben egynyomos keskeny csapás, máshol szélesebb összetaposott-csúszkált porhavas-kásás, megint másutt szinte sáros, néhol jól járható, széles, keményre taposott. A táj gyönyörű mint mindig, de inkább a lábam elé kell nézzek, a lejtők már most csúsznak, próbálok ügyeskedni a botokkal, úgy érzem, érdemes. Hamar lecsorgok a faluba, pecsét és nyomás felfelé. Galyavár emelkedőjében nem is maga a meredekség a nehéz, hanem, hogy a nagyon meredek kaptató előtt is hosszan kell felfelé haladni. Jól futható rész lenne az alsó szakasz, ha bírnám erővel, de csak a sík és a lejtős részeken futok, így itt az emelkedőt végig gyalogolom. A csúcsnál köteleket is raktak ki a szervezők a biztonság kedvéért, még nem érzem szükségét,hogy használjam, de feltételezem, hogy később, ha jobban ki lesz taposva a pálya, jól fognak jönni (ez bejött). A csúcsmászás után single track, ráadásul a bakancsos taposástól kis huplikkal amiken idővel meg-megcsúszik a láb, a sokadik körben már rettentő idegesítő, így az elején még elmegy. Sípálya, még egy kis szintút és hamar ott a kilátó és a rajt/cél. Tea még nincs, így nem kérek semmit, vizem van, bár baromi hideg. 5 csoki jár a maratoni távosoknak, még ebből sem kérek, pecsét után megyek tovább.

Igazából nincs mit írni az egyes körökről, az út azonos, a hó minősége változik csupán a taposástól, a hőmérséklettől, a lefelé egyre csúszósabb, a sáros rész mellé új csapást taposnak a túrázók, a csúcs egyre nehezebben adja magát, felfelé mindig szinte érzéketlenre fagy a lábfejem, aztán lefelé forróra melegszik, de a lejtőn mindig megy a futás, a botokkal egész jó tempóban tudok gyalogolni (magamhoz képest), jól érzem magam, a fáradtság várat magára, minden jó. A 2.-3.-4.kör után elkértem a csokimat, ettem egy fél szelet lekváros kenyeret és teát töltöttem a púpba. Elfogyott még néhány darab saját készítésű műzliszelet is.

Egész hamar elröpül az öt kör, Ispi kérdezi, hogy kimegyek-e az utolsóra, hát persze, azért jöttem, hogy megcsináljam. Ők hazamennek együtt, Yoyoka is megelégszik öt körrel, na ja, őt Csanya így ajtóig viszi gondolom :P   Az utolsó kör előtt előbányászom a lámpát is, úgy saccolom, Galyavára már sötétben mászom meg. Ez is be is jött, Mátraalmásig világosban tudtam menni, aztán csak besötétedett, de a lámpát csak az igazán meredek részen kapcsoltam fel, addig elég volt a hó világító fehérsége, a nyom külön fény nélkül is látszott, előre és felfelé, nem egy nagy was ist das.  Látszólag hamar megvan a csúcs, és hamar vége a körnek is. Örültem, naná, de volt bennem elégedetlenség, hiányérzet. Nem ezért akartam ide jönni.

A házban klassz a hangulat, a szervezők kedvesek, jófejek, a teljesítők közül többen a társaikat várják, levest eszünk, beszélgetünk, szabad préda a csoki, közben olykor jön valaki, pecsétel, segítjük és útjára bocsátjuk újra. A maratoni távon már szinte mindenki beért, bizonygatják, hogy nincs az a motiváció ami kivinné őket még egy körre. Még nem traktálom őket a terveimmel, hogy márpedig én kimegyek és nem is egyre. Közben a kályhát is begyújtják, jólesik melegedni a tűznél.


Két tányér leves és hosszabb pihenő után, fogalmam sincs hány órakor úgy döntök, elindulok újra. A házban lévők épp csak nem hívnak elmeorvost.... Kicsit furcsállom is, de nem esik nehezemre elindulni, kimenni a hidegbe (mázlink volt, alig fagypont körül), a sötétbe. A lejtő még jobban csúszik, már a kilátó mellett dobok egy hátast/térdest, óvatos a lefelé, de tiszta flow, nagyon élvezem. Persze olykor morgunk, jaj, de csúszik, affene, sár, ágak, jég, emelkedő, de ez csak olyan ártatlan morcogás, small talk, szinte csak szavakkal megerősített metakommunikáció "Én is itt vagyok és azt érzem amit te"  . Ahol egyedül megyek ott meg azért jó. Csak a természet és én, a léptek tompa puffanása, a bot sercegése ahogy karistolja a havat, a koccanása a köveken, a lélegzetvételeim zaja, apró neszek a távolban, a halálmadár hangja....aztán megérkezni a civilizációba, belépni az ajtón a fénybe, a melegbe, az emberek közé amely valahol a biztonságérzetet kell adja az embernek, de aztán mégis vonz a kinti hideg, sötét, olykor magányos éjszaka és egy újabb erőfeszítés.

A korábbi hat körhöz így mentem még négyet, három hosszabb pihenővel, az utolsó két kört egymás után, pihi nélkül. A pihenés ugyan pihentető nem volt, de legalább lehetett enni, társalogni és láthattam beérkezni és újra elindulni az igazán keményeket akik a hosszútávot tolták. Elgondolkodtam többször, vajon sikerült volna a 110? Bizonyára. De így is jó volt. Tényleg jó volt. Azért persze ott van az ember agyában hátul a kisördög és csúnyán vigyorog ...


Köszönet a szervezőknek és a túratársaknak!

Úri futás, úri társaságban

Kistérségi futókapcsolat-építés

Közös edzés Úri környékén, Skiával (ő tóalmási) és úri futótársakkal. No és Rumba kutyával :)

Igazán remek volt, gyönyörű havas táj, épp kellemes hőmérséklet, jó társaság... Skia lehet hogy szidott kicsit, mert az én kívánságomra ejtettük útba a motocross pályát is, de nekem nagyon bejött :) Klassz ez a környék, élvezetesen szntes részek is akadnak. Őzeket és nyuszit is láttunk! Futólovagjaink egy teára is meghívtak bennünket a végén, köszönjük!

Mondhatni tökéletes edzés volt! Már kicsit kevésbé bánkódom a Kitörés miatt :)

Képek Rolling spori albumában, itt

Téli Sóút

Elég hirtelen döntöttem el, hogy megyek a Téli Sóútra, egészen tegnapig nem volt biztos. Nem a média által agyoncsámcsogott várható "rendkívüli hóhelyzet" bizonytalanított el ;-)

Este kikészítettem a futócuccot: dupla zokni, vékony aláöltöző alsó, télies futónaci, 2hosszúujjú tech póló, téli futófelső, csősál/csőkendő(?), sapka, fülpánt (fülmelengető fejpánt), kesztyű és még idejében rájöttem, hogy a rajt és a cél nem egy helyen lesz, úgyhogy futóhátizsák és csak annyi extra cucc ami belefér.

Reggel fél hetes tápászkodás - jé, esik a hó! - , állatsereglet ellátása, kényelmes reggeli, táskába féllityis palack mézes tea, pénz, sezamki, pótzokni és huss az állomásra. Lusta voltam (és tudtam, hogy hazafelé még fáradt is leszek, nem csak lusta) és kocsival legurultam az állomásra. A 7:57-es vonat pittyre pontosan jött és hamar Tápiószelére repített. Ahogy haladtunk, egyre szebb, egyre havasabb volt a táj. Itt mér reménykedtem, hogy csak a riogatásnak csak ez a része jön be és a szél (->hófúvás) nem....

Úgy döntöttem, a szélanorák-jellegű nacit és a kissé bélelt széldzsekit teszem el, elég lesz a téli futófelső, sapka, kesztyű.

Egy túratárssal társalogva értem a Művelődési Házhoz és gyors nevezés után 9 órás rajttal el is indultam. Beszélgetőtársamnak búcsút intettem, és kocogni kezdtem. Sorra hagytam el a túrázókat, bocsánat, ha valakit nem ismertem meg, eléggé be volt öltözve mindenki :) Azért sikerült egy-két ismerőst találni :)

A házak közül kiérve kezdődött a móka igazán. A táj nagyon szép volt, hó borított mindent amerre a szem ellát (és ugye az Alföldön elég messze ellát) és folyamatosan havazott is, csak épp jött hozzá egyelég masszív északi szél ami éppen baloldalról ért minket az útvonal 90%-án. Ez finoman fogalmazva durva volt. Hamar rájöttem, hogy a futófelső kevés lesz, legalább a vékony szélanorák kellett volna rá, valamint, hogy kell valami az államra, mert szétfagy. Az első ellenőrzőpontnál meg is ejtettem egy kis öltözködést (a pontként szolgáló autó szélárnyékában guggolva - fotó is készült valaki által:) Futófelső a hátizsákba, helyette a bélelt széldzseki, csősál-féle kendő nyakra - ezt fel tudom húzni az államra vagy akár az orromra, sapka helyett fülpánt és a dzseki kapucnija. Elindulva máris éreztem, mennyivel komfortosabb így, bár beletelt egy kis időbe mire az elfagyott arcom és hasizmaim kiengedtek, no meg amig a kezem sikerült felmelegíteni.

Az útviszonyok továbbra is jók voltak, még nem volt igazán sok hó, lehetett futni, csak a szél volt kellemetlen. Azért már látszott, ha így folytatja az időjárás, lehetnek még nehéz perceink (óráink.....)

Pokoltanyánál égett a tűz, reméltem, hogy teát főznek, de tévedtem. Kaptunk viszont valami töltött piskótaszeletet, ezt meg is ettem és indultam tovább. Ez az aszfaltos rész nagyon jól járható volt, az utat néhol bokrok-fák szegélyezték, jólesett hogy ha rövid időre is, de védtek a széltől. Nem volt túl izgalmas egyedül kocogni, de erre készültem. Előszedtem a táskából a teámat és igen bambamód meglepődtem rajta, hogy jégkását találtam tea helyett a palackban :P Azért ittam pár kortyot, kissé felmelengetve a számban.

A harmadik ponton aztán kaptunk finom meleg teát és szabad tűznél pirított kenyeret, frissen sült zsalonnazsírral. Fini volt!

Hamarosan jött a leves is. Feketeleves.

Egy darabig még egészen járható volt az út, keményre fagyott, a szél lefújta a hó jórészét így simán kocogható volt, de egyszercsak változott a táj, a nagy összefüggő szántóknak-mezőknek köszönhetően szabadon játszhatott a szél a hóval és egész komoly kupacokat hordott keresztben az útra.A nehézségeket rövid időre feledtette a hirtelen felbukkanő őzek kecses vágtája a havas tájban. Az útmenti kereszttől egyre nehezebb volt haladni, minden második-harmadik lépésre lábszárközépig süppedtem a hóba, néhol alig látszott az út. A szél persze fújt rendületlenül. Hátrapillantva láttam, hogy jön utánam egy futómozgással haladó alak és közeledik. A Máriácska kegyhelynél már egészen közel volt, így bevártam. Gondoltam, ha gyorsabb is, egy darabig nyulaz nekem. Végül együtt maradtunk a célig.

Társalgáshoz nem igazán volt alkalmas a helyzet, a széltől alig hallottuk egymást, no meg kellett a levegő is bőven, így csendben haladtunk, hol araszolva, hol nyuszimód szökellve a mély hóban. Egy nyuszival is találkoztunk, konkrétan megtámadott minket :P aztán mégis ő szaladt el :)

Abonyi út nehezen akart elérkezni, de csak meglett és a bélyegző valamint egy túró rudi féle édesség is. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem sokan mehettek itt el előttünk, mert a vasút mellett végig mély hóban haladtunk, egyetlen felismerhető lábnyomot látva csak előttünk. Amikor kiértünk az aszfaltra, azt hittem, már nincs sok...hát de. Aztán amikor átmentünk a vasúti felüljáró alatt, azt gondoltam, mindjárt itt a cél, a Víg Bakter söröző bizonyára itt van a vasút mellett. Hát nem. Számomra borzasztóan hosszúnak tűnt a városi szakasz a célig, bele-belegyalogoltunk, aztán épp jókor néztünk rá az itinerre és a felüljáróról csigalépcsőn ledöcögve, meg is érkeztünk a célhoz (amit még körül is jártunk és a hátsó bejáraton közelítettünk meg :)

Nagy meglepésünkre, még csak egy túratárs ért célba és még a főrendező Úr sem ért oda. De nem kellett sokat várnunk rá, addig is rendbe szedtük magunkat:) Megkaptuk az oklevelünket, a kitűzőt és egy szép verset , no meg az elmaradhatatlan teát és virslit. A ruháimat is sikerült a konvektoron megszárítani. A vonatindulásig még beszélgettünk újdonsült futótársammal és kiderült, ő is edzesonline felhasználó, ráadásul a közelben lakik :) A dumapartit a vonaton is folytattuk, olyan sikeresen, hogy leszállt velem, pedig eggyel tovább kellett volna mennie. Jól jött, hogy ott a kocsim, így őt is át tudtam szállítani a csatlakozáshoz, majd hazatérhettem levezetésnek havat lapátolni :)

Köszönet a rendezőknek, a segítőknek és alkalmi társamnak!

Épp egy HHH : hideg havas harmincas :)

Csábított a havas erdő, de kedvem volt egy kis A-ból B-be futáshoz is, így elővettem a jó régi Tóalmás-Zsámbok-Kóka körömet, csak épp Kókáról az erdőn át hazajöttem, nem volt kedvem Sülyig elmenni és végig aszfaltozni :)

Az eleje nagyon kellemes volt, gyorsan teltek a kilométerek, Tóalmás egy vicces hely, látom egy kapun Autókivonás. Két autóból egy autó egyenlő egy autó? Aztán döcögök tovább, táblán kiírva HANTVÉDŐ. Kihantolás ellen? Vandálok ellen??

Zsámbok lassan akar eljönni, az árnyékos részeken baromi jeges az út széle, középen meg hóbordás, így inkább lehúzódok ha kocsi jön szembe, nehogy már én miattam csavarodjon az árokba... Zsámbok nem valami izgis falu, megyek is tovább. Faluvégén kereszteződésben a tábla mutatja is, Kóka 6km. Jó ezt látni, mindenesetre jobb, mint azt hogy Tihany 100km ......

A főúton óriási forgalom, 5-10percenként elmegy egy autó. Gyönyörű a havas táj, felszántott, boronálatlan földek, tarlók, bevetett táblák, facsoportok, erdősávok váltják egymást ameddig a szem ellát. És ellát jó messze, hiszen odébb vannak még innen a gödöllői dombok (látni őket is a távolban, Dány után már ott is van Isaszeg, nem messze Gödöllő)

Még Kóka előtt csörög a telefonom, kivételesen felveszem és a headsetnek hála kellemesen eltársalgok barátnőmmel (megbizonyosodhattam róla, hogy beszélgetős a tempóm :) A malomnál elég volt az aszfaltból, így végigtrappolok egy jó hosszú utcán, hogy aztán a jól ismert erdőcskémen átvágva érjek a kertünk végébe. Naná, hogy a ló vett észre leghamarabb :) Jó, hogy házőrzőnek tartom az ebeket :P.......

Jóvót! Így egy tál tésztával és egy tejeskávéval később meg aztán még jobb!

Meg kéne ülni azt a luvat is kicsit, mert holnap elviszi a pasit világgá, úgy tele van....



(vettem a múltkor egy aláöltöző szettet, póló+gatya, most próbáltam ki először és nagyon kényelmes volt. Kellemesen meleg, de nem beleizzadós, belül finom puha, épp jó a méret, stb. Remélem tartós lesz! Ha valakit érdekel, ez a reklám helye, a Vaterán vettem -alpesi aláöltözőként megtaláljátok)

Télen....

ÚJ(J)É(V)!

Rég írtam, azóta új évet írunk :)

Azt terveztem, hogy majd évértékelek meg ezévi célokról írok, de hülyeség, hiszen nem voltak célok és most se nagyon vannak, nincs mihez mérni. Tavaly ilyenkor azt írtam évértékelésként, hogy "jó volt :)" , futást tekintve végülis jó volt a mostani is. Új barátokat ismertem meg, futottam jókat, túrázni is voltam párszor, nem panaszkodhatom.

A számmisztikázóknak:

- napló szerint 1350km futás (a valóság picit több) 114 naplózott futóedzés

346 óra mozgás :)

De ezek a számok mellékesek. A lényeg, hogy szinte minden percét élveztem, legtöbbször jó társaságban futhattam/sportolhattam , szép környezetben, egészségesen.

Részt vettem jónéhány szervezett futóeseményen, mondhatnám versenyen, hisz rajtam kívül szinte minden résztvevő akként tekint ezekre :) A LEG-ek:

- a leglatyakosabb - Wass Albert emléktúra

- a leghavasabb -> holtversenyben YT25 és a Kitörés60 TT

- a leghosszabb táv és idő és a legjobb eredmény ->természetesen Sárvár 24

- a legnagyobb bulik -> a szekszárdi borfélmaraton , a Mocsár és a Mikuláskocogás

- a leghosszabb túra -> K100

- a másik leghosszabb, csak nem futva -> UB

- a legnemesebb cél -> Futunk, hogy segíthessünk! jótifuti

Hogy mi lesz idén? Remélem még sok hó, aztán szép tavasz, meleg nyár, sok kilométer, sok nevetés, kevés bosszankodás, semmi betegség. Konkrétabban? Talán ezegyszer tényleg felkészülök valamire tisztességesen, talán megfutom az UB-t, talán lesz 15-16 órás K100, talán lesz 100mérföld feletti Sárvár, talán lesz T100, talán lesz megint mocsár..... Ami biztos, hogy lesznek élvezetes futások, sportolgatás a gyerkőcökkel, sok lovazás, kirándulás, bringa, stb.

Aktív évet kívánok minden kedves sporttársnak!

Hó van nagy :P

Hihetetlen, hogy egy képeslap nem bír átérni a szomszéd országból, de a Svédországból rendelt hó és -15 fok simán ideért pikk-pakk :) Na, ha már rendeltem, hát futottam is benne rögvest! Induláskor még -17-et mutatott az ablak melletti hőmérőm, de szép száraz hideg volt, így nem öltöztem túl: vékony gatyára egy cicanaci, felül rövid tech póló, hosszú ujjú tech póló, mikropolár pulcsi, kesztyű, fülvédő. Épp tökéletes volt.

Gyönyörűséges volt az erdő! Csak enyhe szelő fújdogált, így a hó megmaradt az ágakon, mint valami pehelypaplan, a földön pedig mindenhol bokáig érő hószőnyeg terült. Sokhelyütt csak az erdő négylábú lakóinak nyomai látszottak a hóban, emberi lábnyom csak elvétve, a megélhetési fatolvajoké az is.

Épp azon gondolkodtam, hogy tuti megint csak a vadak nyomairól írhatok, amikor megláttam az első őzikét akit még több követett. Őzön kívül még láttam rókát és ragadozó madarakat, viszont a vaddisznónak és a nyusziknak csak a nyomait.

A futás jóleső tempóban ment, pulzust nem figyeltem, tempót is a terephez igazítottam. A végén a faluba visszatérve szaladtam kb 2kilométer "repülőt", de azon kívül saccra 5:50 és 6:30 közötti tempókat mentem. Egy óra futás volt tervben, de olyan szép volt az erdő, hogy nem volt kedvem hamarabb bejönni és éhes sem voltam (pedig nem reggeliztem...)

Remélem mindenki fut ezen a szép téli napon! Boldog évvégét!

Mikuláskocogtunk

Szép volt, jó volt, köszi a szervezőknek a szervezést,szponzoroknak a szponzorálást, futótársaknak a futást és a társaságot, fotósoknak a fotózást, a rend őreinek a derűs kíséretet, az utca emberének pedig a mosolyt! Jövőre veletek ugyanitt!

A nap plusz eseménye, taliztam Sportissimo sporival és kaptam tesztelésre egy Zensah sportmelltartót :P Teszt kb 1 hét múlva várható. A gyártó szerint a világ legkényelmesebb sportmelltartója, no lássuk! :P

Sajna a kocogásra még nem vehettem fel, mert babakék.....

Kocogós fotók a hunrunon, de itt van pár, ízelítőnek:

Fotózkodtunk az IGAZI Mikulással :)

Bemelegítettünk a jégpályán

Szaladtunk indiánszökelléssel az utcán

Énekeltünk a Nyugati lépcsőjén

Tények riport:

Márciusi hó :)

Nem tudom,tegnap az ország többi részén milyen idő volt, de itt a változóan felhős, enyhe napsütéses, de hideg közepette egyszercsak szakadni kezdett a hó. Kb egy órát esett, hihetetlen nagy pelyhekben, valami csoda volt. Aztán ahogy jött úgy el is röppent a hófelhő, közel 10cm laza porhavat hagyva a földön. Csak picit randalíroztunk benne tegnap a srácokkal, de tudtam, hogy ha reggelre még meg lesz, akkor ki kell mennem futni benne egyet.

Farkasordító hideg volt éjjel, így a hónak esze ágában nem volt elolvadni, csak épp összefagyott egy cseppet, így csak 5-6cm volt már.

Bemelegítésnek a szokásos körjárat: állatok - óvoda(persze szánkóval) - posta - közért , közben gúnyos vigyorgás a bénázó autósokon (sose fogom megérteni, miért gondolják, hogy a jégbordás úton tövig kell nyomni a gázt....) Gyors átöltözés után irány az erdő!

Valami meseszerű volt az egész, nem is emlékszem, mikor volt ennyire szép utoljára. Tiszta Winter Wonderland A hatalmas pelyhek puha csomókban ültek az ágakon, mint a vatta, és ha egy-egy szellőfuvallatra vagy madár lába nyomán megrezzent valamelyik ág akkor finom zuzmara szállt, szikrázva a napsütésben. Időnként úgy jártam mint a Whiskas cica a téli reklámban, amikor épp felettem rezentette meg valami az ágakat. Azért volt valami mókás abban ahogy nyomultam a hóban, felettem pedig valaki folyamatosan trillázta, hogy Nyitnikék-nyitnikék

Szándékosan a fenyves felé vettem az irányt, mert amúgy is imádom a fenyőket, de télen, hóval borítva valami különleges bája van ezeknek a fáknak. Tovább is tekeregtem volna az erdőben, de a gyomrom már úgy korgott, hogy időnként azt hittem, maci van a bokorban, így laza 40 perces lett csak a köröcske, de nagyon jólesett. No meg utána a reggeli (már inkább brunch...)

Pici fenyők is vannak ám! Jön az utánpótlás :)

Szegénykék,néhol magányosan állnak és olyan kis gizdák, hogy egészen lenyomja őket egy kis hó

Kitörés 60

Péntek este még Yoyookát zaklattam, hogy mennék vele amíg bírok (pár kilire becsültem), meg hogy nincs kamáslim és egyáltalán nyirm...Végül egyedül rajtoltam 6-kor a Várból és csatlakoztam egy kocogni látszó ifjú titánhoz. Már szállingózott a hó, így valóban extrém éjszakára készültünk. A fogaskerekű melletti masszív emelkedőt szépen meggyalogoltuk, majd beértünk egy futóruhás sporttársat akiről kiderült hogy Szabo zé. Az erdőben az ifjú titán lemaradt, én meg reméltem, hogy Z tempóját bírni fogom. Hamar kiderült, hogy eddigi érdemeit tekintve nem vagyunk egy súlycsoportban, de szerencsére az emelkedőket nem akarta megfutni, így volt esélyem. Ismét rájöttem, hogy egész tempósan is tudok gyalogolni ha van motiváció (jajjlenemaradjakittegyedül), sorra előzgettük a túrázókat. A Normafa-János-hegy-Hárs-hegy környéket talán sose fogom szeretni, olyan baromi hosszúnak tűnik mindig a felfelék és túl hamar vége a lefelé rohanásnak, de azért jó volt. Itt már kezdtem szomjas lenni, de gondoltam, valamelyik pontnál csak lesz egy korty víz. Yoyoo mondta, hogy nem kell sok cucc, mert jó az ellátás és neki hiszek :) Jobb híján nyaltam egy kis havat, utólag belegondolva életemben annyi havat nem zabáltam, mint ezen a túrán. Az Újlaki-hegyre felérve majdnem rosszfelé indultunk le, de ránk szóltak szerencsére és lerobogtunk a jó irányba. Zé biztos hülyének nézett, mert a lejtőkön visongtam, mint egy szűzlány :) Eljött a Virágos-nyereg is, ahol depóztunk vagy félórát. Szegény Yoyoo biztosan csuklott, mert nagyon számítottam a kajára és teára itt, erre közölte a pultos hölgy, hogy csak a 25-ös távon itt végzőknek jár :( Utálok pénzt lejmolni másoktól, de végül kértem egy százast Zolitól teára. Vártam a soromra mikor Yoyooék befutottak. Cillagom még engem is felfalt volna ha nem engedem gyorsan előre :D Csak kérdezte, hogy kivel megyek aztán már ott se volt. Hamarosan mi is összekaptuk magunkat, Zoli nem mondta, hogy kopjak le, így kaptattam utána tovább. Nehéz volt a hegyoldalban haladni, folyton megcsúszott a lábunk a hóban, már láttam magam a völgyben gurulva, de azért megúsztuk. Az alsó-jegenye völgyi pont volt az egyik leghangulatosabb, a tábortűzzel és harmonikaszóval. A srác, asszem német egyenruhában, épp a Katyusát játszotta mikor odaértünk :)Jó kis menet volt a Kerek-hegy ésatöbbi a Zsíros-hegyig ahol rögtön béfordultunk a kiskocsmába és nem tiltakoztam, mikor Zoli forraltbort javasolt. Bár ha nem lettem volna olyan bamba és tudom, hogy ott a pont a kocsmával szemközt, forró gulyáslevessel, hát lehet hogy zargattam volni Zolit kifelé :) De így itt is eltököltünk némi időt, Zoli lenyűgözött egy tinilányt aki a szomszédban zajló házibuliból libegett át :))) Kiscsaj: "Ez valami kirándulás?"- Aha, olyasmi. "És honnan jöttök?" A Várból. "És ma indultatok???!" ....Ja. :) Aztán megtörtént a pecsételés és a levest is megkóstoltuk. Féltem Szénástól, Yoyoo fotói beijesztettek, hogy térdig ér a hó, így meglepett, hogy nem is volt olyan vészes (én marha, azt hittem túl vagyunk a nehezén...) Hó azért volt, a földön is, meg hullott is, meg brutál köd, a Kutya-hegyen Amundsennek éreztem magam. A szűzlányos visongás itt is megvolt, mondogattam mekkora buli, erre a srácok közölték, hogy hát még mekkora buli volna, ha nem tudnánk az utat.....na, igaz.A sárgán lefelé szépen haladtunk, aztán elértük a szántóföldet és rádöbbentem, hogy a java még most jön. Valami hihetetlen nehéz volt a mély hóban, illetve a keskeny, alig kijárt keréknyomban haladni. A végeláthatatlan pusztában néhány halovány fényköröcske jelezte a túrázókat, akik most behatoltak a hó birodalmába. A másik leghangulatosabb ellenőrző pontot itt találtuk, ugyanis a srácok beásták magukat a szántóföld közepén egy kis facsoportnál. Egészen szürreális volt a lövészárokszerű gödör, korabeli egyenruhát viselő "katonák", forró tea katonai víztartályból, velük szemben modern technikai ruházatban a túrázók :) Elücsörögtem volna velük szívesen, de menni kellett. Ráadásul el akartuk érni mindenképp a 6:49-es buszt Szomorról, Zé alig hagyta, hogy lenyeljem a teámat, már robogott is tovább. Innen egy kicsit összemosódnak az emlékek, gépiesen trappoltunk a táblácskákkal kijelölt sárgán a hóban. Csak egy keskeny keréknyom volt, de már kezdtem elfáradni és nem tudtam ennyire egymás elé rakosgatni a lábaimat és még egyensúlyban is maradni. Folyton beleléptem a mély hóba vagy megcsúsztam és bokánrugdaltam magam. Perbálon egy tinédzserforma srác megkérdezte "Ti is Szomorra mentek?" Mondtuk, igen. "Honnan jöttök?" A Budai várból. Némi áááá meg óóóó kíséretében még valami olyasmit rebegett, hogy hány napja megyünk :))))A gomba-üzemnél majdnem rosszfelé mentünk, de utánunk kiáltottak. Az erdőszélen se volt járhatóbb az út, mint a nyílt szántóföldön. Anyácsapusztán gyors pecsét aztán huss tovább. Először nem akartunk az aszfalton menni, de kb 200méter szitkozódással kísért botladozás után visszacaplattunk a műútig - amit teljesen betakart a hó - és azon vonultunk be Szomorra. Zé olyan tempósan gyalogolt, hogy időnként kocognom kellett, hogy le ne maradjak. Így utólag, érdemes lett volna itt futni, és akkor több időnk lett volna a célban a buszindulásig. A műút végeláthatatlannak tűnt, néhol valahogy bekómáztam, mert pillantaképeim vannak csak és időnként arra eszméltem, hogy az előbb még egymás mellett haladtunk és egyszercsak vagy 30méterrel le vagyok maradva ... Azért végül beértünk, adminisztráció, gratulációk, gyors kaja és nyomás a buszhoz. Mire a Moszkva térre értünk teljesen felébredtem, ha nem ígértem volna meg otthon, hogy reggel megyek haza, akkor elmentem volna a Barlangtól barlangig-ra (bár belehaltam volna kissé, az tuti) Akárcsak a Piros85 után, most is egy tevékeny nap következett, de este 8 körül nem kellett estimese :)
Köszi a társaságot Szabo zének! Tanulság: inkább cipeljek feleslegesen kaját és vizet, de havon és saját zsíron túrázni nem praktikus....

Tundrabugyi?

A manóba. Most kezdtem elmélkedni rajta, hogy ha elmegyek az éjszakai túrára, mi a búbánatot vegyek fel, hogy ne fagyjak meg, de ne is kelljen cipelnem a fölös holmit? Itthon egy 1-2 órás futásra mínusz 20-ban is simán elmegyek két gatyóban, polárpulcsiban, széldzsekiben, de tizenvalahány órára a hegyekben?! Ráadásul nagy a hó és nincs kamáslim se....

Nem, pénzem sincs :)

A múltkor a Piroson két vékony technikai felső volt rajtam, egy nagyon vékony széldzseki a tatyómban és egy vékony polárpulcsit raktam le a depóba éjjelre. Futás közben nem is igazán kellett mind, de akkor csak épp fagypont körülre ment le a hőmérséklet. Most végig éjszaka lesz és mínusz sok fokot ígérnek.....

Na, majd kitalálok valamit!

Yours Truly futás 2010

Ma volt Yours Truly futás, de idén sem sikerült az ötvenest megcsinálnom, most a rengeteg hó és járhatatlan utak miatt. A 25km persze így is megvolt, csak a lábszárközépig érő hóban, illetve a csúszósra letaposott járdákon három és fél órámba telt.No meg azért is, mert fényképezgettem és bámuldoztam közben :)
Két oda-vissza útvonalat jártam:

1. a szomszédos községig a vasút melletti földúton és vissza. Szűz hóban haladtam nagyrészt ami gyönyörű és izgalmas volt, csak nagyon fárasztó. Néhol volt egy keréknyom, de rájöttem, hogy a keskeny gödörben még nehezebb futni, mint a mély hóban.

2. a másik szomszédos községig a kerékpárúton és utcákon és vissza. Azt hittem, itt már hómentesek lesznek az utak, de tévedtem. A kerékpárúton talán tegnap tolták el a havat, azóta esett mégegyszer annyi és jól összetaposták, a járdákat pedig igen változó mértékben takarították (leginkább sehogy)

From Yours Truly futás 2010

From Yours Truly futás 2010

From Yours Truly futás 2010

Bozót teker

Ma csupán a vasútállomásig terveztem bringával menni, ám épp láttam kigurulni a szerelvényt amikor a bringát zártam volna le, így döntenem kellett, hogy várok 1 órát a következő vonatra, hazatekerek és autóval megyek suliba, vagy megyek tovább bringával. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem :)

A főút helyett a terepet választottam, mert a 31-es főút maga az életveszély, ráadásul szétesett a piros lámpám és elfelejtettem láthatósági mellényt vinni. A földút viszont az évszaknak és a traktoroknak-terepjáróknak köszönhetően merő egy vájat, gödör, befagyott tócsa, porhó, letaposott hó, jég, fagyott föld és jégszilánkok bájos elegye, ráadásul dombos. És szép komótosan, de sötétedett.

Röviden, régen nem mentem ilyen brutál szuper terepet bringával. A kerék folyton belecsúszott a mélyebb hóba vagy a terepjárók vájta mély kátyúkba. Persze egy igazi montisnak ez hétköznapi kis tekerés lenne, de én csak kis kocabringás vagyok egy ősöreg monti utánzattal, ráadásul nem vittem sisakot sem, így relatíve óvatos voltam. Esni végül egyet sem sikerült, de néhány látványos flikk-flakkot és leugrást bemutattam. A legszebbet talán akkor, amikor egy kb 15-20cm széles, de elég mély árkocskában suhanva részen fennakadt a pedálom :) Két emelkedőn tolnom is kellett a bringát, mert egyszerúen lehetetlen volt felmenni, kipörgött a kerék a fagyott hóban...a lejtőkön viszont élvezetes volt, ha kellően elvonatkoztattam :)

Az útvonal ugyanaz, mint ebben a bejegyzésben. Egy irányban kb 20km. Csináltam két fotót telcsivel, íme. Az emelkedőkön túlélésre játszottam, ott nem fotóztam :P

From Bozót fut

Wass Albert túra

Szombaton Wass Albert emléktúrát kocogtunk-kirándultunk Zoncsival. 8:40-es indulással (amihez én ugyebár 5-kor kelhettem...) és 15:50-es érkezéssel, közben 40perc gulyásozás, lábmelengetés, forraltborozás és még legalább 15 perc hasonló másutt. Végülis 6 óra körüli idő nekem most megfelelt, nem akartam megszakadni, amúgy is alapozunk vagy mi a szösz. Az időjárás annyiból kedves volt, hogy csak egy fél órányi esőt kaptunk, amiáért viszont mégsem volt eszményi az a hihetetlenbrutállatyakéssárvolt.... Könnyed edzőcipőben indultam, így a vízhűtést végig élvezhettem. Néhol elgondolkoztam rajta, hogy hányszor mondták régebben, hogy a vizes lábbeliben mászkálástól így meg úgy tüdőgyuszit kapunk. Hát kutya bajom nem lett, pedig kerek 7 órán át voltam jegesvizes zokniban, cipőben. Esni csak egyet sikerült, azt is a legvégén, de az tízpontos volt Szerencsére a célban volt lehetőség moskaodni és váltóruhát is vittem, így hamar egészen kulturált és legfőképpen száraz cuccban lehettem. Nagyon finom virslit, teát és valami vad szilvapáleszt kaptunk a végén ai nagyon jólesett.
Együtt értünk be és a célban némi óvodás stílusú kerülgetés, méregetés után megismerkedtünk Rushboyékkal (mert gyalogoltak ). Végül jól beszerveztem őket utitársnak is hazafelére.

Érzékeltetésül, a képen egy kifejezetten jól járható szakasz látszik

From Wass Albert túra tél

Kellemesen elfáradtam, jólesett ez a kis túrácska. Hogy mi lesz a következő? Jó kérdés. A K100-at idén már nagyon akarom, előtte is lesznek szuper túrák, de nem tudom, hogy sikerül-e eljutnom rájuk. A Lefagysz idén a Zemplénben lesz, nagyon jó lenne elmenni, de messze van sajna, így majdhogynem háromnapos akció volna a 60kilis túrából.....

Évkezdés

Ebben az évben már majdnem lefutottam egy maratonnyit :-) A hosszú futásról már írtam, azóta leginkább szánkóhúzgálás volt terítéken, hiszen ha hó van, akkor a gyerekek nem bírnak magukkal. Szánkóval mentünk oviba, meg haza is, és jónéhányszor kellett kerülőúton jönnünk, hogy az erdőszéli utacskán a "hatalmas" hóban marháskodjunk kedvünkre.

A mély szűzhóban és a letaposott jeges részeken egyaránt nehézkes volt a haladás, de mégis, érdekes módon futva egyszer sem csúsztam meg komolyabban, gyalog viszont kétszer is estem jókorát. Csak arra tudok gondolni, hogy javult a talajfogásom és a tartásom futás közben , míg gyalogolva önkéntelenül is kissé sarokra érkezem és onnan könnyű elcsúszni.

Ajánlom ezt a videót minden sporttársnak, és a módszert is, kipróbálásra!