2009. november 24., kedd

Bummer

Felkerültek a szombati eredmények a honlapra. 5 perccel előttem ért be a második helyezett csajszi...basszus, ennyit simán nyerhettünk volna, ha nem gyalogolunk bele annyit!

(fura, hogy miért nincs részideje az utsó etapra beírva...)

2009. november 21., szombat

2009. november 20., péntek

Dobogókő

A holnapi dobogókői hegyifutásra már régóta készülök - fejben. A fizikai felkészülés nem sikerült annyira jól, így a korábbi vérmes elképzelések a feminista áldozati futásról már szinte láthatatlanná halványodtak. Ráadásul az akkor még igen lelkes hölgykoszorúnak is inába szállt a bátorsága illetve egyéb elfoglaltságaik akadtak.
Következésképp, a női félmaraton és a túrák közül fogok válogatni holnap, de még reggelig eldöntöm, hogy melyiket válasszam.

De cééép!

Megérkezett a Piros 85 érmem. Nagyon tetszik!

Piros 85 érem

Piros 85 érem háta

Jövőre szeretnék méltóbb lenni rá....

2009. november 15., vasárnap

Futóórák tesztje - Runnersworld cikk

Írta:Matthew Honan

Eredeti cikk: Runnersworld 2007.03.12. (online)

Négy menő futóóra tesztje, videókkal.

Ha a legtöbbet igyekszel kihozni a futásaidból, ezek a futórák virtuális edzőként szolgálnak: mérik a tempódat, a távot, a pulzust és még helymeghatározásra is képesek. Mindezeken felül, értelmezhetővé is teszik az adatokat és teljes képet nyújtanak a pillanatnyi teljesítményedről. A hozzájuk kapcsolódó GPS vevőknek, foot-pod érzékelőknek és mellkas pántoknak köszönhetően ezek a kis ketyerék számontartják a részidőket és pulzustartományokat, így neked csak a futásra kell koncentrálnod.

Suunto T4

Tudásához képest meglepően elegáns darab. Az egyes edzésekről jól átlátható, részletes információt kapunk a kijelzőn ésnéhány gobnyomással visszakereshetünk 15 külön edzést, valamint tárolja a heti illetve havi futott kilométert és elégetett kalóriát. (az alábbi videóban segítséget kapunk az alapbeállításokhoz)



GPS: a Suunto GPS vevője ugyan nem veszi fel a versenyt egy Garminéval, de tökéletesen megfelel a sebesség/táv követésére. Egyetlen hátránya, hogy nem tárolja a szintadatokat, ami különsen idegesítő lehet, mikor tudod jól, hogy egy meredek hegymenet miatt csökkent úgyle a tempód a legutóbbi hosszú futás közben.

Foot pod: A Suunto foot pod-ja nem éppen a legkényelmesebb vagy legpontosabb, ám pontosabban követte a megtett távot, mint másik két GPS. A mérete és formája miatt nem túl kényelmes a cipőn viselni (akkora mint két hüvelykujj együtt)

Pulzusmérő: A Suunto T4 segít a pulzuskövetésen alapuló edzésben is. Tárolja a pulzusadatokat és azok alapján egy 1-től 5-ig terjedő intenzitás skálán (Training Effect – edzéshatékonyság) értékeli az adott edzést. Így könnyen követhetjük az edzés aerob hatékonyságát akár laktátküszöb környéki(ötös), akár nagyon laza futásról(egyes) van szó.

Kinek ajánlható: A kardioedzésre koncentráló futóknak. Bár a GPS technológiája nem a legjobb, a Suunto értelmezi számunkra a mért adatokat és így segít formába lendülnünk. Ha követjük a javasolt időket és intenzitást, biztosan hasznos edzést végzünk.

Fellelt ár:53000Ft

Garmin Forerunner 305

Messze ez a legméretesebb a tesztelt órák közül, de legalább könnyen leolvasható a kijelzője edzés közben és a GPS-e a legjobb mind között. Az egyértelmű kezelőfelületnek és a nagy kijelzőnek köszönhetően egyszerűen testre szabhatjuk a kijelzőt és könnyű követni a megjelenített adatokat, úgymint tempó, táv, maximum pulzus, szint és irány.



GPS: A Garmin GPS piacon betöltött vezető pozíciójából kifolyólag nem meglepő a Forerunner jó teljesítménye és alkalmazhatósága. A többi órával ellentétben, a Forerunner egyszer sem vesztette el a jelet, még terepen sem(ami gyakori GPS probléma). Egy különösen klassz funkció az automatikus útvonaltárolás, ami nagyban megkönnyíti az útvonal utólagos visszafejtését.

Foot pod: A Garmin foot podja volt a legegyszerűbben kalibrálható és a másodiki legpontosabb (40méter eltérés 5km útvonalon). A hátrány azonban a kemény műanyag burkolat ( a többi gumibevonatú) ami a gél-méretű eszköz viselését rendkívül kényelmetlenné teszi.

Pulzusmérő: A Forerunner nem végez annyi adatértékelést, mint a Suunto vagy a Polar RS800, de az edzéstörténet (history) funkció akkora adatmennyiséget képes egyszerre megjeleníteni, hogy az kárpótol ezért. Összehasonlíthatjuk a tempó, táv, felhasznált kalória és pulzusadatokat és követhetjük a fejlődést.

Kinek ajánlható: A nagy kijelző és az egyszerű kezelhetőség ideálissá teszi kezdők számára, a komoly GPS funkciók pedig tökéletesek terepfutók és triatlonisták számára.

Fellelt ár:75000

Polar RS 800

Az RS800 olyan sok adatot követ, mintha egy statisztikai laborral futnánk. Edzés közben állíthatjuk, hogy mi jelenjen meg a kijelzőn, az alapadatok vagy akár extra funkciók is, mint tengerszint szerinti magasság vagy lépésszám. Ahhoz azonban, hogy minden lehetőséget kihasználjunk előbb el kell töltsünk némi időt a kezelési útmutató böngészésével. (Videó)



GPS: A Polar GPS vevője nagyon pontosnak bizonyult a táv és a tempó követésében, ám egyáltalán nem végez helymeghatározást. Tehát nem tudjuk a GPS adatok alapján térképen bejelölni az útvonalunkat, megosztani azt másokkal, vagy visszakövetni a megtett utat az autónkhoz.

Foot pod: A Polar S3 bizonyult a legkisebbnek és legújszerűbbnek a teszteltek közül. Mérete alig nagyobb, mint egy időmérő chip, méri a lépésszámot és lépéshosszt is ami segíthet a futásunk hatékonyságának javításában. Ráadásul ezeket az adatokat menet közben jeleníti meg, így folyamatosan ellenőrizhetjük, hogy egyenletesen haladunk-e. A táv meghatározása szempontjából is ez a foot pod bizonyult a legpontosabbnak.

Pulzusmérő: Az RS800 gyakorlatilag egy mobil kardiológiai labort nyújt, drótok és tappancsok nélkül. Az edzés után minden pulzusadatot megnézhetünk és a számítógépes program segítségével kielemezhetjük az egész edzést, például láthatjuk, hogyan állt vissza a pulzusunk egy kemény emelkedő után.

Kinek ajánlható: Ez az óra valószínűleg kissé túlzás a hobbifutó számára, ám ideális a versenyzőknek, akiknek minden mért adat fontos, és javítani akarnak az állóképességükön és gyorsulni.

Fellelt ár:79000

Timex Ironman Bodylink

Ha nem akarsz kezelési útmutatókat böngészni, ezt az órát neked találták ki. Csak felcsatolod és már használhatod is a különféle módokat és megjelenítheted a pulzusadatokat, sebességet, távot, stb. Hogy mi a trükk? Hiányoznak belőle azok a komolyabb edzésfunkciók ami a többi óránál megtalálható. (Videó)



GPS: A Timex GPS vevője nem volt épp a legpontosabb, de így is verte a Garmint – az atlétika pályán. Viszont a többi vevőhöz hasonlatosan, nehezen követte a jelet terepen. Továbbá elég sokáig tartott, míg kapcsolódott a műholdhoz, ami zavaró lehet ha már sietnénk indulni. Edzés közbenre beállíthatunk figyelmeztető jelzéseket, ha elhagynánk a kiszemelt tempót, valamint automata körszámlálóval is rendelkezik, amit távra és időre is beállíthatunk, megspórolva némi gombnyomogatást, és jobban koncentrálhatunk a futásra.

Foot pod: nincs. Csak GPS

Pulzusmérő: A Timex az alapokat nyújtja: maximum, minimum, átlag pulzus és pulzustartomány adatok, beleértve az egyes tartományokban töltött időt. Egy jópofa programozható funkció követi az edzés utáni pulzusadatokat és áttekintést ad a regenerálódásunkról. Bár nem olyan részletes, mint amit a Polar vagy a Suunto nyújt, azért képet nyújt a keringés regenerálódásának fokáról.

Kinek jó: Könnyű menet közben állítani; ha nem szeretsz túl sok gombot nyomkodni futás közben, élvezni fogod, milyen egyszerűen válthatsz az egyes megjelenítési módok között.

Fellelt ár: 62500

2009. november 14., szombat

Embernek lenni, minden körülményben,,,

Másra ugyan jobban illik a fenti verssor, de valami megfogott nagyon Szőnyi Ferenc ultratriatlonista-futó blogjából és ez jutott eszembe.

Ezt írja:

Szeretem a kihívásokat.

Szeretem feszegetni a saját határaimat.

Szeretek hátranézni, és azt mondani, igen, ezt megtettem.

Ultrafutó vagyok, és triatlonista. Hobbiból.

Nagyszerű érzés, mikor legyőzöd a távot, harcolsz az elemekkel, és a két lábad erejével lefutsz száz kilómétereket, de utána még marad a lábujjaidon köröm, és másnap még le tudsz menni a képcsőn-nem úgy, mint egy 100 éves vénember...
Utána Ember tudsz még maradni.
Ember, és győztes.


Igen, a kivastagított rész elsősorban. Mert persze hardcore és hősies dolog dacolni fájdalommal és akár sérülten, vánszorogva, az eszméletvesztés határán vagy négykézláb, de átlépni azt a célvonalat, de nekem mégis ez az "igazi" teljesítmény, mikor a célban (és később) majd minden szempontból ember tudsz maradni...testben és lélekben egyaránt.

Decaironman

Ha a szimplázók vasemberek, hát ők legalább platinából vagy titánból vannak.
Mi a decaironman? Röviden : 10nap, 10ironman. Vagyis naponta 1, tehát összesen 38km úszás, 1800km bringa és 420km futás 10 nap alatt teljesítve. Emberfeletti? Olyasmi. És ebből a pöttöm országból 2 versenyző is ott van az alig több, mint tucatnyi ultratriatlonista közt a VB-n Mexikóban. Szurkoljunk nekik!



http://www.vasakarat.hu


2009. november 9., hétfő

Alapozás-kilométergyűjtés

Még egy cikk, eredetileg David Hirsh tollából, Bozót által tolmácsolva. (még átírom majd a tempókat perc/km-re....)



Hogyan növeljük a heti kilométeradagot?
Avagy az alapozó időszak

Valószínűleg mindenki aki jegyzi a hetente lefutott távot, gondolt már rá, hogy emelni kéne a mennyiséget, csak nem tudta, hogyan is kezdjen hozzá úgy, hogy ne legyen sérülés vagy kiábrándulás a vége. Talán néhányan próbálkoztak is és arra jutottak, hogy nem nekik való a sok kilométer, pedig ha tudatosan és türelmesen emeljük a heti adagot, a korábbihoz képest 10-20-30km-rel több futás (laza és közepes tempóban) olyan pozitív változásokat idézhet elő a szervezetünkben melyek élvezetesebbé teszik a futást és segíthetnek megelőzni a sérüléseket. Nézzük először ezeket az előnyöket, majd lássuk a konkrét tervet.

A legalapvetőbb változás amit tapasztalhatunk, a javuló aerob kapacitás. Az edzés egyik legfontosabb része a keringési rendszer hatékonyságának növelése ami közvetlenül növeli a futásteljesítményt. De mit is jelent ez valójában? A testünkben rengeteg kisebb-nagyobb változás történik, amelyek bár szemmel nem láthatóak, de óriási a jelentőségük. Először is, megnövekszik maga szív(hiszen ő az izom, akit legkeményebben dolgoztatunk), és ezzel a szív kamrái is. Ennek következtében egy összehúzódással több vért képes pumpálni ami a pulzus csökkenéséhez vezet (hiszen kevesebb összehúzódás elegendő ugyanannyi vér keringetéséhez) – természetesen nem egyik napról a másikra. Egyidejűleg a keringetett vér mennyisége is nő és a vörösvértest-koncentráció is. Ez olyan nagymértékben befolyásolja a teljesítményt, hogy egyes atléták a veszélyes és tiltott vérdoppingtól sem riadnak vissza. A nagyobb vérmennyiség további előnye, hogy a dolgozó izmok hamarabb jutnak glükózhoz és a zsírbontás is hatékonyabbá válik. Mindezek a változások elérhetőek már néhány hónap alatt ha emeljük a lefutott kilométert.

Egy másik változás ami nagyrészt tudat alatt történik, a hatékonyságunk javulása. A gyakori futás fáraszt, kemény munka. De ha gyakran futunk, a szervezet előbb-utóbb alkalmazkodik, apróbb változtatásokba kezd: hatékonyabb karmunka, nagyobb lépésszám, kisebb függőleges irányú elmozdulás és hasonlók. A testünk okos és igyekszik egyszerűbbé tenni a saját dolgát. Tehát pár hónap múlva ugyanakkora energiabefektetéssel több munkát képes végezni, vagyis kisebb erőfeszítéssel nagyobb tempót érhetünk el.

Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy igazán komoly változások körülbelül az 6-8 héttel az első nagyobb kilométeradaggal futott hét után jelentkeznek. Tehát türelmesnek kell lennünk és bízni a szervezetünkben. Miután a változások észlelhetővé válnak, tovább építhetünk rájuk. Én személy szerint 6-hónapos ciklusokkal szeretek dolgozni, melyekben az első 4 hónap az aerob kapacitás növelésének és a kilométergyűjtésnek van szentelve, az 2 utolsó hónap pedig – csökkentett táv mellett - a gyorsasági és VO2 max edzésé. És akkor jöhetnek a versenyek! Gyakran is versenyezetünk és célszerű is, a kemény munka jutalma – az én tapasztalatom szerint - akár két hónapig fennálló csúcsteljesítmény.

Az aerob ciklus utolsó hónapjában kezdjük beilleszteni a laktátküszöb/tejsavküszöb edzést, melyet aztán folytassunk a gyorsasági edzésidőszak alatt is. Egy elit futó számára a laktátküszöb ezdés tempója körülbelül a félmaratoni tempónál van. Lassabb futók esetében körülbelül az a tempó amit egy óráig folyamatosan fenn tudnak tartani. Edzésszempontból nagyon fontos hogy megtanuljuk ezt a tempót – valójában épphogy a laktátküszöb alatt kell fussunk. Amikor a futó eléri a laktátküszöböt viszonylag hirtelen változás következik be a vér tejsavtartalmában. A futó ekkor elérte azt a tempót amely mellett a szervezet már nem tudja feldolgozni a termelődő tejsavat(ami az oxigénfelhasználás mellékterméke) és az elkezd felhalmozódni. Azzal, hogy egy picivel ez a szint alatt edzünk, két dolgot érhetünk el: kitolhatjuk a sebességhatárt amikor a tejsavfelhalmozódás elkezdődik, illetve megtanulhatjuk érezni, hogy hol is van pontosan ez a határ. Ez tényleg igen fontos és viszonylag könnyen megtanulható. Ha fokozó edzést végzünk szinte pontosan meghatározhatjuk, mi az a pont ahol kezdünk bajba kerülni. Ez az a pont amikor a tejsavküszöböt elértük. Rendszeres gyakorlással már érezni fogjuk, hogy mikor vagyunk épp a tejsavküszöb alatt és már nem kell átlépjük,hogy észrevegyük. Ne fussuk ezt a tempót (vagy gyorsabbat) amikor a kilométeradagot növeljük! Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, és ha az eddigiek érthetőek voltak, akkor beláthatod, hogy a kilométergyűjtés nem a megfelelő időszak a gyorsasági edzésekre. Csak kifáraszt és megzavarja az aktuális feladatot.

Ha már profin érezzük a tejsavküszöb tempónkat ezt nagyon jól felhasználhatjuk a versenyzésnél. Hiszen jól tudjuk, mi az a sebesség amit viszonylag hosszú ideig fent tudunk tartani anélkül, hogy szétesnénk, a rövidebb távokon pedig jól jöhet, hogy tudjuk még mennyivel mehetünk a tejsavküszöb tempó fölé és azt meddig bírjuk. Ha majd eljutunk a VO2max edzésekhez (ideálisan a célverseny előtt 6-8héttel) megtanuljuk kezelni a tejsavfelhalmozódást, de ne feledjük, az hogy a tejsav egyáltalán mikor jelentkezik, mint probléma, csakis az aerob edzettségünktől függ!

Hogyan segíthet a megnövelt kilométermennyiség a sérülések megelőzésében? A szalagok és izületek a terhelés hatására megerősödnek. Sok kezdő futó szenved kötőszöveti sérüléseket, ami nem jellemző azoknál akik már jóideje rendszeresen futnak és alkalmazkodott a szervezetük. Ha óvatosan emeljük a távot, ugyanígy alkalmazkodást váltunk ki, valamint a korábban már említett hatékonyság is segít megelőzni a sérüléseket a folytonosabb, ruganyosabb futómozgás által.

Tehát folytassuk azzal, hogy hogyan is érhetjük el amit szeretnénk. Van néhány alapszabály amit célszerű betartani:

1. a legfontosabb: Ne fussunk gyorsan amikor a futott táv mennyiségét növeljük. Ne törődjünk vele, hogy lassabban futunk, mint tegnap vagy mint a szomszéd. Ha zavar, hagyjuk otthon az órát. Most az a cél, hogy minél hosszabb időt töltsünk futva és nem hogy minél hamarabb lefussuk a távot. Jobb esetben csak kiégéshez, rosszabb esetben sérüléshez vezethet ha ugyanazzal a tempóval próbálunk heti 50kilométert futni, amivel korábban csak harmincat. Például az én 5km-es versenytempóm 5:13-5:15 mérföldenként, de az edzéseim jelentős részét mégis 7:11-7:20 tempóval végzem vagy még lassabban a reggeli futásokon. Ha az 5kilis tempód 7 perces, akkor ez 8:45-9:00 perces edzéstempónak fele meg. Hasonlóképpen, amikor visszaveszek a mennyiségből, a laza tempóm is sokkal gyorsabb. Ne aggódj, így lesz veled is. A dolog lényege, hogy megfelelő terhelésnek tegyük ki a testünket, vagyis pont olyan mértékben ami nem okoz kárt, de elég ahhoz, hogy az alkalmazkodáshoz szükséges változások végbemenjenek. A folyamat természetes velejárója, hogy lassabban kell fussunk.
2. A heti emelés mértékét úgy határozzuk meg, hogy maximum annyi mérfölddel emeljük a távot, ahány alkalommal edzettünk az előző héten. (Ezt megvallom őszintén, nem nagyon értem, ráadásul nálunk nem a mérföld a divat, így inkább a jól bevált 10%-os emelést tenném be helyette. De megkérdezem David-et is. – Bozót, a fordító)
3. Minden 4. héten tartsunk egy laza hetet, amikor az előző 3 hét legkeményebb hetéhez képest 25 százalékkal visszavesszük a mennyiséget. Ezzel elkerülhetjük a kiégést és mentálisan is segít ha tudjuk, hogy egy könnyebb hét következik.
4. A duplázás jó. Az általános vélekedés szerint csak akkor kezdjünk duplázni, ha már heti 100km körül járunk. Szerintem viszont nagyon jó módja annak, hogy lassan szokjuk a megemelt adagot - akkor is ha a futó ennél sokkal kevesebbet fut – ha csinálunk egy kényelmes átmozgató tempójú futást délelőtt azokon a napokon, mikor a délutáni edzés 45 percnél nem hosszabb, könnyű tempójú. Egy idő után ezeket a átmozgató tempójú edzéseket is felválthatja a normál tempó.
5. Aludjunk többet! Néhány hétig akár egy-egy órával is megnövekedhet az alvásszükségletünk ahogy az alkalmazkodás tart. Ne próbáljuk ezt figyelmen kívül hagyni, mert a kimerültség kiégéshez vagy akár sérüléshez is vezethet.
6. Ne legyen két kemény edzésnap egymás után. A hét további részében csak kapkodunk majd hogy utolérjük magunkat.
7. Az alapozás alatt ne versenyezzünk. Én talán mindenkinél jobban szeretek versenyezni, de akkor sem teszem a alapozás 4 hónapja alatt. Hogy miért? Mert csak elégedetlen lennék az eredményekkel, hiszen nem csináltam gyorsasági edzést és rengeteget futok. A versenyre való rápihenés csábítása szintén nem tenne jót az alapozó edzésnek.
8. Fogyasszunk elég folyadékot. Azt tapasztaltam, hogy elég akár egy-két nap nem figyelnem a folyadékbevitelre és máris rossz hatással van az edzésemre. Tarts a kezed ügyében egy palack vizet!
9. Kéthetente csak egyszer fuss két óránál hosszabb hosszú futást. Sokat vesz ki az emberből. Az edzéseid jelentős része legyen 45 és 90perc közötti hosszúságú. Azonban ne is felejtsd el a hosszú futásokat a megfelelő időközönként, mert az alapozás ideje alatt a legfontosabb edzést jelentik.
10. Ha bármilyen sérülésre utaló jelet tapasztalsz, azonnal tarts szünetet. Sokkal jobban jársz ha kihagysz pár napot, mintha hetekre „kispadra” kerülnél.

2009. november 3., kedd

Piros(ka és a farkas)

Megvolt a Piros!

Rettenet korai keléssel és tömegközlekedve igazán időben érkeztem Római-fürdő HÉVmegállóhoz, úgyhogy bőven várakozhattunk még, mert előbb a túrázók rajtoltak, mi csak pontban 9-kor. Legalább volt időm nyirmogni, vacillálni a ruházatot illetően és igazgatni a kölcsönkapott övtáskát :) A mérlegelés kissé szívenütött, ugyanis merészelt 59kilót mutatni az a nyomorult! ( Ha a dögnehéz NB cipőt és a ruházatot is leszámolom belőle, akkor is több, mint 58kg...jesszus! )

Egy kis hatos csapattal kezdtünk, de rögtön ez elején baromi sok volt a szint és képtelen voltam lépést tartani a többiekkel :( Egy helyen még bevártak, de nem lett volna értelme, hogy miattam tötyögjenek vagy szétfagyjanak amíg várnak. A Nagy-Kevélyre már csak túrázók társaságában vonszoltam fel magam, de a pont után megpillantottam Jocit, aki szintén leszakadt a csapattól, mert nem akart túl keményen kezdeni és gondolta, bevár. Hamar kiderült, hogy a lejtők nekem kedveznek az emelkedőkön viszont annyit se érek, mint egy határozottabb lepkeszellentés....

Kettesben gyűrtük az utat, rengeteg gyaloglással, de sebaj, lesz miből faragni jövőre :) A táj hihetetlenül szép volt, szinte sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, bár ha lett volna akkor bizonyára két nap alatt se érünk célba(így is sikerült a tájat bámulva elvéteni egy kanyart) A dömösi ponton jól belaktunk és nekivágtunk a hegynek újra. Közben telefonon életjelt adtunk a többieknek és megtudtuk, hogy bő 1 órával előttünk járnak. Dobogókőre érve már nagyon hűlt az idő, elő-elő vetem a széldzsekit, de aztán futás közben vehettem ismét le. Közben szépen besötétedett, fejlámpákat felszereltük és így haladtunk tovább. Túrázókat előzgettünk időnként, de néhány apróbb elkavarásnak köszönhetően volt akivel többször is találkoztunk. Jól jelzett volt az útvonal, csak futva kicsit könnyebb elvéteni egy-egy kanyart, főleg sötétben. Kopár-csárdához közeledve, Joci ezerszer elmondta, hogy milyen jó is lesz ott a melegben lecsüccsenni és finom leveskét kanalazni. Aztán egyszercsak odaértünk, és a csárdában csak egy-két vendég volt....Ha olvastuk volna az itinert, tudtuk volna, hogy idén a parkolóban van a pont, nem a csárda melegében :( Meleg leves azért volt és nagyon jólesett! Igyekeztünk viszont tovább, mert nagyon hideg volt és percek alatt átfáztunk ha nem mozogtunk. Egy újabb pöttynyi eltévedés után a Kakukk-hegyen összefutottunk még egy futóval aki nagyon megörült nekünk és innentől velünk is maradt végig. A Hosszú-ároknál csak párszor kérdezte meg, hogy még menyire hosszú :) , de nagyon szépen ment. Szerintem tudott volna gyorsabban is haladni, csak nem akart egyedül előremenni. A Nagy-Szénást könnyen legyűrtük és robogtunk Nagykovácsi felé, ahol terülj-terülj asztalkám és a pulcsim várt. Ettünk-ittunk és kelletlenül bár, de kiléptünk a hideg és sötét éjszakába, hogy még 22kilométeren át élvezzük. Itt abszolváltuk talán a leghosszabb összefüggő futószakaszt, amit csak a Fekete-fejre mászás és némi elkavarás szakított meg, aztán a János-hegyre már csak vonszoltuk magunkat, de lefelé mégiscsak kocogtunk kicsit. Eseménytelenül és meglepően csendben telt az utolsó pár kilométer, különösen a Budaörsre levezető rémséges ösvény (meredek, nagyon keskeny vízmosás, tele kövekkel, oldalt szurkálós bokrokkal) ahol csak időnkénti sziszegés és elfojtott káromkodás hagyta el ajkainkat :)

És célbaértünk! A kis kavarásokkal együtt sem lett ("sajnos") Piros100, csak kb 92 és 17(!) órába tellt :D (szerk: megnéztem, még egy futó jött utánunk, illetve páran feladták valahol útközben)

A hazaérésre és egy jó zuhanyra még hat órát kellett várnom, de addigra úgy felfrissültem, hogy napközben nem voltam fáradt, simán tettem a dolgom, mint máskor. Este aztán, 41óra folyamatos ébrenlét után, nem kellett estimesét olvasni :)

Óriási gratulációim minden teljesítőnek!