2011. január 19., szerda

Erdő, erdő...

A tervezett hosszúfutás (+2óra) érdeklődés hiányában elmaradt, de mentem helyette egy karikát (erősen konkáv sokszöget...) az erdőmben.

Klassz volt elnézegetni a hétfői pacinyomokat :) Előttünk jártak ott egy nagyobb, mellsőkre patkolt lóval és egy mezítlábas pónival is.

Kivételesen kimentem az erdőből Kókára, majd egy szélső utcán vissza. Egy tanyánál rohant velem szembe szőrborzolva egy n.j. keverék, aztán mikor közel ért és rászóltam, hogy Helyedre! akkor - továbbra is ugatva és borzolva - nekiállt vadul csóválni a farkát és megszaglászott. Akkor végre befogta a csőrét :) és a szimatolás után visszasétált amerről jött :)
A következő kanyarban viszont feltűnt egy quados fickó és mellette egy borjúméretű jószág, szerencsére beforduéltak a kapun és a pasi óbégatott a kutyának hogy menjen be. Bement, de én nem kockáztattam a nyitott kapu előtt elfutást így inkább tájfutó módra bevágtam jobbra és keresztülvágtattam az erdőm. Brutálisan eltévedtem persze :)
Jó, hogy a múltkor mondtam a gyereknek, hogy erre nincsenek vaddisznók :o Hát most se találkoztam velük, de olyan túrásokat láttam, már csak a dagonya hiányzott a röfikkel! Vadetetőt is láttam, de vad nélkül. Meg rengeteg ragadozó madarat (mi a fenét keresnek ködben?!)
Végül nagy meglepetésemre, egy jól ismert részen bukkantam ki az erdőből, kb 10perc kocogásra a házunktól.

idő: 1:10

2011. január 2., vasárnap

ÚJ(J)É(V)!

Rég írtam, azóta új évet írunk :)

Azt terveztem, hogy majd évértékelek meg ezévi célokról írok, de hülyeség, hiszen nem voltak célok és most se nagyon vannak, nincs mihez mérni. Tavaly ilyenkor azt írtam évértékelésként, hogy "jó volt :)" , futást tekintve végülis jó volt a mostani is. Új barátokat ismertem meg, futottam jókat, túrázni is voltam párszor, nem panaszkodhatom.

A számmisztikázóknak:

- napló szerint 1350km futás (a valóság picit több) 114 naplózott futóedzés

346 óra mozgás :)

De ezek a számok mellékesek. A lényeg, hogy szinte minden percét élveztem, legtöbbször jó társaságban futhattam/sportolhattam , szép környezetben, egészségesen.

Részt vettem jónéhány szervezett futóeseményen, mondhatnám versenyen, hisz rajtam kívül szinte minden résztvevő akként tekint ezekre :) A LEG-ek:


- a leglatyakosabb - Wass Albert emléktúra


- a leghavasabb -> holtversenyben YT25 és a Kitörés60 TT


- a leghosszabb táv és idő és a legjobb eredmény ->természetesen Sárvár 24


- a legnagyobb bulik -> a szekszárdi borfélmaraton , a Mocsár és a Mikuláskocogás


- a leghosszabb túra -> K100


- a másik leghosszabb, csak nem futva -> UB


- a legnemesebb cél -> Futunk, hogy segíthessünk! jótifuti


Hogy mi lesz idén? Remélem még sok hó, aztán szép tavasz, meleg nyár, sok kilométer, sok nevetés, kevés bosszankodás, semmi betegség. Konkrétabban? Talán ezegyszer tényleg felkészülök valamire tisztességesen, talán megfutom az UB-t, talán lesz 15-16 órás K100, talán lesz 100mérföld feletti Sárvár, talán lesz T100, talán lesz megint mocsár..... Ami biztos, hogy lesznek élvezetes futások, sportolgatás a gyerkőcökkel, sok lovazás, kirándulás, bringa, stb.


Aktív évet kívánok minden kedves sporttársnak!

2010. december 29., szerda

Hó van nagy :P

Hihetetlen, hogy egy képeslap nem bír átérni a szomszéd országból, de a Svédországból rendelt hó és -15 fok simán ideért pikk-pakk :) Na, ha már rendeltem, hát futottam is benne rögvest! Induláskor még -17-et mutatott az ablak melletti hőmérőm, de szép száraz hideg volt, így nem öltöztem túl: vékony gatyára egy cicanaci, felül rövid tech póló, hosszú ujjú tech póló, mikropolár pulcsi, kesztyű, fülvédő. Épp tökéletes volt.


Gyönyörűséges volt az erdő! Csak enyhe szelő fújdogált, így a hó megmaradt az ágakon, mint valami pehelypaplan, a földön pedig mindenhol bokáig érő hószőnyeg terült. Sokhelyütt csak az erdő négylábú lakóinak nyomai látszottak a hóban, emberi lábnyom csak elvétve, a megélhetési fatolvajoké az is.


Épp azon gondolkodtam, hogy tuti megint csak a vadak nyomairól írhatok, amikor megláttam az első őzikét akit még több követett. Őzön kívül még láttam rókát és ragadozó madarakat, viszont a vaddisznónak és a nyusziknak csak a nyomait.


A futás jóleső tempóban ment, pulzust nem figyeltem, tempót is a terephez igazítottam. A végén a faluba visszatérve szaladtam kb 2kilométer "repülőt", de azon kívül saccra 5:50 és 6:30 közötti tempókat mentem. Egy óra futás volt tervben, de olyan szép volt az erdő, hogy nem volt kedvem hamarabb bejönni és éhes sem voltam (pedig nem reggeliztem...)


Remélem mindenki fut ezen a szép téli napon! Boldog évvégét!





2010. december 17., péntek

Cicitartót tesztelek


Az edzésnaplós-közösségi oldalon megemlítettem, hogy jó volna látni sportmelltartó-tesztet bögyösebb hölgyektől is, hiszen egy terméktől sem nagy kunszt ha az alig látszó kebleket megtartja, de lássuk, mit tudnak C-kosártól felfelé :P
Nagy örömömre és meglepetésemre, a Zensah magyarországi forgalmazója, András, írt nekem és felajánlotta a tesztelés lehetőségét. Először is egy Zensah sportmelltartót kaptam, ami ugyan ránézésre elég jónak tűnt és ugyebár a cég jól ismert és kedvelt a sportkompressziós termékeket használók körében, de sajnos már az első felvételnél látszott, hogy nem az én alkatomat célozták meg. (csak két méretben létezik S illetve M/L és nincsenek külön kosárméretek, vagyis nemes egyszerűséggel max AB kosárméretet írnak) Amikor ténylegesen futottam benne, sajnos csak megerősítette az első benyomást :(

Az anyaga tényleg nagyon fini, varrásnélküli, állítólag a cég többi termékéhez hasonló kompressziós anyag, elvezeti az izzadtságot a bőrről, antibakteriális és 10-féle színben kapható, csak épp nem tart. Konkrétan húsz perc után meg kellett állnom visszapofozni a kebleimet a helyükre..... Félórányi kocogás alatt szinte "kimásztak" a kebleim a melltartóból, a kellemetlen mértékű vertikális elmozdulásról nem is beszélve. Kevesebb rázkódással járó sportokhoz jó volna, de azokhoz valami olcsó kis felső is elég, nem vennék ilyet. Az anyaga rendkívül finom, biztosan nem dörzsölne hosszabb távon sem, de nagyon kevés tartást ad, érzem ahogy elcsúszkál rajtam az egész. Egy szuper, kompressziós-jellegű terméktől nem ezt várnám. Ami még gond, hogy a mell alatti rugalmas rész nagyon keskeny és elég gyengécske, így esélye sincs komoly tartást biztosítani és az egész melltartót a helyén tartani. Nagyon sajnálom, mert már kezdtem elhinni, hogy lesz egy jó cicifixem :(((((

Kisebb keblűeknek, de erősebb testalkatúaknak(85 és felfelé) beválhat, de nekem relatíve kis méret kéne(75-80), nagyobb kosármérettel(C-D), csak a hülye gyártók nem képesek ilyet gyártani, pedig tartok tőle nem én vagyok az egyetlen futó aki nem debella, de nem is deszka....

Miután szegény Andrást a szükségesnél bővebben kiműveltem melltartó-macerák témában, kaptam két olasz terméket tesztre. Nálunk szerintem teljesen ismeretlen márka, a gyógykompresszió terén van inkább jelen, kompressziós harisnyákat és hasonlókat készítenek. Ezek nem kifejezetten a sportmelltartóknál mostanság jellemző önmagukban is hordható topok, sokkal inkább a hagyományos melltartókhoz hasonlítanak, egyikük nem is csupán sportra hanem mellműtétek után is ajánlott, részben anyaga és spéci kialakítása miatt, valamint mert elöl zippzárral záródik, így könnyebb a fel- és levétel.
Méretezést tekintve S/M és L/XL verzió létezik az egyikből, és normál és deep(mély?) kosárból lehet választani,(én S/Mdeep méretet kaptam), a zippzáros fazon pedig olasz, amerikai illetve centiméterben megadott méretezésben van , S-3XL-ig, centiben 73-77 mérettől 98-102-ig, a csomagolás szerint, viszont magán a terméken a másiknak megfelelő L/XL normal felirat található (?)
Anyagukat tekintve, kompressziós jellegűek, szinte varrás nélkül, rendkívül rugalmas anyagból készülnek, a bőrön kellemes érzet a viselésük. Azonban sajnos az első próbánál máris látom, hogy futáshoz egyik sem lesz elég csupán önmagában egy laza póló alatt, ugyanis függőleges irányban a tolerálhatónál jóval nagyobb elmozdulást engednek. Maga a melltartó(hátrész, pántok, mell alatt) remekül illeszkedik és totál fixen marad mindenhol, de a kosárrész "önálló életet él", körülfogja ugyan a melleket, de "leszorító", megtartó hatása nagyon kevés, futásnál, ugrálásnál fájdalmas mértékben engedi mozogni a domborulatokat. Ahogy ebben a cikkben is olvastam, rájöttek már az okosok, hogy milyen sportmelltartót kéne gyártani, de valahogy még egyik cégnél sem látom, hogy egyszerre emelné, elkülönítené és leszorítaná, rögzítené a kebleket. A tízpróbás cég egyik terméke próbál ilyen lenni, de az ára kevéssé barátságos és nem 100%-os a megelégedettség ahogy hallom a sporttársaktól (ki kéne próbálnom, hátha...)
Persze nem akkora meglepi ez a számomra, hiszen eddig sem találtam abszolút megfelelő melltartót futáshoz, inkább duplán viseltem őket vagy legalábbis egy normál, merevítő nélkülit és egy sportmelltartót egymáson, így alapvetően továbbra sem vetem el ennek lehetőségét. A meglevőkből még a százéves pipás topom a legjobb (de ha jól láttam, az a fazon már nem is létezik), de már nagyon régi és tisztességesen ki is dörzsöl hosszútávon, arról nem is beszélve, hogy rém bután nézek ki benne, mert magasra emeli és rámlapítja a rábízott testrészeimet :P

Folyt.köv.

2010. december 13., hétfő

Mikuláskocogtunk

Szép volt, jó volt, köszi a szervezőknek a szervezést,szponzoroknak a szponzorálást, futótársaknak a futást és a társaságot, fotósoknak a fotózást, a rend őreinek a derűs kíséretet, az utca emberének pedig a mosolyt! Jövőre veletek ugyanitt!


A nap plusz eseménye, taliztam Sportissimo sporival és kaptam tesztelésre egy Zensah sportmelltartót :P Teszt kb 1 hét múlva várható. A gyártó szerint a világ legkényelmesebb sportmelltartója, no lássuk! :P

Sajna a kocogásra még nem vehettem fel, mert babakék.....


Kocogós fotók a hunrunon, de itt van pár, ízelítőnek:

Fotózkodtunk az IGAZI Mikulással :)

Az igazi Mikulással is fotózkodtunk

Bemelegítettünk a jégpályán

Bemelegítettünk

Szaladtunk indiánszökelléssel az utcán

Szaladtunk az utcán indiánszökelléssel

Énekeltünk a Nyugati lépcsőjén

Énekeltünk -többek közt - a Nyugati lépcsőjén


Tények riport: