Hó van nagy :P

Hihetetlen, hogy egy képeslap nem bír átérni a szomszéd országból, de a Svédországból rendelt hó és -15 fok simán ideért pikk-pakk :) Na, ha már rendeltem, hát futottam is benne rögvest! Induláskor még -17-et mutatott az ablak melletti hőmérőm, de szép száraz hideg volt, így nem öltöztem túl: vékony gatyára egy cicanaci, felül rövid tech póló, hosszú ujjú tech póló, mikropolár pulcsi, kesztyű, fülvédő. Épp tökéletes volt.

Gyönyörűséges volt az erdő! Csak enyhe szelő fújdogált, így a hó megmaradt az ágakon, mint valami pehelypaplan, a földön pedig mindenhol bokáig érő hószőnyeg terült. Sokhelyütt csak az erdő négylábú lakóinak nyomai látszottak a hóban, emberi lábnyom csak elvétve, a megélhetési fatolvajoké az is.

Épp azon gondolkodtam, hogy tuti megint csak a vadak nyomairól írhatok, amikor megláttam az első őzikét akit még több követett. Őzön kívül még láttam rókát és ragadozó madarakat, viszont a vaddisznónak és a nyusziknak csak a nyomait.

A futás jóleső tempóban ment, pulzust nem figyeltem, tempót is a terephez igazítottam. A végén a faluba visszatérve szaladtam kb 2kilométer "repülőt", de azon kívül saccra 5:50 és 6:30 közötti tempókat mentem. Egy óra futás volt tervben, de olyan szép volt az erdő, hogy nem volt kedvem hamarabb bejönni és éhes sem voltam (pedig nem reggeliztem...)

Remélem mindenki fut ezen a szép téli napon! Boldog évvégét!

Cicitartót tesztelek

Az edzésnaplós-közösségi oldalon megemlítettem, hogy jó volna látni sportmelltartó-tesztet bögyösebb hölgyektől is, hiszen egy terméktől sem nagy kunszt ha az alig látszó kebleket megtartja, de lássuk, mit tudnak C-kosártól felfelé :P

Nagy örömömre és meglepetésemre, a Zensah magyarországi forgalmazója, András, írt nekem és felajánlotta a tesztelés lehetőségét. Először is egy Zensah sportmelltartót kaptam, ami ugyan ránézésre elég jónak tűnt és ugyebár a cég jól ismert és kedvelt a sportkompressziós termékeket használók körében, de sajnos már az első felvételnél látszott, hogy nem az én alkatomat célozták meg. (csak két méretben létezik S illetve M/L és nincsenek külön kosárméretek, vagyis nemes egyszerűséggel max AB kosárméretet írnak) Amikor ténylegesen futottam benne, sajnos csak megerősítette az első benyomást :(

Az anyaga tényleg nagyon fini, varrásnélküli, állítólag a cég többi termékéhez hasonló kompressziós anyag, elvezeti az izzadtságot a bőrről, antibakteriális és 10-féle színben kapható, csak épp nem tart. Konkrétan húsz perc után meg kellett állnom visszapofozni a kebleimet a helyükre..... Félórányi kocogás alatt szinte "kimásztak" a kebleim a melltartóból, a kellemetlen mértékű vertikális elmozdulásról nem is beszélve. Kevesebb rázkódással járó sportokhoz jó volna, de azokhoz valami olcsó kis felső is elég, nem vennék ilyet. Az anyaga rendkívül finom, biztosan nem dörzsölne hosszabb távon sem, de nagyon kevés tartást ad, érzem ahogy elcsúszkál rajtam az egész. Egy szuper, kompressziós-jellegű terméktől nem ezt várnám. Ami még gond, hogy a mell alatti rugalmas rész nagyon keskeny és elég gyengécske, így esélye sincs komoly tartást biztosítani és az egész melltartót a helyén tartani. Nagyon sajnálom, mert már kezdtem elhinni, hogy lesz egy jó cicifixem :(((((

Kisebb keblűeknek, de erősebb testalkatúaknak(85 és felfelé) beválhat, de nekem relatíve kis méret kéne(75-80), nagyobb kosármérettel(C-D), csak a hülye gyártók nem képesek ilyet gyártani, pedig tartok tőle nem én vagyok az egyetlen futó aki nem debella, de nem is deszka....

Miután szegény Andrást a szükségesnél bővebben kiműveltem melltartó-macerák témában, kaptam két olasz terméket tesztre. Nálunk szerintem teljesen ismeretlen márka, a gyógykompresszió terén van inkább jelen, kompressziós harisnyákat és hasonlókat készítenek. Ezek nem kifejezetten a sportmelltartóknál mostanság jellemző önmagukban is hordható topok, sokkal inkább a hagyományos melltartókhoz hasonlítanak, egyikük nem is csupán sportra hanem mellműtétek után is ajánlott, részben anyaga és spéci kialakítása miatt, valamint mert elöl zippzárral záródik, így könnyebb a fel- és levétel.

Méretezést tekintve S/M és L/XL verzió létezik az egyikből, és normál és deep(mély?) kosárból lehet választani,(én S/Mdeep méretet kaptam), a zippzáros fazon pedig olasz, amerikai illetve centiméterben megadott méretezésben van , S-3XL-ig, centiben 73-77 mérettől 98-102-ig, a csomagolás szerint, viszont magán a terméken a másiknak megfelelő L/XL normal felirat található (?)

Anyagukat tekintve, kompressziós jellegűek, szinte varrás nélkül, rendkívül rugalmas anyagból készülnek, a bőrön kellemes érzet a viselésük. Azonban sajnos az első próbánál máris látom, hogy futáshoz egyik sem lesz elég csupán önmagában egy laza póló alatt, ugyanis függőleges irányban a tolerálhatónál jóval nagyobb elmozdulást engednek. Maga a melltartó(hátrész, pántok, mell alatt) remekül illeszkedik és totál fixen marad mindenhol, de a kosárrész "önálló életet él", körülfogja ugyan a melleket, de "leszorító", megtartó hatása nagyon kevés, futásnál, ugrálásnál fájdalmas mértékben engedi mozogni a domborulatokat. Ahogy ebben a cikkben is olvastam, rájöttek már az okosok, hogy milyen sportmelltartót kéne gyártani, de valahogy még egyik cégnél sem látom, hogy egyszerre emelné, elkülönítené és leszorítaná, rögzítené a kebleket. A tízpróbás cég egyik terméke próbál ilyen lenni, de az ára kevéssé barátságos és nem 100%-os a megelégedettség ahogy hallom a sporttársaktól (ki kéne próbálnom, hátha...)

Persze nem akkora meglepi ez a számomra, hiszen eddig sem találtam abszolút megfelelő melltartót futáshoz, inkább duplán viseltem őket vagy legalábbis egy normál, merevítő nélkülit és egy sportmelltartót egymáson, így alapvetően továbbra sem vetem el ennek lehetőségét. A meglevőkből még a százéves pipás topom a legjobb (de ha jól láttam, az a fazon már nem is létezik), de már nagyon régi és tisztességesen ki is dörzsöl hosszútávon, arról nem is beszélve, hogy rém bután nézek ki benne, mert magasra emeli és rámlapítja a rábízott testrészeimet :P

Folyt.köv.

Mikuláskocogtunk

Szép volt, jó volt, köszi a szervezőknek a szervezést,szponzoroknak a szponzorálást, futótársaknak a futást és a társaságot, fotósoknak a fotózást, a rend őreinek a derűs kíséretet, az utca emberének pedig a mosolyt! Jövőre veletek ugyanitt!

A nap plusz eseménye, taliztam Sportissimo sporival és kaptam tesztelésre egy Zensah sportmelltartót :P Teszt kb 1 hét múlva várható. A gyártó szerint a világ legkényelmesebb sportmelltartója, no lássuk! :P

Sajna a kocogásra még nem vehettem fel, mert babakék.....

Kocogós fotók a hunrunon, de itt van pár, ízelítőnek:

Fotózkodtunk az IGAZI Mikulással :)

Bemelegítettünk a jégpályán

Szaladtunk indiánszökelléssel az utcán

Énekeltünk a Nyugati lépcsőjén

Tények riport:

Mikuláskocogás

Gyertek!

Infók itt.

Jótifuti

Prológ

Stojesz már mesélt az útvonalról, így meg sem próbálom felidézni a községek sorrendjét és hogy pontosan ki-mi-hol volt, csak úgy szokás szerint hadoválok itt az egész hétvégéről, a sporttársakról, barátokról, segítésről, buliról és persze a futásról.

Azt már a jótékonysági futás tervének megszületésekor tudtam, hogy most nem csupán egy rövid szakaszon akarok csatlakozni a csapathoz, így kis családomnak időben beadagoltam, hogy anyuci hétvégén fut, ha törik, ha szakad. Ebből végül annyit voltam hajlandó engedni a házasság oltárán, hogy vasárnap Nagyvázsonyban elköszöntem a csapattól és hazaindultam. Nagyon sajnáltam, de most evvan. No, de ne szaladjunk előre...

Pénteken - jó szokásomhoz híven - megpróbáltam három napnyi tennivalót egy napba sűríteni, így végül este kilenckor álltam neki főzni a hétvégére (igen, ilyen kis rendes vagyok, hogy hagyok itthon kaját a Zuramnak) A rohadék kacsa sose akart megsülni, közben összecsomiztam a sütiket, előkészítettem a cuccom reggelre, stb. Jól kiröhögtem a késő esti időjárás-jelentésben hófúvást ígérgető hölgyikét és egy órakor le is feküdtem....

Első (felvonás) nap

........fél hatkor fel is kelhettem, naná, hogy havas tájra, hóesésre :P Mikor már a kocsival hadakoztam, felhívott Mjoci, hogy gáz van, talán nem tud jönni :(

Araszoltunk a főváros felé a havas úton és egyre biztosabb voltam benne, hogy elkésem a vonatot(közben Joci újra hívott, hogy sajnálja, de nem megy). A metrón már lemondtam róla, mikor látom, hogy Lencsés Éva nénire megszólalásig hasonlító hölgy beszélget mellettem és társával a 8:06-os vonatot emlegetik mérgelődve. Nem volt véletlen, Éva néni volt és Sanyi :) A remény hal meg utoljára ugyebár, ezzel a jelszóval startállásba helyezkedtünk a metróajtóban és 8:03-kor kirontottunk a szerelvényből a Déli pályaudvaron. Innen szerintem világcsúcsot javítottam jegyvásárlásban és civil ruhás-hátizsákos peronsprintben, ugyanis elértük a 8:06-os vonatot és jegyem is lett!

Beszélgetve hamar eltelt az idő Fehérvárig, ahol a hóban-latyakban tocsogva, de hamar elértük célunkat vagyis a rajtot. Jó hangulatban, bár néha kissé dideregve készültünk, jó volt látni a sok ismerőst, mindenki hozta a szokásos (értsd:idétlen) formáját :) Örültem az új arcoknak, az eddig csupán edzésnaplókból ismert sporttársaknak is! Még némi szervezkedés és a gyerekfutam után hamarosan útnak indultunk. Muris volt, hogy a sok profi mind nyári cipőmodellekben tolta, tehát az első kilométeren menetrend szerint beázott kb mindenkié a pocsolyáktól és a havas latyaktól :) A hangulat szupi volt, dumálgatva, egymást heccelve teltek a kilométerek, VéghAttit - meglepetésünkre - nem tartóztatták le a rend őrei, a csapat többé-kevésbé együtt haladt, a felvezető rendőrjárgány és a kísérő autó is megtalálta a helyét, valamint pár kilométer után szinte mindenkinél megszületett a döntés az időjáráshoz legpraktikusabb öltözetet illetően. Nálam ez némi vetkőzést jelentett, két technikai réteg és a böszmés széldzseki pont elégnek bizonyult. A szélnek köszönhetően időnként felvettem a kesztyűt és néha a sapit is, de később melegnek éreztem és levettem. Ez még párszor megismétlődött a nap folyamán. Az idő szeszélyeinek jobban kitett útszakaszokon igencsak ledermedt a lábam, különösen a jobb (ugyanis arról fújt a szél :) Valószínűleg ez és talán a kicsit szoros cipőfűzés okozhatta a másnap reggel érzett enyhe fájdalmat lábközépcsontjaim és a lábujjak környékén. De ez részletkérdés :)

A társaságból igazából senkit nem akarnék kiemelni, mert biztosan kihagynék másokat akik ugyanúgy említést érdemelnének. Természetesen extranagy tisztelet jár a legtapasztaltabbaknak, Éva néninek, Pali bácsinak, no és az ultrakemény lányoknak (khm...ifjú asszonyoknak) Matevének és Bense Krisztinek!

Tulajdonképp, mit is írjak? Futottunk, futottunk, futottunk, közben haladtunk településről településre, volt ahol vártak, de több volt ahol nem, mentünk, dumáltunk, viccelődtünk, frissítettünk és újra mentünk.Azt hozzá kell tegyem, hogy ahol várt valaki (polgármester, alpolgármester, megyei közgyűlés valakije, stb) az minden alkalommal nagyon kedves volt, elismeréssel szólt a megmozdulásunkról, ezt igazán értékeltük, szerintem. A csapat rohamosan fogyatkozott ahogy nőtt a megtett táv, sorra köszöntek el tőlünk a sporttársak, de a kis csapat csak ment tovább a távoli cél felé. Pocokharcsával kocogtam egy darabon, Ősitől ő aztán hazafutott még!

A szürkület közeledtével kezdtem - leginkább fejben - fáradni, kicsit szétesni és bekéredzkedtem az egyik autóba, de szinte rögtön frissítő-pihi következett, így felszerelkeztem láthatósági mellénnyel és futottam tovább. A bazi főút szélén aztán kicsit leeresztettem, hiába próbált Pecsenye motiváló célzattal társalogni :) így inkább behuppantam a kisbuszba minthogy a csapat végén kullogjak. Nem verseny.

Nagyon jólesett a melegben ülni a hátsómon egy picit, nem is tudom hány km volt, a hosszú egyenes kerékpárutat hagytam ki meg előtte a városi részt, de aztán úgy döntöttem, a szombati célhoz már futva akarok érkezni, így kiszálltam és OJ is fellelkesült még egy kis futásra. Almádiban finom meleg teát és búcsúzkodást követően megtámadtuk a szállást Öregsirály vezényletével. A pihenés csodát tett, csak úgy suhantam a srácok után :) (OJ szerint itt volt az ominózus 4:40 is :)

Szállásunk az iskola tantermében minden igényt kielégített. Itt is köszi, Süni! Bár három termet kaptunk, végül becuccoltunk egybe. Az érzékeny derekúak még ágybetétet is kaphattak :) , én a keményet szeretem, maradtam a vékony szivacsnál. Sok-sok tötymörgéssel körítve, de végül mindenki eljutott a zuhanyig, majd rendeltünk pizzát vacsira. Persze mindez sokkal szórakoztatóbban történt ezzel a társasággal, csak hát azt nem lehet leírni, át kell élni! :) Vacsi előtt még egy közértjáratot is megejtettünk TéZével, Bökivel és OJ-vel, majd drága mentős-Lajosunk profi gyúrása segített eltölteni az időt a pizza érkezéséig, no meg pár telefont is lebonyolítottam Dildivel és Jocival. Röpke két órával a rendelés leadása után meg is érkezett a futár a nagy határ pizzával, sörrel, kólával (még, hogy a sportemberek nem esznek éjjel pizzát?? :D Sokáig a csámcsogáson kívül más nem hallatszott :P Mikor mindenki jól telekajálta magát, Edit jó időzítéssel előkapta a somlóit és igazi barátként megkínált mindenkit (persze a csokiöntetet nem reklámozta :)))) Sajgó rekeszizommal tértem nyugovóra és elég sokáig nem tudtam még elaludni, talán a felfokozott hangulat, talán a megterhelő vacsi miatt (talán a horkolás miatt (kivoltaaaz?! :))))

Második (felvonás) nap

Reggel simán ébredtem az óra előtt és vártam, hogy mások is ébredezzenek. Néhányan igen fitten ugrottak fel, mások botorkálva, nyúzott arccal tápászkodtak, de időben összekaptuk magunkat mind :) A reggelből leginkább Stojesz réveteg tekintetére emlékszem és OJ kis "szemétdombjára" ahol még alig kapirgált, mikor már mindenki rég összepakolt :D :D

Az indulás szinte óramű pontossággal sikerült, 7:38-kor rajtoltunk a suli elől. Vérfrissítés is érkezett, Gurdon Évi, Vízfutár és mások is csatlakoztak kis csapatunkhoz. Kissé kihalt volt a város így reggel, az idő elég hűvös, picit tempósabban is indultunk, így hamarosan senki sem panaszkodott fázásra :) A kerékpárút néhol jeges volt, ropogott a jég, a hó a talpunk alatt, harapni lehetett a friss, téli levegőt. Szinte sajnáltam, hogy nem mentünk fel a hegyekbe, olyan gyönyörűek voltak a hóban :) (no persze megdöglöttem volna félúton felfelé, de akkor is)

Alsóörsön tisztára UB fíling volt, szuper frissítőállomást kaptunk és Pecsenyéék Évi szülinapjára is készültek meglepivel, egy tortával, amiből falatoztunk is természetesen.

Csopakon és Füreden is köszöntöttek bennünket a városvezetés részéről, valamint csatlakoztak hozzánk Ispiék és Frank tábornok úr. Miután a srácok kitárgyalták az előző napi focieredményeket valamint testi működésüket nekilendültünk a domboknak. No nem kell itt hegyekre gondolni, de nekem minden szint kihívás :) A táj csodás volt, mindenütt hó, a fákra rádermedt a hó és a zuzmara ...valami gyönyör volt! Közben kilogisztikáztam a hazajutásomat, pár telefonálásra beugrottam a kísérőjárgányba is, jólesett :) Lajossal kitárgyaltuk a mocsárfutást, szerintem lesz még folytatása.

Barnag, Vörös tó és Nagyvázsony nagyon közel vannak egymáshoz, gyorsabban eltelt itt az idő, mint szerettem volna. Annyira akartam nyújtani az időt, hogy maradhassak még, de megígértem, hogy kora estére hazajutok, nem volt mit tenni. Jó tempót mentünk, ugyanis a tervezetthez képest egy kerek órával hamarabb értünk Nagyvázsonyba :) Ennek azért örültem, mert így legalább eddig eljöhettem a csapattal, amúgy is kedvelem ezeket a falvakat, a párommal is jártunk már itt nem is egyszer! Nehéz volt elköszönni, de velem jött Döme spori is, legalább eldumálgattunk a busz indulásig meg a rém hosszú kanyargáson Veszprémig. Mázlimra onnan volt rögtön busz Pestre, ahol szakadó hó várt :) Hazáig még kissé macerás volt az út a hóesésben, de megoldódott. Épp akkor hívtam fel Bökit, mikor beértek Devecserre, együtt, fáradtan, de elégedetten.

Küldetés teljesítve! Örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek és a megvalósításnak, ha nem is voltam ott a célban. Mindenkinek köszi az élményt! Remélem legközelebb valami vidámat ünneplünk futással! Egy debreceni kézfogó esetleg? :P :)))))

(fotók Pecsenye albumából valók, utólagos engedelmével(?))

Futunk, hogy segíthessünk!

Csatlakozz te is, fuss, bringázz velünk!!!!!!
Célunk a vörösiszap sújtotta területek ember- és állatáldozatainak megsegítése.
Szeretettel várunk a kétnapos megmozdulásunkon!
Mindenki annyit fut, amennyit szeretne. Lehet egyéniben, csapatban, ahogy jól esik!
Az út során bárhol becsatlakozhatsz!
Nevezési díj nincs, de adományodat szívesen fogadjuk!Ha nem tudsz jönni, de szeretnél segíteni akkor utalásodat várjuk az alábbi számlaszámra:
73900078-11067854 (Viking Sport Egyesület)
A közlemény rovatba kérlek írd be: "Futunk, hogy segíthessünk!"

Tervezett útvonal:
1. nap, ~50km: indulás: 10:30. SzékesfehérvárSárszentmihály-Sárkeszi-Nádasdladány-Ősi-Vilonya-Királyszentistván-Balatonfűzfő-Balatonalmádi
2.nap, ~65km:indulás: 7:30. BalatonalmádiAlsóőrs-Paloznak-Csopak-Balatonfüred-Balatonszőlős-Pécsely-Barnag-Vöröstó-Nagyvázsony-Vigántpetend-Pula-Ács-Padragkút-Kolontár-Devecser
Bővebb info, tájékoztatás:
Szalai Szabolcs (info@futohetvege.hu)
Lajkó Csaba (csaszi.run@gmail.com), 0670-941-8208
Köszönet a segítségért: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, Veszprém Megyei Önkormányzat,Viking SE, Honvéd Szondi György SE, MATASZ
A plakát letölthető

Ami az állatkákat illeti:

Amikor Pecsenye először felvetette, hogy ismét össze kellene fognunk és futni a kevésbé szerencsésekért, akiknek most nem az a legnagyobb gondjuk, hogy épp milyen edzést tartsanak, merre fussanak, hova bringázzanak, hiszen az életükért kellett menekülniük, életük munkáját vitte el a vörös mocsok... No, amikor ez először felmerült, az első reakcióm az volt, hogy bár tudom, ilyen helyzetben első az emberélet mentése, de vannak ott szenvedő állatok is, akikre sokan nem is gondolnak. Sajnos, még az emberek mentésére kidolgozott protokoll sem tökéletes, de a házi és haszonállatok mentése központilag egyáltalán nem megoldott, csupán a számos állatvédő szervezetre, a sok szabadidejében önként dalolva dolgozó állatszerető önkéntesre számíthatnak. Ezek a szervezetek szinte kizárólag támogatásokból tartják fenn magukat és próbálják segíteni az ártatlan állatkákat, akár az utcára dobott kutya, akár megunt ló, akár meggondolatlanul beszerzett egzotikus állat, akár iszaptól égett kacsa az illető, de még sorolhatnánk.

Azonnal írtam Pecsenyének, hogy én az állatkákkal vagyok és szeretném, ha nekik is segítenénk. Természetesen kedves sporttársam nem utasított vissza, ellenkezőleg, teljes mellszélességgel az öteletm mellé állt.

Tehát a futásunk bevételének egy részéből a mentésben talán legnagyobb részt vállaló állatvédő szervezetet, a Noé Állatotthon Alapítványt is támogatni fogjuk. Ha tehetitek, gyertek ti is és segítsetek! Vagy ajánljátok fel az adótok 1 %-át a javukra. Vagy menjetek ki egyszer az állatotthonba és vakargassatok meg pár fültövet, sétáltassatok meg egy kutyát, vigyetek egy kis kaját, netán fogadjatok örökbe egy állatot. Sőt, ha vásároltok valami klassz állatos cuccot a webshopjukban, azzal is az állatotthont támogatjátok. (TIPP: jönnek az ünnepek! Tökjó állatkás ajándékok vannak!)

Részletek a mentési munkálatokról és a mentett állatokról az alapítvány weboldalán ITT és ITT

Volt cipcsi, nincs cipcsi :((((

Igaza lett az aggódóknak, sajnos kicsi a cipő, bárhogy is nézem. Biztosan tudnék benne futni, sokat is, de ha már kiadok rá pénzt akkor passzoljon tökéletesen. A jobb lábamon egész jó, de a bal maximálisan kitölti elöl és oldalt is, még mezítláb is :((( Rettentően sajnálom, nem is magam miatt, inkább azt, hogy Mike01-nek okoztam bonyodalmat és több postaköltséget, feleslegesen :( Bocs, Misi, jövök neked ...ööö...valamivel :) De komolyan.

Az a röhej, hogy a korábbi két adidasom is 39-es volt és majdhogynem nagyok voltak, főleg "öregkorukra", ráadásul a gyártó által megadott összehasonlító mérettáblázat(centiméter, európai, angol, amerikai, japán méretezés) szerint is bőőőőven jó kéne legyen ez a méret. Valahol jó is, épp akkora, mint a lábam. Milliméterre.

Tehát : Nem koszoltam össze, csak a szobában vettem fel, doboza, cimkéje, mindene sértetlen, vadiúj, ezért nem szeretnék engedni az amúgy is rendkívül kedvező árból. Nekem össze-vissza 11ezerbe fájt, ezt szeretném kapni érte. (itthon huszas körül láttam boltban,a cseppet újított verziója a decában huszonöt) UK 6-os méret, eu 39 1/3 a cimke szerint, de a többi adidashoz képest is picinyke méret, annak lehet jó aki amúgy ötös, ötfeles angol méretet hord ebből a márkából(normál eu cipőmérete max 37). Eléggé neutrális, az átlag edzőcipőkhöz képest nagyon szolíd sarokrésszel, kevés sallanggal. És nagyon szép a színe :) Ja, a pontyos neve Adidas Kanadia TR 2 W



(lécci, nem kérek az olyan kommentekből, hogy ugyehogyugye neked is kell két számmal nagyobb. Nem kell. Ennek a cipőnek szar a méretezése. Ennyi.Köszi)

Cipcsi

A cím ne tévesszen meg senkit :P Még mindig kiver a víz az idétlen becézgetésektől, a kicsinyítőképzők mértéktelen és indokolatlan használatától, így most saját magammal szemben kívántam szarkasztikus lenni kissé.

Tehát van új cipőm! Egy kedves sporttárs segítségével a ködös Albionból rendeltem, az itthoni ár kb feléért és még egy cuki futózoknit is küldtek hozzá ajándékba.

A méret kissé határeset, írták is erről a típusról, hogy érdemes a nagyobbat venni, de a fene gondolta, hogy az UK 6-os nem lesz elég (Eur 39 1/3 ) Végülis, futottam két félmaratont 37-es nordic walking cipőben is és nem volt gond :P Komolyra fordítva, ha csak a "sarokra" kéne visszavinni, valószínűleg kicseréltetném egy félszámmal nagyobbra, de nem postázom vissza Angliába. Szerintem jó lesz.

Hogy olcsóbb legyen a szállítás, az egész csomag a kedves futócimboránál landolt, így viszont a cipőmnek valahogy el kellett jutnia hozzám. Természetesen ha már spóroltunk, nem akartam a magyar postának fizetni, se benzinre kiadni azt a pénzt, így kaptam a bringát és letekertem érte. Nincs tőlünk messze Cegléd, csupán 40km és még szint sincs benne, de a szél elég rendesen megtréfált. Baromira elfáradtam, főképp mentálisan. Rém lehangoló és demotiváló amikor az ember keményen tapossa a pedált és közben nem halad semmit, a szél meg csak süvít a füle mellett és a széllökések taszigálják a bringát. Hát még ha ez a bringa egy jó kis mackós monti-utánzat, nehéz csőből, terepgumikkal....

Mission accomplished, cipő hazajutott. Vasárnap letesztelem az erdőmben!

Misinek köszi még egyszer!

Köszi a szavazatokat!

Negyedik lettem, holtversenyben a tortával :) 3 ingyen nevezés a jövő évi szezonban, no persze jó taktikusan nem érvényes a Szupermaratonra amire leginkább szerettem volna menni...c'est la vie...

25. Spar Budapest Maraton

Hol is kezdjem? Mivel alapból úgyis ismerősök olvasnak itt, nem megyek vissza az (h)őskorba, kezdjük ott, hogy szokás szerint tervszerű felkészülés híján, de azért néhány ráhangoló futással ez elmúlt hetek edzésnaplójában, szándékoztam elkövetni egy maratont jelmezben ráadásul.

Szombaton annak rendje és módja szerint meglátogattam a versenyközpontot a rajtszámomért, majd jól belaktunk a tésztapartyn kedves barátok-ismerősök társaságában.Nem ez a legfontosabb egy maratonban, de nekem ízlett a kaja és külön örültem az alacsony alkoholtartalmú citromos sörnek (ebből jól megittam Pocokharcsáét is) Lydérch jelmezét dekorálgattuk egy picit, aztán nekem le kellett lépnem, hogy emberi időben hazaérjek. Szokásos esti teendők után még babráltam picit a jelmezemmel aztán ágyikómba vonultam, hogy az odakinn szakadó eső dobolásától kísérve álomba szenderüljek.
Hajnalban rikkantott az ébresztő, gyors öltözés, kocogás a buszhoz, a fővárosig zötykölődés közben körömlakkozás, rádióhallgatás, reggelizés :) Szerencsére az eső elállt, de minden előrejelzés további csapadékot és hűvös időt ígért. Elég korán értem a versenyközpontba, még a női ruhatár személyzetét is megleptem a Széchenyi fürdőben negyed kilenckor, amin viszont én lepődtem meg. Leadtam a holmim és lesétáltam ismerősökre vadászni, bohócorrot szerezni, magamra öltöttem a jelmezt, kiegészítettem még a sapimra tűzött platánlevélkékkel és tiszteletemet tettem az edzésonline-os talipontnál, ahol Pen-ék sok finom csokival vártak minket. Ismerkedés, fotózkodás után a Nike kamion felé vettem az irányt, hogy egy tesztcipőt szerezzek. Kaptam is egy szép Lunarswiftet (neutrálisat és abból a legkeményebbet kértem, ez volt az :P), sajnos nem zöldtalpú, az csak férfi méretekből volt :( így kénytelen voltam magentaszín talpat viselni, bár a cipő nagyrésze sötétszürke volt. Cipőről még lesz szó később.
Pocokharcsával még visszamentünk Penhez, még pár fotó

, majd indulnunk is kellett a rajtunkhoz, így a betervezett wc látogatás kimaradt.(ajjaj, plusz percek garantálva...)
A 4:30-as iramfutók előtt álltunk a rajtfolyosóban, vigyorogtunk, dumáltunk, fotózkodtunk (többek közt egy puerto rico-i fickóval :) és hamar jött a visszaszámlálás majd a rajt (nem is hallottam, hogy durrant...) Pár perc idétlen ácsorgás után megindult a tömeg körülöttünk is és kirobogtunk a Hősök terére, ahol máris elkaszált egy kóbor gyalogost a futók rohama (mi a fészkes fenének kellett neki a legnagyobb tömegben átmenni??)
Aki most a 42km részletes és útvonalhű leírására kíváncsi, kérem olvassa el Atom beszámolóját vagy valakiét aki emlékszik, de én sajnos csak pillanatképekkel és benyomásokkal szolgálhatok.
Az eleje gyorsan ment, olyan 15km-ig repültek a kilométerek, buli volt. Néha rápillantottam az órámra, de nem foglalkoztatott az időeredmény annyira, mint korábban gondoltam, hogy fog :)Az eleje bőven hatos átlagon belül volt, aztán a budai rakparton volt némi lassulás, mert a félmaraton 2:07-nél ért. Közben rengeteg ismerőssel váltottunk legalább egy vigyort vagy Hajrá!-t és sok ismeretlen is megszólított, megdícsérte a jelmezem :)A szurkolók óriásiak voltak, a Futóbolondok megfelelő szekciója is kitett magáért! Az Operánál létrákkal, máshol hordót püfölve Sistergő és bájos kísérete adta a ritmust, köszi érte! Az időjárás kissé groteszk humora is megmutatkozni látszott, az előző napi napsütés után, most sűrű felhőbe burkolózott a város és az eső is egyre inkább rákezdett.Több külföldi is ferde mosollyal értékelte a humoromat, mikor "Nice weather, eh?" felkiáltással, vigyorogva melléjük robogtam :D Egy angol fickó konkrétan röhögött, mikor mondtam neki, hogy csak azért rendeltük ezt az időt, hogy otthon érezzék magukat :)
A budai oldalon lefelé egyszercsak Elm köszönt rám és mellém lépett egy kis dumcsira, ami végül egészen a Lágymányosi hídig tartott, nagy köszönet érte, sokat segített! Jól eldumáltunk, mesélt az éjjeli Börzsöny terepfutó versenyről ahol pontőr volt és fontos technikai kérdéseket vitattunk meg, például hogy a fenébe lehet éjjel állat módjára futni a terepen majd délelőtt lazázni egy 3:30-as maratont iramfutóként :P , illetve hogy a Hoka cipők tulajdonképp nem jelentik teljes mértékben ellenpólusát a minimalista vonalnak :)Sajna Elm valamiért nem akart még tizensok kilit futni, így elkocogott a váltótársa befutójához, én meg folytattam utamat. Ezt a dél-budai kitérőt most sem szerettem, de legalább rövid volt és végig párhuzamosan ment a mezőny, így sasoltam a szembejövőket és vigyorogtam, bíztatni próbáltam a többieket. Néhányan igen hálás tekintettel néztek vissza, sőt mosolyogtak is :)
A Szabadság hídhoz érve kezdett lankadni a lelkesedésem kb fordított arányban az eső és a szél erősségével. Eddig kifejezetten örültem a zordabb időjárásnak, mert a kánikulával nagyon nem vagyok kibékülve, de kezdett a kellemesnél hüvösebb lenni a szétázott holmiban és a szél nemcsak hűtött, de rendesen vissza is fogott a rakparton. Ráadásul elég demotiváló így a mezőny végefelé futni, ritkul is a tömeg, kevesebb a szurkoló, sok futó szenved, befordult vagy gyalogol.Könnyű belassulni vagy akár gyalogolni még ha valójában nincs rá szükségünk akkor is. Valahol errefelé meglátogattam egy toi-toit, mert a sok víz kezdett ingerelni :P A jelmez miatt picit tovább tartott, mint máskor...
A hangulatot sikeresen megmentették a 35km környékén dolgozó frissítősök, akik maguk költötte indulókkal szórakoztatták a futókat és fantasztikus lelkesedéssel adogatták az innivalót a szakadó esővel, széllel dacolva :)
Az utolsó 5km-t utálom a hosszú távokon, mert ez már olyan rövidke, hogy szinte el kéne röpüljön, de egyúttal nyomasztó, hogy még mindig menni kell, miért nem értem már oda :P Most sem volt másként, egy örökkévalóságnak tűnt a vége, de azért eljött a Nyugati és hamarosan a Hősök tere is. Ekkor vettem észre, hogy méterekkel a 4:30-as iramfutók mögött megyek. Mivel régóta elég lassan futottam és volt alkalma kihűlni az izmaimnak, nem mertem komolyabb iramváltást tenni a végére, csak lazán bekocogtam a célegyenesben. Utólag láttam, hogy 41 másodperccel csúsztam ki a 4:30-ból :)))

Nem Tapírtól kaptam érmet, de túlélem, KáÁ viszont ott volt és várt egy kézfogással. No meg ott volt Nyuszi, akit alig ismertem meg, annyira jól néz ki! Úgy összeszorongattuk egymást :D Hihetetlen, hogy mennyi hasonszőrű őrülttel nem is régóta ismerjük egymást és mégis mintha sok-sok éve barátok volnánk, ennyit számít ez a közös szenvedély, ez a szál ami összeköt.
Olyan jó lett volna megvárni a többiek befutóját, hencseregni a ligetben, sörözni, dumcsizni, de mindenki szét volt fagyva és szaladtunk átöltözni aztán meg szétszéledtünk mert újra esni kezdett. Dildivel épp összefutottam, cuki kis járása volt és azt visította, hogy Vazze, soha.többet! :))))

Vacogva leadtam a chipet (pár méteren belül elvesztettem az ezrest, gondolom kiesett a fagyos mancsomból :( , leadtam a tesztcipőt, megtapsiztam pár befutót (épp jött Ádi, tényleg, mi van veled?, írj!)gyors zuhany és öltözés után mentem az utamra. Teljesen kihalt volt addigra a célterület....de még gyorsan lenyúltam pár lufit amikkel egy tapír játszott éppen :P

Pár szó a frissítésről: Még mindig tartom magam ahhoz az elvféléhez, hogy ahol van normális hivatalos frissítés ott csak abból élek és nem cipelek feleslegesen mást. Ez az elv lassan megdőlni látszik, mert 4 és fél óra futás alatt (plusz előtte 1órával már nem nagyon ettem) bőven elegem volt a banánból, szőlőcukrot nem szívesen fogyasztok, talán hiba, de félek, hogy túl nagyot lök a vércukron aztán paff lesz, de pár szemet azért elkajáltam, biztos ami biztos, a célhoz közelítve viszont hangosan korgott a gyomrom és kezdett kifejezett rossz érzés lenni, hogy baromi éhes voltam. Nagyon örülnék, ha nem kéne egyéni frissítővel vacakolnom, de egy ilyen lassú maratonhoz ez nekem kevés (gyorsabbat meg momentán nem tudok :P

Cipő: Nike Lunarswift versenycipő, tesztelésre. Sosem volt Nike cipőm és nem is volt talán a lábamon még ilyen márka. Időszerű volt kipróbálni tehát és hol ha nem a maratonon:) Első benyomás máris pozitív, a talp színétől eltekintve (de még azzal is) szolíd design, felesleges sallangoktól mentes, viszonylag "kemény" de hajlékony talp, jól illeszkedő felsőrész. Sétálgatva úgy éreztem, gyalogló, mászkálós cipőnek is klassz volna, bár az ára miatt talán mégse :P Futás közben hamar meggyőződhettem róla, hogy van igazság a promo szövegben, miszerint nem egy konkrét futóstílushoz tervezték a cipőt, jól alkalmazkodik ez egyéni sajátosságokhoz. Valóban, egyformán kényelmes volt sarokra érkezve és középtalpra is. Nagyon előre csak sprintben vagy emelkedőn tudok természetesen érkezni, így azt nem igazán próbálgattam. Az utolsó 10km-en fordult elő párszor, hogy éreztem kissé a talpamat (a talppárnákat), de ez lehetett akár a vizes cucc miatt is....valamint ami talán szinte sose fordult elő, a bal talpam akart begörcsölni, de futás közben megoldódott egy kis lábujjvisszafeszítéssel. Persze az első ember akinek ezt említettem, rögtön a magnéziumot emlegette, de én sokkal inkább feltételezem, hogy a túl szoros és különösen túl magasan megkötött fűző okozta. Nem nyomta meg a lábam, de a végén éreztem, hogy picit sok volt (a legutolsó lukba is be volt fűzve és úgy kötve)
Összességében tetszett a cipő, legközelebb talán megnézek egy Glide-ot is, az állítólag ennek az edző párja.

Élménybeszámoló a Szecsői Futónapról a másik blogban

Hosszú

Keresve sem találtam volna szebb napot egy hosszú futásra ;-) 14 fok, szakadó eső, váltakozó szél ....

Itthonról indulva, Tóalmás-Zsámbok-Kóka-Sülysáp-haza köröcske, full aszfalt, Zsámbok és Kóka közt pár sunyi, hosszú emelkedő (ezekről kicsit megfeledkeztem....)

10km-nél hatpercesen belül voltam, 20km-nél pont hatperces átlag, onnan bedöglöttem :P Nem vittem kaját, gondoltam veszek majd valamit, de nem volt kedvem megállni miatta. Ittam pár kortyot Zsámbokon egy kútnál, aztán megígértem magamnak egy kólát és valami hamit Kókán ha odáig hatpercesben elérek. Elértem, így beszaladtam a kópboltba. Na, ezt vagy nem kellett volna vagy már korábban kellett volna, mert utána elég nyügis voltam hiába próbáltam vizionálni ahogy a kis cukormolekulák nyomják nekem az energiát :P , az utolsó 2-3km viszont jó volt :) Így, szarrá ázva, rövidgatyában, sárosan estem be az oviba a srácokért :D Hö-hö :D

Napi semmiség

Megaszívás, Lőw András után szabadon...(táv függvényében ellopom az eredetit is - ultraszívás)

Úgy éreztem indulás előtt, hogy szétvet az erő....hát...az eredményt látva inkább rámvetett egy jó nagy követ :P Sz@r volt na.... Tempót vánszorgásnak éreztem, pulzus az egekben, megdöglöttem a hosszú gatyában, kidörzsölt a pulzusöv stb. Hülye óra bemért 220-at egyszer, de az átlag valahol 175 körül lehetett ami így utólag szemlélve, nem annyira gáz ahhoz képest, hogy a tempó meg 5:30 volt. Vicces, mert 6felettinek érződött...

Visszafelé lazábbra vettem, ez se volt egy élményfuti, de már mindegy is volt....

Sebaj, kellenek az ilyen hullámvölgyek is. Végülis nézhetem onnan is, hogy ma is futhattam 10kilit :) És ez jó.

És egy hír: Megjött a Noakes könyv tegnap! Legszívesebben begubóznék olvasni máris :D

Plecsni

A futós dumahely fórumtopik lakóinak csinálgattam érmeket a holnapi EDF éjszakai futásra és közben elmorfondíroztam az én szerzeményeimen. Kicsit Yoyoo múltkori jelvényes bejegyzése is inspirálta ezt a kis mazsolázást a kedvenceim közül. Mindet másért szeretem, másért kedves, bár alapvetően nem ragaszkodom ilyen tárgyi emlékekhez, nem várom el, hogy pusztán a teljesítést éremmel jutalmazzák. Tehát következzenek, nem fontossági sorrendben:

1. Ez a tavalyi Velencei tóparti közösségi futás érme, amely azért különleges amiért az egész esemény is az, vagyis mert Ajanó fejéből kipattant valaha egy ilyen baráti futás ötlete és az egyszemélyes kezdeményezésből egy szuper sportesemény nőtte ki magát. Ráadásul Janó meglepetés képpen , nevezési díjak nélkül csináltatott érmet a résztvevőknek.

From Bozót fut

2. Ezt a szépséget a Piros 85 teljesítménytúra terepfutó versenyén kaptam, leginkább azért kedvelem, mert igényes, szép kivitelezésű. Nem igazán érdemeltem meg, hiszen igen kényelmes túratempóban teljesítettük a távot, de minden beérkezőnek - az ígéretnek megfelelően - kipostázták.

3. Szintén terepen szereztem ezt a kis fémet, a Dobogókői Hegyi Félmaraton női harmadik helyezettjének járó bronzérem. Büszke vagyok rá, mert bár szerény volt a mezőny, úgy éreztem, tisztességesen megdolgoztam az eredményért.

4. Ahogy a képen is látszik, a 2008-as SM futás emlékérme. A teljesítményem elhanyagolható volt, de ez az esemény nem is rólunk szólt elsősorban. Lelkiekben adott nagyon sokat az SM társaság rendezvénye, az SM betegek részvétele és a futók társasága. Maradandó élményt nyújtott.

5. Bár más módon, de a lelkemnek nagyon jót tett a tavalyi női futás 10kilométeres száma is, ahol végre egy hivatalos egy órán belüli időm született ezen a távon. Nem mintha nem tudtam volna, hogy képes vagyok rá, de azért mégis jólesik látni leírva :) Ezennel ismét köszi Littleyu-nak a nyulazást, simán ellébecoltam volna ha nem szalad előttem/velem.

6. A négy egymást követő nap alatt eddig lefutott leghosszabb táv/legtöbb futóidő emléke. Az elért eredményre nem vagyok büszke, igen komoly ürességet éreztem a verseny után, de azért a táv mégiscsak elég hosszú ahhoz, hogy szívesen emlékezzek rá.

7. Ha már leghosszabb táv, az egyben lefutott leghosszabb természetesen a tavalyi sárvári 24órás versenyen elért 150kilométerem volt, ami a szerény mezőnyben korosztályos és női összetett harmadik helyezést ért. Tisztában vagyok a teljesítményem valós értékével, mind magamhoz, mind az ultrás átlagmezőnyhöz viszonyítva, de azért akkor is szépen fénylik ez a bronz :)

És egy a végére ami ugyan nem érem, de talán a plecsni kategóriába így is belefér. A tavalyi Kitörés túra hosszú távján kapott felvarró. Még mindig nem döntöttem el, hogy hova varrjam :P

Nike feles

Nem futottam. Elszegődtem viszont dolgozni, így legalább részese lehettem valamennyire az élménynek, bár sajnos nem frissítős-pakolós munkát kaptam, így nem az útvonalon, hanem a versenyközpontban tevékenykedtem, csak hallottuk az eseményeket és láttuk a hömpölygő tömeget, de sajnos nem volt időm ismerősöket keresgélni. Néhányan odajöttek a sátrunkhoz, de velük is kb két szót tudtam csak váltani, akkora volt a forgalom :) Még szombaton egész laza volt, így akkor hosszabban is cseveghettünk Berzsóval és Kicsiyuval.

Vasárnap már totál pörgés volt, a Futóbolond zászlóhoz jutottam oda egyszer és megismerkedtem Baluval és Amatőrrel, valamint találkoztam Galoppal és Yoyoval, de ennyi. Pedig az Edzésonline talipontnál állítólag csokit lehetett kapni :P

Következő hétvégén Triatlon VB és Éjszakai futás, talán kinézek a gyerkőcökkel szurkolni-várostnézni :)

UTMB 2010 - CCC+PTL

Nike feles

Idén már nem terveztem a Nike-n futni (leírtam már párszor, nem akkora ügy amilyen drága) , de szerettem volna ott lenni mégis, találkozni ismerősökkel, futók közt lenni, így dógozni fogok :) Aki Bozótot látni akar, jöjjön a ligetbe szombat délután vagy vasárnap délelőtt! A fürdőnél leszek, hivatalos póló árusítás, infó, meg ilyesmi sátor.

Jelmez?

Tippeket, ötleteket várok, hogy milyen jelmezben fussam az őszi 25. Budapest Maratont. Nincs lehetőségem drága anyagokat vásárolni hozzá, de valami ütőset és eredetit szeretnék. A két évvel ezelőtti társamhoz most nem kapcsolódnék, ő ünnepel, az 50. maratonját futja majd.

Eddigi ötletek:

Kengyelfutó Gyalogkakukk (megvalósítás nehézkes, madár meg volt tavaly szuper)

Drakula (nem annyira eredeti)

Úszó (vicces :) még mezítláb is mehetnék :P

Nudista (á, kösz most inkább nem....)

Turista (megfontolom, tetszik!)

Bozót+kutya (a "kutya" már lekopott ugyan a nevemből, de megfontolandó akár csak bozótként, akár kutyával...)

felmerült a hólapát, kukásmellény kombó is, igaz eredetileg nem a maraton kapcsán

Még, még!

Két cikk (angolul)

Cholesterol mythbusting

Fasting and training?

Még mocsárabb :) Sajna kicsit messzebb is van.....

Póló

Megnéztem a 25. jubileumi Budapest Maraton logóját/pólótervét. Nem nyűgözött le. Igaz, a Vivicitta fekete pólóját például nagyon is védelmeztem a kritikákkal szemben, nekem bejött a rendhagyó fekete alap, még ha nem is volt túl ünnepi a minta (mindent a szponzorért, ugyebár), de ez nem lopta magát a szívembe. Ha netán szándékoltan valami nosztalgikus emlékezés kívánt ez lenni a huszonévvel ezelőtti rendezésekre akkor még talán oké, retro motívumnak nem rossz. Bár egy vöröscsillag, netán sarló-kalapács sokat javítana rajta.

Mindenképp örvendetes viszont, hogy idén technikai mez foglaltatik a nevezési díjban (bár biztosan sokan örülnének egy olcsóbb nevezési opciónak is, póló nélkül)

Nyár

Már ismertem, de most olvastam épp és ezért megosztom azokkal akik netán nem hallották ezt a bölcsességet:

A ló izzad, a férfi verejtékezik, a nő felhevül

Mocsárfuti 2.rész

Ott tartottam, hogy már épp csak a déli hírek nem mondta be, hogy Mamba pulzusa kéccáz :P

A rajt előtti pár perc ugyanúgy telt, mint bármely versenynél, szpíker lökte a sódert csak épp nem értettük :) Amikor ordítottak, mi is ordítottunk, amikor számolni kezdtek és magyarul üvöltöttem, hogy tíz, kilenc, nyolc...aztán egyszercsak rohanni kezdett a nép üvöltve...

Csobb a tóba, vazze, elfelejtettem, hogy nem rögtön mély, kis híjján lábtörés :)))) de nyomulás a tömeggel. Yoyo és Mamba előttem álltak és beszippantotta őket a hömpölygő áradat, de még jódarabig láttam a buksijukat elérhetőnek tűnő közelségben. Aztán egyik tockost kaptam a másik után, próbáltam én is valakire kapaszkodni, hogy ne sodorjon ki az ár, hanem haladni tudjak vele, de nem sok sikerrel. Sajnos a Baddi és Mamba által emlegetett áramlaton utazásból nekem nem jutott. Pillanatokon belül a mezőny hátró traktusában találtam magam, de azért ez nem szegte kedvemet, csak dühített, hogy szarul helyezkedtem és mindenki engem használt létrának...

No de nem volt időm nyafogni, mert már másztunk is ki a partra, hogy pár méter futás után újra a nád közé vessük magunkat. Szúrt, vágott, botladoztunk, estünk-keltünk mint a részegek, de jó volt :) Még néhány tóba ki-be mászás után következett a vaddisznósabb rész: kevés terepfutás után ugrás bele a sáros patakfélébe, ami olyan sötétbarna volt, mint a csoki és sose tudhattuk, milyen mély, mi van a víz alatt és egyáltalán, mi következik. A lengyel lányok ezerrel nyomultak, simán bevetették magukat az ismeretlenbe, aztán max ordítottak egyet és hátraszóltak, hogy a többiek ne járjanak ugyanúgy. Nem akartam, hogy bunkónak gondoljanak, így párszor emlegettem, hogy magyar vagyok, nem lengyel, bocsika :) Pár csaj angolul válaszolt is, néhány szót váltottunk. Innen már biztosra vettem, hogy Mambát és Yoyot csak a célban látom viszont. Sajnáltam, hiszen megbeszéltük, hogy próbálunk együtt maradni, de belátom, ez itt nem lett volna egyszerű.

Gyűrtem, tapostam a dzsuvát hát magamban a lengyelekkel, koppantak a víz alatt orvul megbúvó farönkök a sípcsontomon, térdemen, ágak karistolták a karomat, de igazából csak utólag látszott a sok apróbb-nagyobb sérülés, akkor szinte fel se vettem. Káromkodtam persze, mint a kocsis, vagyis inkább mint valami angol szekér kocsisa :)) Néhány nagyobb csobbanásnál a képemet elborította a maszat, hamar rájöttem, hogy nem célszerű a kezemmel megtörölni :) Kimászás a csúszós, gyökeres partoldalon, majd vissza pár méterrel később, oda-vissza. Kezdek nem óvatoskodni, hopp bele a mocsárba, a mögöttem jövő taszít is rajtam egyet, erre roppanás kíséretében fájdalom hasít a bal térdembe. Sikerült úgy lépnem a vízbe, hogy egy gyökér épp térd alatt fogta meg a lábam, a testem meg ment tovább. Ordítással kísérve visszarántom magam és kihúzom a lábam a mélyből, mutatom a mögöttem nyomulónak a veszélyforrást, ő helyettem is sziszeg a látványon, majd próbálok továbbhaladni, mintha mi se történt volna. Baromira fáj rálépni a bal lábra, de gondoltam, majd elmúlik a fájdalom a hideg vízben. Idővel jobb lett, vagy csak úgy éreztem... :)

Haladunk tovább a csokifolyóban, mikor hallom, hogy valaki elöl kiabál, hogy Pozor, pozor! Mondom magamban, mi a bánat lehet itt ekkora nagy gáz, hogy így kell kiabálni.... Hamarosan rájövök, hogy ez Yoyo, aki a mocsárban állva, kissé elkeseredett ábrázattal utánam kiabál :P Jajjdejócillagom! Szóval semmi veszély, csak Bozóóóót, hol vagy? :))))

Együtt gyűrjük tovább, remélve, hogy Mambával is minden oké. Szegény Cillagom egymás után négyszer-ötször botlik nagyot valami vacakban, nem is merünk arra gondolni, mi lehet ebben a mocsárban. Hamar rájövünk, hogy okosabb dolog lesz valakit magunk elé engedni, aztán hadd mutassa az utat (vagyis a rossz utat, amerre ne menjünk ;-) Megyünk, megyünk, egyszercsak ismerős szavak ütik meg a fülem: Kefír, kefír! Totál azt hittem, meghibbantam, amíg meg nem láttam, hogy nemsokkal előttünk srácok állnak az ösvény mentén sok tálca kefírrel és osztják a futóknak. Naná, hogy kérünk belőle! Gyors lenyomunk kb fél pohárral aztán huss tovább. Yoyo hátrafordul, kérdi: Ugyemilyenjólesett? - én csak vihogni bírok, úgy néz ki, mint valami elcseszett vámpír, a mocskos kis pofiján kétoldalt csurog le a fehér kefír :)

Jön a tóátúszós rész, ahol ugyan úszni alig-alig sikerül, de elvergődünk egy mólószerű dologhoz, látjuk már messziről, hogy kötélhágcsón kell felmászni. Nem is okoz gondot, Yoyo felküzdi magát előttem, majd döbbenten konstatálja, hogy nem a mólón megyünk tovább, hanem le kell ugrani a másik oldalon a mélybe (én nem lepődtem meg, láttam távolról ahogy mások ugrottak) Gyorsan átlépem a korlátot és ugrok, hogy Cillagom lássa, milyen mély a víz, tudjam segíteni. Erre nem majdnem rámugrik az elvetemültje?! Alig jövök fel a víz alól, már csobban is, majd ahogy kibukkan a vízből, levegővétel helyett dől belőle a víz, mint valami vízköpőből, csak épp rémült ábrázattal krákog-öklendezik is hozzá...Ajjaj...:( Szerencsére sikerül levegőt is vennie és megnyugodni, hogy ez még nem a másvilág és még dolgunk van itt :)) Aszondja, nem gondolta, hogy ilyen mély...áááá

A móló vascölöpjei közt bújkálunk tovább majd következik az igazi mocsár, amolyan cuppogós, sohanemeresztős, sűrű, fekete trutyi. Ez ám a buli! Mögöttem az angolul beszélő csaj mondja, hogy eddig minden évben volt a versenyen, de ez a mocsár most a legdurvább. Szegény Yoyo, egyszer úgy bemerült, hogy közös erővel alig tudtuk kihúzni a lábait a mocsárból. Az

tán persze ahogy minden jónak, ennek a résznek is végeszakadt, futottunk még egy kicsit az erdőben (sajnáltam, hogy csak ilyen picit) , átugrottunk egy kis kerítést és következett a kommandós rész, egy elhagyatott épületben. Már a bejutás is muris volt, talajszintben egy pinceablak-félén kellett beereszkedni, majd a full sötétben topogtunk át egy lépcsőhöz, a lépcsőfordulóban tele voltr a fal tenyérnyomokkal, hát mi is jól odanyomtuk a magunkét és robogtunk tovább. Üvegezett vasajtó állta utunkat, Cillagom majd kirántotta a helyéből, de nem nyílt. Ekkor megláttuk, hogy az alsó üveg ki van törve, ott kell kibújni :) Innen már közel volt a cél. Még egy létramászás, rohanás és a cél előtt a parton, a nézők nagy örömére egy jó mély vizesárok, fölötte pici hidacskával ami alatt át kellett kúszni.

Nyomulok ezerrel, közben nézek hátra, hogy jöjjön már Yoyo, nyújtom a kezem, hogy együtt menjünk a végén. A pad után utol is ér, megfogja a kezem és így rohanunk a stégen a célba, ahol automatikusan felemelem a kezünket. Katonák akasztják a nyakunkba a jól megérdemelt láncospatkókat, egyikük magyaráz valamit, mondom, magyarok vagyunk, erre meglepett pofa : Wegry?! Kongratyulésönz! :D Hát köszi :)

Mamba már ott vár minket, félig megtisztulva, gratulál, mi is neki, majd tónak megyünk, hogy lemossuk a nagyja mocskot magunkról. Tonnányi sár jön le mindenkiről, még bugyimban is maroknyi mocsok van, de nem is tudok tökéletesen tisztálkodni, hiszen tök nyitottan, a parton áll a zuhany, tóvízzel :)

Megnézünk még pár befutót, szörnyülködünk, hogy milyen jó cuccokat is simán otthagynak a többiek (volt egy "szemetes" a dzsuvás holmiknak), aztán visszamegyünk a sátrainkhoz. A rajtcsomiban kaptunk kajajegyet, ezért sárgaborsós-zöldséges krémlevest adnak, nagyon finom, igaz, meg is éheztünk már. Lassan szedelőzködünk és hazaindulunk, hosszú még az út.

De még milyen hosszú.....de egy biztos: a mi utunk jövőre ugyanide vezet!

Hivatalos fotók még nincsenek, de ebben a blogbejegyzésben nagyon jók a fotók, épp ilyen volt, tényleg.

Illetve ezen a linken van egy tévéhiradó amiben kb 1:15-nél érdemes figyelni, épp mi mászunk elő Yoyoval a trutyiból :) Előbb én, piros felsőben, majd mögöttem Yoyo feketében, lomos fejjel :P Gyerekek, benne vagyunk a tévében ! ;-)

Mocsárfuti 1.rész

Két évvel ezelőtt Yoyo mesélt erről a versenyről, ő akkor egyedül ment ki és teljesítette a kiképzőtábor jellegű mocsártúrát és a beszámolójával teljesen fellelkesített, így jól meg is terveztük, hogy 2009-ben együtt vágunk neki hármasban (Böki lett volna a harmadik...) Aztán sajnos ember tervez, mint tudjuk, abban az évben egyikünk sem jutott el a versenyre, viszont idén már nem jöhetett közbe semmi, már gyalog is elmentünk volna odáig :)

Összeállt a kis csapat: Yoyo, Mamba, Baddi és én, Baddi kocsijával. Szombat reggeli indulással, vasárnap éjjeli hazaérkezéssel, így szólt a terv. Én pénteken még Pecsenyéékkel futogattam egyet, éjjel 1 magasságában értem haza, utna kezdtem mosdani, enni, pakolni és végül semmit sem aludtam. Jó kezdés, még szerencse, hogy csak vasárnap volt a verseny.

Szombat hajnalban kelés, itthoni tennivalók, majd futás a 6:20-as buszhoz, hogy biztosan felérjek a 8:15-re megbeszélt találkozóra a Délinél. Közben egy kis péksüti és egy kávé azért belefért, no meg a pénzváltás (nevezési díj:100zlotyi) Mambáék időben érkeztek, gyors pénzváltást követően suhantunk Nagykovácsiba Yoyoért. Kaptunk egy finom kávét, kigyönyörködtük magunkat az érem és oklevélgyűjteményében amelyeket szupi fotókkal illusztrálva, szépen kipakolva tart egy falon, majd indultunk. A gps megkönnyítette a dolgunkat, nem kellett térképet bújni, csak mentünk amerre mondta és szerencsére csak néhány kisebb kavar volt, útmunkálatok illetve frissen épült körforgalmak miatt. Csupán néhány pisi és mozgolódás-szünetet tartottunk, nagyrészt a kocsiból gyönyörködtünk a tájban. Yoyo mondta, hogy van egy gyönyörű hely, nagy hegyek, folyó, sziklás part, ahol klasszul lehetne piknikezni. Na, ez az a hely ami sose jött el, de Yoyo mindig várta és beharangozta ezerszer, hogy na, ez itt épp olyan csak a hegyek/folyó/sziklák/valami hiányzik, vagy nem a megfelelő oldalon van......

A lengyel határtól már igen be volt sózva a társaság, folyton a Lubliniec táblát vártuk, de még kellett autózni egy keveset, néhány pofás és néhány rettentően lepukkant városrészen keresztül. Azért végül csak megérkeztünk, a község szélén, egy nagy tó partján amolyan kaszálófélén volt a táborhely , már több sátor állt, a rendezők mutatták, hova álljunk a kocsival és mellé állítsuk a sátrunkat. Sátorállítás után elindultunk becsekkolni. Mivel előre neveztünk, de nem utaltuk át a nevezési díjat, a hölgyike ragaszkodott hozzá, hogy 150zlotyit fizessünk amit pwersze eszünk ágában sem volt. Még tavaly szépen leleveleztem a rendezőkkel, hogy nem kell utalnunk, fizethetünk a helyszínen is, csak épp az emailt felejtettem el kinyomtatni, hogy tudjam mutatni illetve tudjam az ember nevét aki ezt ígérte. Némi magyarázkodás után szerencsére előkerült a srác és rögtön emlékezett a levélváltásunkra, így sínen voltunk. Hogy a szívükbe lopjuk magunkat, még egyszer visszamentünk reklamálni, ugyanis a nőknek más fazonú pólót adtak, aminek a méretezése eléggé el volt tolva, kb gyerekméret volt az M-es is. Kaptunk másikat :)

Yoyo vezényletével megtekintettük a pálya nyilvános részét, itt Baddi egy kicsit érdekes arcot vágott amikor meglátta, hogy a pálya szélét jelző szalag eltűnik a sűrű nádasban....

Akklimatizálódás gyanánt csobbantunk is egyet a tóban, visongásunkkal mindenkinek elárulva, hogy magyarok vagyunk , de ugyebár :"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki."

Ezen mondás ismeretével rögtön haverok voltunk :)

A nap további részét lustálkodással, dumával és borozással töltöttük, majd nyugovóra tértünk. Körülöttünk ugyan még javában szólt a zene és muriztak a lengyel népek, de Yoyo kivételével ez senkit nem zavart :P Ő bezzeg az éjszaka közepén ízes magyar szavakkal méltatta a még mindig dáridózókat, mert nem tudott tőlük aludni.

Reggel kényelmesen szedelőzködni kezdtünk, Yoyoka máris főzte a kávét a tábori tűzhelyen, tökéletesen indult volna a nap, ha nem gyülekeznek a felhők felettünk és nem kezd esni az eső....Szegény Yoyo nagyon kiakadt, hogy a két évvel ezelőtti után, ismét vacak időben jár itt. Szerencsére nem lett komolyabb eső, de egy kis napsütésnek jobban örültünk volna. Baddi az első menetben indult, így az optimális ruházatot érintő némi tanakodás után, elindultunk a rajthoz ahol már rengetegen voltak. Baddi beállt a rajthelyre, mi pedig előrerobogtunk, hogy lássuk a vízbecsobbanást és főként a nádtörő jelenetet :) Visszaszámolás, rajt! Halljuk a nagy csobogást és már jön is a mezőny eleje a híd alatt, majd megy az első néhány bátor vitéz bele a végeláthatatlan sűrű nádtengerbe. Recseg-ropog a nád, csobog-cuppog a víz, ordítások, röhögés kb ez hallatszik ki a partra, mi gyorsan rohanunk odébb ahol jönnek ki a szárazföldre, hátha megpillantjuk Baddit. Jön is, úgy a középmezőnyben, látszik rajta, hogy élvezi, de most kezd rájönni, hogy ez nem lesz sétagalopp :) Aztán újra vízbecsobbannak, eltűnnek a szemünk elől, ezután már csak távoli ordításokat hallunk, de azt folyamatosan, még a sátraktól is.

Lustizással töltjük el a maradék időnket, hogy aztán visszatérjünk a rajt-cél területre Baddi elé. Épp jókor érkezünk, rövid várakozás után fel is tűnik az utolsó kanyarban, ahol még egy igen mély vizesárkot és egy átugrandó padot kell leküzdeni, majd futás a stégen a célba. Másfél órán belül megcinálta! A lápiszörny hozzá képest frissen mosdott királylány :P Megkapja a szép láncospatkót a nyakába, meg aztán egy Mambát is :) Gratulálunk, elrobog zuhanyozni (a parton felállított nyilvános zuhany, a tó vizével) mert hamarosan mi is rajtolunk. Be is állunk a rajtzónába és hallgatjuk Mamba izgatott szövegelését :))))

Folyt.köv.

Hosszú

A tegnapi majdnemmaratont igazából cipőtesztnek szántam, no nem olyannak amik az edzesonline-on épp folyamatban vannak, csak azt akartam tesztelni, hogy az öreg, széthordott Adidas Response edzőcipőmet bírja-e még hosszútávon a lábam. Nagyjából mindenki tudja már itt rólam, hogy kacérkodom a minimalista hozzáállással, mind lábbeliben, mind egyéb felszerelésben, sőt a mezítlábas futással is, így tudni akartam, hogy a csillapítását már minden bizonnyal rég elvesztett öreg cipő milyen hatással lesz rám. Rövidebb futásokra ki szoktam vinni és nem tapasztaltam semmi furát, de hosszabb távon a tavalyi Balaton Szupermaraton egyik versenynapján kívül nem hordtam. Akkor télen vettem a Brooks Defyance-t, mert azt gondoltam, az alkalmankénti térdérzékenységem az elhasználódott cipő okozza, de aztán a Böszmén a régiben se volt rosszabb futni....

No tehát, amúgy is hosszút terveztem, aszfaltosat, hát akkor lássuk a cipőt. No igen, csak épp nem tudtam ellenállni egy kis iramjáték-jellegű tempóváltogatásnak, valamint bukdácsolós, gazos-füves terepen is mentem (magas térdemeléssel kb) így végül nem tudom, az enyhe tüneteket a vacak cipő, a hosszú távhoz képest időnkénti erősebb tempó, vagy simán a mostanság abszolvált futásokhoz képest hosszú táv és sok aszfalt okozta :)

Mindenesetre, először a terepes részen, alig 1 óra után éreztem valami furát a térdemben, de egy guggolástól elmúlt, így nem tekintem fontosnak. Kb 3 óra után kezdtem érezni a csípőmet, de nem nevezném fájdalomnak az érzést, inkább valami elnehezülés-tompa nyomás jellegű volt, de a tempóváltás után teljesen eltűnt. Hazaérve - 4 és fél óra futás után - teljesen lazának éreztem a lábaimat, állataim ellátása és egy zuhany után a korábban emlegetett fekvő hős pózban néztem a hosszútávúszást a tévében. Ma reggelre egy minimális, fájdalomnak alig nevezhető érzés volt a bal térd külső oldalán, a lábszárcsont végénél, de ezt inkább annak tulajdonítom, hogy a padka nélküli országúton mindig a menetiránnyanl szemben, tehát a bal szélén futottam, így a bal lábam valamivel alacsonyabban ért földet, ráadásul az út széle kifelé lejt, ugyebár. Ez több mint 4 órán keresztül biztosan számít.

Hogy mit akartam ebből kihozni? Végülis semmit :) Futottam egy jót. Az adidast meg még nem dobom ki.

Hip-hop

Ugrókötél! Baromi egyszerű, olcsó, nem kell hozzá semmi extra felszerelés és tök jól megdolgoztatja a szivet és az izmokat. Szedjük csak elő a gyerkőcökét vagy megvehetjük a sportboltban a profi fordulatszámlálós csodát is és hajrá!

Ha ötlethiányosak lennénk a figurákat illetően, az internet ebben is segít! Mondjuk például ez itt.

Na, és persze az a jó ha nagyon élvezzük! Hadd jöjjön a flow :)

Fussunk, hogy segíthessünk! Gyertek ti is!

Erő(d)próba Komáromban - meghívó

Szőnyi Ferenc ultratri bajnok blogján található az alábbi kedves invitálás. Be kell valljam, túl jól hangzik :P és kedves párom amúgy is nemrég jelentette be, hogy azon a hétvégén kirándulni menne(nem velem) ....akár futhatnék is egyet :)

Gyertek ti is!

"Kedves Olvasóm, Barátom!


Szeretném felhívni a figyelmedet egy remek eseményre, a 2010. július 31-e és augusztus 1-je között megrendezésre kerülő Komáromi Futóhétvégére.

Az első alkalommal megrendezésre kerülő versenyen félmarathon, marathon, 12 órás és 24 órás futás teljesítésére lesz lehetőség. A verseny szervezésésben, lebonyolításában és a verseny közbeni programok szervezésében igyekeztem hasznosítani azokat a megszerzett tapasztalatokat, melyeket korábbi futóversenyeimen gyűjtöttem.

A verseny kiváló alkalom arra, hogy az őszi hosszútávú versenyekre felkészüljünk, illetve megméressük magunkat egy remek hangulatú, családias rendezvény keretein belül. A verseny egyéni és váltó (csapatverseny) is, tehát a csapatépítés szempontjából is jó lehetőség.

A verseny színvonalát emelve próbáltunk pénzdíjat biztosítani, illetve a verseny helyszínét, és a verseny közbeni ellátást is magas színvonalra kívánjuk emelni (+ chip).

A versenynek barátságos kis városunk, Komárom ad otthont, a helyi lakosság, mint szurkológárda, adott, minden érdeklődőt szeretettel várunk.
A verseny időtartalma alatt színes és változatos programokkal, és folyamatos ’műsorvezetéssel’ szórakoztatjuk a szurkolókat, érdeklődőket, segítőiket.
A verseny előtti tésztapartyval várjuk a hosszabb időre érkezőket 30-án, ahol én, világbajnok ultrasportoló, a rendezvény fővédnöke élménybeszámolót tartok a RAAM-ról.

A pontos versenykiírást, részleteket a ide kattintva találhatod, szeretettel várlak Téged, és családod az első Komáromi Erődpróbálra, kérlek, add tovább az információt a potenciális érdeklődőknek, versenyzőknek!

Találkozzunk az Erő(d) próbán!
http://racemachine.blog.hu/2010/07/03/meghivo_az_erodprobara
http://racemachine.blog.hu/2010/07/03/az_erod_proba

Szeretettel várunk, továbbá megköszönnénk, ha népszerűsítenéd a blogodon:)

Köszönettel: Szőnyi Ferenc ultratriatlonbajnok"

Kevin nyújtás-sora

Nagyon futos a nyújtás. Minimum hetente két edzés után csináld. Persez semmi se tiltja, hog yminden edzésed ezzel érjen véget. Íme a sor:

1. Közepes terpeszben előrehajlás: csak bemegítő gyakorlat, 3 x 20
másodperc. köztük 10 sec pihi. Nem kell erőltetni és le-fel mozogni, csak lent maradni.
Terdhajlat hátul nyújtott legyen.

2. Felrakod az egyik lábad valahova (én pl. fotel támlájára), a másik
lábad a földön. Lábak kb egymásra merőlegesen állnak.
Előrehajolsz 20 másodpercig, próbáld minél jobban előre nyújtani a
kezed. Itt sem kell előre-hátra mozogni, folyamatos legyen a nyújtás.
Mindkét láb ki legyen nyújtva. Nem kell erőltetni, ha nagyon húzódik,
vegyél vissza. Majd a második sorozatban jobban fog menni.
Ezt ismételd meg a másik lábbal is, majd az egészet még kétszer. Én
ebből is 3x20 másodpercet szoktam csinálni.
3. Most az első gyakorlat jön még egyszer, csak zárt terpeszben. 3x20
másodpercet nyújtok így. Az első laza nyújtás, a másodiknál meg
szoktam fogni a lábamat, és húzom magamat lefelé. Egy idő után
eljutothatsz arra a szintre, hogy a harmadikat ebből úgy meg tudod
csinálni, hogy mindkét tenyered a földön van ...

4. Felállva húzd hátra a sarkad a fenekedhez, próbálj egyenesen állni
közben. 3x20 mp mindkét lábra, csak bemelegítő gyakorlat.

5. Tegyél a földre egy összehajtogatott pokrócot, és ülj a sarkadra,
majd hajolj hátra. Ez nehéz gyakorlat, ha nem tudod megcsinálni
elsőre, csak addig hajolj hátra, amíg csak kicsit fáj. A pokróc azért
kell, mert a földön szétnyomódik az ember lábfeje, ami elég fájdalmas.
Egy idő után hozzá lehet szokni Először csak a könyökömre támaszkodtam, de
mamár teljesen leteszem a fejemet, hátamat. 2-3 x 20 másodpercig csinálom.

Az első pár héten nagyon kellemetlen gyakorlat, a levegővétel is
nehezebb így, de bele lehet jönni. És nagyon jól nyújtja a combot,
plusz a sípcsontnál is az izmokat

6. Vádlinyújtás, a szokásos kerítéseltolásos. 2-3 x 20 mp-et szoktam
csinálni, illetve mostanában küszöbön nyújtok az achilles miatt.

Ennyi lenne, ha gyorsan csinálja az ember, 15 percen belül is megvan.
Azért választottam 20 sec-es etapokat, hogy köztük 10 mp-eket pihenhessek.
A falióra, illetve az előrehajolásoknál a magam elé a földre tett karóra
segít,
de persze lehet érzésre is...

Az első akalmakkor óvatosan csináld, nehogy meghúzódj...

Néha használok még egy másik sort a Spuri 2007 egyik nyári számából (Zakariás Géza cikke a triatlon részben), de az sokkal lájtosabb...

Megízleltem az UBit....jelentem, finom!

Prológus: Hol is kezdjem? Az előzményeket végülis már leírtam korábban, így kezdjük ott, hogy Lydérch-cel találkoztam a Déliben péntek este és miután lebonyolítottam Galoppal egy telefont (lényeg: Kevés a puszedli! Hozzál még!), elegánsan szarrá áztunk azon az ötven méteren amíg a vonathoz értünk. Lydérch mamája fullextrás melegszenyával vendégelt meg vacsira, majd eldőltünk szépen éjjelre. Hajnalban kelés, reggeli helyett telefon Dildivel, hogy korábban érkezik, indulhatunk. Laza két óra alatt le is suhantunk a pályán, közben puszedlivásárlás (Galopp telefonos ébresztése - a fene gondolta, hogy fél 8-kor még alszik....). A rajt környékének feltérképezése után tracsi barátokkal, szuperkedves szivatás, ugratás ( hány métert tervezel menni ezzel a bringával? és hasonló kedvességek...) Rajt előtt percekkel Galopp rámsóz egy övtasit, azzal, hogy 20kili körül kéne neki, de ahhoz a ponthoz nem lehet kiküldeni. Namajdleszvalahogy...

Nagy nehezen megtaláljuk egymást Sünivel (a rajtkapu tövében...) megkezdődik a pakolás. Süni adogat, Bozót süllyeszti a bringástatyóba, Süniapuka csóválja a fejét :) Utolsó zippzár is behúz, Kész! Süniapuka megjegyzi: Nem gondoltam volna, hogy minden belefér :)))))

És már számolunk is vissza, rajt! Szép lassan a tömeg után indulok a többi kísérővel együtt. Az első kilométereken nehéz haladni a rengeteg autó miatt, szívjuk a gázt az út szélén, de nem akarunk a bringaúton nyomulni amíg sűrű a mezőny. Közben rájövök, hogy nem nulláztam a kilométerórát, gyors gombnyomás, saccolgatás, hogy mennyivel kéne majd számolni. Megyek, megyek, szemmel tartom Sünit amíg lehet, lemaradok a forgalomban, majd robogok utána. Itt még olyan mint egy kis laza kirándulás, mindenki jókedvű, dumál, viccelődik, vigyorog. Haladunk, dombnak föl, dombról le, a váltóm szivat, nem vált le kistányérra, nyomhatom a nagyobb áttételen keményen. De hát kemény vagyok vagy mi.... Csikével, Nyuszival, Dildivel találkozgatunk időnként, váltunk pár szót, buli van. Halandók kérdeznek néha, tipikus társalgás: Ez valami futóverseny? Aha, olyasmi Honnan jöttök? Tihanyból. Hova mentek? Tihanyba. (hatásszünet) És mikorra értek oda? Hol alszotok? Holnap délutánra. Nem alszunk (legyintés, fejcsóválás) Mennyit futnak? Kétszáztizenkét kilométert. Kétszer tizenkettőt? Majdnem...

Közben persze Süni most a világom közepe, lesem mint valami rámbízott kincset. Nem szórakozni vagyok itt, ezt ne feledjem, de nem is kell emlékeztetni. Süni persze rutinos, nem kell folyton instruálni: kortyolja a folyadékot szép folyamatosan, frissítőnél kis víz, sós rágcsa, plusz a nálunk lévő puha sósperec is befigyel időnként, meg egy-két gél. Talán feleslegesen, de párszor elmondom, ha bármi gond van, a legkisebb is, szóljon, tegyünk ellene amíg lehet. De nincs gond, megyünk.

Dörgicse széle. Telefon, Béla az, kéne neki a nálam hagyott kaja. Sürgős? , kérdem. Hát, ha most itt lenne is késő lenne. Vazze! Süninek kulacstöltés, gél, perec a kézbe, Bozót tempót vált, mission impossible indul: a terepes részen beérni az előttünk járó Bélát de hamar.... Aki ott volt, tudja milyen a terep, előzni nem lehet akárhol, csúszik a sár, gumigyilkos köves murva, minden van. Kérdezem a népet, de Bélára senki se emlékszik :P De legalább én találkozom pár ismerőssel, Lubics Szilvi, Pecsenye, Gurdon Évi, Lupus és mások tolják ezek szerint nem túl messze előttünk. Kölcsönös hajrák, közben zakatol az agy: Hol a tökben van a Béla?! Végül felhívom, nem bírom tovább. Szerencsére nincs messze, csak még egy brutál emelkedő. Hóvótál ennyi ideig, éhenhaltam - a szívélyes fogadtatás. Pár szót váltunk, Galopp elrohan, én visszaindulok. Hamarosan jön is szembe Böki és Süni. Mérföldes sóhaj részemről.

Itt egy jó hosszú részről kissé összefolynak az emlékek, de ez jó, hiszen azt is jelzi, hogy semmi baj nem volt, csak haladtunk szépen. 50kili körülre terveztük az első levest (na, ezen sokan megrökönyödtek, de az eredmény minket igazolt, semmi gyomorbaj, eléhezés vagy egyéb, megérte a főzőcskézés!) Előretepertem Szigligetre és legyártottam a leveskét, közben Dildivel egyeztettünk, hogy itt kávézunk egyet. Süni jött, evett, ment. Én vissza a pontra, edény eltesz, Dildi bevár, KÁVÉ! Kevésbé jó hírek Lydérchről, széntablettával tudok szolgálni, talán segít. Örökkévalóságnak tűnik mire utolérem Sünit, de szerencsére minden oké, mosolyog, fut. Megvan a táv negyede!

Futunk, gurulunk, minden szép. Jönnek-mennek a kilométerek, Süni jófiú, eszik, iszik, fut, mosolyog :) Remélem ilyen könnyű dolgom lesz később is. Szerencsére minden lehetséges problémát firtató kérdésemre határozott nem a válasz. Persze itt még ne is legyen baj :) Rájövök szép lassan, hogy nekem is kéne ennem valamit. Jókor.... Hamarosan Pecsenye jön aggódó képpel, B6 vitamint keres. Sajnos nem vittem, pedig volt itthon :( Nyuszit hívom, nekik sincs, többet nem tudok tenni, csak remélem, hogy a doki majd tud segíteni Matevén valamivel.

Laaassan közeledünk Keszthelyhez, Galopp hív, üdvözletét küldi a déli partról. Azannyaúrsztenit, ez meg micsinál?! Megy mint az állat.... Aggódom a váltás miatt, nem lesz ez így jó. Egyeztetünk Kriával, egyelőre a majdleszvalahogy-ban állapodunk meg és hogy majd még beszélünk. Volt egy vicces szitu valahol, mondja Süni, hogy nézzem, ott a következő frissítőpont. Felnézek, hát egy dinnyeárus :D :D :D Arra se emlékszem, hol találkoztam először Lőw Andrással, de nagyon megdöbbentem, hogy ennyire hátul van a mezőnyben. Mikor ezt szóvátettem,kérdezve, hogy mi a baj, annyit válaszolt sztoikus nyugalommal: Semmi. Ez egy csendesebb év.....

Keszthely jön, Keszthely megy, megyünk mi is. Itt voltak Gandikáék talán? Ha igen, akkor itt cukrászdáztunk egyet a lányokkal, közben hullára főztem Süni levesét, de minden szuper volt így is. Sicctovább. A déli parton támadott az alkonyat, lámpa elő. Sünié valami csapat-cuccban maradt, de nálam is volt fejlámpa így semmi gáz.

No, innen komoly gondok vannak a memóriámmal, mindenesetre valahol találkoztunk Süni családjával, valahol mentünk együtt Véghattiáékkal, valahol beszéltünk telefonon Dildiékkel, valahol eldöntöttük, hogy Galoppot sose érném utol, így Kriszta megy vele, én meg maradok Sünivel (ami tök logikus lépés volt, igazából nem is tudom, miért nem így indítottunk rögtön...én valahogy nem voltam vele tisztában, hogy ez a Kriszta az a Kriszta aki Bélát már kísérte tavalyelőtt is, na mind1, megoldottuk, bocs Béla...) Sok az egyenes a vasút mellett, hosszan, uncsin. Itt már kicsit alábbhagy a hangulat, de azért megyünk rendületlenül. Süni jól tűri a kérdezősködésemet, beletörődve helyesel ha evésre bíztatom, rendes gyerek :) A sótablettámat nem támogatja, sebaj, akkor perecet kell ennie :) Pár széntabletta is fogy, állítja, hogy a gyomra nem fáj, csak a bokor volt vonzó, elhiszem, de azért eddaztasósperecet! :) Ééés Féltáv!!!

....valahogy elértünk Boglárra, ahol nagy hangulat fogadott minket, valamint a Berkenye oszlopos tagjai. Vállveregetés, cucc csere-bere, fejlámpa, kaja-pia, nyomás tovább. Ismét a hosszú egyenesek, vasút, vasút, még mindig a vasút. Talán Szemesen csináltam megint levest, talán ez volt az izoitalos? Az vicces volt ám! Képzeljétek el, hogy direkt mondom, hogy levest akarok csinálni, szól is a srác a ponton, hogy vigyázz ezek itt izók, az ott a víz, csak épp a két kupac pohár tök közel volt egymáshoz. Még arrébb is tolt párat - gondolom ekkor került egy izo a vizekhez- én fogom a "vizet", csinálom a levest, erre később Süni eszegeti-eszegeti, majd kérdi: Te, nem lehet, hogy ebben izo van? ....no comment Emlékezetes pont Szárszó is, ahol rövid bokortúra után továbbhaladunk, már Földváron járunk, túl vagyok egy finom levesen, amikor föl akarom hívni Dildit, de a telefon nincs a zsebemben. Pánik, keresgélés, szörnyű felismerés, hogy Szárszón a bokorban eshetett ki....Ezerrel tűztem vissza, közben a verseny legnagyobb tócsájában megmártóztam természetesen, és lássatok csodát, elsőre megtaláltam a bokrot és mögötte a telefont :) Rohanás vissza, rövid társalgás Lőw Andrással (vajon mi volt a baj?), beérem Sünit. Sóhaj. Valamikor-valahol hírt kaptunk a feladókról, OJ balesetéről, Galopp ámokfutásáról, sajnáltuk, örültünk, de csak mentünk tovább.

Innen megint totál memóriazavar. Valahol világosodni kezdett, valahol szakadni kezdett az eső, valahol teát főztem egy buszmegállófélében, valahogy átjutottunk Siófokon pedig szentül meg voltam győződve, hogy sose lesz vége. Az aligai ponton nyomtunk egy levest, nagyon örültem a forró víznek, így nem is kellett főzőcskézni. Én ettem a szolgáltatott levesből, nagyon finom volt! Akarattyára érve elállt az eső, kerülgettük a tócsákat. Süni fáradt lassacskán, de spanolta őt a tény, hogy menthetetlenül közeledünk a célhoz. Itt aztán elkövettem a lehető legnagyobb hibát - eltévesztettem az útvonalat. Nincs mentség, figyelmetlen voltam. Közel 4 kilit raktunk bele egy eszméletlen hullámvasút úton.... Csak az tartott vissza a harakiritől, hogy Süninek szüksége lehet rám később....de komolyan, baromi rossz érzés volt. Az sem vígasztal, hogy más is benézte ugyanazt a kanyart.

Baromi álmosan kúsztunk be Kenesére, ahol Gandika és Manó várt minket a pontnál. Süni aludni akart pár percet, sokan suttogták oda, hogy ne hagyjam, mert nem megy tovább. Tényleg köszi mindenkinek a jótanácsot, de tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Gandika kempingágyat rántott elő, takaróval! Én feldobtam egy teát, 7-8 perc telt el, ébresztettem Sünit, tea kész, profizmus a köbön :) Tea, kaja, száraz felső, vízhólyag kezelés, tiszta zokni és már ment is tovább - érkezéstől távozásig 25 perc, de összehasonlíthatatlanul jobban nézett ki utána és szépen is mentünk. Sajnos ezen a ponton láttuk utoljára Gurdon Évit, nem sikerült megoldania a súlyos emésztési problémákat, feladni kényszerült a versenyt.

Kezdtük érezni, hogy innen már meglesz. Csak egy maraton, milyen hülyén is hangzik ez, de mégis, a 212-höz képest a 40 az CSAK 40. Nagy gond továbbra sem volt, egy szépséges vízhólyag, cipőtől megnyomott rüszt, kicsit talán gyakoribb eü szünet az ideálisnál. Reklámozom a sótablettát, de csak a szén kell neki. Rasszista :D (szegény Süni, látod ilyenek a kísérők, kidumálják az anyagcserédet is :)))

Megyünk, megyünk, kiosztunk pár széntablettát, kelendő a Jégzselé is. Látunk rémes csonthártya-gyanús lábat, brutálmód bedurrant vádlit, gyomorgondokkal bajlódó társakat....nem túl szívderítő. Segítek ahol tudok, rossz érzés, hogy ne tudok többet tenni értük.

Almádi. Süni fődje :) Jön a család szurkolni, nagyon aranyosak, jobban izgulnak, mint mi. És itt az ideje a nagy attrakciónak! Elérjük a parkot, ott van mindenki, Süni szalad a barátnőhöz és letérdel elé. Szegény lány köpni-nyelni nem tud, persze eltörik a mécses ahogy kinyitja a kis dobozt és hagyja, hogy ujjára húzzák a gyűrűt. Mindenki szipog, nekem szegeződik a kérdés: Még TE is tudtál róla? :D Ezért a pillanatért már megérte!

De nem állunk soká, menni kell. Elköszönünk, a lányok jönnek egy darabon velünk (bevallom, aggódtam, hogy Sünit negatívan befolyásolja majd a hölgyek jelenléte, de szerencsére nem) 189-hez tervezünk levest, sprintelek előre, de meglep a pont közelsége. Na, mind egy, ekkora baki még belefér, addig is pihenhet picit amíg elkészül a kaja. Már csak egy félmaraton! Alsóörsön ismét család, no meg Berkenyék :) Lábfájásra mosás, krémezés, zoknicsere, fáradtságra puszi, nem tőlem, barátnőtől :)Magunkra hagynak a lányok, megyünk tovább.

Egyre több a gyaloglás, de haladunk. 8,5-9km/h körül fut, 6 körül gyalogol, sokan nem haladnak így se már errefelé....Édes pofa, elnézést kér, hogy sokat gyalogol :) Nem zrikálom, tudom milyen szar ez, sőt, dehogy tudom. 150km felett nekem unknown territory, 181 felett neki is. Megyünk tehát az ismerős ismeretlenbe, rendületlenül a cél felé. Kevinnel forró dróton tartjuk a kapcsolatot, érdeklődnek, jönnek, dicsérnek, jólesik. Sünit kajával piszkálom, egyszerre kevés és nagyon sok a maradék 19kili, nem árt még a kalória, no meg valami szárazabb cucc a sok vízre és izgalomra. Éhes és fáradt vagyok én is, egyre nehezebb újra nyeregbe szállni, de jó képet vágok, Süni is beszédesebb, valamit dumálunk, teljen az idő. Jön Csopak, humorizálunk egy jó rizlingről, közben a sűrűsödő felhőket lessük aggódva. Nem ússzuk meg az esőt ez már látszik.

Szakadó esőben ér az országút melletti bringaút, korrekt felhőszakadásban fordulunk be Füredre. A strandnál beállunk egy tető alá, ami sok az sok. Jó 15 percet eltöltünk itt, egyszerűen nem éri meg kint veretni magunkat, annyira szakad.

Aztán ahogy jött, oly hirtelen megy is a zivatar, mire a központhoz érünk már ragyogóan süt a nap. 10km!!! Ennyit álmunkból felkeltve is tudunk futni ugyebár. No, épp ezért olyan baromi nehéz ilyenkor, mert most nemhogy nem álmunkból keltettek, de nem is hunytuk le a szemünket jóideje.

Minden elindulást kissé nyügis belegyaloglás követ, hangulat a béka segge alatt, így lehuppanok a bringáról, próbálunk 2perc futás, 1 perc gyaloglás kombót, de nem jó így, kell hogy lássa a végét, így inkább kijelölünk egy tereptárgyat amíg elfutunk. Fut, sétál, fut sétál, emelkedőt sétál, megint fut. (hűdeszarmegpakoltbringáttolvafutni) Jön a telefon Kevintől, jönnek kísérni a befutóig. Berkenyékkel kiegészülve toljuk a végét, Kevin hajcsárkodik :) haladunk szépen. Ééééés Tihany! Hullámvasút, fel, fel, aztán a lejtő, kocogunk, kocogunk. Tapintani lehet a feszültséget, gyűlik az endorfin, hogy mindjárt robbanjon. Lekanyar a földútról, csapat félreáll, Bozóttemenjvele, Süni sprintelni kezd, alig kapok észhez, rohanunk a lejtőn, mint az állat. Jobbkanyar (jénemestemátabringán) célegyenes, ereszdelahajamsprint......Megcináltuk! Megcinálta!

Célszalag, érem, kézfogás, puszi, ölelés. És öröm, és fotók, és vége....Mi?! Hogy vége is?! Hisz most indultunk csak el innen..... Még egy kört? ;-)

Majd jövőre!

Epilógus: Elköszöngetés után, gratuláltam Galoppnak a csodás időhöz, próbáltam értelmes két szót szólni Lydérchhez és Jocihoz, egyikük sem volt feldobódva, értelemszerűen. Gurdon Évi örökké mosolyogva járkált, pedig neki sem volt oka örülni :( Nagyon vártuk Bökit és Farkast, eléjük szerettem volna futni, de még nagyon messze voltak.( Bocs Böki, hogy annyiszor hívtalak. ) Közben Littleyu befutója volt várható, Nemespettel eléfutottunk (khm részemről ez erős kifejezés) az emelkedőn , hogy aztán lélekszakadva próbáljam tartani velük a tempót lefelé :) Vacilláltam a hazajutást illetően, 5 óra elmúlt, vonat talán 6 felé, 9 mire Pestre ér, onnan nekem még sok van hazáig..... Peti máris intézkedett, szerzett nekem fuvart Pestre egy tűzoltócsapatnál :) Felhőszakadással együtt 7 előtt 5 perccel már kiszálltam a Keletinél, 20perc múlva volt vonatom haza és 9 előtt otthon voltam, épp mire anyuék meghozták a gyerkőcöket. Altatni nem kellett aznap :) Azt hittem semmi nyoma nem maradt a tekerésnek, de pasi tegnap felhívta a figyelmemet arra a két szép véraláfutásos csíkra ami az alfelemet díszíti :D (tanulság:betétes bringásgatyát csak keskeny nyereghez vegyünk fel!)

UB

Talán most, hogy már egy hét sincs hátra, írhatok az Ultrabalatonról is nyugodtan :)

Többféle gondolat és terv felmerült bennem, a lényeg az volt, hogy idén mindenképp szeretnék jelen lenni ezen az eseményen valamilyen formában. Az egész egyéniben még nagyon sok, főleg a jelenlegi edzettségemmel, kétnapos váltó egyedül még mindig kicsit sok volna, és mire váltócsapat után néztem volna, felmerült az ötlet, hogy lehetnék bringás kísérő egyéni futó mellett.

Aztán a Mikulás kocogáson még csak mikulásvitamin-gőzös poénként, később már komolyabban, elszegődtem Gyaloggalopp(Mazúr Béla) mellé, bár ő mondogatta, hogy nem akar komolyan versenyezni és nem is tudja, hogy kell-e neki kísérő. Aztán kitalálta, hogy bringázgassak csak egy jót és amikor már úgy érzi, hogy kellek akkor majd legyek ott :)

A trükkös csavar ott került a történetbe, amikor is Süni (Csapó András) kísérőt keresett. Egyszercsak kialakult az ördögi terv, hogy a verseny első felében Sünit kísérem (neki Boglártól lesz más), aztán utolérem/bevárom (a megfelelő aláhuzandó) Bélát és őt kísérem tovább a végéig, vagyis kb a második százason ahol már várhatóan elég fáradt és hisztis lesz ahhoz, hogy szüksége legyen rám :) Kíváncsi leszek, mekkora rönk kerül ebbe a kényes és precíz gépezetbe :P

Cuccaikról a futók gondoskodnak, én prezentálom magamat, a bringát és a saját cumómat. A bringa szegény elég lestrapált, de most kezelésbe vettem: a gumikat nem merem lecserélni, bár ezerévesek, de egyszerűen nem akarok hozzányúlni amig nincs vele baj (if it ain't broke don't fix it - ahogy a mondás is tartja); némi tisztogatás, csavarhuzigálás, lámpafelszerelés, váltóállítgatás történt, még akarok venni tartalék belsőket, egy gumijavító-készletet és össze kéne pakolni pár szerszámot is amire szükség lehet.

Térképeket is nyomtatok majd, biztos ami biztos :) Bár ugye a Balcsit kell követni...

Na, már csak annak kéne kiderülnie, hogy hogyan és mikor jutok a helyszínre...attól tartok, ez kb péntek délben lesz biztos.